A karácsonyi szezonban végre megjelent a Nadeo sikersorozatának, a Trackmania-nak a legújabb része. A cucc nagy sajnálatunkra nem egy teljes értékű epizód, hanem egy gyűjtemény, de azért így is okoz nem kevés meglepetést, és persze rengeteg jó élményt :).
Aki emlékszik az 1990-ben megjelent Amigás és DOS-os Stunts-ra, az a mai napig imádja az azt alapul levő klónokat. Az Ultimate Stunts nem lett nagy siker, a Crashday méltatlanul eltűnt a süllyesztőben, viszont a hasonló koncepciót használó Trackmania már könnyedén belopta magát a szívünkbe.
A 2003-ban megszületett, azóta már sorozattá avanzsálódott címnek most megérkezett a speciális gyűjtői kiadása Trackmania United néven. A Trackmania United egy programba zsúfolja az Original, a Nations és a Sunrise epizódokat, kiegészítve azokat új pályákkal és jó néhány új ficsőrrel. Nézzük most meg, mit is kínál a játék!
A játékban hétféle helyszín érhető el, melyek mindegyike ismerős lesz a sorozat kedvelőinek. A Stadium-ban egy kifejezetten Stunts-os versenyekre felépített arénában kell ellenfeleinkkel megküzdenünk a buggy-nk volánja mögött ülve. Az Island-ben egy trópusi szigetcsoporton kialakított ügyességi pályán kell helyt állni sportkocsinkkal, ellenben a Desert-ben és a Rally-ban, ahol viszont már a sivatagos és a rali pálya tesz minket próbára. A Bay egy ipari kikötős helyszínt, a Coast pedig egy tengerparti nagyvárost elevenít meg a képernyőinken. A játék utolsó lokésönje a Snow, mely egy hegyvidéki, havas területre kalauzol el minket.
A most felsorolt hét terület mindegyikét más-más autóval kell meghódítani, és bizony mindig más vezetési stílust kell alkalmazni. Van ahol hó és jég van, van ahol beton vagy fa, sőt még a homokos talaj sem szokatlan itt. Az viszont örök érvényű minden pályára, hogy óriási ugratókban, hurkokban, hajtűkanyarokban, spirálokban és persze esztelen száguldozásban sehol sincs hiány. A játék rendkívüli izgalmakat kínál, már akinek van türelme végigszenvedni első óráit a bemelegítő, Easy pályákon.
A Trackmania United egyjátékos módjában három versenytípus áll rendelkezésre: Race, Puzzle és Platform. A Race-ben csak az idő az ellenfelünk, itt sorban végig kell haladni a pályákon úgy, hogy a miénk legyen legalább a harmadik legjobb időeredmény. Ha kellő mennyiségű pályán bizonyítottunk, akkor a játék automatikusan unlock-olja a hét location soron következő darabját. A Puzzle-ben nekünk kell felépíteni a pályát, de úgy, hogy a játék megszabja a checkpoint-ok helyét. Itt a feladatunk egy olyan pálya megtervezése, mely megfelel a körülményeknek, és a megszabott időn belül mi teljesíteni is tudjuk. Az utolsó játékmód, a Platform is igen érdekes, itt ugyanis olyan nehéz pályákat kapunk, ahol már nem is számít az idő. A lényeg, hogy minél kevesebbszer rontsuk el a manővereket, és ha legfeljebb tíz újrakezdéssel teljesíteni tudjuk azt, akkor továbbjutunk a bajnokságban.
A multiplayer mód több részből áll. A Hot Seat-ben játszhatunk egy azonos gépnél lévő barátunk ellen, itt a feladatunk az, hogy megdöntsük a rekordokat. A LAN-ban ugye helyi hálózaton tolhatjuk a játékot, míg magában az Internetes Multiplayer-ben a világhálón keresztül szerezhetünk versenytársakat. Itt érdekességként illik megemlíteni, hogy saját közösséget is kialakíthatunk a haverlistával, sőt az eredményeink felkerülnek nem csak az országos toplistába, de még a világranglistára is. Érdemes tehát meglátogatni ezt a játékmódot is, főleg azoknak, akik presztízs-kérdést csinálnak a játékban elért sikerekből :).
Mielőtt kitérnénk a grafika, a hangok és a játékélmény boncolgatására, nézzük még meg, hogy milyen plusz ficsőrt kínál a Trackmania United. Az Editor-ban pályákat építhetünk és módosíthatunk, továbbá a standart autókat festhetjük és matricázhatjuk át egy könnyen kezelhető program segítségével. Az internetes lehetőségek sem kevésbé elhanyagolhatóak, ugyanis exportálhatjuk a játékban megalkotott pályáinkat, lefestett autóinkat, esetleg pályarekordjainkat és replay-einket a MySpace oldalra, vagy egy sablon alapján létrehozott személyes Trackmania United rajongói webszájtra. Az applikésön lehetőséget nyújt továbbá az interetes barátokkal a most felsorolt dolgok könnyű cserélgetésére is.
A cikk végéhez érve lássuk a szokásos pontokat. A grafika szinte semmit nem javult a korábbi részek után, talán mindössze néhány új effekt került rá a palettára. Az elmosódás hatásra például nem emlékszünk a sorozat előző epizódjaiból, bár az is lehet, hogy csak a Kavinton rendszertelen szedésének tudható be feledékenységünk. A játék még mindig teljesen mentes mindenféle 21. századi megoldástól, a grafika még a legalapvetőbb elvárásoknak sem felel meg – főleg ha mondjuk a hasonló stílusú Crashday-jel hasonlítjuk össze. Az audio hatások borzalmasak, az autók hangjai fül süketítőek, a computer-techno zene pedig szintén olyan, mintha az agyunkat karmolnák játék közbe. A kocsik még mindig nem törnek, viselkedésükben visszaadják az arcade játékok minden elemét. Itt nem kell nagyon törődni a manőverezgetésekkel: ha gázt nyomunk, akkor az autó gyorsul, ha kormányzunk, akkor pedig fordul – sokszor ellentmondva a fizika minden alapvető szabályának.
Ebben a sorozatban nem sokat nyom a grafika vagy a hangok összhatása, a lényeg a hangulaton van. Az őrült futamok, az adrenalin-termelő óriási kanyarok, spirálok, alagutak és a több százzal tépő autók azok, amik megszerettetik velünk ezt a játékot. A pályák valami fantasztikusan meg lettek szerkesztve benne, sokszor már a gép előtt ülő gamer is beleszédül a képernyőn átélt dolgokba. Ezért szeretjük mi a Trackmania-t, és ezért nem is bántjuk annyira, pedig megérdemelné.
A 2003-ban megszületett, azóta már sorozattá avanzsálódott címnek most megérkezett a speciális gyűjtői kiadása Trackmania United néven. A Trackmania United egy programba zsúfolja az Original, a Nations és a Sunrise epizódokat, kiegészítve azokat új pályákkal és jó néhány új ficsőrrel. Nézzük most meg, mit is kínál a játék!
A játékban hétféle helyszín érhető el, melyek mindegyike ismerős lesz a sorozat kedvelőinek. A Stadium-ban egy kifejezetten Stunts-os versenyekre felépített arénában kell ellenfeleinkkel megküzdenünk a buggy-nk volánja mögött ülve. Az Island-ben egy trópusi szigetcsoporton kialakított ügyességi pályán kell helyt állni sportkocsinkkal, ellenben a Desert-ben és a Rally-ban, ahol viszont már a sivatagos és a rali pálya tesz minket próbára. A Bay egy ipari kikötős helyszínt, a Coast pedig egy tengerparti nagyvárost elevenít meg a képernyőinken. A játék utolsó lokésönje a Snow, mely egy hegyvidéki, havas területre kalauzol el minket.
A most felsorolt hét terület mindegyikét más-más autóval kell meghódítani, és bizony mindig más vezetési stílust kell alkalmazni. Van ahol hó és jég van, van ahol beton vagy fa, sőt még a homokos talaj sem szokatlan itt. Az viszont örök érvényű minden pályára, hogy óriási ugratókban, hurkokban, hajtűkanyarokban, spirálokban és persze esztelen száguldozásban sehol sincs hiány. A játék rendkívüli izgalmakat kínál, már akinek van türelme végigszenvedni első óráit a bemelegítő, Easy pályákon.
A Trackmania United egyjátékos módjában három versenytípus áll rendelkezésre: Race, Puzzle és Platform. A Race-ben csak az idő az ellenfelünk, itt sorban végig kell haladni a pályákon úgy, hogy a miénk legyen legalább a harmadik legjobb időeredmény. Ha kellő mennyiségű pályán bizonyítottunk, akkor a játék automatikusan unlock-olja a hét location soron következő darabját. A Puzzle-ben nekünk kell felépíteni a pályát, de úgy, hogy a játék megszabja a checkpoint-ok helyét. Itt a feladatunk egy olyan pálya megtervezése, mely megfelel a körülményeknek, és a megszabott időn belül mi teljesíteni is tudjuk. Az utolsó játékmód, a Platform is igen érdekes, itt ugyanis olyan nehéz pályákat kapunk, ahol már nem is számít az idő. A lényeg, hogy minél kevesebbszer rontsuk el a manővereket, és ha legfeljebb tíz újrakezdéssel teljesíteni tudjuk azt, akkor továbbjutunk a bajnokságban.
A multiplayer mód több részből áll. A Hot Seat-ben játszhatunk egy azonos gépnél lévő barátunk ellen, itt a feladatunk az, hogy megdöntsük a rekordokat. A LAN-ban ugye helyi hálózaton tolhatjuk a játékot, míg magában az Internetes Multiplayer-ben a világhálón keresztül szerezhetünk versenytársakat. Itt érdekességként illik megemlíteni, hogy saját közösséget is kialakíthatunk a haverlistával, sőt az eredményeink felkerülnek nem csak az országos toplistába, de még a világranglistára is. Érdemes tehát meglátogatni ezt a játékmódot is, főleg azoknak, akik presztízs-kérdést csinálnak a játékban elért sikerekből :).
Mielőtt kitérnénk a grafika, a hangok és a játékélmény boncolgatására, nézzük még meg, hogy milyen plusz ficsőrt kínál a Trackmania United. Az Editor-ban pályákat építhetünk és módosíthatunk, továbbá a standart autókat festhetjük és matricázhatjuk át egy könnyen kezelhető program segítségével. Az internetes lehetőségek sem kevésbé elhanyagolhatóak, ugyanis exportálhatjuk a játékban megalkotott pályáinkat, lefestett autóinkat, esetleg pályarekordjainkat és replay-einket a MySpace oldalra, vagy egy sablon alapján létrehozott személyes Trackmania United rajongói webszájtra. Az applikésön lehetőséget nyújt továbbá az interetes barátokkal a most felsorolt dolgok könnyű cserélgetésére is.
A cikk végéhez érve lássuk a szokásos pontokat. A grafika szinte semmit nem javult a korábbi részek után, talán mindössze néhány új effekt került rá a palettára. Az elmosódás hatásra például nem emlékszünk a sorozat előző epizódjaiból, bár az is lehet, hogy csak a Kavinton rendszertelen szedésének tudható be feledékenységünk. A játék még mindig teljesen mentes mindenféle 21. századi megoldástól, a grafika még a legalapvetőbb elvárásoknak sem felel meg – főleg ha mondjuk a hasonló stílusú Crashday-jel hasonlítjuk össze. Az audio hatások borzalmasak, az autók hangjai fül süketítőek, a computer-techno zene pedig szintén olyan, mintha az agyunkat karmolnák játék közbe. A kocsik még mindig nem törnek, viselkedésükben visszaadják az arcade játékok minden elemét. Itt nem kell nagyon törődni a manőverezgetésekkel: ha gázt nyomunk, akkor az autó gyorsul, ha kormányzunk, akkor pedig fordul – sokszor ellentmondva a fizika minden alapvető szabályának.
Ebben a sorozatban nem sokat nyom a grafika vagy a hangok összhatása, a lényeg a hangulaton van. Az őrült futamok, az adrenalin-termelő óriási kanyarok, spirálok, alagutak és a több százzal tépő autók azok, amik megszerettetik velünk ezt a játékot. A pályák valami fantasztikusan meg lettek szerkesztve benne, sokszor már a gép előtt ülő gamer is beleszédül a képernyőn átélt dolgokba. Ezért szeretjük mi a Trackmania-t, és ezért nem is bántjuk annyira, pedig megérdemelné.
a pazar hangulat-ot kivéve ugyanazt mondom mint te a cikkedbe :D
és mivel szeretek legőzni ezért itt is csinálok minimum egy jó mapot :P
Egyébként én a Nations-al játszottam csak, az nem volt rossz...bár a vége fele már a hajam téptem :D
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.