Az Action Forms 2001-ben jelentette be a Herbert George Wells: Doktor Moreau Szigete című könyv által ihletett, igen kreatívan Vivisector: Creatures of Dr. Moreau-ra keresztelt FPS-ét. A játék alcíme idővel Beast Indside-ra, majd Beast Within-re alakult át, de mindez a lényegen nem változtatott semmit. Ha a Vivisector projekt egy kicsit is érdekelte volna a játékos társadalmat, akkor a Duke Nukem: Forever és a STALKER után felkerült volna a legtöbbet késett címek toplistájába.
A Vivisector a szegényes marketing és a néha napján mégis közzétett képek igénytelensége miatt teljesen eltűnt a köztudatból, de most 6 év múltán újra itt van, hogy megelevenítse képernyőinken Dr. Moreau félelmetes szigetét. Lássuk, hogy vajon sikerrel jártak-e az Action Forms, a Frogster Interactive és az 1C Company munkatársai!
Nos, mindenféle bevezető és ráhangolás nélkül azt kell, hogy mondjuk, nem. Nem jártak sikerrel. A Vivisector pocsék lett. Borzalmasan szar. Az ígéretes projektből egy alacsony költségvetésű, 999 forintos sorozatba sem illő termék született - már ha lehet terméknek nevezni a Vivisector-t. Azt hiszem ezzel minden sallangtól mentesen már az elején leszögeztük, mivel is állunk szemben, és mielőtt még belemennénk a részletekbe, azért nézzük meg, miről is szól a játék.
A történet Curt Robinson haditengerész Sorio-szigeteki kalandjait meséli el. Curt barátunk 1987. február 1-én flottájával kiköt a szigeten, ahova egy felkelés leverése miatt vezényelték ki őket. Curt rájön, hogy nincs semmiféle felkelés, sőt becsapták őket, és az igazi küldetésük egy génmanipulált, biológiailag módosított állatcsorda harcban való tesztelése lett volna. Valami isteni csoda folytán Curt éli túl egyedül a szörnyek első nagy támadását, és csakhamar rá kell jönnie, hogy a monsztereken kívül még több, megmagyarázhatatlan és titokzatos dolgot is rejt a sziget. Egy ismeretlen hang hívja őt rádión keresztül, aki a sziget belsejébe próbálja őt csalni, egyenesen a biotechnológiai labor központjába. A megmenekülés reményében Curt útra kel, és bizony nem kevés kalandban lesz része, mire elér az ismeretlen rádiós idegenhez.
Curt nagy szerencséjére nem csak magára számíthat a pokoli túra során. A biotechnikai vállalat több alkalmazottja is jelen van a szigeten, akik többnyire segítik is a főszereplőt. A sziget vadászai jól kiképzett katonák, akik ismerik az állatokat, és könnyen elbánnak velük, míg az őrök az épületeket védik. Ahogy haladunk előre a történetben, megismerkedhetünk Dogstone tábornokkal, a megszállott katonai vezetővel, vagy például Dr. Morhead-del, aki bár nem kis szerepet vállalt a szörnyek létrehozásában, mégis elítéli az új, harci fajok céltudatos felhasználását.
A Sorio-sziget három nagy részből áll, ami egyenként még négy szintre oszlik el. A trópusi hangulatot árasztó külső területen szabadon mászkálhatnak az állatok, ami bizony nem kevés fejfájást okoz fősünknek. A Belső területen már épületek is vannak, ám ennél sokkal izgalmasabb a hegyvidéki kutatóközpont. Itt bányákban és földalatti építményekben kell szembe szállni a szigetlakók legkeményebb példányaival, úgyhogy jól fel kell köti a gatyót, ha életben akarunk maradni!
A beteg doktori elme szülöttei között nem kevés, teljesen elvont teremténnyel is találkozhatunk. Az elektromos hiéna, a lángszórós jaguár, a gránátvetős gorilla, a plazmaágyús oroszlán és a láthatatlan párduc még csak-csak megemészthető, de a gépfegyveres medve és a páncélozott, kerekeken közlekedő orrszarvú már teljesen befogadhatatlan az emberi elme számára. A tudósok elvont fantáziájának végtermékeként még találkozhatunk farkasemberrel, hiénaemberrel, gepárdemberrel, tigrisemberrel, és valami teljesen agyament helikopter-humanoiddal is, amik természetesen mind állig fel vannak fegyverkezve.
A sok teljesen lehetetlen, sci-fibe illő teremtmények ellen megfelelő fegyverek kellenének, ám a plazmavetőn és a villámlövőn kívül csak a haditengerészetnél rendszeresített pisztolyok, puskák és gépfegyverek állnak rendelkezésünkre. Az egyhangú arzenált feldobva azért szerencsére belekerült a játékba egy csöppnyi RPG elem is, ugyanis minél több ellenfelet nyírunk ki, és minél több küldetésen vagyunk túl, annál ügyesebb, kitartóbb és tapasztaltabb lesz Curt barátunk.
Ideje rátérni a játék egyik legnagyobb hibájára, a pocsék látványvilágra. A pályák elnagyoltak, igénytelenek és semmilyenek, a textúrák mattak és homályosak, nincsenek dinamikus fényeffektusok, de még árnyékok se! Az egész olyan 7-8 évvel ezelőtti hangulatot áraszt, bár már akkor is selejtnek számított az, amit a játék produkál. Nincsenek speciális effektek, a hegyek, dombok és sziklák alig néhány (nem néhány tízezer, NÉHÁNY) poligonból állnak, minden szögletes és taszító. Az esőcseppek akkorák, mint az emberek feje, ráadásul ami a legjobban gyomorforgató, hogy mindössze egyféle fű-, föld- és betontextúra van. Minden ugyanúgy néz ki, amitől a játékosnak már a szeme fordul ketté, ha fél óránál többet eltölt a képernyő előtt. Szokták mondani, hogy a grafika még nem minden, attól még lehet jó egy játék, de fogadok, hogy még a legelvakultabb 3D ellenes retro gamer is sokkot kapna a Vivisector-tól.
Amit el lehet rontani, azt gyakorlatilag kivétel nélkül el is rontották a készítők. A kinézet pocsék, hangulat nincsen, a zene szinte a nullával egyenlő, a hangok pedig olyanok, hogy az ember lekaparja az arcáról a bőrt tőlük. Joggal kérdezhetitek, hogy miért is foglalkozunk akkor a játékkal? Nos, kérlek azért, mert egy fantasztikus novella adta az ötletét, amiből remek dolgokat ki lehetett volna hozni, és persze azért, mert 6 nyomorúságos évet vártunk rá! Külön dühítő, hogy volt, ahol már 2005. végén megjelent a játék, és vannak itt Európán belül is olyan országok, ahol még csak most márciusban fog kijönni. Minket, a GK szerkesztőit már a kezdetektől megfogott a Vivisector világa, és reménykedtünk, hogy egy igazán élvezetes, teljes értékű játékot kapunk. Nem így lett. Ez még a low-price kategóriát sem érdemelné meg! F8-at neki!
Nos, mindenféle bevezető és ráhangolás nélkül azt kell, hogy mondjuk, nem. Nem jártak sikerrel. A Vivisector pocsék lett. Borzalmasan szar. Az ígéretes projektből egy alacsony költségvetésű, 999 forintos sorozatba sem illő termék született - már ha lehet terméknek nevezni a Vivisector-t. Azt hiszem ezzel minden sallangtól mentesen már az elején leszögeztük, mivel is állunk szemben, és mielőtt még belemennénk a részletekbe, azért nézzük meg, miről is szól a játék.
A történet Curt Robinson haditengerész Sorio-szigeteki kalandjait meséli el. Curt barátunk 1987. február 1-én flottájával kiköt a szigeten, ahova egy felkelés leverése miatt vezényelték ki őket. Curt rájön, hogy nincs semmiféle felkelés, sőt becsapták őket, és az igazi küldetésük egy génmanipulált, biológiailag módosított állatcsorda harcban való tesztelése lett volna. Valami isteni csoda folytán Curt éli túl egyedül a szörnyek első nagy támadását, és csakhamar rá kell jönnie, hogy a monsztereken kívül még több, megmagyarázhatatlan és titokzatos dolgot is rejt a sziget. Egy ismeretlen hang hívja őt rádión keresztül, aki a sziget belsejébe próbálja őt csalni, egyenesen a biotechnológiai labor központjába. A megmenekülés reményében Curt útra kel, és bizony nem kevés kalandban lesz része, mire elér az ismeretlen rádiós idegenhez.
Curt nagy szerencséjére nem csak magára számíthat a pokoli túra során. A biotechnikai vállalat több alkalmazottja is jelen van a szigeten, akik többnyire segítik is a főszereplőt. A sziget vadászai jól kiképzett katonák, akik ismerik az állatokat, és könnyen elbánnak velük, míg az őrök az épületeket védik. Ahogy haladunk előre a történetben, megismerkedhetünk Dogstone tábornokkal, a megszállott katonai vezetővel, vagy például Dr. Morhead-del, aki bár nem kis szerepet vállalt a szörnyek létrehozásában, mégis elítéli az új, harci fajok céltudatos felhasználását.
A Sorio-sziget három nagy részből áll, ami egyenként még négy szintre oszlik el. A trópusi hangulatot árasztó külső területen szabadon mászkálhatnak az állatok, ami bizony nem kevés fejfájást okoz fősünknek. A Belső területen már épületek is vannak, ám ennél sokkal izgalmasabb a hegyvidéki kutatóközpont. Itt bányákban és földalatti építményekben kell szembe szállni a szigetlakók legkeményebb példányaival, úgyhogy jól fel kell köti a gatyót, ha életben akarunk maradni!
A beteg doktori elme szülöttei között nem kevés, teljesen elvont teremténnyel is találkozhatunk. Az elektromos hiéna, a lángszórós jaguár, a gránátvetős gorilla, a plazmaágyús oroszlán és a láthatatlan párduc még csak-csak megemészthető, de a gépfegyveres medve és a páncélozott, kerekeken közlekedő orrszarvú már teljesen befogadhatatlan az emberi elme számára. A tudósok elvont fantáziájának végtermékeként még találkozhatunk farkasemberrel, hiénaemberrel, gepárdemberrel, tigrisemberrel, és valami teljesen agyament helikopter-humanoiddal is, amik természetesen mind állig fel vannak fegyverkezve.
A sok teljesen lehetetlen, sci-fibe illő teremtmények ellen megfelelő fegyverek kellenének, ám a plazmavetőn és a villámlövőn kívül csak a haditengerészetnél rendszeresített pisztolyok, puskák és gépfegyverek állnak rendelkezésünkre. Az egyhangú arzenált feldobva azért szerencsére belekerült a játékba egy csöppnyi RPG elem is, ugyanis minél több ellenfelet nyírunk ki, és minél több küldetésen vagyunk túl, annál ügyesebb, kitartóbb és tapasztaltabb lesz Curt barátunk.
Ideje rátérni a játék egyik legnagyobb hibájára, a pocsék látványvilágra. A pályák elnagyoltak, igénytelenek és semmilyenek, a textúrák mattak és homályosak, nincsenek dinamikus fényeffektusok, de még árnyékok se! Az egész olyan 7-8 évvel ezelőtti hangulatot áraszt, bár már akkor is selejtnek számított az, amit a játék produkál. Nincsenek speciális effektek, a hegyek, dombok és sziklák alig néhány (nem néhány tízezer, NÉHÁNY) poligonból állnak, minden szögletes és taszító. Az esőcseppek akkorák, mint az emberek feje, ráadásul ami a legjobban gyomorforgató, hogy mindössze egyféle fű-, föld- és betontextúra van. Minden ugyanúgy néz ki, amitől a játékosnak már a szeme fordul ketté, ha fél óránál többet eltölt a képernyő előtt. Szokták mondani, hogy a grafika még nem minden, attól még lehet jó egy játék, de fogadok, hogy még a legelvakultabb 3D ellenes retro gamer is sokkot kapna a Vivisector-tól.
Amit el lehet rontani, azt gyakorlatilag kivétel nélkül el is rontották a készítők. A kinézet pocsék, hangulat nincsen, a zene szinte a nullával egyenlő, a hangok pedig olyanok, hogy az ember lekaparja az arcáról a bőrt tőlük. Joggal kérdezhetitek, hogy miért is foglalkozunk akkor a játékkal? Nos, kérlek azért, mert egy fantasztikus novella adta az ötletét, amiből remek dolgokat ki lehetett volna hozni, és persze azért, mert 6 nyomorúságos évet vártunk rá! Külön dühítő, hogy volt, ahol már 2005. végén megjelent a játék, és vannak itt Európán belül is olyan országok, ahol még csak most márciusban fog kijönni. Minket, a GK szerkesztőit már a kezdetektől megfogott a Vivisector világa, és reménykedtünk, hogy egy igazán élvezetes, teljes értékű játékot kapunk. Nem így lett. Ez még a low-price kategóriát sem érdemelné meg! F8-at neki!
Nemrégen találkoztam a játékkal nekem kimondhatatlanul tetszett úgy komplett ahogy van, én nagyon sajnálom hogy a régebbi típusú játékokhoz hasonlókat már nem gyártanak, én a half-life, Shogo MAD AlienVsPredator féle játékokkal még manapság is nagyon szívesen játszom, pedig nem vagyok retrogamer. Nem is feltétlenül baj az ha nem kell atomerőműveket vásárolni mert most kijött valami új játék, nem is futja amúgy sem mostanság, szerintem a 2000 forintért teljesen elfogadható terméket kapunk. Daks nagyon részrehajló vagy, szerintem nem is egy játékon játszottunk. Az hogy neked az ízlésvilágodba nem férnek bele az anthropomorf lények lángszórós jaguárok, meg hasonlók arról a készítők nem tehetnek. Jah és ki az a Curt?
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.