Őszintén soha semmiben se nyertem még életemben. Azon kevesek közé tartozom, akik még a lottón se nyertek soha semmit, így tehát meglepő volt számomra, hogy bekerültem a WiC (World in Conflict) zárt béta tesztelői közé, akik a játék igazán nagy újítását próbálhatták ki: a többjátékos módot.
A svéd Massive Entertainment csapata felelős a játékért, mely az előzetesek szerint a játékost egy alternatív hidegháborúba repíti, ahol az oroszok nagy hatalmi erőket szerezve maguknak, Amerika ellen inváziót indítanak el és csapataik Nyugat Amerika államait ostrom alá veszik. Itt jövünk mi a képbe, mint a tiszti kar egyik kiemelkedő parancsnoka, hogy visszaverjük a rosszarcú szovjeteket a saját vizeikre.
Nos, de mivel ezt a részt a Multi örömökhöz nem csatolták, így részletes és lényeges dolgokat nem tudok (és nem is akarok említeni). A béta meglepett elsőre, ugyanis a kipróbálható verzió csak két pályát tartalmazott, mégis 1 GB fájl mérete meghökkentett. Szerencsére nem az a fajta vagyok, akinek az ilyenek miatt fáj a feje, így gyorsan lerántottam és telepítettem is a gépre.
Sajnálatos módon nem kaptunk semmiféle bevezető intrót a játékhoz, amit kicsit bántam, de remélem a teljes verzióban mellékelik majd. A hangulatos menü áttekintése után egyből a Beállítások menü pontra böktem, ahol megtekintettem, hogy a játék az ígéreteknek megfelelően könnyen skálázhatóra lett finomítva. Ezen a téren teljesen elégedett voltam. A játék minden egyes apróbb finom hangolását beállíthatja itt a játékos és ahogy a készítők ígérték itt kapcsolható be a Direct X 10-es támogatás is ( a bétában ez nem volt elérhető). A játékot beállítottam a legmagasabb beállításokra, hogy végre élvezhessem egy igazi next-gen stratégia grafikai megjelenítését. Béta-kulcsom megadása után beléptem a szerverkeresőbe, ahol a legelső „rangsorolt" szerverre fel is léptem. Elégedetten vettem észre, hogy egy pálya betöltése nem is tart olyan sokáig és eközben a játékosokkal beszélgetést folytathatunk.
Korábban oldalunkon sok képet láthattatok már a játékból, melyről mindenki kijelentette, hogy a játék igazán csodálatosan fog kinézni. Nos, aki ehhez a játékhoz kezd és van vasa, ami vigye, az készítsen maga mellé egy csomag pelenkát is, ugyan is a játék valami észveszejtően jól nézz ki! Mozgás közben látva az egységeket, akik eregetik az áldást és parancsaink elhangzása után rádión keresztül visszaigazolják magukat. Hihetetlen, ha ez így marad a játék már most joggal pályázhat a 2007 legszebb stratégiája címre. Igaz, ez leterhelte kicsit az én gépemet is, így sajna szomorúan, de közepes beállítások mellet kellet folytatnom a tesztelést, ám így se csalódam benne grafikailag.
„Ha nagy stratégia rajongó vagy, mint mi akkor ez a játék lesz számodra a Paradicsom kapuinak kulcsa." – reklámozhatná így is játékát a Massive, ugyanis a külcsín mellet a srácok a tartalmi téren is felülmúlták magukat és azt a bizonyos mércét. A többjátékos módban adott hadosztályok vannak (lásd, mint a kasztok a Battlefield-ben). Van itt légierő, páncélos, gyalogság és támogató hadosztály (air, armor, infantry, support). Érdekes, mi? Egy stratégia, amiben két fél (amerikaiak, szovjetek) között még külön fajták vannak. Itt jön képbe a játék igazi taktikai érzéke, ugyanis egy meccsen, ha győzedelmeskedni akarsz csapataiddal nem elég megfelelő mennyiségű egységet rendelni (erről szó lesz a későbbiekben) egy hadosztályból, mert azokat könnyen hatástalanítják a pont ezek ellen felkészült egységek (pl. légierő>támogató, páncélos>támogató stb.).. Itt jön a multi igazi újítása: Válassz egy kasztot és működj együtt csapattársaiddal, hogy kiegészítsétek egymást és létrehozzátok a verhetetlen sereget. Így tehát érthető már miért elengedhetetlen ebben a játékban a megfelelő csapatmunka és a klánok létrehozása (amit külön támogat a játék is).
Most essék szó a játékmenetről is… a játékban mindenki a kezdésnél kap egy adott mennyiségű úgynevezett „Supply Points" nevezetű „nyersanyagot", melyet elkölthetünk egységek rendelésére. A játékban nincs se építkezés, se nyersanyaggyűjtés csak tömény akció és taktika. Egységeink kiválasztása után kiválaszthatjuk, hogy a repülő (mely a pályára való juttatását biztosítja) hova dobja le azokat. A kipróbálható játékmódban egyetlen cél van, hogy a pályán található stratégiai pontokat elfoglalva lejárjon az idő, vagy az ellenfél elveszítse minden pontját (megint csak a Battlefield szériát említeném). A pontok elfoglalása, illetve ellenséges egységek elpusztítása után mindig kapunk kézhez SP-t (Supply Point), amiből még több egységet rendelhetünk hadosztályunkból. Maga a kezelőfelület letisztult és egyszerű, hogy a lényegre, magára az akcióra koncentrálhassunk. Ugyan akkor, ha támogatást akarunk kérni, avagy valamire fel akarjuk hívni csapattársaink figyelmét egyszerűen egy gomb lenyomásával elintézhetjük az egészet. Le a kalappal!
A pontok mellett kapunk úgynevezett Taktikai Pontokat is, melyekkel akár egy csata kimenetelén is fordíthatunk. Ugyanis ezek által rendelhetünk pályán kívüli támogatást. Ilyen támogatás például a lövegség, bombázás, veterán egységek rendelése és a hihetetlen és borzalmas pusztításra képes atombomba. Az utóbbi látványa a mind a csodálat, mind a borzongás keverékét ötvözi, hiszen a játék grafikai megjelenítésének köszönhetően, végig nézhetjük egy kis város pusztulását, ahol a por elültével radioaktív sugárzást a krakogó hang és a fekete-fehér kép is mutatja… hihetetlen, milyen hangulata van egy ilyennek.
A fejlesztők mindent megtettek a realizmus és más taktikai részletek kiaknázására. Itt is lényeges, hogy a lövegséget kezelő játékos dombról vagy síkterepről lövi az ellenséges egységeket, vagy hogy a tankok hátulról jobban sebezhetők, mint előröl. Ami nagyon tetszett, hogy a gyalogos egységek nem csak a házakban bújhatnak meg, hanem könnyedén az erdőbe futhatnak, ahova a tankok nem tudják őket követni és könnyen elrejtőzhetnek. Ilyenkor jön jól, ha a játékosnak van gyalogsági támogatása. Ha pedig az sincs, jöhet a napalm bomba, mely felégeti az egész erdőt és így a bent rekedt gyalogsággal is végez.
A játék végeztével a rendszer értékeli teljesítményünket a csatatéren. Az egységek elpusztítása mellett értékeli, hogy hány pontot foglaltunk el, illetve, milyen gyakran segédkeztünk, avagy reagáltunk bajtársaink hívására (külön kiemelném, hogy általában az állt az első helyen, aki a legtöbb atombombát használt egy pályán ). Mivel már korábban említettem, hogy „rangsorolt" szerverre léptem, így következő csatában, már alap tiszti fokozatból őrmesteri rangra léptem, mely azon kívül, hogy kiemelt a többi boka közül semmi extrát nem nyújtott (remélem a fejlesztők csak kihagyták ezt a funkciót is a béta tesztből). A végeredmények megtekintése után viszont a játék tölti a következő pályát, így nem kell új szervert se keresnünk.
Említenék a sok pozitív dolog mellé pár negatív tényezőt is, mellyel szembebotlottam a tesztelés során. A játék sajnos még elég kiegyensúlyozatlan. Valamiért az orosz helikopterek még mindig legyűrik az amcsik gépeit és sajnos a légvédelem is keveset nyújtott, ilyen 5-6 nehézfegyverzetű madár ellen. De a játék mégis legnagyobb buktatója, hogy csapat orientált. Sajnos sokszor megtörtént velem, hogy olyan csapatba kaptam beosztást, akik csupa kezdők voltak, vagy csak magányos farkasok. Ezek a csaták általában vereséggel is végződtek. Mint fentebb említettem, hogy a csapatjáték nagyon fontos. E nélkül elvész a játékélmény nagy része és csupán unalmas, folyamatos alázásba fajul az egész játék. Hiszen képzeljetek el egy csatát, ahol helikopterek mennek a légvédelem ellen és a tankokat egy csapat gyalogos ellen küldik.
A béta teszt sajnos már lezárult, így már csak kevesebb, mint 3 hónapot kell várnunk a teljes játék megjelenéséig. A játék, tehát nálam nagy esélyekkel indul ősszel. Sikerét még sok minden befolyásolja, de én bízom a srácokban, akik már nem kezdők a szakmában, hogy ismét maradandót tudnak alkotni Végül, pedig köszönet a béta teszt példányokért és a lehetőségért, hogy a többi teszterrel karöltve segítségükre lehettünk, hogy egy igazán jó játékot, még tovább tökéletesíthessenek.
Nos, de mivel ezt a részt a Multi örömökhöz nem csatolták, így részletes és lényeges dolgokat nem tudok (és nem is akarok említeni). A béta meglepett elsőre, ugyanis a kipróbálható verzió csak két pályát tartalmazott, mégis 1 GB fájl mérete meghökkentett. Szerencsére nem az a fajta vagyok, akinek az ilyenek miatt fáj a feje, így gyorsan lerántottam és telepítettem is a gépre.
Sajnálatos módon nem kaptunk semmiféle bevezető intrót a játékhoz, amit kicsit bántam, de remélem a teljes verzióban mellékelik majd. A hangulatos menü áttekintése után egyből a Beállítások menü pontra böktem, ahol megtekintettem, hogy a játék az ígéreteknek megfelelően könnyen skálázhatóra lett finomítva. Ezen a téren teljesen elégedett voltam. A játék minden egyes apróbb finom hangolását beállíthatja itt a játékos és ahogy a készítők ígérték itt kapcsolható be a Direct X 10-es támogatás is ( a bétában ez nem volt elérhető). A játékot beállítottam a legmagasabb beállításokra, hogy végre élvezhessem egy igazi next-gen stratégia grafikai megjelenítését. Béta-kulcsom megadása után beléptem a szerverkeresőbe, ahol a legelső „rangsorolt" szerverre fel is léptem. Elégedetten vettem észre, hogy egy pálya betöltése nem is tart olyan sokáig és eközben a játékosokkal beszélgetést folytathatunk.
Korábban oldalunkon sok képet láthattatok már a játékból, melyről mindenki kijelentette, hogy a játék igazán csodálatosan fog kinézni. Nos, aki ehhez a játékhoz kezd és van vasa, ami vigye, az készítsen maga mellé egy csomag pelenkát is, ugyan is a játék valami észveszejtően jól nézz ki! Mozgás közben látva az egységeket, akik eregetik az áldást és parancsaink elhangzása után rádión keresztül visszaigazolják magukat. Hihetetlen, ha ez így marad a játék már most joggal pályázhat a 2007 legszebb stratégiája címre. Igaz, ez leterhelte kicsit az én gépemet is, így sajna szomorúan, de közepes beállítások mellet kellet folytatnom a tesztelést, ám így se csalódam benne grafikailag.
„Ha nagy stratégia rajongó vagy, mint mi akkor ez a játék lesz számodra a Paradicsom kapuinak kulcsa." – reklámozhatná így is játékát a Massive, ugyanis a külcsín mellet a srácok a tartalmi téren is felülmúlták magukat és azt a bizonyos mércét. A többjátékos módban adott hadosztályok vannak (lásd, mint a kasztok a Battlefield-ben). Van itt légierő, páncélos, gyalogság és támogató hadosztály (air, armor, infantry, support). Érdekes, mi? Egy stratégia, amiben két fél (amerikaiak, szovjetek) között még külön fajták vannak. Itt jön képbe a játék igazi taktikai érzéke, ugyanis egy meccsen, ha győzedelmeskedni akarsz csapataiddal nem elég megfelelő mennyiségű egységet rendelni (erről szó lesz a későbbiekben) egy hadosztályból, mert azokat könnyen hatástalanítják a pont ezek ellen felkészült egységek (pl. légierő>támogató, páncélos>támogató stb.).. Itt jön a multi igazi újítása: Válassz egy kasztot és működj együtt csapattársaiddal, hogy kiegészítsétek egymást és létrehozzátok a verhetetlen sereget. Így tehát érthető már miért elengedhetetlen ebben a játékban a megfelelő csapatmunka és a klánok létrehozása (amit külön támogat a játék is).
Most essék szó a játékmenetről is… a játékban mindenki a kezdésnél kap egy adott mennyiségű úgynevezett „Supply Points" nevezetű „nyersanyagot", melyet elkölthetünk egységek rendelésére. A játékban nincs se építkezés, se nyersanyaggyűjtés csak tömény akció és taktika. Egységeink kiválasztása után kiválaszthatjuk, hogy a repülő (mely a pályára való juttatását biztosítja) hova dobja le azokat. A kipróbálható játékmódban egyetlen cél van, hogy a pályán található stratégiai pontokat elfoglalva lejárjon az idő, vagy az ellenfél elveszítse minden pontját (megint csak a Battlefield szériát említeném). A pontok elfoglalása, illetve ellenséges egységek elpusztítása után mindig kapunk kézhez SP-t (Supply Point), amiből még több egységet rendelhetünk hadosztályunkból. Maga a kezelőfelület letisztult és egyszerű, hogy a lényegre, magára az akcióra koncentrálhassunk. Ugyan akkor, ha támogatást akarunk kérni, avagy valamire fel akarjuk hívni csapattársaink figyelmét egyszerűen egy gomb lenyomásával elintézhetjük az egészet. Le a kalappal!
A pontok mellett kapunk úgynevezett Taktikai Pontokat is, melyekkel akár egy csata kimenetelén is fordíthatunk. Ugyanis ezek által rendelhetünk pályán kívüli támogatást. Ilyen támogatás például a lövegség, bombázás, veterán egységek rendelése és a hihetetlen és borzalmas pusztításra képes atombomba. Az utóbbi látványa a mind a csodálat, mind a borzongás keverékét ötvözi, hiszen a játék grafikai megjelenítésének köszönhetően, végig nézhetjük egy kis város pusztulását, ahol a por elültével radioaktív sugárzást a krakogó hang és a fekete-fehér kép is mutatja… hihetetlen, milyen hangulata van egy ilyennek.
A fejlesztők mindent megtettek a realizmus és más taktikai részletek kiaknázására. Itt is lényeges, hogy a lövegséget kezelő játékos dombról vagy síkterepről lövi az ellenséges egységeket, vagy hogy a tankok hátulról jobban sebezhetők, mint előröl. Ami nagyon tetszett, hogy a gyalogos egységek nem csak a házakban bújhatnak meg, hanem könnyedén az erdőbe futhatnak, ahova a tankok nem tudják őket követni és könnyen elrejtőzhetnek. Ilyenkor jön jól, ha a játékosnak van gyalogsági támogatása. Ha pedig az sincs, jöhet a napalm bomba, mely felégeti az egész erdőt és így a bent rekedt gyalogsággal is végez.
A játék végeztével a rendszer értékeli teljesítményünket a csatatéren. Az egységek elpusztítása mellett értékeli, hogy hány pontot foglaltunk el, illetve, milyen gyakran segédkeztünk, avagy reagáltunk bajtársaink hívására (külön kiemelném, hogy általában az állt az első helyen, aki a legtöbb atombombát használt egy pályán ). Mivel már korábban említettem, hogy „rangsorolt" szerverre léptem, így következő csatában, már alap tiszti fokozatból őrmesteri rangra léptem, mely azon kívül, hogy kiemelt a többi boka közül semmi extrát nem nyújtott (remélem a fejlesztők csak kihagyták ezt a funkciót is a béta tesztből). A végeredmények megtekintése után viszont a játék tölti a következő pályát, így nem kell új szervert se keresnünk.
Említenék a sok pozitív dolog mellé pár negatív tényezőt is, mellyel szembebotlottam a tesztelés során. A játék sajnos még elég kiegyensúlyozatlan. Valamiért az orosz helikopterek még mindig legyűrik az amcsik gépeit és sajnos a légvédelem is keveset nyújtott, ilyen 5-6 nehézfegyverzetű madár ellen. De a játék mégis legnagyobb buktatója, hogy csapat orientált. Sajnos sokszor megtörtént velem, hogy olyan csapatba kaptam beosztást, akik csupa kezdők voltak, vagy csak magányos farkasok. Ezek a csaták általában vereséggel is végződtek. Mint fentebb említettem, hogy a csapatjáték nagyon fontos. E nélkül elvész a játékélmény nagy része és csupán unalmas, folyamatos alázásba fajul az egész játék. Hiszen képzeljetek el egy csatát, ahol helikopterek mennek a légvédelem ellen és a tankokat egy csapat gyalogos ellen küldik.
A béta teszt sajnos már lezárult, így már csak kevesebb, mint 3 hónapot kell várnunk a teljes játék megjelenéséig. A játék, tehát nálam nagy esélyekkel indul ősszel. Sikerét még sok minden befolyásolja, de én bízom a srácokban, akik már nem kezdők a szakmában, hogy ismét maradandót tudnak alkotni Végül, pedig köszönet a béta teszt példányokért és a lehetőségért, hogy a többi teszterrel karöltve segítségükre lehettünk, hogy egy igazán jó játékot, még tovább tökéletesíthessenek.
Kapcsolódó cikk
Nem tudja valaki véletlenül ,hogy mi annak a számnak a címe ami atrailer alatt megy.
Köszi.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.