World in Conflict

A svéd Massive Entertainment csapata ismét maradandót alkotott. Már régóta egyedi stratégiáiról volt híres a banda, de most igazán messzire mentek el… természetesen pozitív értelemben, hiszen ennyire jól összerakott művet régen láttam már a játékiparban. Őszintén megérdemli, hogy az olyan nagy nevek mellett emlegessük, mint a C&C sorozat, illetve a Starcraft és Warcraft sorozatok. Olvassátok el a cikket, majd gondolkodjatok el egy eredeti darab beszerzésén… erősen ajánlott!

A berlini fal nem került lebontásra, ezáltal a hidegháború sem csitult. Az oroszok a Szovjetunió felbomlásától félve térhódításokba kezdtek és szinte teljes Európát bekebelezik.  A NATO seregek megpróbálják felvenni a harcot a megszállók ellen, de csak Franciaország határában sikerül feltartani az szovjet hadigépezetet. Ekkor kirobban a harmadik világháború és a Pentagon egységeket küld segítség képen a frontokra. Eközben 1989-ben különös hajók futottak be Seattle kikötőjébe… Melyeken orosz katonák ezrei húzódtak meg. Ezzel megszűnt az idáig sérthetetlennek tűnő amerikai álom, így megkezdődik Amerika titkos inváziója.


Ekkor foglalhatjuk el a parancsnoki széket, mint átlagos zöldfülű baka, akiből a háború végére igazi vezető cseperedik föl általunk, miközben megszabadítjuk egységeinkkel hazánkat a betörő oroszoktól, majd végső csapást mérünk rájuk hazai földeken is. Első (és egyben legérdekesebb) felettesünkkel már a játék első perceiben megismerkedhetünk, amint bénázása következtében jó pár emberünk megsérül.


Ezek után több parancsnok társunkkal is megismerkedünk a történet folyamán, akik nagyban segítenek, hogy legyűrjük ellenségünk egységeit. A küldetések közt átvezetőket is kaphatunk, melyben a szituációt ismertetik, velünk festet vagy statikus képeken, ami passzol a játék komoly hangulatához.


Ha már pályáknál járunk, a játék alapból rendelkezik „párral", mind többjátékos, mind sztori kampányon belül. Ezen felül, ha megjelenik a pályakészítő is a játékhoz, mindenki kénye kedvére készíthet magának saját pályákat. Akár saját hadjárat létrehozására is lehetőségünk lesz, hiszen a játék ezt is támogatja.


Sok ember gondolhatja, hogy ilyet már láttunk sokszor, miért pont ezt a játékot kéne megvennem. Hiszen valós idejű stratégiák tömkelegével vannak manapság teli a boltok polcai, sőt néha igazán klasszikussal. Az se nagy újítás, hogy nem egy százfős sereget kell vezényelnünk itt, hanem általában csak 5-6 egységből álló alakulatot. Igen ám, csak hogy itt nem mindegy, hogyan küldöd harcba azt a pár egységet, mivel korábban említettem, hogy lesznek a játék folyamán társaink itt meg is mutatkozik. Egy példával hozakodnék elő: Van egy 5-6 egységből álló sereged, mind az egytől-egyig járművek és blokádok elhárítására specializálódott tank. Ekkor játékosként frontális támadást szeretnénk levezényelni, amely már alapból halálra van ítélve, hiszen a szűk utcákban gyalogos tankelhárító egységek húzódnak meg, amelyek könnyedén szétszedik gépeinket. Ám itt jön a játékban a csavar. Társunkat megkérve, aki ugyan csak 5-6 egységgel rendelkezik, de nála a sereg csupán gyalogságból áll, hogy segítsen nekünk megtisztítatni az utcákat mi meg cserébe védjük őt az esetleges könnyű járművek golyózáporától. Tehát, mint olvasható a játék a szó szoros értelmében bele kényszerít minket, hogy csapatjátékot folytassunk, mind gépi, mind emberi társainkkal. Igen, hiszen a játék igazi erőssége a multiban rejlik, de erről, majd később.


Tehát a feladat meg van, de mi is a cél? Célunk itt nem abból áll, hogy ellenfeleink összes egységét elpusztítsuk, hiszen az szinte lehetetlen. Egyetlen missziónk, hogy a pályán található összes parancsnoki állást ellenőrzésünk alá vonjunk, tehát legalább egy egységünknek a ponton kell állnia, illetve minden ellenséges egységet el kell pusztítanunk a közvetlen környezetében. Ha három ilyen pontot sikeresen elfoglalunk, akkor az a terület a miénk lesz és ellenfelünk kénytelen lesz csapataival visszavonulni, hiszen ekkor erre a területre mi hívhatunk erősítést. Eközben természetesen védenünk kell ezeket a pontokat, hiszen az ekkor esedékes ellentámadás esetén könnyedén elveszthetjük a megszerzett pontokat. Szerencsére, ilyenkor a pontokon kiépülnek egy idő után védelmi épületek, amelyek lelassíthatják ellenfeleinket, míg csapatokat vezényelünk oda.


Ejtsünk pár szót egységeinkről is, melyek négy kasztba rangsorolhatók: van itt gyalogság, páncélos hadosztály, támogató szerepet betöltő egyéb egységek (amely a tüzérséget képviselteti) és légierő, mely helikoptereket vonultat föl. Így, tehát, mint a feljebb említett példában „szakmát" kell választanunk, amely által jobban kiegészíthetjük társainkat (nem ajánlott hat játékos, amely mind páncélos hadosztályt vezényel, hiszen, akár egy játékos is végezhet az egész bandával). Ha ez megtörtént akkor jön a játék igazán fincsi része: a „rendelés". Igen, hiszen ebben a játékban a csatatérre a megrendelt egységeket szállítja be egy-egy repülőgép. A választható egységek száma szépre sikerült, hiszen minden oldalon belül 8 választható egység található, melyek mindegyike egyedi tulajdonságokkal bír.


Mint korábban említettem, hogy elég kevés egységet irányíthatunk, egyáltalán nem megy a játék rovására. Sőt, lehet emiatt, olyan egyedi a játék, hiszen itt nagyon oda kell figyelnie a játékosnak, hogy minél több egysége megússzon egy-egy ütközetet.


Már béta tesztemben is említettem, hogy a játék értékeli, ha cselekedeteiddel segíted csapattársaidat (értem ezen azt, hogy javítod a járműveiket, ellenséges egységeket pusztítasz el, vagy pontokat foglalsz el).  Ekkor úgynevezett TA (Tactical Aid) pontokat kapsz, melyek által a csatatéren kívülről kérhetsz támogatást. Ezeknek a száma rengeteg. Olyan dolgokat kérhetünk, mint tüzérségi támogatás, légvédelmi támogatás, bombázás, napalmbomba szórása az erdőkre), hogy a megbúvó gyalogosok bent égjenek) és végül, ám nem utolsó sorban kérhetünk taktikai nukleáris csapást, mely által egész városokat törölhetünk le a föld színéről.


Grafikailag szintén csak pozitívumokban tudok beszélni, hiszen ez a játék jelenleg a stratégiai játékok királya. Szinte lehetetlen szavakba foglalni a látottakat, de mégis megpróbálkozom vele. Egy olyan stratégiával van dolgunk, ahol, ha ráközelítesz egy gyalogos egységed akármelyik tagjára, akár még az azonosító kódját is leolvashatod a katonád mellényén lévő kitűzőről. Mondtam, hogy nem vicceltek a fejlesztők, mikor a nagyon „részlet gazdag" játék ötletével hozakodtak elő. A rakétákat végigkövethetjük a levegőben, amíg célpontját lézeresen be nem méri és a becsapódását követően látványos robbanás bekövetkezik, mely mindent a levegőbe repít a fizikának megfelelően (köszönhetően a Havok fizikus motornak). A robbanás elültével hatalmas kráter marad a földben, melybe később akár katonáink húzódhatnak fedezék gyanánt.


A képeket elnézve mindenkit a gyönyör mellett a kételkedés is elfoghatja, hogy futni fog-e ez a gépén. Nos, nem kell aggódnia senkinek, hiszen a Massive emberei személyében itt is emberükre találtak, hiszen a játék nagyon jól skálázható és ez által minden mai gépen, ha nem is teljes grafikai pompájában tündököl, de fut a játék. A játékban megtalálható a DirectX 10-es kártyák támogatása is, de mint mindenhol, itt sem kell sokat várni ettől.


A többjátékos rész sokat nem változott a béta óta igazán, így inkább ide az akkor írt cikkemből írnék: A fejlesztők mindent megtettek a realizmus és más taktikai részletek kiaknázásában. Itt is lényeges, hogy a lövegséget kezelő játékos dombról vagy sík terepről lövi az ellenséges egységeket, vagy, hogy a tankok hátulról jobban sebezhetők, mint előröl.  Ami nagyon tetszett, hogy a gyalogos egységek nem csak a házakban bújhatnak meg, hanem könnyedén az erdőbe futhatnak, ahova a tankok nem tudják őket követni és könnyen elrejtőzhetnek. Ilyenkor jön jól, ha a játékosnak van gyalogsági támogatása. Ha pedig az sincs, jöhet a napalmbomba, mely felégeti az egész erdőt és így a bent rekedt gyalogsággal is végez.


A játék végeztével a rendszer értékeli teljesítményünket a csatatéren. Az egységek elpusztítása mellett értékeli, hogy hány pontot foglaltunk el, illetve, milyen gyakran segédkeztünk, avagy reagáltunk bajtársaink hívására (külön kiemelném, hogy általában az állt az első helyen, aki a legtöbb atombombát használta egy pályán). Mivel már korábban említettem, hogy „rangsorolt" szerverre léptem, így következő csatában, már alap tiszti fokozatból őrmesteri rangra léptem, mely azon kívül, hogy kiemelt a többi boka közül semmi extrát nem nyújtott (remélem a fejlesztők csak kihagyták ezt a funkciót is a béta tesztből). A végeredmények megtekintése után viszont a játék tölti a következő pályát, így nem kell új szervert se keresnünk. A stuff mégis legnagyobb buktatója, hogy csapat orientált. Sajnos sokszor megtörtént velem, hogy olyan csapatba kaptam beosztást, akik csupa kezdők voltak, vagy csak magányos farkasok. Ezek a csaták általában vereséggel is végződtek. Mint fentebb említettem, hogy a csapatjáték nagyon fontos. E nélkül elvész a játékélmény nagy része és csupán unalmas folyamatos alázásba fajul az egész játék. Hiszen képzeljetek el egy csatát, ahol helikopterek mennek a légvédelem ellen és a tankokat egy csapat gyalogos ellen küldik.


Nos, lassan vége ennek az évnek is. Idáig hatalmas játékok jelentek meg, melyekkel a mai napig mindenki beszerzett már (Bioshock és társai). Ám mégis van új a nap alatt, hiszen a stratégiákban hatalmas tapasztalattal rendelkező csapat képes volt, olyan (mondhatni forradalmian) új játékot a piacra dobni, amely képes minden stratégát a gép elé szegezni. Nem, hiszem (és nem tudok róla), hogy januárig megjelenne még olyan nagy kaliberű RTS, mint amit most a kezemben tartogatok. Így szinte már biztos, hogy az idei GK Legjobb Stratégiai játék kategóriát ki nyeri meg. Ha kételkedsz ebben, ajánlom a játék mihamarabbi beszerezését, mivel kihagyhatatlan darab. Kötelező!