Tenchu Z

A játékot a Microsoft megbízásából az Armored Core, a Tenchu, az Otogi, és a Lost Kingdoms sorozatok fejlesztője, a japán From Software készítette, ezúttal csak és kizárólag Xbox 360 konzolra. Kicsit szégyellem magam, de korábban nem próbáltam ki egyik Tenchu-t sem, pedig előző epizódjai PSOne-ra, PS2-re, Xbox-ra, sőt Nintendo DS-re is megjelentek. Oda se neki, legalább megvan az újdonság varázsa!

A Tenchu Z egy külső nézetes, sunnyogós, lopakodós, kardozós akciójáték, melyben célunk nem kevesebb, mint felküzdeni magunkat a távol-kelet legrettegettebb orgyilkosai közé. Főszereplőnk az Azuma Shinobi harcművészeti ryu egyik kiváló tagja, mestere pedig nem más, mint a legendás Rikimaru szamuráj. Az Ogawara klán személyében gonosz ellenség fenyegeti klánunkat, és annak legendás vezetőjét, Goda Matsunoshin mestert. A mi feladatunk, hogy Rikimaru utasításai szerint megelőzzük az Ogawara klán támadását, és belülről szedjük szét az ellenség csapatát.

Összesen 50 különféle küldetést kell végrehajtanunk, hogy biztonságban tudhassuk klánunkat, és az öreg Matsunoshin-t. A feladatokat akár egyszerre három barátunkkal is megoldhatjuk, ám osztott képernyő híján erre csak system link-en, vagy Xbox LIVE-on keresztül nyílik lehetőségünk. Küldetéseink közt akad szabotázs, támadó akció, de nem ritka a túszmentés és a kémkedés sem.

Ha sikeresen teljesítettük a megbízást, akkor a faluba kerülünk vissza. Igaz, falunak csak igen jó indulattal lehet nevezni azt a három viskót, ami körbevesz minket, de legalább le tudunk pihenni egy pár percre. Itt új kombókat és skill-eket sajátíthatunk el, a mestertől kapott aranyért pedig új ruhát, szandált, és mindenféle felszerelést vásárolhatunk. Főszereplőnket teljesen testre lehet szabni, a játék indítása után még a nemét és a kinézetét is mi állíthatjuk be. Vehetünk ruhát, sálat, maszkot, kendőt, katana tartót, és mindenféle kis szütyőt, mely elengedhetetlen egy profi ninjának.

A játékmenetre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy igazán izgalmas. A faluban megkapjuk a küldetést, legalább háromszor nyugtázzuk is, hogy tényleg el akarjuk vállalni, egy rövid töltőképernyő után pedig máris az ellenség táborának kapuinál vagyunk. Bemegyünk, lekardozunk mindenkit, bezsebeljük a jutalmat, és már ismét a faluban is találjuk magunkat, ahol kezdődik az egész elölről. Nincs semmi átvezető, a küldetések csak a mester gondolataiban alkotnak egy teljes egészet, nekünk játékosoknak a feladatunk csak a minél nagyobb vérfürdő megrendezése. A Tenchu Z-nek ezt a részét csúnyán elbaltázták, sokkal érdekesebb lett volna, ha (csúnya szóval élve) lemásolják például a Jade Empire játékmenetét. Így olyan snassz az egész.

Az akciókat persze nem csak úgy lehet végrehajtani, hogy berohanunk az ellenség közé, és lekardozunk mindenkit. Sokkal stílusosabb ennél, ha lopakodunk, sunyulunk, és észrevétlenül tesszük a dolgunkat – elvégre ninják volnánk, vagy mik! A képernyő bal alsó sarkában az életerőnél láthatjuk, hogy éppen mekkora zajt csapunk, mennyire vagyunk feltűnőek, és mekkora az esélye, hogy észrevegyenek. Értelemszerűen, ha guggolva, a fal mellett, árnyékban közlekedünk, akkor vagyunk a legnagyobb biztonságban, ilyenkor akár oda is osonhatunk az őr mögé, és egy laza mozdulattal eltörhetjük a nyakát. A Ki Meter tájékoztat minket továbbá arról is, hogy ha meghallottak minket ellenfeleink, vagy ha büdösek vagyunk. Ez utóbbi felettébb érdekes, ugyanis ha beesünk mondjuk a mocsárba, akkor a szag ránk ragad, így könnyebben ki lehet minket szúrni. Ilyenkor ajánlatos gyorsan megfürdeni, vagy elnyomni a kellemetlen illatanyagokat valami parfümmel.

A jobb alsó sarokban a fegyverek és a tárgyak láthatóak. A legtöbbet a katanát fogjuk használni, de olykor akad itt dobócsillag, vagy nyíl is. A ninja rope is hasznos cucc, ennek a kötélnek a segítségével a magas falakon tudunk átmászni. A pályán olyan cuccok találhatunk még, mint süti, életelixír, parfüm, vagy nádszál – ez utóbbi a víz alatti levegővételt teszi lehetővé.

A játék egész felépítése olyan, mintha egy felturbózott PS2-n játszanánk, nem is Xbox 360-on. A töltőképernyők a 90-es években divatos statikus rendszerben készültek, a karakterek viszonylag kevés poligonból állnak, a vér pedig szögletesen fröcsög. Az irányítás kicsit nehézkes, főleg az FPS módban való célzásnál, de az ellenfeleket se könnyű mindig lekardozni.