Skate

Ha egy olyan sikeres és egyedülálló sorozat van a piacon, mint a Tony Hawk, akkor egy napon elérkezik az idő, mikor egyes nagy kiadók megunva az irigykedést, elkészítik a témába vágó saját játékukat. Ezúttal az Electronic Arts lépett, és állt elő a Skate-tel, hogy ily módon egy nagyobb szelethez jusson a deszkásokat vonzó játékok piacán, és persze, hogy letaszítsa Tony-t a trónról. De vajon sikerült neki? Lássuk!

A Skate-ben nem vagyunk világsztárok, nem kell több százezer dolláros fődíjú tornákon részt vennünk, fellépéseinket nem követi az MTV, csupán egy egyszerű deszkás srácot alakítunk. A játék karrier része a saját magunk tanításából, és a minél nagyobb hírnév megszerzéséből áll. Kimegyünk az utcára, deszkázunk, ismerkedünk új emberekkel, és az ő kapcsolatuk révén lehetünk egyre híresebbek és sikeresebbek. De hogyan is kell mindezt elképzelni?


A karrier módot elindítva megtekinthetjük a játék bevezető filmecskéjét, mely már alapból felér egy nagy gratulációval. Igazi, élőszereplős, valós helyszíneken forgatott intrót láthatunk, ami azzal kezdődik, hogy főszereplőnket elgázolja egy hatalmas turistabusz. Megérkezik a közel sem mindennapi mentőcsapat, a híres deszkásokból álló medikusok azonnal a rohamkocsiba tesznek minket, és végigszáguldunk San Vanelona utcáin. A sofőr olyan, mintha a Jackass-ből szabadult volna, félelemérzete nincs, a kórházba igyekvés alkalmával elgázol egy hatalmas tortát, ami beteríti az egész szélvédőt, teljesen lehetetlenné téve ezzel a kilátást. Eközben szintén nagy deszkás nevek személyében újabb mellékszereplők tűnnek fel az utcákon, majd megérkezünk a kórházba, hogy összefoltozzák törött csontjainkat. Vadul dolgozik a fúrógép, a sarokcsiszoló, meg a többi horrorfilmbe illő szerszám, a végén pedig magunkhoz térünk, és nem tanulva a leckéből, azonnal deszkára akarunk pattanni.


Istentől második esélyt kapva azonnal az utcán találjuk magunkat, és már indulhat is deszkás karrierünk. Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy felkeresve az utcán lézengő nagy skatereket beszélgetni kezdünk velük, majd végrehajtjuk az általuk kiadott feladatokat. Ha ügyesek vagyunk, akkor ők elmondják a haveroknak és a freestyle magazinok szerkesztőinek, hogy milyen tehetséges srácra találtak, ily módon egyre feljebb és feljebb lépkedhetünk a ranglétrán. Ha felfigyel ránk egy újságíró, akkor megkér, hogy parádézzunk előtte egy kicsit, majd az általa készített fényképek bekerülnek az újságba. Ezt ugye a szponzorok is olvassák, akik mindenféle márkás cuccokkal és prémium díjazással fogják honorálni, ha versenyeken veszünk részt. Innen már csak egy köpésre van az, hogy filmet forgassanak rólunk, és bekerüljünk a legnagyobb, leghíresebb deszkások közé – ehhez azonban hosszú, rögös, és csonttörésekkel teli út vezet.


San Vanelona egy igazi nagyváros, ez a mi játszóterünk. Rengeteg hely van itt mutatványozásra, az egyszerű négy lépcsőtől kezdve, az általános iskola hátsó udvarán és a templomkerten át egészen a célirányosan épült skater parkokig. A városban teljesen szabadon mozoghatunk, bármerre mehetünk, és a feladatokat is kedvünk szerinti sorrendben végezhetjük el. Választhatunk, hogy profi,- vagy underground irányba kívánunk-e haladni, előbbi sok pénzzel és szponzorral jár, utóbbi pedig rengeteg rajongóval, ránk támadó biztonsági őrrel és utcai hírnévvel. Persze megoldható, hogy egészséges hangsúlyban legyen a kettő, de az se lehetetlen, hogy itt is – ott is elmenjünk a végsőkig. A város teljesen interaktív, az úton autók közlekednek, a járdákon gyalogosok igyekeznek dolgukra, míg a parkokban lehet összefutni a deszkás haverokkal.


Nagyjából bemutattuk most a karriermód célját, a helyszíneket, és a játékmenetet, következzen az elemzés. Mivel egy városban vagyunk, rengeteg hely van deszkázni, ám az igazi élményt a félcsövekkel, medencékkel, korlátokkal és egyéb eszközökkel teli skater parkok nyújtják. Érdemes a legtöbbet itt időznünk, hiszen ezek a legizgalmasabbak, és itt lehet igazán kibontakoztatni kreativitásunkat. Gazdag berendezésüknek köszönhetően az ilyen helyek rengeteg mókát ígérnek, úgyhogy lessük is meg, hogy milyen lett az irányítás, hogyan tudjuk előcsalni a különböző mutatványokat.


A gombnyomogatással előhívható trükköknek vége, a Skate-ben ténylegesen is mi irányítjuk főszereplőnk mozgását. A bal karral testünket mozgatjuk, ezzel lehet fordulni és megadni a deszka irányát. Az X gomb nyomogatásával bal lábbal hajtjuk a deszkát, az A-val pedig jobb lábbal. A B lett a fék, a két ravasz pedig a két karunk. Ha ezeket megnyomjuk, akkor fickónk bele fog kapaszkodni kedvenc járművébe, a megfelelő kombinációkkal pedig látványos trükköket fog végrehajtani. Eddig nincs benne semmi extra, de ott van az a bizonyos Flickit megoldás, legalábbis ahogy a játék nevezi. Ennek lényege, hogy a jobb kar segítségével irányítjuk deszkán lévő lábainkat, a gép semmit nem csinál automatikusan. Ha felfele toljuk a kart, akkor a fickó előre fog állni, ha lefele, akkor pedig hátra. Ha lentről gyorsan felhúzzuk, akkor kész is egy szabályos ollie. Ha csak finoman mozgatjuk, akkor manualt csalhatunk elő, ha pedig megfelelő módszerrel csavargatjuk, akkor sportolónk is úgy fogja maga alatt pörgetni a deszkát. Mint a való életben, itt is be kell tanulni a trükköket, és a játék szereplője tényleg úgy zsonglőrködik deszkájával, hogy mi forgatjuk a kart. Erről egy videót érdemes megnézni, a lehetőségek tárháza szinte határtalan, és ha a többi gombbal kombináljuk, akkor egy félcsőben igazi világbajnok mozdulatokat is bemutathatunk.


Az irányítás ötletes lett, a Tony Hawk-ban ha jól tudom még nem volt ilyen, bár a Proving Ground-ba már úgy fogják megoldani a valódi deszkakezelést, hogy ugratás közben lelassul a kép, a két kar pedig a két lábat fogja irányítani. Jópofa lesz az is, a demóban már kipróbáltuk, és ötletes megoldásnak bizonyult, bár a Skate-nél nincs szükség különleges helyzetre a különleges irányításnak. A Flickit megoldás amúgy pár nap alatt tanulható csak igazán be, az garantált, hogy először halál bénák leszünk hozzá. Ami nagy hiba, hogy a szereplő nem löki magát automatikusan, így nekünk kell folyamatosan arra is figyelnünk, hogy mindig meglegyen a megfelelő lendület. Ez kicsit gáz, a teszt első óráiban szigszalaggal ragasztottuk le az X gombot, hogy fickónk mindig megtartsa a kellő sebességet. Kicsit elbaltázták ezt, és még a betanulási idő után se lehet könnyen megszokni a manuális gyorsítást. Gondot okoz még, hogy háromkezesre tervezték a trükköket - ha például felrepülünk a félcsőben, akkor egyszerre kell a két kart, legalább az egyik ravaszt, és a gombok valamelyikét nyomogatni, ami fizikailag még csak-csak lehetséges lenne, de ha ezt úgy akarjuk összehangolni, hogy sikeres legyen, az nem semmi dolog!


Ez egyszerre érdemelt piros- és feketepontot, az előbb felvázolt koncepció bár kreatív és jópofa, nagyon nehezen alkalmazható profin. Ami viszont nagy egyest érdemel, az az emberek viselkedése. A játék a ragdollt, vagy egy azonos elven működő saját technikát használt, ami ugye abból áll, hogy mindaddig tökéletesen irányíthatjuk emberünket, míg be nem üt a ménkű, jelen esetben míg le nem esünk a deszkáról. Ilyenkor rongybaba módjára, tehetetlenül csapódunk a földbe, ami tök jó megoldás egy fejlövés után, de ha 30-nál elzúgunk, akkor a való életben nincs olyan ember, aki ne rántaná oda karját az arca, vagy a mellkasa elé. Itt ilyen nincs, ha eltanyálunk, akkor arcunkkal felszántjuk az aszfaltot, és koponyánkkal végighasítjuk a lépcsőt. Azért vicces lett, hogy ezek után kapunk egy kis értékelést, hogy melyik csontunkat érte zúzódás, ficam, vagy törés, de könyörgök, milyen dolog már az, hogy nem védi meg magát az eleső fickó? A másik idegesítő, hogy szinte bármilyen sebességgel menjünk neki egy járókelőnek, tutira elesünk mindketten, és ami a való életben egy egyszerű vállkoccanás, az itt több másodpercnyi földön szenvedés. Bugyuta, idióta, és totálisan valósághűtlen megoldás lett, nem is érdemes vele tovább foglalkozni.


Grafika terén viszont nem mondhatunk sok rosszat, a Skate korrektül meg lett dizájnolva. A város szép nagy, jól kidolgozott és változatos, van benne csillogó-villogó üzleti negyed, lakóövezet, és lepukkant gettó is. Az épületek szépek, mindenhol korrekt textúra látható, az emberek jól kidolgozottak, és bár az autók kicsit elnagyoltak, azért jó, hogy ott vannak. Igazi nextgen grafikája van a játéknak, modern megoldásokkal és szép összképpel. A speciális effektezést azért EA szokás szerint itt is túlzásba vitték, az egész kép kapott egy egyéni atmoszférát sugárzó, túl kontrasztos, és színeket elnyomó layert, valami olyasmit, mint ami a Most Wanted-ben is idegesített minket. Poligonszámban azért nincs hiány, a helyszín fantasztikus lett, az utolsó patkáig minden tökéletesen lett modellezve. A menü is elismerést érdemel, nagyon hangulatos lett, ahogy a különböző elemek papírból lettek körbevágva, és ily módon meganimálva. Remek összkép, igazi EA feelingű, kicsit furcsa, de azért szerethető színösszeállítással.


Hangok terén átlagosnak mondható a játék. A soundtrack összeállítás korrekt lett, nincsenek rajta nagy slágerek, de jó hangulatú, és dallamos számok kerültek a korongra, igazi underground hangulatot teremtve otthonunkba. A hangeffektek jól sikerültek, a deszka kerekei a különböző felszínen eltérő hangokat adnak, még az is hallatszik, ahogy egyik járdaelemről átérünk a másikra. A többi deszkás köszön nekünk, ha találkozunk, a járókelők pedig telefonálgatnak, és olykor nem szép szavakkal illetnek minket, amiért köztük száguldozunk.


Többjátékos mód is került a Skate-be, egy gépnél ülve überelhetjük egymás trükkjeit, vagy versenyezhetünk, hogy megadott idő alatt ki trükközik össze több pontot. Online egyszerre akár hatan is betámadhatunk egy parkot, sőt remek ficsőr, hogy saját fotókat, és 30 másodperces kisfilmeket oszthatunk meg az interneten.


Ami még nem tetszett, hogy a Skate tele van reklámokkal. A márkás ruhák és felszerelések még elmennek, sőt hangulatossá teszi a vásárlást, hogy szabadon válogathatunk az Adidas, Nike, És, Globe, Emerica és egyéb márkák közt, talán még az óriásplakátok is elmennek, de az, hogy üzenetküldésre egy T-Mobile Sidekick telót használunk, kicsit túl közvetlen marketingmegoldás. Percenként egy-egy igazi márkanév csapódik az arcunkba, szinte alig látunk ki a reklámok mögül. Sok embert ez nem zavar, nekem valamiért nehéz megbarátkoznom vele.


Véget is ért tesztünk, ennél többet jelen keretek közt nem lehet beszélni a Skate-ről. A grafika szép, a hangulat nagyon ott van, a hangok korrektek, a megvalósítás példaértékű, és noha az irányítás kreatív, kicsit túl bonyolult lett. Nehéz trükközni, az új Tony Hawk ezért keményen oda fog csapni új játékával, de az EA remek munkát végzett a Skate-tel, a sikere miatt pedig elég nagy rá az esély, hogy ebből is évente megjelenő sorozat legyen. Kezdésnek remek, stílusában teljesen eltér az eddig megszokottól, üde vérfrissítést hozva az underground játékosok világába.