A Bohemia Interactive elszakadva a Codemasters kiadóóriástól egy új katonai szimulációs játékprogram sorozatgyártásába kezdett, melynek gyümölcse a tavalyi év végén az Armed Assault néven érett be. A cseh srácok mindent megtettek, hogy az Operation Flashpoint – saját maguk által létrehozott – fenyegető árnya ne vetüljön rájuk, amit sikerrel teljesítettek is, hiszen az ArmA-t mind a játékosok, mint pedig a sajtó kedvezően fogadta, mi több, ha egy igazán autentikus taktikai FPS-t szeretnénk, keresve se találnánk jobbat nála. S mint a Bohemia megtartotta az OPF-nál is előszeretettel alkalmazott addonok gyártását az új drágaságnál is, így született meg a Queen’s Gambit nevű kiegészítő.
Nyolc hónap nagy idő egy tekintélyes rajongótáborral megáldott játék esetében, s bizony eljön az az idő, amikor már az alapjáték nem nyújt tartalmas elfoglaltságot a legkockább fangamer ujjizületeinek, s bizony az érdeklődést minden fejlesztőnek kutya kötelessége fenntartani. Namármost az ArmA megjelenésénél azért szapultam a programot, mert erősen egy befejezetlen, bétás programkódot kellett terelgetnem, persze erről szó sem volt, hiszen a Bohemia tényleg így küldte sokszorosításra az aranylemezt. Anno leszögeztük, hogy ha a játék labdába kíván rúgni a konkurensek előtt – bármennyire is legyenek azok sokkal arcade-osabbak nála – bizony tekintélyes hibajavítást kell eszközölniük, de szerencsére, az expanzió boltokba kerüléséig sikerült egy olyan játékká toldozgatni-foltozgatniuk, amelyre még a legszőrösszívűbb szaksajtós (mi) is örömmel rábólint. Lássuk hol jár most az ArmA!
Először is lecsippentettek egy keveset a cucc falánkságából, ha nem is sokkal, de simábban fut a játék, köszönhetően az ésszerűbb memóriakezelésnek. Ami viszont érdekesebb, hogy az 1.08-as patch-csel már számos fegyvert és járművet kapunk kézhez, pedig még hozzá sem nyúltunk a Queen's Gambit-hoz. A javított mesterséges intelligencia, a sokkal realisztikusabban festő időjárás effektek, valamint az újradolgozott parancskiadási rendszer mind-mind olyan dolog, ami miatt könnyebben fogyaszthatóvá válik az AmA. Kicsit túlozva pedig azt mondanám - ámbátor megrögzött szőrszálhasogató énem sose hagy nyugodni – amióta letöröltem a játékot, valamikor az amerikai megjelenés idején és most, hogy jónéhány játékórát belefecceltem a patchelt verzióba, a különbség bizony ég és föld, csaknem egy új epizód. Mint mondottam, túlozva persze.
Nos a Queen's Gambit kampánymódja elsőre eléggé impozánsnak tűnik, de jobban megtekintve a számadatokat, hiába a két új történeti szál, ha három, illetve hét küldetés vár ránk a single lehetőségekben. Persze csak én festettem feleslegesen előre az ördögöt a falra, hiszen végigjátszva mind a két kampányt, örömmel vettem tudomásul, hogy majdnem 10 órát vett el az életemből, úgy hogy jelentős időt töltöttem el átgondolatlan taktikákat alkalmazva, minek egyenes ági következménye sok esetben a küldetés újrakezdése volt. Bizony vissza kell szokni a sok agyatlan csilli-villi FPS után az überkomoly szimulációhoz, különben a pofonok sűrűn eltalálják a tisztelt gamer pattanásos arcát. Nem mondom, jónéhány éves opf-os tapasztalat van a hátam mögött, de néhányszor az én bicskám is beletört a kitűzött feladatokba, mivel a kiegészítő küldetései sokkal nehezebbek, mint az alapjátéké. Kétlem, hogy én öregedtem volna ennyit. Ám ismerve a sorozat hardcore közösségét, szinte biztosra veszem, hogy ők kevesebb idő alatt rágják végig magukat a küldetéseken. De hogy a sztoriról is értekezzek kicsit, a The Rahmadi Conflict-ra keresztelt kampányban 3 igen-igen hosszú és remekül eltalált küldetésben kell részt vennünk, nem feltétlenül a csontig rágott US Army egyik bakájának képében, hanem olyan híres haderők kötelékében, mint a SLA vagy a RACS. Minden adott tehát, hogy újfent szétrúgjunk pár szovjet segget, már elnézést az illetékes elvtársaktól. Ennyire hatalmas, monumentális csatákat már régen látott az emberfia, melybe szinte öröm bekapcsolódni, mondanom sem, kell, hogy egy-egy adott konfliktushoz különböző helyszíneken és módokon csatlakozhatunk be a küldetésválasztó képernyőn. Ám az igazi csemege, melyre én személy szerint már sokat vártam, az a Royal Flush missziósor, amelyben egy minden hájjal megkent zsoldos osztag részeként kapcsolódunk be. Feladataink nem éppen az erkölcs kötött szabályaihoz hasonulnak, rendszerint igen piszkos célokért vonulunk harcba, kiéhezett hiénaként vetjük rá magunkat az ellenség utánpótlására, valamint sok más, háborúban is szemtelen hadműveletekben veszünk részt, sokszor a szerencsénkre hagyatkozva. Lopakodással és gerillaharcmodorral érhetjük el a végső győzelmet, de vajon meddig és mi vár ránk azután? Itt mutatkozik meg az addon egyik zseniális fícsöre, az új utánpótlási és felszerelési menedzsment, valamint többször botlunk fegyverkereskedőbe, ami jól jön, ha már kellően összeharácsoltunk magunknak egy kisebb gyűjteményt. Bár ezen újdonságok már szinte rpg-s ízt adnak a játéknak, alapjaiban nemigen tudják megreformálni.
Az ArmA igazi aduásza kétségen kívül a markáns multiplayer lehetőségek voltak, melyek jelentős változáson mentek keresztül az OPF óta, jelentős továbblépést az Queen's Gambit-tól se várjunk, bár ha kellő bővítést tesz hozzá a már megszokottakhoz, talán sikerül megtartania a rajongóbázisát. Nem elhanyagolható tény, hogy ezentúl az észak-amerikai és a nemzetközi (értsd: mindenki más, így az európaiak) is tudnak együtt játszani, egyazon szerveren, ami korábban a különböző verzióbeli problémák miatt nem volt kivitelezhető. Mondjuk mostanában, amikor már arról munkálkodnak a nagyokosok, hogy a konzolosok és a PC-sek együtt tolják a maguk játékát, már nem nagy szó, hogy két kontinens játékai, egy platformon hadakozzanak. A két új többjátékos küldetést zsebelhetünk be, ez a kooperatív küzdelmeket előtérbe helyező Urban Raid, hatfős speciális alakulatok részére. A másik misszió a Battle of Porto, melyen az új homokos Porto szigeten ejthetünk meg pár felejthetetlen Capture and Hold vérfürdőt. Ennyi? Ennyi!
Hasznos új tartalmakban sem kell hiányt szenvednünk, kérdés, hogy ezek megérik-e az árukat? Ha már úgysem kell csak ezeknek elvinniük a hátukon az addont, örüljünk, hogy implantálva vannak. Mint már említettem, kapunk új szigeteket is, egyikük a közel-keleti hangulatú és kellően pálmafás, homokos, tengerben lubickolós Porto, amelyet elsősorban multira hegyeztek ki, de senkit nem fognak azért a sarokba állítani, ha pár single küldit tervez rá az editorral. Míg az alapjátékban látott Sahrani szigete is látványos változásokon ment keresztül az eltelt idő alatt, meglátszik rajta az átgondoltabb terepelrendezés és az illesztési bugok javítása, valamint a múltban itt zajlott csaták nyomait is felfedezni véljük. A járműpark is tekintélyes beruházáson ment keresztül, részben a Queen's Gambit-tel kézhez kapva, részben az 1.08-as ragtapasz feltelepítésével. Reptereinken a DC, az A10 és a Su34-sel szállhatunk fel és szerezhetjük meg a légi fölényt, míg a földön a HMMWV Limousine-ba, nehézgépfegyverrel szerelt pickup-okba és motorkerékpárra pattanhatunk. Utóbbi nagy derültséget kelthet, mikor ormótlan harckocsik között sasszézunk. Úgy csúzlik tekintetében szintén bőség van, ami tényleg megfogta amatőr fegyverimádatomat az a 6G30-as gránátvető, de a jó öreg M16-os karabély is jópár új változatát is megmarkolhatjuk, míg mesterlövész puskákból is kettőt kapunk kézhez (M107, KSVK).
Grafikai javulás nem történt, csupán a már szükséges optimalizáció, ami éppen elég egy kiegészítőtől. A látvány továbbra is megkapó, ám a folyamatos akció hátterében zajló ballisztikai és MI-beli számítás, ami az ArmA-t olyan naggyá teszi és a procit zabája, nem teszi lehetővé a több száz négyzetkilométeres terep műanyag techdemóvá tételét. Amit sosem tartottam elvárásnak. A hangok ugyanúgy megfelelőek mint eddig, minden a helyén van, legalábbis nagyjából. A Queen's Gambit egy eléggé korrekt expanzió lett, a játékmenetet nem reformálta meg túlzottan, az új tartalmak pedig lehetővé teszik, hogy fenntartsák az érdeklődést a már készülő és feltehetőleg 2008 közepén érkező ArmA 2-ig, ha pedig nem, akkor a lelkes modderek mindenképp. De már a saját berkein belül hegesztő Codemasters is igyekszik visszavágni az Operation Flashpoint 2-vel a „cserbenhagyó" Bohemia-nak. Kérdés, hogy az évek során felhalmozódó fejlesztői tapasztalatot az előd árnyéka és neve képes lesz-e túlszárnyalni? Ne gondolkozzunk most ezen, ha már a kieggel visszatérhetünk a csatatérre!
Először is lecsippentettek egy keveset a cucc falánkságából, ha nem is sokkal, de simábban fut a játék, köszönhetően az ésszerűbb memóriakezelésnek. Ami viszont érdekesebb, hogy az 1.08-as patch-csel már számos fegyvert és járművet kapunk kézhez, pedig még hozzá sem nyúltunk a Queen's Gambit-hoz. A javított mesterséges intelligencia, a sokkal realisztikusabban festő időjárás effektek, valamint az újradolgozott parancskiadási rendszer mind-mind olyan dolog, ami miatt könnyebben fogyaszthatóvá válik az AmA. Kicsit túlozva pedig azt mondanám - ámbátor megrögzött szőrszálhasogató énem sose hagy nyugodni – amióta letöröltem a játékot, valamikor az amerikai megjelenés idején és most, hogy jónéhány játékórát belefecceltem a patchelt verzióba, a különbség bizony ég és föld, csaknem egy új epizód. Mint mondottam, túlozva persze.
Nos a Queen's Gambit kampánymódja elsőre eléggé impozánsnak tűnik, de jobban megtekintve a számadatokat, hiába a két új történeti szál, ha három, illetve hét küldetés vár ránk a single lehetőségekben. Persze csak én festettem feleslegesen előre az ördögöt a falra, hiszen végigjátszva mind a két kampányt, örömmel vettem tudomásul, hogy majdnem 10 órát vett el az életemből, úgy hogy jelentős időt töltöttem el átgondolatlan taktikákat alkalmazva, minek egyenes ági következménye sok esetben a küldetés újrakezdése volt. Bizony vissza kell szokni a sok agyatlan csilli-villi FPS után az überkomoly szimulációhoz, különben a pofonok sűrűn eltalálják a tisztelt gamer pattanásos arcát. Nem mondom, jónéhány éves opf-os tapasztalat van a hátam mögött, de néhányszor az én bicskám is beletört a kitűzött feladatokba, mivel a kiegészítő küldetései sokkal nehezebbek, mint az alapjátéké. Kétlem, hogy én öregedtem volna ennyit. Ám ismerve a sorozat hardcore közösségét, szinte biztosra veszem, hogy ők kevesebb idő alatt rágják végig magukat a küldetéseken. De hogy a sztoriról is értekezzek kicsit, a The Rahmadi Conflict-ra keresztelt kampányban 3 igen-igen hosszú és remekül eltalált küldetésben kell részt vennünk, nem feltétlenül a csontig rágott US Army egyik bakájának képében, hanem olyan híres haderők kötelékében, mint a SLA vagy a RACS. Minden adott tehát, hogy újfent szétrúgjunk pár szovjet segget, már elnézést az illetékes elvtársaktól. Ennyire hatalmas, monumentális csatákat már régen látott az emberfia, melybe szinte öröm bekapcsolódni, mondanom sem, kell, hogy egy-egy adott konfliktushoz különböző helyszíneken és módokon csatlakozhatunk be a küldetésválasztó képernyőn. Ám az igazi csemege, melyre én személy szerint már sokat vártam, az a Royal Flush missziósor, amelyben egy minden hájjal megkent zsoldos osztag részeként kapcsolódunk be. Feladataink nem éppen az erkölcs kötött szabályaihoz hasonulnak, rendszerint igen piszkos célokért vonulunk harcba, kiéhezett hiénaként vetjük rá magunkat az ellenség utánpótlására, valamint sok más, háborúban is szemtelen hadműveletekben veszünk részt, sokszor a szerencsénkre hagyatkozva. Lopakodással és gerillaharcmodorral érhetjük el a végső győzelmet, de vajon meddig és mi vár ránk azután? Itt mutatkozik meg az addon egyik zseniális fícsöre, az új utánpótlási és felszerelési menedzsment, valamint többször botlunk fegyverkereskedőbe, ami jól jön, ha már kellően összeharácsoltunk magunknak egy kisebb gyűjteményt. Bár ezen újdonságok már szinte rpg-s ízt adnak a játéknak, alapjaiban nemigen tudják megreformálni.
Az ArmA igazi aduásza kétségen kívül a markáns multiplayer lehetőségek voltak, melyek jelentős változáson mentek keresztül az OPF óta, jelentős továbblépést az Queen's Gambit-tól se várjunk, bár ha kellő bővítést tesz hozzá a már megszokottakhoz, talán sikerül megtartania a rajongóbázisát. Nem elhanyagolható tény, hogy ezentúl az észak-amerikai és a nemzetközi (értsd: mindenki más, így az európaiak) is tudnak együtt játszani, egyazon szerveren, ami korábban a különböző verzióbeli problémák miatt nem volt kivitelezhető. Mondjuk mostanában, amikor már arról munkálkodnak a nagyokosok, hogy a konzolosok és a PC-sek együtt tolják a maguk játékát, már nem nagy szó, hogy két kontinens játékai, egy platformon hadakozzanak. A két új többjátékos küldetést zsebelhetünk be, ez a kooperatív küzdelmeket előtérbe helyező Urban Raid, hatfős speciális alakulatok részére. A másik misszió a Battle of Porto, melyen az új homokos Porto szigeten ejthetünk meg pár felejthetetlen Capture and Hold vérfürdőt. Ennyi? Ennyi!
Hasznos új tartalmakban sem kell hiányt szenvednünk, kérdés, hogy ezek megérik-e az árukat? Ha már úgysem kell csak ezeknek elvinniük a hátukon az addont, örüljünk, hogy implantálva vannak. Mint már említettem, kapunk új szigeteket is, egyikük a közel-keleti hangulatú és kellően pálmafás, homokos, tengerben lubickolós Porto, amelyet elsősorban multira hegyeztek ki, de senkit nem fognak azért a sarokba állítani, ha pár single küldit tervez rá az editorral. Míg az alapjátékban látott Sahrani szigete is látványos változásokon ment keresztül az eltelt idő alatt, meglátszik rajta az átgondoltabb terepelrendezés és az illesztési bugok javítása, valamint a múltban itt zajlott csaták nyomait is felfedezni véljük. A járműpark is tekintélyes beruházáson ment keresztül, részben a Queen's Gambit-tel kézhez kapva, részben az 1.08-as ragtapasz feltelepítésével. Reptereinken a DC, az A10 és a Su34-sel szállhatunk fel és szerezhetjük meg a légi fölényt, míg a földön a HMMWV Limousine-ba, nehézgépfegyverrel szerelt pickup-okba és motorkerékpárra pattanhatunk. Utóbbi nagy derültséget kelthet, mikor ormótlan harckocsik között sasszézunk. Úgy csúzlik tekintetében szintén bőség van, ami tényleg megfogta amatőr fegyverimádatomat az a 6G30-as gránátvető, de a jó öreg M16-os karabély is jópár új változatát is megmarkolhatjuk, míg mesterlövész puskákból is kettőt kapunk kézhez (M107, KSVK).
Grafikai javulás nem történt, csupán a már szükséges optimalizáció, ami éppen elég egy kiegészítőtől. A látvány továbbra is megkapó, ám a folyamatos akció hátterében zajló ballisztikai és MI-beli számítás, ami az ArmA-t olyan naggyá teszi és a procit zabája, nem teszi lehetővé a több száz négyzetkilométeres terep műanyag techdemóvá tételét. Amit sosem tartottam elvárásnak. A hangok ugyanúgy megfelelőek mint eddig, minden a helyén van, legalábbis nagyjából. A Queen's Gambit egy eléggé korrekt expanzió lett, a játékmenetet nem reformálta meg túlzottan, az új tartalmak pedig lehetővé teszik, hogy fenntartsák az érdeklődést a már készülő és feltehetőleg 2008 közepén érkező ArmA 2-ig, ha pedig nem, akkor a lelkes modderek mindenképp. De már a saját berkein belül hegesztő Codemasters is igyekszik visszavágni az Operation Flashpoint 2-vel a „cserbenhagyó" Bohemia-nak. Kérdés, hogy az évek során felhalmozódó fejlesztői tapasztalatot az előd árnyéka és neve képes lesz-e túlszárnyalni? Ne gondolkozzunk most ezen, ha már a kieggel visszatérhetünk a csatatérre!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.