Emlékszem még tinédzser voltam (nem tegnap volt...) mikor megérkezett szerény kis hazánkba a szerepjáték őrület, ami egyébként Amerikából származott és pár bölcsészkaros diáknak a fejéből pattant ki az ötlet úgy a 80-as évek eleje felé. Az első ilyen sikeresebb játék a D&D (Dungeons&Dragons) szabályrendszere szerinti Középfölde volt, aminek Tolkien mester tette le az alapjait.
Nálunk először az AD&D (Advanced Dungeons&Dragons) szabálykönyve érte el a legnagyobb sikereket, amit persze sorban követtek az újabb és újabb világok, ilyenek mint Dragonlance, Forgotten Realms majd az új generációs világok mint a Mage, Werevolf, mindenki kedvence a Vampire és a sor szinte végtelen. A szerepjátékok teljesen meghódították a világot (nem véletlenül) hiszen kevés olyan hobbi, szórakozás létezik, ami ennyire el tudná (szó szerint) varázsolni az embereket, mint ezek. Aztán persze jöttek a számítógépes adaptációk, amik csak részben tudták visszaadni ezt a hangulatot, aztán eljött a 2007-es év, mikor kijött kedvenc PSP-nkre a Dungeons&Dragons Tactics.
Minden PSP-s tudja, hogy ezek a Tactics játékok igencsak népszerűek manapság, éppen ezért ebben a hónapban két ilyen stuffal is meg fogunk ismerkedni, az egyik a D&D, a másik meg a Final Fantasy lesz. Lássuk akkor a barna macit. Mi is az a Tactics és miért jelenik meg szinte minden hónapban egy ilyen típusú stuff. A Tactics stílus, mint ahogyan a nevében is van a vérbeli stratégáknak lett kitalálva, azoknak az embereknek, akik nem a PSP örült gombnyomogatása által akarnak eredményeket elérni, hanem némi gondolkodással és kihívások sorozatának legyőzésével a lassú utat választják. Úgyhogy azok az emberek, akik az első csoportba tartoznak ne is olvassanak tovább, hiszen ezt a játékot nem nekik találták ki.
A D&D Tactics még ebben a stílusban is a legkomolyabbak közé tartozik, hiszen a készítők felvállalták annak a következményeit, ami a D&D rövidítésnek a használatával jár. Ez azt jelenti, hogy bele kellett rakni a progiba azt a végtelenül összetett és bonyolult szabályrendszert, ami egy igazi szerepjátéknak a velejárója. Ezzel rögtön a játék elején szembesülni fogunk, amikor mondjuk nem az előre elkészített lényeket választjuk, hanem belemegyünk a karaktergenerálásba. Na ekkor fogunk egy picit lesokkolódni, de megijedni nem kell, maximum teljesen elrontjuk a karakterünket, ami csak hosszú távon fog előjönni. Persze azért ennyire nem komoly a helyzet, de akinek abszolút semmilyen szerepjátékos háttere nincsen és még angolul sem tud valami jól, annak a játék élvezése érdekében a már meglévő karakterek használatát ajánlanám. Ezeknek a kiválasztásában pedig az lenne a tanácsom, hogy mindenképpen legyen a csapatban egy varázsló (wizard), egy pap (cleric). Nem árt, ha van egy tolvajunk is (rogue), aki ha lehet halfling legyen, lévén ők a legjobbak erre a feladatra. Legyen egy rangerünk, aki vagy elf vagy félelf. Kell minimum két harcos, az egyik törpe legyen lévén ők nagyon morcosak tudnak lenni, a másik harcos meg a játékstílusunkon múlik, hogy pusztítani akarunk barbárként, támogató harcosok akarunk lenni paladinként, vagy pedig rutinos gyilkológépek pszihonikus harcosként. Összesen hat karakterünk lehet és higgyétek el nekem szükség lesz mindenkinek a képességére ahhoz, hogy egy ütőképes kis csapat legyünk. Gondolom nem kell részleteznem, hogy melyik kaszt mire való és hogy mit kell velük csinálni, ugye nem?
Maga a játékmenet egyébként igencsak egyszerű, mint ahogyan egy igazi szerepjátékban is. Adott lesz egy eléggé kezdetleges és béna sztori, egy térkép ahol minden küldetés után szabadon utazhatunk egyik városból a másikba, majd elvállalva a küldetéseket jól szétrugdossuk minden szörnynek a hátsóját. Küldetések után visszakerülünk a térképre, ahol minden menedzseléssel kapcsolatos dolgot el tudunk végezni, olyanokat, mint karakterek szintlépése, adás/vétel, felszerelések cserélgetése karaktereink között, mentés/töltés stb. A küldetésekben egyébként ahogyan az a Tactics játékokban lenni szokott, körökre osztott játékmenet lesz, a mozgáson kívül általában még egy dolgot tudunk csinálni, ami lehet támadás, varázslás, tárgy használat, védekezés vagy éppenséggel még egy kör mozgás. Célunk általában az lesz, hogy az adott labirintusban rendet rakjunk szörnyírtas terén, ládákat nyitogassunk, és ami a legfontosabb, életben maradjunk.
Lawful Good avagy a jó dolgok
Az első és legfontosabb jó tulajdonsága a játéknak, ami egyben az egyik rossz is, a hihetetlenül összetett szabályrendszer, ami a háttérben működik, nekünk nem kell foglakozni vele, de nem árt, ha azért értjük, hogy például hogyan és mi alapján számítja ki a játék a sebzéseket, vagy éppenséggel a gyógyításokat. Ha ilyet látunk, hogy 1d10+2 az azt jelenti, hogy 1 darab, képzeletbeli tíz oldalú (igen-igen még 20 oldalas is van, meg még jó pár, 4,6,8 stb.) dobókockával dob a gép nekünk, és ehhez mindig hozzáad 2-öt. Ezeknek az ismeretével rögtön látni fogjuk, hogy egy varázslat vagy egy fegyver mennyire hatásos vagy mennyire nem. Bizonyára most jól megijesztettem mindenkit, hogy ennyire összetett a játék, pedig igazából nem az, csak nem árt, ha értjük azokat a szabályokat, amikre épül. Nekem egyébként szinte minden téren tetszett a gamma, nagyon hangulatos a zenéje, rendkívül szép a grafikája, könnyen irányítható és érthető minden lehetséges opció, amik közül választani lehet. Teljesen magával ragadja az embert, és nem engedi el. Egy vérbeli stratéga, vagy szerepjátékos sok örömet fog lelni benne.
Chaotic evil avagy a rossz dolgok
Mint ahogyan írtam az összetett szabályrendszer sok ember életét meg fogja keseríteni, legfőképpen akkor, ha szintlépéskor ő maga szeretné elosztani a lehetséges pontokat, hiszen minden osztálynak rengeteg képessége és tulajdonsága van, amiket elsőre nem biztos, hogy érteni fogunk, nem biztos, hogy jól választunk, amikor azt hisszük, hogy éppen arra lesz szükségünk. Tekintettel arra, hogy minden felszerelést rá tudunk tenni bárkire, nem tudhatjuk pontosan, hogy annak milyen következményei lesznek. Megtehetjük, hogy egy varázsló kezébe adunk egy pallost csak éppenséggel sosem fog eltalálni vele senkit és még tetű lassú is lesz tőle. Megértem hogy a szerepjátékok általi szabadságot vissza akarták adni a készítők, de azért nem ártott volna annyi segítséget adni nekünk, hogy mit érdemes és mit nem egy-egy karakter kezébe adni, vagy testére aggatni. Ezenkívül talán csak annyi negatívumot tudok még felhozni, hogy a 3D-s látványvilág miatt, szűkebb folyosókon könnyen előfordulhat, hogy rengeteget kell majd forgatni a kamerát ahhoz, hogy lássunk is valamit. Sajnos még ilyenkor is előfordulhat, hogy frusztrálóan semmit sem fogunk látni, ami egy taktikai játéknál nem túl jó ugyebár.
Mindent egybevetve nagyon kellemesen csalódtam ebben a játékban, ellentétben mondjuk a Lord of the Rings Tacticsal, ez hosszú időre le fog kötni minden rajongót és olyanokat is, akiknek még nem nagyon volt dolga ehhez hasonlatos programokkal. Ha beletettek volna mondjuk egy automata „legelőnyösebb nézet gombot" akkor tényleg nem sok rosszat tudnék róla írni. Így viszont egy erős 8-ast mindenképpen megérdemel.
Minden PSP-s tudja, hogy ezek a Tactics játékok igencsak népszerűek manapság, éppen ezért ebben a hónapban két ilyen stuffal is meg fogunk ismerkedni, az egyik a D&D, a másik meg a Final Fantasy lesz. Lássuk akkor a barna macit. Mi is az a Tactics és miért jelenik meg szinte minden hónapban egy ilyen típusú stuff. A Tactics stílus, mint ahogyan a nevében is van a vérbeli stratégáknak lett kitalálva, azoknak az embereknek, akik nem a PSP örült gombnyomogatása által akarnak eredményeket elérni, hanem némi gondolkodással és kihívások sorozatának legyőzésével a lassú utat választják. Úgyhogy azok az emberek, akik az első csoportba tartoznak ne is olvassanak tovább, hiszen ezt a játékot nem nekik találták ki.
A D&D Tactics még ebben a stílusban is a legkomolyabbak közé tartozik, hiszen a készítők felvállalták annak a következményeit, ami a D&D rövidítésnek a használatával jár. Ez azt jelenti, hogy bele kellett rakni a progiba azt a végtelenül összetett és bonyolult szabályrendszert, ami egy igazi szerepjátéknak a velejárója. Ezzel rögtön a játék elején szembesülni fogunk, amikor mondjuk nem az előre elkészített lényeket választjuk, hanem belemegyünk a karaktergenerálásba. Na ekkor fogunk egy picit lesokkolódni, de megijedni nem kell, maximum teljesen elrontjuk a karakterünket, ami csak hosszú távon fog előjönni. Persze azért ennyire nem komoly a helyzet, de akinek abszolút semmilyen szerepjátékos háttere nincsen és még angolul sem tud valami jól, annak a játék élvezése érdekében a már meglévő karakterek használatát ajánlanám. Ezeknek a kiválasztásában pedig az lenne a tanácsom, hogy mindenképpen legyen a csapatban egy varázsló (wizard), egy pap (cleric). Nem árt, ha van egy tolvajunk is (rogue), aki ha lehet halfling legyen, lévén ők a legjobbak erre a feladatra. Legyen egy rangerünk, aki vagy elf vagy félelf. Kell minimum két harcos, az egyik törpe legyen lévén ők nagyon morcosak tudnak lenni, a másik harcos meg a játékstílusunkon múlik, hogy pusztítani akarunk barbárként, támogató harcosok akarunk lenni paladinként, vagy pedig rutinos gyilkológépek pszihonikus harcosként. Összesen hat karakterünk lehet és higgyétek el nekem szükség lesz mindenkinek a képességére ahhoz, hogy egy ütőképes kis csapat legyünk. Gondolom nem kell részleteznem, hogy melyik kaszt mire való és hogy mit kell velük csinálni, ugye nem?
Maga a játékmenet egyébként igencsak egyszerű, mint ahogyan egy igazi szerepjátékban is. Adott lesz egy eléggé kezdetleges és béna sztori, egy térkép ahol minden küldetés után szabadon utazhatunk egyik városból a másikba, majd elvállalva a küldetéseket jól szétrugdossuk minden szörnynek a hátsóját. Küldetések után visszakerülünk a térképre, ahol minden menedzseléssel kapcsolatos dolgot el tudunk végezni, olyanokat, mint karakterek szintlépése, adás/vétel, felszerelések cserélgetése karaktereink között, mentés/töltés stb. A küldetésekben egyébként ahogyan az a Tactics játékokban lenni szokott, körökre osztott játékmenet lesz, a mozgáson kívül általában még egy dolgot tudunk csinálni, ami lehet támadás, varázslás, tárgy használat, védekezés vagy éppenséggel még egy kör mozgás. Célunk általában az lesz, hogy az adott labirintusban rendet rakjunk szörnyírtas terén, ládákat nyitogassunk, és ami a legfontosabb, életben maradjunk.
Lawful Good avagy a jó dolgok
Az első és legfontosabb jó tulajdonsága a játéknak, ami egyben az egyik rossz is, a hihetetlenül összetett szabályrendszer, ami a háttérben működik, nekünk nem kell foglakozni vele, de nem árt, ha azért értjük, hogy például hogyan és mi alapján számítja ki a játék a sebzéseket, vagy éppenséggel a gyógyításokat. Ha ilyet látunk, hogy 1d10+2 az azt jelenti, hogy 1 darab, képzeletbeli tíz oldalú (igen-igen még 20 oldalas is van, meg még jó pár, 4,6,8 stb.) dobókockával dob a gép nekünk, és ehhez mindig hozzáad 2-öt. Ezeknek az ismeretével rögtön látni fogjuk, hogy egy varázslat vagy egy fegyver mennyire hatásos vagy mennyire nem. Bizonyára most jól megijesztettem mindenkit, hogy ennyire összetett a játék, pedig igazából nem az, csak nem árt, ha értjük azokat a szabályokat, amikre épül. Nekem egyébként szinte minden téren tetszett a gamma, nagyon hangulatos a zenéje, rendkívül szép a grafikája, könnyen irányítható és érthető minden lehetséges opció, amik közül választani lehet. Teljesen magával ragadja az embert, és nem engedi el. Egy vérbeli stratéga, vagy szerepjátékos sok örömet fog lelni benne.
Chaotic evil avagy a rossz dolgok
Mint ahogyan írtam az összetett szabályrendszer sok ember életét meg fogja keseríteni, legfőképpen akkor, ha szintlépéskor ő maga szeretné elosztani a lehetséges pontokat, hiszen minden osztálynak rengeteg képessége és tulajdonsága van, amiket elsőre nem biztos, hogy érteni fogunk, nem biztos, hogy jól választunk, amikor azt hisszük, hogy éppen arra lesz szükségünk. Tekintettel arra, hogy minden felszerelést rá tudunk tenni bárkire, nem tudhatjuk pontosan, hogy annak milyen következményei lesznek. Megtehetjük, hogy egy varázsló kezébe adunk egy pallost csak éppenséggel sosem fog eltalálni vele senkit és még tetű lassú is lesz tőle. Megértem hogy a szerepjátékok általi szabadságot vissza akarták adni a készítők, de azért nem ártott volna annyi segítséget adni nekünk, hogy mit érdemes és mit nem egy-egy karakter kezébe adni, vagy testére aggatni. Ezenkívül talán csak annyi negatívumot tudok még felhozni, hogy a 3D-s látványvilág miatt, szűkebb folyosókon könnyen előfordulhat, hogy rengeteget kell majd forgatni a kamerát ahhoz, hogy lássunk is valamit. Sajnos még ilyenkor is előfordulhat, hogy frusztrálóan semmit sem fogunk látni, ami egy taktikai játéknál nem túl jó ugyebár.
Mindent egybevetve nagyon kellemesen csalódtam ebben a játékban, ellentétben mondjuk a Lord of the Rings Tacticsal, ez hosszú időre le fog kötni minden rajongót és olyanokat is, akiknek még nem nagyon volt dolga ehhez hasonlatos programokkal. Ha beletettek volna mondjuk egy automata „legelőnyösebb nézet gombot" akkor tényleg nem sok rosszat tudnék róla írni. Így viszont egy erős 8-ast mindenképpen megérdemel.
Memóriakártya: 256 KB
Wireless Kompatibilis: Igen
Game Share: Nem
Wireless Network: Igen
PSP Danger: *
Wireless Kompatibilis: Igen
Game Share: Nem
Wireless Network: Igen
PSP Danger: *
Az emberek általában kimondják amit gondolnak, csak sokan fogalmazni is tudnak, ellenben veled.
Neked van gyerekszobád, mi? Ja, és tehén a radiátor. Elég nagy paraszt vagy ti.
Ismered a stabil szó jelentését? Nem baj, majd késöbb megismered.
Nem mongyák, hanem mondják. Írd lesz szépen, talán megtanulod.
Nagytörpe.... kell komment ehez? :D
a 13 felüliség és a kimondás amit gondol az ember az hogy is függ össze amúgy? Itt még szájbavághatnak ha rossz? :P
Nagytörpe.... kell komment ehez? :D
a 13 felüliség és a kimondás amit gondol az ember az hogy is függ össze amúgy?
Utys (jól írtam ugyeee?:D:D) írása is poén, elképzeltem a mágus karakterem benne :D:D
Amúgy köszönöm az indoklást, de a saját ízlésemen még átlátok :)
Oh, egyébként a mondatokat nagy betűvel kezdjük. A 'fuuuh' az 'fúúú', tudod magyarok vagyunk. A nevemet pedig úgy kell leírni, hogy - betűzöm - U, T, Y, S. Micsoda bonyolult dolgok. Nyolc általánost sikeresen abszolváltad már?
Hehe, nekem tetszik így fejben ez a mindent lehet mindenkire aggatni dolog.
"Előőőőőőree!!!" üvöltötte két kezes pallósát magasra tartva Dyrd a mágus, majd hirtelen jött harci láza hirtelen el is illant, amint a kard súlya a földre rántotta. Harci felszerelésének hibás megválasztásán azonban már nem volt ideje gondolkodni...a mágusok sem bírják ha ork talpak rongálják testüket.
...és megint moroghatok ,hogy csak PSP-re jelenik meg....
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.