Crash of the Titans

Minden japán konzolnak megvan a maga kabalajátéka, amivel befutott a piacra, és ami híressé tette. Sokak kedvenc butus rókája Crash a Playstation kis üdvöskéjeként indult, és bár nem ő tette naggyá ezt a remek konzolt, azért igencsak szép karriert futott be 1996 óta. Eljött az ideje, hogy ki tudja a hanyadik részt nagyító alá tegyük, amolyan Gamekapcsos módon.

Lehet, hogy csak én vagyok vak és naiv, de úgy gondolom, hogy manapság már elmosódni látszanak a határok a PC-sek és a konzolosok között, egyre több PC-s vesz magának konzolt, és a legtöbb esetben ez a konzol X360 szokott lenni. Lehet hogy pont azért, mivel én is ebbe a táborba tartozom, érzem úgy, mintha a sok részt megélt Crash sorozat Xboxon nagyobb sikereket ért volna el, mint Playstation-ön, amire eredetileg készítve lett. Biztosan megköveztek majd ezért, de bennem valahogy így szűrődött le ez a dolog. Igaz mondjuk Crash barátunk rendesen bejárta a világot, ahogyan a különböző platformokat is. Így van ez a legújabb résszel is, ami az égvilágon mindenre megjelent. Akkor lássuk, hogy mire számíthatunk a kedvenc zsebkonzolos változatot kipróbálva!


Az első és talán legfontosabb dolog a játékkal kapcsolatban, hogy valami elképesztően szép grafikája van. Hallani lehetett arról legendákat, hogy ez a grafikai evolúció minden platformos változatra jellemző, de a mostani gyér PSP-s választék letesztelése után nem nagyon reménykedtem abban, hogy ebben az esetben is ez lesz az eredmény. Minden él és mozog, teljesen rajzfilmes a grafika, leginkább a Naruto gyönyörű megvalósításához hasonlítható, szédítőek a mélységek, lélegzetelállítóak a háttérben zajló események, röviden: bravo, le a kalappal.


Magáról a játékmenetről is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, hiszen a jól megszokott rohanok és gyűjtögetek stíluson kívül, meg lett fűszerezve egy kis bunyózással, combózással is (minél többet használjuk ezeket a képességeket, annál több combóra tehetünk szert), plusz itt jön be a képbe a címben lévő Titánok szerepe is. Ugyanis a csúf gonosz, de meglepően jó fej dr. Cortex, egy egész légiónyi állatkát alakított át brutális szörnyetegekké, akiknek csak egy életcéljuk van; szétrúgni kedvesen kedvenc Crash-ünk hátsóját. De ravasz főhősünket sem kell félteni, hiszen segítőtársának (a voodoo maszknak, akinek még lába sincsen) köszönhetően, képes lesz ezeket a Titánokat az uralma alá venni, majd szépen sorban szétpofozni mindenkit, aki csak az útjába kerül.


Ebből és a címből ugyebár mindenki számára egyértelművé vált, hogy a gamma legnagyobb részét változatosabbnál változatosabb szörnyek hátán fogjuk tölteni, ami higgyétek el nekem nagyon nagy móka. Bárcsak ne lenne unalmas egy idő után, de ezzel ne is törődjetek, mert az idő csak relatív! Minél mélyebben belemerülünk a történetbe annál több Titánnal lesz dolgunk és rá fogunk jönni, hogy egyfajta erő hierarchia van köztük, mindegyiknél van egy erősebb és még a legerősebbnek is vannak gyenge pontjai. Úgyhogy érdemes lesz a játékban fellelhető temérdek információt végighallgatni - olvasni, ezen kívül fellelhetőek lesznek olyan stonehenge-szerű kövek, amiket elolvasva nagyon hasznos segítségekkel lehetünk majd okosabbak.


Természetesen eléggé unalmas lenne a játékmenet, ha csak arról szólna az egész, hogy egyik Titánról a másikra lovagolva szépen szétverünk mindenkit. Éppen ezért találhatunk majd epizódonként egy bónusz pályát, amik rendkívüli változatosságot felmutatva, remek szórakozást nyújtanak majd nekünk. Ezekkel az egyetlen probléma csak az, hogy mindig időre kell velük végezni, de szerencsére bármikor neki tudunk futni újra bármelyiknek, persze csak amelyiket már megtaláltuk. Időnként találkozni fogunk olyan epizódokkal ahol csak szörfözve tudunk majd továbbjutni. Lesznek, akiket ezek a pályák frusztrálni fognak, de szerintem a legtöbb játékos élvezni fogja eme látványos és pörgős részeket.


Mivel a stuffnak gyönyörű a grafikája, remek a soundtrackje, a játszhatósága, valahol azért el kell hogy csússzon, hiszen manapság már nem létezik olyan hogy „tökéletes" játék. A Crash of the Titans-nak nem sok negatívuma van, de ha ilyeneket akarunk keresni, akkor találni is fogunk. Sajnos eléggé sokat bugzik, ha leesünk a mélybe gyakran csak sötét képernyőt fogunk látni annak ellenére, hogy nincsen lefagyva a gép. Viszont sajnos fagyással is sűrűn találkozni fogunk, amikor csak a reset segíthet, és bezony azoknak a Titánoknak a meglovagolása is unalmas lesz egy idő után… Végül pedig azoknak, akik minden egyes részt kipróbáltak, nem igazán fog túlságosan sok újdonsággal szolgálni Crash legújabb kalandja. Ellenben azoknak, akik nem fanatikus rajongók (mint például én is), biztos vagyok benne, hogy több mint kielégítő lesz ez a remek kis gamma, éppen ezért meleg szívvel ajánlom minden platform junkie-nak… Vurgaba!