God of War: Chains of Olympus

Régóta felröppentek már a hírek, miszerint minden idők egyik legszebb és legsikeresebb Playstation-ös játékának a God of Warnak el fogják készíteni a PSP-s változatát. Mindenki tudta, hogy PSP-re különleges változatokat fognak kiadni, éppen ezért izgalmas volt ez a hosszadalmas várakozás, de itt van végre és mi jól leteszteltük nektek!

Mivel sajnos nekem sosem volt Playstation-öm ezért nem állt módomban letesztelni ennek a remek játéknak az első illetve második részét, de éppen eleget fórumoztam és beszélgettem olyanokkal, akiket teljesen magával ragadott a hangulata ahhoz, hogy tudjam mindenképpen be kell szereznem legalább a PSP-s változatot. Azok, akik ismerik a történetet rögtön látni fogják, hogy ez a rész közvetlenül az első előtt játszódik.


Végre meg fogjuk érteni mi volt az oka annak, hogy főszereplőnk, Kratos, Spárta szelleme elvesztette minden hitét az istenekben, és hogy mi miatt dúl olyan mérhetetlen düh a szívében, ami miatt mindenkit lemészárol, aki csak az útjába akad. Sajnos viszont jó előre felkészítek minden rajongót arra, hogy ezúttal olyan bő 5 óra alatt végig is lehet menni a történeten, viszont ez a rövid idő olyan mozgalmas és élvezetes lesz, amihez foghatóval ritkán találkozik az ember kedvenc kézi konzolján.


Az első és legfontosabb dolog a játékkal kapcsolatban, hogy olyan hihetetlenül szép, szemet gyönyörködtető grafikával rendelkezik, amihez foghatóval még sosem volt dolgunk PSP-n. Én még azt is ki merném jelenteni, hogy szebb, mint bármelyik hasonló stílusú régi Xboxos játék, amivel annak idején találkoztam, és itt legfőképpen egyik kedvencemre a Prince of Persia-ra gondoltam. Ami az én billentyűmből nagy szó, lévén fanatikus rajongója vagyok Perzsia hercegének és a történetének. A Chains of Olympus ezen kívül mindent tartalmazni fog, amit a rajongók szerettek benne; kifinomult és könnyen tanulható harcrendszert, rengeteg vért és természetesen egy kevéske szexet is. Sajnos kalandjaink során összesen csak két komolyabb főszörnnyel lesz dolgunk, akiket amolyan jól megszokott időre kell a gombot nyomni módszerrel tudunk majd legyőzni. Azért írtam hogy sajnos, mert számomra ezek voltak talán a legélvezetesebb részek.


A harcrendszer rendkívül egyszerűen és kényelmesen lett megoldva. Lesz egy könnyű támadásos (négyzet) illetve egy nehéz támadásos (háromszög) gombunk, amiket egymással kombinálva látványos kombókat tudunk majd végrehajtani. Illetve lesz egy olyan gombunk is (kör), amivel ha kellően le van gyengülve az ellenfelünk, jól ki tudjuk végezni áldozatunkat, persze csak a megfelelő kombinációk sikeres bevitele után. Ahogy haladunk előre a történetben nem lesz más dolgunk, mint mindenkit lemészárolni, ezzel egy csomó piros életerő pontot gyűjtögetve. Illetve érdemes lesz alaposan körülnézni minden helyszínen, hogy a „rejtett" ládákat kinyitogatva életerőnket illetve mágiánkat is fejleszteni tudjuk majd. Minél tovább jutunk el a sztoriban annál több varázstárgyat fogunk találni, amikkel hatékonyságunkat növelhetjük majd vérrel telített utunkon. Az összegyűjtött piros életerő pontokból pedig ezeket a varázstárgyakat fejleszthetjük majd, természetesen minél magasabb szintet érünk el velük annál komolyabb védekezéseket, illetve támadásokat tudunk majd eszközölni. Ennek eredményeképpen mire elérünk a játék 80%-ához, olyan szinten legyőzhetetlenek leszünk, hogy még a főellenfelet is csukott szemmel küldjük majd egy békésebb létsíkra.


Természetesen, ahogy már azt megszoktátok, lesznek bőven logikai feladványok is, de nem kell megijedni, mivel ezek sosem lesznek olyan nehezek, ami miatt komolyabban elakadnánk a játékban, maximum csak egyfajta izgalmas és változatos színfoltot visznek rövid kalandunkba. Az átvezető animációk természetesen filmbe illőek, ahogyan a játékot végigkísérő muzsika is, mely remekül megadja nekünk az alap hangulatot. Miután végignyomtuk a játékot, elérhetővé fog válni pár választási lehetőség, mint a Challenge-ek (kihívások). Ezekkel csak annyi a probléma, hogy olyan szinten idegesítőek, hogy már nekem is komoly önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy ne tapossak páros lábbal a PSP-re, persze csak miután tiszta erőmmel a földhöz vágtam. Úgyhogy ezekkel csak csínján bánjunk, mert veszélyesek lehetnek pici kedvencünk biztonságára. Ezen kívül találkozni fogunk egy negyedik nehézségi fokkal, aminek nekivágva fogjuk csak megérteni hogy az a 5 óra játékidő hogyan válhat 5 nappá. Végül pedig, de nem utolsó sorban elérhetővé fognak válni mindenféle vicces kosztümök is, illetve pár aranyos kis videó, amiket mindenképpen tekintsünk meg.


A God of War - Chains of Olympus véleményem szerint minden idők legszebb PSP-s játéka, és játékélményben sem helyezkedik el kevésbé előkelő helyen. Rövidsége is csak annak köszönhető, hogy hihetetlenül nehéz abbahagyni és hogy olyan szinten felhasználóbarát az irányítása, hogy a PSP rajongók idáig el sem tudtak képzelni ehhez foghatót. Mindenképpen kötelező darab mindenki számára, én már csak azt sajnálom, hogy semmit sem lehet tudni egy esetleges folytatásról, ami mondjuk nyugodtan készülhetne két UMD-re a hosszabb játékidő érdekében. Must have anyag!