Viking: Battle for Asgard

Szörnyű háborútól hangos Midgard vidéke. Skandinávia népét a káosz istennője, Hel, és annak démoni serege tartja rettegésben, nem kímélve se embert, se asszonyt. A mennyei királyságból száműzött bajkeverő istennő célja nem kevesebb, mint élőhalott hordájával leigáztatni a halandók lakta Midgardot, és testvérének, a farkas testű Fenrirnek a segítségével végső pusztítást mérni Asgardra, az istenek birodalmára. A viking nép egy bátor hősért kiált, aki képes megállítani Helt és annak gonosz seregét.

Ebbe a zord világba kalauzol el a Total War sorozat készítőinek legújabb játéka, a több mint hat évig fejlesztett Viking: Battle for Asgard. A bátor hős személyében természetesen mi lépünk színre, Freyjának, a háború istennőjének bajnokát, Skarint alakítva. A játék egy free roaming hack and slash akciójáték, némi kaland elemmel megbolondítva. Műfajismeretben kevésbé jártas olvasóink kedvéért ez annyit tesz, hogy nincs megkötve a kezünk, szabadon mászkálhatunk a játék virtuális világában, közben pedig le kell kardoznunk annyi gonoszt, amennyit csak bírunk. A kaland stílus itt többnyire a mászkálásra és a játék atmoszférájára értendő, igazán drámai elemek ugyanis csak az átvezető animációkban történnek.


A játékmenet pofon egyszerű. A viking birodalom három nagy szigetből, Niflbergből, Galcliffból és Isaholmból áll, ezek mindegyikét megszállta már az élőhalott sereg. A mi feladatunk a falvak felszabadítása, az ott raboskodó katonák megmentése, segítségükkel a szigetek nagy erődítményeinek visszaszerzése, majd Hel végleges kiiktatása a képből.


Térképünk megmutatja, hogy mely területeket szabadítottuk fel, illetve, hogy hol van még valami mellékküldetés, melyet meg kell oldanunk a végső nagy csata előtt. Ha már minden terület pirosból szép kékbe öltözött, akkor jöhet az ostrom. A több ezer élőhalott és viking ekkor felsorakozik egymás előtt, majd megindul a harc, amolyan Gyűrűk Ura, Rettenthetetlen vagy éppen Jeanne d'Arc stílusban. Ilyenkor nekünk mindig egy-egy fontosabb pontra kell figyelnünk, megölni például a holtakat feltámasztó sámánt, vagy a seregünket tizedelő óriást. A harcba erősítést is hívhatunk, mégpedig egy hatalmas sárkány személyében, aki segít nekünk rendet rakni a csatatéren, és ha sikerül elfoglalni az erődöt, akkor mienknek tudhatjuk a szigetet.


Az egyszemélyes kalandozás nagyon klassz lett. Élőhalottak százait kell kinyírnunk viking hősi pályafutásunk során, sőt olykor amolyan God of War stílusban még pár főellenséggel is meg kell küzdenünk. Jótól jót lopni sosem szégyen, itt is ugyanúgy addig kell ostorozni a bosst, míg az el nem fárad, majd lenyomni a képernyőre beadott gombokat, ily módon látványosan kivégezve a rohadékot. A harcok mellett kisebb küldetéseket is teljesítenünk kell, ezek amolyan RPG-s questek, de szerencsére nincs belőlük sok kötelező.


A harcrendszerről érdemes picit beszélni. Ellenségeinket messziről kisbaltával dobálhatjuk meg, majd ha közel érünk hozzájuk, akkor igazi ütlek-váglak kezdődik. Hősünk egyik kezében egy hatalmas balta, a másikban pedig egy kard van, a különböző kombókat pedig két plusz egy gombbal vihetjük be. A bossokhoz hasonlóan az átlagos ellenfeleket is ki tudjuk végezni, ilyenkor egyetlen gombnyomásra hatalmas csonkításba kezd hősünk, olykor lecsapdossa az ellenfél karjait és fejét, olykor pedig nemes egyszerűséggel kettészeli az illetőt. Fröcsög a vér, repkednek a végtagok, a kamera pedig lassított felvételben mutatja nekünk a történéseket. Igazán hangulatos tud ez lenni, csak úgy mint az is, hogy oda tudunk osonni ellenfelünkhöz, és ha ő mondjuk éppen egy holttestet csócsál jóízűen, akkor hátulról egy mozdulattal kivégezhetjük egy pillanat alatt. Nem mellékesen kedvenc kardunk mellett a mágiát is segítségül hívhatjuk a csatában, uralkodunk a tűz, a jég és a villám elemek felett is.


Kissé unalmassá és monotonná teszi a játékot, hogy mindig ugyanolyan ellenfeleket kell gyilkolnunk. Ha jól számoltam, akkor van sima élőhalott katona, nagydarab harcos, sunyulós assassin, meg nyilas élőhalott, rajtuk kívül frissességet csak a bossok hoznak a játékba. Igazából nem vesz le sokat az élvezeti értékből, mert a helyszínek mindig változnak, barlangban, erdőben, tengerparton, városban és faluban is harcolunk, de azért jó lett volna több típusú ellenség.


A grafika csinos, bár közel sem tökéletes. Az összkép remek, a fények gyönyörűek, a fű és a növények is rendesen néznek ki, az emberek tisztességgel ki lettek dolgozva. A vidék nagyon szép, a szigetek változatosak, igazán szembetűnően csúnya csak a tenger lett kicsit, de legalább normálisan hullámzik a vize. Kicsit gáz mondjuk, hogy hősünk nem tud felmászni olyan helyekre, melyre bármelyikünk felkapaszkodna nekifutásból, de ilyen rész nem sűrűn van szerencsére – na meg ez aztán nem is a grafikusok, hanem a pályaszerkesztők hibája.


Mint minden mással, olyan hatalmas gond az irányítással sincs, itt is csak apróságokba tudunk belekötni. A karakterünk például nem mindig azt a katonát támadja, amelyiket szeretnénk, hanem van hogy megfordul, és egy másikkal kezd el kardozni. A másik, igazi kézgyilkos hiba, hogy rengetegszer, még a ládák felnyitásához is folyamatosan nyomogatni kell egy gombot, így kifejezve a karakter erőlködését – na ez aztán nagy baromság, képes pár óra alatt teljesen kinyírni hüvelykujjunkat. Ilyen hasonló kisebb, de mégis égbe kiáltó hibát véltem felfedezni a hangok terén is. A zene nagyszerű lett, viszont a hangeffektek már közel sem tökéletesek, csomó teljesen máshogy szól, mint ahogy annak az életben kéne, sőt a hangerővel is gondok vannak, a kötélmászáskor például ordít a hangszóró, míg a harc csatakiáltásai halkak. Nem nagy gondok ezek persze, csak ha már sok ilyen apróság összegyűlik, akkor azok mellett nem lehet elmenni!


Bármennyire is szeretünk szőrszál hasogatóak lenni az ilyen tesztek alkalmával, abban most kiegyezhetünk, hogy a játék bár nem hibátlan, a hangulat nagyon ott van! A lopakodós részek, a sárkánytámadás, az ostrom, az ellenség láncra vert óriásainak elővezetése, a csonkítások, az istennők rivalizálása – ezek mind-mind olyan részek, melyek fantasztikusan sikerültek, és képesek elfeledtetni velünk az ezt megelőző monoton kaszabolások fásultságérzetét. Gratulálunk érte a Creative Assembly fejlesztőinek, remek munkát végeztek!