Echochrome

Létezik egy ősi mondás, miszerint nem minden az, aminek látszik - az Echochrome csodálatos világában pontosan ez az, amit igyekeznek felrúgni. Hogy mindezt milyen módon teszik meg, az rögtön kiderül, maradjatok velünk!

Akinek régóta van PSP-je tudja, hogy erre a csodamasinára nagy általánosságban két típusú játék szokott kijönni. Az egyiknek a színvonala a békapopó alatti fél kilométeres kőzetrétegben található, ezek nagy többségben az átiratok a nagytestvérekről. A másik kategória képviseli mindazt, amitől a japánok ott tartanak ahol, fantasztikusan ötletgazdag, vagy éppenséggel szemet gyönyörködtető grafikával rendelkező, de mindenképpen teljesen egyedi, szinte saját lélekkel rendelkező játékok alkotják ezt a típust. Az Echochrome ebbe a kategóriába tartozik, régóta lehetett róla híreket hallani, nemrég végre elkészült a végleges verzió, amit mi jól le is teszteltünk nektek.


Ahogyan az lenni szokott a koncepció egy végtelenül egyszerű alapötlettel indul, adott lesz nekünk egy kis pálcikaemberke, aki semmire sem képes csak szépen lassan sétálgat előre, ha akadályba ütközik, akkor visszafordul és sétálgat tovább. Egyedül csak azt tehetjük meg vele, hogy megállunk egy picit gondolkodni, ennyi és semmi több. Aztán adott lesz nekünk egy 3D-ben elhelyezett pálya, tele akadályokkal, lépcsőkkel, szakadékokkal, ugratókkal, lyukakkal, amit az analóg joyal tudunk majd teljesen térben forgatni. A cél az éppen aktuális játékszabálytól függ, amiből három is van, de erről majd később. Első körben tisztában kell lennünk azzal az egészen különleges percepcióra (érzékelésre) épülő fizikával, ami ebben a remek játékban adott lesz nekünk. Lássuk a szabályokat:

• Amit látunk az a valóság
• Ha úgy forgatjuk a pályát, hogy bizonyos részek összeérnek és egybeolvadnak, akkor már meg is született az új útvonal
• Térbeli ugráskor emberkénk képes bárhova felugrani, ha úgy forgatjuk a pályát, hogy az valóban magasabbnak tűnjön
• Térbeli eséskor emberkénk pontosan oda fog esni, ahova mi akarjuk, csak találjuk el a megfelelő szöget hozzá
• Amit térben eltakarunk, és nem látunk, az nem is létezik, tehát ha akadály került az utunkba, elég ha csak eltakarjuk mondjuk egy oszloppal és az akadály nem fog többé gondot okozni

Annak, aki semmit sem hallott erről a remek logikai játékról ezek a szabályok most bizonyára kínainak fognak tűnni, éppen emiatt érett meg az idő arra, hogy egy picit utánanézzetek ennek a játéknak és akkor érteni fogjátok, hogy miről írtam idáig.


Az Echochrome-ban rengeteg pályával lesz dolgunk, amik természetesen egyre nehezebbek és nehezebbek lesznek. A maximális idő, amit kapunk mindig 5 perc lesz, ami eleinte soknak tűnhet majd, de később már annál kevesebbnek. Egy-egy pálya előtt kiválaszthatjuk, hogy a három adott szabályból melyikkel szeretnénk lemérni tudásunkat. Ezek a szabályok a következők:

• Solo – itt nem lesz más dolgunk, mint pálcikaemberkénkkel összeszedni a pályán elhelyezett fekete átlátszó pálcikanőciket, persze az adott időn belül
• Pair – itt mindig lesznek más emberkék, akik velünk együtt jobbra-balra sétálgatnak, nekünk az lesz a dolgunk, hogy velük egyesülve megszerezzük az utolsó fekete társunkat
• Others – LOST rajongóknak a kedvence ugyebár. Ez nagyon hasonlít a Pair-re, annyi különbséggel, hogy ezúttal nem egyesülni kell velük, hanem ha lehet, ki kell kerülnünk őket, lévén ha nekimegyünk valamelyiknek, akkor sajnos kezdődik elölről a pálya. Hozzátenném, hogy ez a változat a legfrusztrálóbb mind között, nem hiszem, hogy igazán odalesztek érte.

Ennyi pozitívum és érdekesség között mindenképpen meg kell említenem, hogy sajnos a stuff egy idő után unalmassá válik. Ez nem azt jelenti, hogy soha többé nem akarjuk elővenni, egyszerűen csak arról van szó, hogy rövid időn belül lemerül az agyunk, és csak másnap akarjuk majd elővenni. Ez nem probléma, hiszen egy vérbeli PSP-s stuffot úgy készítenek el, hogy csak rövid időre okozzon örömet a hordozhatóság miatt.


De ennyi elég is volt a csúnya dolgokból, jöjjön még két nagyon pozitív dolog. Az első, hogy be van építve nekünk egy kis szerkesztő program (ennek köszönhető a szokatlanul nagy mentési méret), amivel bármilyen kedvünkre való pályát meg tudunk alkotni. Rendkívül felhasználóbarát és kevés olyan móka van, mint látni, ahogyan a cimboráink a mi általunk alkotott nehézségeken kínlódnak. Ezen kívül semmiképpen sem szabad megfeledkeznem a gamma alatt szóló hihetetlen komoly zenéről, mely egyfajta éteri, természetfeletti, harmadik típusú találkozások hangulatot ad nekünk. Nem hiszem, hogy sűrűn volt ilyen élményben részem, ahol a választott muzsika ilyen akkordokon szólt volna hozzám. Érdemes kipróbálni, emlékezetes élményben lesz részünk.


Az Echochrome képviseli mindazt, ami miatt megvettük a PSP-t. Megerősíti a döntésünket, amit eddig még sosem bántunk meg. A PSP kötelező vétel minden játékbarát számára, ahogyan ez a kis játék is, ami egyszerűen nagyszerű, zseniálisan ötvözi a logikát az ügyességgel. Kipróbálása kötelező!