Ómen 2006

Az ezredfordulón elmaradt a világvége, de még a démoni számjegyekből álló 2006. június 6-án sem történt semmi érdekes világban.

A Sátán egyelőre nem rombolta le a Földet, viszont egy olyan pocsék thrillerrel gazdagodtunk ezen a napon, mely felér egy apokalipszissel.


Ekkor mutatták be ugyanis az 1976-os The Omen című kultuszfilm modern változatát, melyben újra életre kelt a legenda. A filmben a nevezetes júniusi napon, pontosan 2006. 06. 06-án, reggel 6 órakor megszületett Damien, akinek a jóslat szerint a Sátán szállta meg a testét. Az őt örökbefogadó család (aki épp azon az éjszakán vesztette el gyermekét) éveken át boldogságban élt együtt, de amikor a kisfiú elérte a 6 éves kort, megszaporodtak körülöttük a halálesetek, a különös egybeesések és maga Damien is egyre furábban kezdett viselkedni. No persze ez nem azt jelenti, hogy kis szarvai nőttek a fiúnak, a reggeli pirítós mellé pedig bárányvért iszogatott – nem, ennél ezúttal komolyabb a helyzet.


Aki látta a régi Óment, annak semmi újdonságot nem nyújt ez a film, mivel John Moore rendező nem csak, hogy újraforgatta a történetet, de még a jelentetek javát is meghagyta az eredetinek (amiket meg nem, azokat meg totálisan elrontotta). Hiába kultuszfilm, hiába az egyik legnagyobb thriller a világon, a 21. században már kevés az a horror elem, amit egy ilyen 30 éves klasszikus nyújtani képes. Persze a borzongást szerető ember még mindig vevő a kisgyerekes horrorfilmekre, elég csak a Hatodik Érzékre vagy a Körre gondolnunk. A nagymama receptje tehát megvan: kész a történet, a téma aktuális, a hozzávalók elő vannak a készítve, már csak a lecsót kell felmelegíteni és kész is a démoni vacsora.


Az új Ómen bár tele van melléfogásokkal, rosszul újrakevert részletekkel, unalmas dialógusokkal, elhúzott jelentetekkel, egy piros pontot mégis büszkén ítélhetünk oda neki, ez pedig a Damien karakterét újraélesztő, Seamus Davey-Fitzpatrick-nek jár. Bár nem beszél sokat a filmben, már ránézni is kemény feladat. Sápadt arc, gúnyos vigyor, fekete gombafrizura, beesett és karikás szemek – amivel még a lelket is kiszívja a testünkből. Talán ez az egyetlen olyan „tényező”, mely megmenti ezt a borzalmas mozit. A főszereplők mind semmitmondó karakterek – Robert (az apa) egy idegesítően gazdag bájgúnár, aki fél perc alatt beveszi Keith Jennings (fotós) digitális géppel készített, mégis sötét kamrában előhívott fotóira alapozott világvége-elméletét. Katherine (az anya) egy bájos teremtés, ő figyel fel a fiú furcsa dolgaira. Még most is cseng a fülemben monológja: „Észrevetted, hogy Damien sosem volt még beteg? 6 éves és még egyszer sem volt megfázva. Itt valami nincs rendben. Érzem.” – húúú de kemény horrorisztikus dolgok ezek kérem-szépen, meg ne ijedjek véletlenül.


No azért ne legyünk ennyire erős idegzetűek, lássuk be, azért nem véletlen az Ómen volt a 20. század egyik legjobb horrorja. Bár nem sok maradt meg az adaptációban, a félelem és a szorongás azért még mindig ott lebeg körülöttünk – ha másért nem is, Damien démoni sikításának és az anya szeretetteljes rettegésének köszönhetően. Az Ómen 2006-ban Pazar haláleseteknek lehetünk szemtanúi, bár gyakorlatilag a 108 perces játékidőnek ez csak egy elenyészően kicsi része. A többiben anyuci retteg, apuci hitetlenkedik majd nyomoz, a Vatikán pedig karba tett kézzel figyeli az eseményeket. Az eredeti zenét teljesen kidobták, a helyét pedig egy tucatkomponáció vette át, mely teljesen elrugaszkodott az eredeti muzsikától. A vágómunka közepes, a rendezés harmatgyenge, a szereplők játéka másodosztályú – egyedül Damien karaktere az, ami valóban lélekfacsaró. Hollywood, Hollywood, mi lesz veled drága filmgyár? Valamin itt változtatni kell, mégpedig sűrgősen!


Műfaj: amerikai horror, thriller
Hazai mozipremier: 2006. június 6.
Időtartam: 108 perc
Főszereplők: Liev Schreiber, Julia Stiles, Seamus Davey-Fitzpatrick
Rendezte: John Moore
Forgatókönyvíró: David Seltzer
Zeneszerző: Marco Beltrami, Jerry Goldsmith
Vágó: Dan Zimmerman
Imdb értékelés: 5.7/10
Saját értékelés: 5/10