Ki hinné, hogy Mr. Beant megérinti a szerencse? Ezúttal márpedig ez történt. Templomi tombolán egy cannesi álomnyaralást nyert, úgyhogy otthagyva London nyirkos időjárását felkerekedett, hogy eltöltsön egy hetet Franciaország egyik legszebb tengerpartján.
A Fortuna nagyjából eddig állt ki Mr. Bean (Rowan Atkinson) mellett. Kedvenc kétbalkezes angol komikusunk kirándulása már az indulásnál megpecsételtetett, mikor a filmfesztivál egyik zsűritagja (Karel Roden) neki köszönhetően lekéste a Cannesba induló vonatot. Fia, Stepan (Max Baldry) azonban fent ragadt a járaton, így kénytelen a továbbiakban Bean társaságát élvezni. Közösen indulnak el, hogy elérve a tengerpartra a fiú visszakerülhessen apjához, Bean pedig megkapja a megérdemelt álomvakációt.
Nem is Bean film lenne, ha ez nem egy katartikus katasztrófasorozaton keresztül valósulna meg. Főszereplőnk elhagyva útlevelét, csomagját és minden pénzét rendíthetetlenül menetel a Francia Riviéra felé, néha elveszítve, néha pedig ismét megtalálva kisbarátját. Kalandjai során vonattal, biciklivel, autóstoppal és egyéb képtelen módszerekkel kerül egyre közelebb céljához, azonban bármerre is jár, mindenhova követi a balszerencse. Mindenkinek az idegeire megy, mindenhol mindent elront, valóságos apokalipszist hozva a vele találkozó francia lakosság fejére.
Az angol humor keményen arcon csapja a nézőket. A fárasztó és agypusztító poénok sokasága közepette a francia rendőrség körözést indít Bean ellen, gyerekrablóként megpecsételve őt. Természetesen neki fogalma sincs az egészről, egészen addig, míg be nem kapcsolódik a történetbe Sabine (Emma de Caunes), a fiatal és feltörekvő színésznő, kinek első filmje éppen akkor debütál a fesztiválon.
A fiatal lány hozza az értelem első halvány fuvallatait a társaságba, ám hiába nyűgözi le őt Bean gügyögő francia nyelvtudása, és utánozhatatlan arcmimikája, nem menti meg főszereplőnket a balszerencse további áradásától sem. A filmben ekkor tűnik fel ismét a sorozatból imádott Mini, melynek láttán Bean szemében még a könnycsepp is kicsordul. Na de hol marad Teddy? Mindenki megfeledkezett volna róla? A másfél órás film forgatókönyvének átolvasásakor senkinek sem tűnt fel, hogy kimaradt az imádott plüssmaci? Nagy fekete pont ezért Steve Bendelack rendezőnek.
A film eseményeit a Bean kézi kamerájával felvett snittek sokasága színesíti. A produkció teljes hossza alatt másodszerepet kap az a többször is erősen kihangsúlyozott Sony márkájú videokamera, mely később megmenti Beant a totális csődtől és bukástól. Na de ne szaladjunk ennyire előre. A szereplőknél elidőzve egy kicsit meg kell említeni Willem Dafoe karakterét is, aki egy valódi öntelt, kapzsi és fellengzős filmrendezőt játszik a produkcióban. Nagyon jól alakítja a pénzhajhász sztárjelöltet, ám nála is fontosabb a fiú, kinek a kissé gyépés hajlamokat tükröző búráját személy szerint nem csípem, azért fantasztikusan alakított Bean mellett. A főszereplőhöz hasonlóan neki sincs fogalma, hogy mi zajlik körülötte, és ennek megfelelően minden eseményt halálos nyugalommal kezel.
Az Igazi Katasztrófafilmtől eltérően ezúttal nincs semmi komolyabb városnézés, a néhány jellegzetes párizsi épületen és a cannesi panorámán kívül többnyire csak az országutak és a búzamezők alkotják a hátteret. Ki hinné, hogy egy pusztát átszelő kihalt úton is olyan események történnek Beannel, melyektől egy átlag ember már a folyóba vetette volna magát...
A film nagyon jó lett, bár sok apróbb részlet van, ami böki kacsacsőrömet. Teddy mackó hiánya hatalmas fájdalommal járt számomra, és a mellékszereplőkkel sem vagyok megelégedve. Noha jól játszanak, karakterük lapos és semmitmondó, arcvonásaik pedig kifejezetten irritálóak. Az angol humort képviselő poénzuhatagok kiszámíthatóak, és bár egészen kellemesek, egy Bean filmhez nem szolgáltatnak annyi szuflát, mely igazán emlékezetessé tudná tenni a mozit. Ezek tükrében azt mondom, egy kerek nyolcast megérdemel a Mr. Bean’s Holiday.
Nem is Bean film lenne, ha ez nem egy katartikus katasztrófasorozaton keresztül valósulna meg. Főszereplőnk elhagyva útlevelét, csomagját és minden pénzét rendíthetetlenül menetel a Francia Riviéra felé, néha elveszítve, néha pedig ismét megtalálva kisbarátját. Kalandjai során vonattal, biciklivel, autóstoppal és egyéb képtelen módszerekkel kerül egyre közelebb céljához, azonban bármerre is jár, mindenhova követi a balszerencse. Mindenkinek az idegeire megy, mindenhol mindent elront, valóságos apokalipszist hozva a vele találkozó francia lakosság fejére.
Az angol humor keményen arcon csapja a nézőket. A fárasztó és agypusztító poénok sokasága közepette a francia rendőrség körözést indít Bean ellen, gyerekrablóként megpecsételve őt. Természetesen neki fogalma sincs az egészről, egészen addig, míg be nem kapcsolódik a történetbe Sabine (Emma de Caunes), a fiatal és feltörekvő színésznő, kinek első filmje éppen akkor debütál a fesztiválon.
A fiatal lány hozza az értelem első halvány fuvallatait a társaságba, ám hiába nyűgözi le őt Bean gügyögő francia nyelvtudása, és utánozhatatlan arcmimikája, nem menti meg főszereplőnket a balszerencse további áradásától sem. A filmben ekkor tűnik fel ismét a sorozatból imádott Mini, melynek láttán Bean szemében még a könnycsepp is kicsordul. Na de hol marad Teddy? Mindenki megfeledkezett volna róla? A másfél órás film forgatókönyvének átolvasásakor senkinek sem tűnt fel, hogy kimaradt az imádott plüssmaci? Nagy fekete pont ezért Steve Bendelack rendezőnek.
A film eseményeit a Bean kézi kamerájával felvett snittek sokasága színesíti. A produkció teljes hossza alatt másodszerepet kap az a többször is erősen kihangsúlyozott Sony márkájú videokamera, mely később megmenti Beant a totális csődtől és bukástól. Na de ne szaladjunk ennyire előre. A szereplőknél elidőzve egy kicsit meg kell említeni Willem Dafoe karakterét is, aki egy valódi öntelt, kapzsi és fellengzős filmrendezőt játszik a produkcióban. Nagyon jól alakítja a pénzhajhász sztárjelöltet, ám nála is fontosabb a fiú, kinek a kissé gyépés hajlamokat tükröző búráját személy szerint nem csípem, azért fantasztikusan alakított Bean mellett. A főszereplőhöz hasonlóan neki sincs fogalma, hogy mi zajlik körülötte, és ennek megfelelően minden eseményt halálos nyugalommal kezel.
Az Igazi Katasztrófafilmtől eltérően ezúttal nincs semmi komolyabb városnézés, a néhány jellegzetes párizsi épületen és a cannesi panorámán kívül többnyire csak az országutak és a búzamezők alkotják a hátteret. Ki hinné, hogy egy pusztát átszelő kihalt úton is olyan események történnek Beannel, melyektől egy átlag ember már a folyóba vetette volna magát...
A film nagyon jó lett, bár sok apróbb részlet van, ami böki kacsacsőrömet. Teddy mackó hiánya hatalmas fájdalommal járt számomra, és a mellékszereplőkkel sem vagyok megelégedve. Noha jól játszanak, karakterük lapos és semmitmondó, arcvonásaik pedig kifejezetten irritálóak. Az angol humort képviselő poénzuhatagok kiszámíthatóak, és bár egészen kellemesek, egy Bean filmhez nem szolgáltatnak annyi szuflát, mely igazán emlékezetessé tudná tenni a mozit. Ezek tükrében azt mondom, egy kerek nyolcast megérdemel a Mr. Bean’s Holiday.
Főszereplők: Rowan Atkinson, Max Baldry, Emma de Caunes, Willem Dafoe, Karel Roden
Rendezte: Steve Bendelack
Producer: Peter Bennet-Jones, Tim Bevan, Eric Fellner
Forgatókönyvíró: Richard Curtis, Robin Driscoll, Simon McBurney, Hamish McColl
Operatőr: Baz Irvine
Vágó: Tony Cranstoun
Magyarországi forgalmazó: UIP-Dunafilm
Gyártó: Studio Canal, Tiger Aspect Productions, Universal Pictures, Working Title Films
IMDB értékelés: 6.1/10
Gamekapocs értékelés: 8/10
Rendezte: Steve Bendelack
Producer: Peter Bennet-Jones, Tim Bevan, Eric Fellner
Forgatókönyvíró: Richard Curtis, Robin Driscoll, Simon McBurney, Hamish McColl
Operatőr: Baz Irvine
Vágó: Tony Cranstoun
Magyarországi forgalmazó: UIP-Dunafilm
Gyártó: Studio Canal, Tiger Aspect Productions, Universal Pictures, Working Title Films
IMDB értékelés: 6.1/10
Gamekapocs értékelés: 8/10
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.