Next

Cris Johnson egy egészen hihetetlen képességgel bír születése óta. Képes belelátni a jövőbe, de csak két perccel előbb látja, hogy mi fog történni, és csak a saját életén belül.

Érdekes módón viszont van egy lány, akit már nagyon régóta lát a jövőjében, pontosan tudja, hogy hol fognak találkozni, mint ahogy azt is, hogy hány órakor, csak azt nem tudja hogy melyik évben és napon fogja meglátni. Maga sem érti, hogy ez hogyan lehetséges, úgyhogy csak a sors fintorának könyveli el ezt a dolgot. Pénzét egyébként egyszerű mágusként keresi, ócska varázstrükkökkel kábítva az embereket, álnéven. Persze az effajta képességgel járó előnyöket kihasználva sűrűn jár kaszinókba, nem kevés pénzt keresve ezzel. Egyik ilyen alkalommal bajba keveredik, rablással gyanúsítják és Callie Ferris (Julianne Moore) FBI ügynök hamar felfigyel arra, hogy ebben az emberben sokkal több van, mint azt elsőre gondolnánk. El is határozza, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy elkapja őt, és a saját és a nemzet érdekében felhasználja a segítségét egy nyomozásban, akár akarja Chris, akár nem. Még csak nem is sejtheti, hogy a jövő sokkal összetettebb annál, mint amilyennek mi azt elképzeljük.


Lee Tamahori nevét elsőre látva azt gondolná az ember, hogy valamilyen távol keleti ferdeszemű országból származik, mondjuk Kínából vagy Japánból, de a név csalóka, hiszen Lee barátunknak az anyja Maori származású, míg az apja Angol. Ahogy az lenni szokott az egzotikus keveredéseknek általában különleges ember lesz a végeredménye. Nincsen ez másképp ennek a filmnek a rendezőjével sem. Sok remek akciófilmet köszönhetünk neki, mint például a 20. James Bond filmet a Die Another Dayt (ami igazán jól sikerült) és ott van még a XXX2 (ami igazán rosszul sikerült). Lássuk, hogy ezúttal mit sikerült összehoznia a kezdőnek éppenséggel nem nevezhető stábbal.


Mint ahogy az a bemutatókból kiderült, a film koncepciója nem mondható éppenséggel eredetinek. Hiszen ezer meg ezer olyan filmet láttunk már, ami a jövőbe látás minden ember által áhított csodálatos képességéről szól. Ha valami eredeti benne, akkor maximum annyi, hogy ezúttal a főhős csak a saját jövőjébe lát bele, és abba is csak két perccel előre. Hogy egy ilyen képességet mennyire lehet kihasználni az a filmből ki fog derülni és garantálom mindenkinek, hogy még sosem tűnt ilyen hosszúnak két perc. Mivel a történet nem valami eredeti, ezért a készítők azzal próbálták kompenzálni effajta hiányosságukat, hogy összeszedtek (szó szerint) egy pár remek színészt és jó sok tűrhetőt, hátha ezzel el tudják érni a kívánt hatást.


Nicholas Cage-ről tudni kell, hogy ő egy olyan különleges - egyébként oscar díjas – színész, aki mindig olyan alakítást nyújt, amilyen tehetséges a rendező. Ott volt például a 97-es Con Air, ahol olyan döbbenetes rettenetes volt a teljesítménye, hogy arra szavak nincsenek. Pedig csak két év telt el azóta, hogy megkapta a minden színész által áhított arany szobrocskát a 95-ős Leaving Las Vegas-ért. Én személy szerint imádom ezt a búskomor tekintetű, motyogva búgó színészt, de el kell fogadni, hogy igencsak sokszor jóval magán alul teljesít. De ilyenkor nem kell haragudni rá, elég, ha csak azt mondjuk magunknak, hogy ez megint csak a rendező hibája. Mivel nemrég láttuk a Szellemlovast, még élénken él bennünk az emlék, hogy Nicknek éppen megint egy ilyen langyos időszakát láthatjuk a vásznon, úgyhogy ha nem várunk el tőle sokat, akkor nem fog minket csalódás érni. Julianne Moore remekül játssza a számára legkedvesebb; hideg, érzéketlen, fapicsa szerepét. Amolyan Jack Bauer típus ebben a filmben, azzal a különbséggel, hogy Jacknek még sosem akartuk szétrúgni a fejét idegességünkben. Neki eleinte szét akarjuk majd, de a film utolsó harmadára már ráérzünk a karakter egyéniségére és kifejezetten meg fogjuk kedvelni őt. Azt gondolom, senkinek sem kell ecsetelnem, hogy a többi színész teljesítménye éppen hogy csak elmegy, sörrel, vagy ki hogy szereti. De ők is mindent beleadtak, aput-anyut, úgyhogy nem fognak rontani a végeredményen.


Igazából, nincsen ezzel a filmmel különösebben semmi baj, mindenki jó teljesített benne. Az egyetlen probléma csak a történettel van. Hiszen nagyon lassan akar beindulni, annak ellenére, hogy leköti az embert, és amikor végre felpörögnek az események és a kedves néző azt sikoltja magában, hogy EZAAAAAZ!


Na akkor hirtelen vége is lesz, konkrétan el van vágva, aminek mi nem örülünk. Én legalábbis nem. De nyugodjon meg mindenki, mert a film hordoz magával egy remek kis bölcsességet: „Veszélyes dolog a jövő, hiszen csupán azzal, hogy bele néztél, megváltozik minden…”


Hát igen, ha nem is szó szerint, de valami ilyesmi hangzott el benne. Nekem tetszett és el is gondolkoztam rajta, a gond csak az, hogy sajnos nem sokan vannak, akik meg is tudják fogadni ezt a tanácsot. Úgy gondolom, hogy ismét csak egy közepesen teljesítő filmet láthattunk Nicktől, de a maga nemében nagyon szórakoztató és remek időtöltés volt végignézni. Ettől függetlenül túl sokat ne várjon tőle senki sem!