Underworld: A vérfarkasok lázadása

A vámpírok és lycanek harca kétezer évre vezethető vissza, amikor a prófécia beigazolódott és egy olyan vérfarkas született, aki képes volt kedvére váltogatni emberi illetve állati formáját. Ezzel a vérfarkasok egy teljesen új faja jött létre.

A vámpírok akkori vezetője, Viktor (Bill Nighy) volt az, aki megtalálta az újszülött csecsemőt és úgy gondolta, hogy ebből még hasznot tud szerezni saját fajának. Ezért nem ölte meg a később Lucianre (Michael Sheen) keresztelt csecsemőt, hanem inkább saját fiaként nevelte fel őt. Igaz az ifjú Luciannek nem volt olyan jó dolga, mint Viktor vérszerinti lányának, Sonjának (Rhona Mitra). Leginkább csak harcra lett kiképezve és igazából rabszolga életet kellett élnie. Viktor célja az volt, hogy az újonnan született lycanek lesznek majd azok, akik nappal őrzik, a napfény elől menekülő vámpírokat. A terv jónak bizonyult, Lucian hű volt Viktorhoz, de ahogyan az sejthető volt a rabszolgasorsra könnyen rá lehet unni…


2003-ban Len Wiseman rendezésében jelent meg az Underworld első része. Amely igaz, hogy nem volt egy forradalmian jó alkotás, viszont a gyönyörűséges Kate Beckinsale-el, a bájosan bugyuta történetével és kellemesen látványos jeleneteivel, sok rajongót szerzett magának. Sokan ekkor találkoztak először a legendás Bill Nighyval, aki azóta már rengeteg rajongót szerzett szerény hazánkban is. Annak ellenére, hogy ebben a filmben félelmetesen gyengén alakította a csúnya gonosz fővámpírt. Semmiképpen sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a mozit nálunk forgatták és mindenki kedvenc Zitája is „főszerepet” kapott benne. Egészen 4-5 perc erejéig, utána csúnyán szétszaggatták kívánatos testét.


Meglepően hamar eltelt az a három év, ami után elkészült a film folytatása. Itt már Zitát láthattuk a plakátokon, ebből logikusan arra következtetve, hogy ezúttal komolyabb szerephez fog jutni. De tévednünk kellett, mert sajnálatos módon csak olyan 1-2 perccel került közelebb szegénykénk a világhírnévhez. Kate viszont megjutalmazott minket minden idők talán legszebb szerelmeskedős jelenetével, aminek igaz, hogy dramaturgiailag semmi értelme nem volt, de mi férfiemberek csak tátott szájjal, guvadt szemekkel és csorgó nyállal tapadtunk a mozivászonra. Ahogyan az sejthető volt, ez a mozi sem lett túlságosan jó, de valami miatt ezt is szerettük.


Menetrendszerint, egészen pontosan három év múlva újra eljött az ideje, hogy a rengeteg logikai bukfencbe ütköző, minden eddigi szabályt felrúgó, sötét népség harcának újabb fejezetét megnézhessük. Ezúttal, ahogyan az manapság oly divatos, természetesen az előzményeknek lehetünk majd szem és fültanúi. Úgy látszik piciny hazánkban amolyan hagyományformája van annak, hogy az Underworld plakátokkal átverjék a nagyérdeműt. Itt arra gondolok, hogy a poszteren szereplő nő, annak ellenére, hogy teljesen úgy néz ki mint a szépséges Kate, igazából nem az. Egy picit tüzetesebben kell megnéznünk, hogy felismerjük benne az ugyancsak szépséges Rhonát. Persze a történet szerint a hasonlóság fontos, hiszen ebből indult ki az egyik legkomolyabb konfliktus főszereplőink között. De aki esetlegesen nem volt tisztában a film prológus mivoltával, azt kellemetlen meglepetés fogja érni.


Az első egy óra alatt találkozni fogunk egy kínosan felesleges szeretkezős jelenettel, érdektelen, sablonos, felesleges párbeszédekkel. Nem fogjuk érezni a szereplők közötti érzelmi kapcsolatokat, a gyatra alakításoknak köszönhetően értelmetlenek lesznek a konfliktusok. Sajnos itt már a Viktort alakító Billnek elő kellett volna vennie nem létező színészi tehetségét. Hiába szerezték meg a cél érdekében szinte az összes korábbi színészt, a lényeg nem fog lejönni a vászonról. A néző csak kellemetlenül fog mocorogni az ülésben, egyik oldalról a másikra fordulva, óráját nézegetve, a napi teendőkre gondolva. Lehet, hogy nem volt túl jó ötlet a rendezés feladatát a korábbi részek trükkmesterének adni, mert Tatopoulos testvérünk bizony nem erre született.


Viszont, hogy valami jót is mondjak eme alkotásról; be kell vallanom, az utolsó fél órára érdemes volt ülve maradnom. Hiszen itt már mintha a színészek magukra találtak volna. Ekkor már érezni lehetett a drámát, a konfliktust és itt már a kedves rendező is megmutathatta azt, amihez legjobban ért, egy igencsak látványos csatajelenet keretein belül. Mint ahogyan azt gondolom észrevettétek, számomra nagy csalódás volt ez a film. Megnézését nem ajánlom csak a hardcore rajongóknak, azon belül is azoknak, akik nem Kate miatt lettek azok. Talán majd egyszer valamelyik kereskedelmi csatorna leadja vasárnap este, addig semmiképpen…