Nem lehet jó dolog pénzszállítóként dolgozni. Több száz millió dollárra figyelni, folyton a célkeresztben lenni mások gazdagságáért, aztán jó, ha az ember néhány ezret kézhez kap a hónap végén. Csak egy néhány perces kitérő kéne, semmi több. Nagy a kísértés.
Az Eagle Shield biztonsági szolgálat igazi családi vállalkozás. Mindenki ismeri a másikat, az őrök megbízhatóak, és már jó ideje annak is, hogy utoljára megpróbálták őket kirabolni. A főnök a világ leglazább vezetője, a pénzszállítók elég, ha óránként egyszer bejelentkeznek rádión, de végül is miért kéne ide bármiféle drákói szigor, amíg mindenki rendben elvégzi a munkáját. A póráz laza, ezt viszont néhányan igyekeznek is kihasználni. Az év egyik legnagyobb szállítmánya lesz a következő, a 42 millió amerikai dollár pedig felfoghatatlanul sok pénz még akkor is, ha néhány felé el kell elosztani.
A csomag a város egyik felén vár felvételre, a feladat pedig átszállítani a nagyjából egy órányi autóútra lévő másik bankba. Két furgon fogja vinni, kíséret nélkül, és mivel a lopást maguk a pénzszállítók találták ki, gyakorlatilag nincs semmi, ami a gyors meggazdagodásuk útjába állhatna.
Nem kell sokáig győzködniük egymást, mire mindenki belemegy a buliba. Nincsenek jól megfizetve, az idősebbek már a nyugdíjon gondolkodnak, és bár az újonc Ty eleinte hallani se akar a dologról, az örökölt jelzálog miatt ő is beadja a derekát. Végül elérkezik a nagy nap, felveszik a pénzt, majd egy elhagyatott gyártelep felé fordulnak, hogy ott kipakolva és elrejtve a zsákmányt, eljátsszák a kifosztásukat. A dolog működik, már azon álmodoznak, hogy ha a rendőrök leszállnak róluk, akkor mire költik majd a pénzt, ám hirtelen szerencsétlenségek egész hada veszi kezdetét. Valaki meglátja őket, lövöldözés tör ki, majd a képbe bekerül egy rendőr is, a vérontás után pedig néhányuknak már közel sincs akkora kedve a bulihoz, mint korábban.
Antal Nimród harmadik nagyfilmje a rendezőtől már megszokott sötét és kiszolgáltatásokkal teli stílust képviseli. A Kontroll és az Elhagyott szoba horrorisztikus világa után azonban a Szállítmányban már inkább az akció kapja a főszerepet, és bár láthatunk autós üldözést, robbantást, lövöldözést, meg mindent, amit egy átlagos, futószalagon gyártott hollywoodi filmtől elvár az ember, azt mégse lehet mondani, hogy a rendező elvesztette az érzékét a dolgokhoz. A főhős ezúttal is hatalmas belső küzdelmeket vív, szembe száll a többiekkel, a helyzete azonban nem javul, cinkostársból ugyanis egy pillanat alatt ellenség válik belőle.
A film kellemes esti kikapcsolódást nyújt, azonban a történet hiteltelensége miatt az egész már az elején komolytalanná válik. Először is, a pénzszállítókat túlzottan is lazán kezelik, nem érdekel senkit, hogy azok mit csinálnak, hova mennek, és az is hihetetlen, hogy még GPS sincs a páncélautókban, amivel követhetnék őket. A főszereplő Ty ráadásul büntetett előéletű, rendes helyen szóba se állnának vele, nem hogy pénzt bízzanak rá, illetve amellett, hogy ritka gyenge a jelzálogos sztorija, az amerikai producerek még egy kis iraki szálat is beleerőltettek a múltjába. Ő a veterán katona, akit a gonosz kormány nem, hogy nemzeti hősként kezelne, még a házát is el akarja venni a feje felől.
A szereplők közt szinte csak ismerős arcokat látni. A banda fejét Matt Dillon alakítja, mellette pedig ott van még Jean Reno és Laurence Fishburne, továbbá a Szökésből ismert Amaury Nolasco, illetve a Jericho sztárja, Skeet Ulrich is. A törvény szolgáját Milo Ventimiglia, a Hősök sorozat Peter Petrellije játssza, míg a pénzszállító cég főnöke Fred Ward, aki szintén évtizedek óta a vásznon van már. A felhozatallal tehát nincsen gond, a színészek azonban nem igazán tudtak kibontakozni a másfél óra alatt, komolyabb társalgások helyett ugyanis gyakorlatilag mindenki a bezárt páncélautó feltörésével, és a bosszúval van elfoglalva.
A Szállítmány közepes film lett. Nem kifejezetten rossz, de vannak gyengeségei, a Magyar Filmakadémiát is megjárt rendező miatt azonban érdemes megnézni, hiszen nem minden hazánkfia juthat ki Hollywoodba. Antal Nimród egyébként most nem pihen annyit, mint a Kontroll után, Robert Rodriguez oldalán ugyanis már forgatja is az új Predator filmet, mely az Arnold Schwarzeneggeres klasszikus sci-fi modern feldolgozása lesz. Kíváncsian várjuk azt is!
A csomag a város egyik felén vár felvételre, a feladat pedig átszállítani a nagyjából egy órányi autóútra lévő másik bankba. Két furgon fogja vinni, kíséret nélkül, és mivel a lopást maguk a pénzszállítók találták ki, gyakorlatilag nincs semmi, ami a gyors meggazdagodásuk útjába állhatna.
Nem kell sokáig győzködniük egymást, mire mindenki belemegy a buliba. Nincsenek jól megfizetve, az idősebbek már a nyugdíjon gondolkodnak, és bár az újonc Ty eleinte hallani se akar a dologról, az örökölt jelzálog miatt ő is beadja a derekát. Végül elérkezik a nagy nap, felveszik a pénzt, majd egy elhagyatott gyártelep felé fordulnak, hogy ott kipakolva és elrejtve a zsákmányt, eljátsszák a kifosztásukat. A dolog működik, már azon álmodoznak, hogy ha a rendőrök leszállnak róluk, akkor mire költik majd a pénzt, ám hirtelen szerencsétlenségek egész hada veszi kezdetét. Valaki meglátja őket, lövöldözés tör ki, majd a képbe bekerül egy rendőr is, a vérontás után pedig néhányuknak már közel sincs akkora kedve a bulihoz, mint korábban.
Antal Nimród harmadik nagyfilmje a rendezőtől már megszokott sötét és kiszolgáltatásokkal teli stílust képviseli. A Kontroll és az Elhagyott szoba horrorisztikus világa után azonban a Szállítmányban már inkább az akció kapja a főszerepet, és bár láthatunk autós üldözést, robbantást, lövöldözést, meg mindent, amit egy átlagos, futószalagon gyártott hollywoodi filmtől elvár az ember, azt mégse lehet mondani, hogy a rendező elvesztette az érzékét a dolgokhoz. A főhős ezúttal is hatalmas belső küzdelmeket vív, szembe száll a többiekkel, a helyzete azonban nem javul, cinkostársból ugyanis egy pillanat alatt ellenség válik belőle.
A film kellemes esti kikapcsolódást nyújt, azonban a történet hiteltelensége miatt az egész már az elején komolytalanná válik. Először is, a pénzszállítókat túlzottan is lazán kezelik, nem érdekel senkit, hogy azok mit csinálnak, hova mennek, és az is hihetetlen, hogy még GPS sincs a páncélautókban, amivel követhetnék őket. A főszereplő Ty ráadásul büntetett előéletű, rendes helyen szóba se állnának vele, nem hogy pénzt bízzanak rá, illetve amellett, hogy ritka gyenge a jelzálogos sztorija, az amerikai producerek még egy kis iraki szálat is beleerőltettek a múltjába. Ő a veterán katona, akit a gonosz kormány nem, hogy nemzeti hősként kezelne, még a házát is el akarja venni a feje felől.
A szereplők közt szinte csak ismerős arcokat látni. A banda fejét Matt Dillon alakítja, mellette pedig ott van még Jean Reno és Laurence Fishburne, továbbá a Szökésből ismert Amaury Nolasco, illetve a Jericho sztárja, Skeet Ulrich is. A törvény szolgáját Milo Ventimiglia, a Hősök sorozat Peter Petrellije játssza, míg a pénzszállító cég főnöke Fred Ward, aki szintén évtizedek óta a vásznon van már. A felhozatallal tehát nincsen gond, a színészek azonban nem igazán tudtak kibontakozni a másfél óra alatt, komolyabb társalgások helyett ugyanis gyakorlatilag mindenki a bezárt páncélautó feltörésével, és a bosszúval van elfoglalva.
A Szállítmány közepes film lett. Nem kifejezetten rossz, de vannak gyengeségei, a Magyar Filmakadémiát is megjárt rendező miatt azonban érdemes megnézni, hiszen nem minden hazánkfia juthat ki Hollywoodba. Antal Nimród egyébként most nem pihen annyit, mint a Kontroll után, Robert Rodriguez oldalán ugyanis már forgatja is az új Predator filmet, mely az Arnold Schwarzeneggeres klasszikus sci-fi modern feldolgozása lesz. Kíváncsian várjuk azt is!
Szereplők: Colombus Short, Matt Dillon, Jean Reno,
Laurence Fishburne, Amaury Nolasco, Skeet Ulrich,
Milo Ventimiglia, Fred Ward
Rendezte: Antal Nimród
Producerek: Joshua Donen, Dan Farah
Forgatókönyv: James V. Simpson
Zene: John Murphy
Játékidő: 88 perc
IMDB értékelés: 5.6
Rotten Tomatoes értékelés: 4.3
Gamekapocs értékelés: 6.5
Laurence Fishburne, Amaury Nolasco, Skeet Ulrich,
Milo Ventimiglia, Fred Ward
Rendezte: Antal Nimród
Producerek: Joshua Donen, Dan Farah
Forgatókönyv: James V. Simpson
Zene: John Murphy
Játékidő: 88 perc
IMDB értékelés: 5.6
Rotten Tomatoes értékelés: 4.3
Gamekapocs értékelés: 6.5
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.