Az első évadot amolyan felvezetőként foghattuk fel, hat rész alatt mindössze annyi történt, hogy beütött az apokalipszis, Travisék felhúzták a nyúlcipőt, és újdonsült üzletember barátukkal meg sem álltak az óceánig. Pontosabban egy full extrás jacht cseppet sem tartós védelmét élvezték a partközeli vizeken. Na, itt a készítők véget is vetettek a beígért koncepciónak, hiszen ami utána jön, az csupán a normál The Walking Deadtől visszafogottabb dráma és sekélyes latin szappanopera keveréke. Vannak persze járkálók is, de újdonsült túlélőink hamar rájönnek, miként élhetnek velük együtt, és az új etap második felében, úgy terelik a zombicsordát, ahogy Rick tette azt Alexandria védelmében. 
Nem is értem miért kellett annyira sietniük a készítőknek. A világ összeomlását nem pár rész alatt kellet volna ledarálniuk, bőven belefért volna két-három évadba is. Erről volt szó kezdetben, a lassabb, megfontoltabb tempó határozottan jót tett volna a Fear the Walking Deadnek, de nem, inkább a másutt már jól bejáratott ritmusokat ismételték újra és újra. A gond az, hogy mindezt korántsem szerethető karakterekkel tették. Oké, ne szorítsunk értük, de legalább akkor viselkedjenek logikusan, de sajnos erről is lemondhatunk. Magam is elcsodálkoztam rajta, hogy a sorozat képes volt hétről hétre a képernyő elég szegezni. Kerestem is az okát, és most már tudom is, hogy miért: vártam, hogy valami váratlan fordulat következzen be.
A halál unalmas hajókázás után szereplőink a szárazföldre lépnek, ahol végre történik is valami. Mexikó nem fehér embernek való vidék, pláne nem akkor, amikor majdnem az összes spanyolajkú kurafi üres tekintettel, hörögve ront neked. Persze maradtak még olyan közösségek, ahol nem tekintetnek halottként a járkálókra, inkább bezárják az egykori szeretteiket, várva a megváltást. Sokan ezt isteni próbatételnek fogják fel, egyszerűen nem értik meg, hogy a lény már nem az egykori mama, nagybácsi vagy kishúg. A kétféle nézőpont megosztja a szereplőket, így aztán egyikük sem maradhat a pátriárka biztonságosnak vélt birtokán. Itt lemorzsolódott a korábbi kedvencem, Daniel, akit hiába volt családfő, halálosztagos múltja miatt nemigen kaphatott bűnbocsánatot. 
A nyári szünet után a kompánia három részre szakadt. Süt az egészről, hogy tudatos döntés eredménye; ha nem tudnak együttműködni a hőseink, majd külön sikerülni fog nekik. Nick szálának kivételével itt sem tudtak nagyot alkotni a készítők, de legalább néhány érdekes momentummal és ötlettel szembesültem – az már más tészta, hogy az írók semmit se tudtak kifogástalanul kibontani. Nick legalább már nem egy idegesítő kurafi, karaktere magára talált, pontosabban egy falura, ahol végre önmaga lehet. Ezzel szemben Travis és Chris kapcsolata nemhogy elmélyül, még inkább eltávolodtak egymástól, elvégre erőskezű atyai szigor nélkül a félresikerült, pszichopata fiú könnyen a körülmények áldozata lesz.
Az utolsó csoportot Madison, Victor és Alicia alkotta, de a narratíva itt is csak ismételte magát. Adott volt egy reményteljes menedék, amit megint csak sikerült szétbarmolni. Aliciának volt néhány erős drámai jelenete, de túlbuzgósága még mindig elég bicskanyitogató tud lenni. A higgadt és kimért Victor hozta a kötelezőt, noha nem biztos, hogy a folytatásban is viszontlátjuk. Ofelia továbbra is lógott a levegőben, érthetetlen, hogy miért lépett az önállóság mezejére, és ami a legfőbb, hirtelen miért lett olyan kemény. Az is fájó, hogy vele még tervei vannak az íróknak, én már réges-rég felzabáltattam volna. Végül, ott van Travis. A családfő, aki inkább a földbe dugja a fejét, nem tudja felfogni, hogy a világ immáron másként működik. Folyton tétovázik, ráadásul a felgyülemlett feszültséget pont akkor adja le, amikor nagyon nem kellett volna, nagyon látszik, hogy az írók inkább az egyszerűbb megoldást választották. Így legalább újra együtt a csapat, és megint mehetnek vándorútra. 
Minden komolyabb zombis alkotásban az élő emberek jelentik a legnagyobb veszélyt. Itt sincs ez másként, kár, hogy a spanyol keménylegények bandája igen-igen sablonos. Igazi főellenség nélkül pedig nem túl érdekfeszítő az egész, hiszen hiába néznek fenyegetően a rosszfiúk, sejtjük, hogy nem húzzák tovább pár résznél. A Fear the Walking Dead egyszerűen nem tud felnőni az elődjéhez, pedig pont arra lenne jó, hogy elüssük az időt valamivel a holtszezonban. Látszik, hogy a készítők próbálkoznak, de képtelenek mellőzni az idióta húzásokat, átlátszó logikátlanságok felett hunynak szemet, és a karakterépítéssel is hadilábon állnak. Azért lehet reménykedni: a harmadik évad nagyjából tiszta lappal indul, és ha eddig nem kaszáltad, azért még egy esélyt megérdemel.
Gamekapocs értékelés: 5/10
Fear the Walking Dead
Alkotók: Dave Erickson, Robert Kirkman
Rendezők: Adam Davidson, Kari Skogland, Stefan Schwartz
Írók: Charlie Adlard, Tony Moore, Jack LoGiudice, Meaghan Oppenheimer, Marco Ramirez, David Wiener
Szereplők: Cliff Curtis, Kim Dickens, Frank Dillane, Alycia Debnam-Carey, Mercedes Mason, Lorenzo James Henrie, Rubén Blades, Elizabeth Rodriguez, Colman Domingo
Zene: Paul Haslinger
Fényképezte: Michael McDonough
Évadok száma: 2
Epizódok száma: 15
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.