The Walking Dead - 7. évad sorozatkritika

Függetlenül attól. hogy ismered-e a képregényt, az AMC sorozata még mindig képes meglepetésre. Mert, ami papíron jól mutat és izgalmas, korántsem biztos, hogy a tévék képernyőjén is olyan lesz. Soha nem tudjuk előre, hogy az alkotók hogyan gondolkodnak. A történet szempontjából kulcsfontosságú eseményeket is képesek lassan és vontatottan előadni, máshova helyezve a hangsúlyt, és olykor felesleges művészieskedésbe fogni. És megint csak az eredeti médiumhoz, a füzetekhez tudok visszakanyarodni - ott szinte pörögtek az események, míg itt 16 epizód alatt szereplőink nem nagyon jutottak egyről a kettőre.


Oké, a különböző karakterek máshogy élték meg az eseményeket, jutott is erre idő nem kevés, csak maga a sztori vánszorgott. Ha emlékeztek, tavaly szépen felvezették az új főgonosz, Negan érkezését, hogy aztán ő egy vitatható fináléban tisztázza az erőviszonyokat. Akkor azt reméltem, a széria új lendületet kap, szereplőink csapdába esnek, és valahogy megpróbálnak kitörni. Ez részben sikerült is, csak a készítők megint nem tudták eldönteni, hogy min legyen a hangsúly: a karakterépítésen vagy a narratíván. Az akciót már meg sem említem: a járkálók szinte egész végig csak biodíszletként tetszelegtek. 

Pedig a hetedik évadban úgy látszott, felcserélődnek a szerepek. Rickék már azt hitték ők a környék urai, szépen be is rendezkedtek Alexandriában, míg össze nem futottak a Megmentők vezérével, Negannel, aki patthelyzet elé állította a csapatot. Miután két fontos szereplővel végzett, nyomatékosította mindenkiben, hogy ezentúl neki fognak dolgozni, bizonyos időközönként ellátmányt kell átadniuk a biztonságukért, és a szabályok áthágása büntetéssel jár. A kezdeti sokkból lassan tértek magukhoz Rickék, mindenki máshogyan viszonyult a kilátástalan helyzethez. Persze azt egy percig sem hittük, hogy ezentúl így fogják leélni az életüket Alexandriában. Az új évad lényegében arról szólt, hogy a csapat megrázta magát, az elkobzott fegyverek helyére újakat gyűjt, szövetségeseket szerez és fellázad.


Időközben rengeteg mellékszálat ismerhettünk meg, szinte már annyi túlélőcsapat van szerte Atlantában, hogy csak vakarjuk a fejünket. A hilltopiak mellett bemutatkozott a Királyság is, ami egyfajta modern feudális mikrotársadalom, élén Ezékiel királlyal és tigrisével. A fickó tiszteli alattvalóit, nem is nagyon szeret kockáztatni, ragaszkodik a Megmentőkkel megkötött békéhez – csak arra nem készült fel, hogy egy napon Carol és Morgan is beköszön hozzá. A tengerparton bujkáló nők és a roncstelepi gyűjtögetők is fontos fegyvertényt képviselnek – ha Rickék megint önállóak akarnak lenni, őket is meg kell győzniük. Persze ez nem megy könnyen, mindenki a saját érdekeit tartja szem előtt, és nem nagyon akar újat húzni Neganékkal. Ebből is látszik, hogy a fickó egy működőképes rendszert hozott létre, ami persze a megfélemlítésre épít, de ha betartod a szabályokat, békében élhetsz.

Így maga az évad arról szól, hogy ebben a helyzetben az ember képes-e feladni mindent a függetlenségért cserébe – ez pedig új viszályokat szül. Az első nyolc résszel még nem is volt gond, a stáb lefutotta a kötelező köröket, bemutatta az új résztvevőket, Rickék is szépen a sarkukra álltak, az elveszett emberek hazataláltak. A második etap már jóval döcögősebben telt, olyan felesleges betétekkel múlatták az időt, mint Sasha és Rosita kapcsolata. Mindketten ugyanabba a férfiba voltak szerelmesek, aki már elhunyt, nem értem, miért tartott ilyen sokáig, hogy félretegyék nézeteltéréseiket egy olyan háború előtt, ahol mindenkire szükség van. Kicsinyes helyzetekkel csak saját magatok alatt vágjátok a fát, kedves alkotók – pláne, hogy a történet szempontjából semmire nem mentetek vele. A játékidő gyorsan eltelik így, az már nagyobb kár, hogy többször is előhúzták ezt a kártyát.


Ha nem lett volna egy olyan kaliberű új karakter, mint Negan, akkor sokkal rosszabb lenne az évad minősége. Jeffrey Dean Morgan kiválóan formálta meg Rick nemezisét, minden egyes képernyőn töltött percben brillírozott, mindenki mást a margóra helyezve. Ő maga a megtestesült fenyegetés, fekete humorának hála még a feszült pillanatokat is széles vigyorral éltem meg – elképesztő, mit össze nem hozott a faszi. Az ellenpélda pedig a roncstelepi turkálók vezetője, résnyire szűkült szemmel, letörölhetetlen, gúnyos mosolyával próbál meg magának tekintélyt kicsikarni. Ez a nő egy vicc, mind a karakter, mind pedig maga a színész. Géphangon előadott félmondatok, mimika teljes hiánya – szépen kihajítottam volna a castingról is.

Még most sem tudom megemészteni, hogy a készítők hogyan voltak képesek ilyen iszonyúan kínos és amatőr fináléval előrukkolni - az ugyanis minden volt, csak nem hiteles. Az utolsó csavar és a végkimenetel is kiszámítható volt, csattanót nem kaptunk, és ugye egy percig sem hittük azt, hogy egy olyan erős karakter, mint Negan, csak egy évad erejéig lesz képernyőn? Őszintén remélem, hogy már minden fontosabb szereplő megtalálta a helyét, és az újak is érdekesebbek lesznek, valamint az igazi háború közben már nem unalmas és blőd szálakkal szúrják ki a szemünket.

Gamekapocs értékelés: 6.5

The Walking Dead
Showrunner: Greg Nicotero
Szereplők: Andrew Lincoln, Steven Yeun, Chandler Rigs, Scott Wilson, Norman Reedus, Chandler Riggs, Danai Gurira, Lauren Cohan, David Morrissey
Rendezte: Ernest R. Dickerson, Michelle MacLaren, Gregory Nicotero, Guy Ferland
Író: Scott Gimple, Robert Kirkman, Greg Nicotero, Angela Kang
Producer: Frank Darabont, Robert Kirkman, Gale Ann Hurd, David Alpert
Vágó: Julius Ramsay, Hunter M. Via, Nathan Gunn
Fényképezte: Michael Edison Satrazemis
Zene: Bear McCreary
Évadok száma: 7
Epizódok száma: 16