Death Note filmkritika

Nem ismerem behatóan Tsugumi Ohba és Takeshi Obata mangáját, de még a Tetsurō Araki nevével fémjelzett animéből is csak egy pár epizódot láttam, így majdnem teljesen szűzként álltam neki a Netflix Death Note-jához. Tudtam, hogy a kritikusok már szinte leszedték a keresztvizet az alkotásról, amiért a valódi mondanivalót egyszerűen lehetetlen másfél óra alatt kibontani. Sejtésem az, hogy ezzel tisztában volt Adam Wingard is, aki az egyik jelenlegi kedvencem. A rendező The Questtel, a V/H/S-sel és a legutóbbi Blair Witch-csel már bizonyított, és a Death Note-hoz is szabadabban állt hozzá. Sejtette, hogy nem fog megfelelni a rajongóknak, inkább a saját stílusában vitte vászonra a filmet, fittyet hányva az elvárásoknak.


Light Turnert nem szeretik a társai a gimiben, igazi csodabogár, akit rendszeresen inzultálnak a helyi vagányok. Egy nap azonban mellette hull a földre egy ütött-kopott, titokzatos jegyzetfüzet, a Halállista, amibe beleolvasva máris a legfontosabb szabállyal szembesül: ha valakinek beleírod a nevét a füzetbe, az meghal, mégpedig úgy, ahogy szeretnéd. A fiú mindaddig nem hiszi el a dolgot, míg a japán halálisten, Ryuk meg nem jelenik előtte és biztatni kezdi a maga morbid módján, és a további szabályokkal is szembesíti. A dolog működik, Light a kezdeti hitetlenkedések ellenére lassan belelendül az önjelölt igazságosztásba, miközben a kiszemelt barátnőjét, Miát is beavatja.

Persze hamar kiderül, hogy nem olyan egyszerű a dolog, hogy a világ gonosz terroristáit kényelmesen, a saját szobájában jegyzetelgetve küldje a másvilágra Light. A fiú hírnévre vágyik, Kira néven írja alá tetteit (persze úgy, hogy a valódi kilétére nem derül fény), és szerte a világon rajongókra tesz szert. Az önző halálosztás egy idő után a hatóságok figyelmét is felkelti. Saját apja is utána nyomoz, ahogyan egy L nevű szabadúszó detektív is, aki megszállottan igyekszik kézre keríteni hősünket. Az események sodrában Mia is teljesen a Halállista hatalmába kerül, mindenre képes azért, hogy megőrizzék titkukat. Light komoly morális dilemmák elé néz.


Wingard keze kötve volt, nem tud ügyelni a megfelelő arányokra, a filmben egyszerűen nincs idő megfelelően kibontani az eseményeket, így aztán kapkodjuk a fejünket. Az egyik gyilkosság követi a másikat, a Kira utáni nyomozás is erőre kap, a kör pedig bezárul. Hasonló a helyzet a karakterekkel: Light ugyan még csak-csak megkapja a figyelmet, Mia viszont túl őrült és öntörvényű, L pedig hiába remek gondolkodó, antipatikus figura - nehezen hiszem el, hogy rendőrök képesek elviselni a fura allűrjeit. A forgatókönyvírók csak a felszínt kapirgálják, a legtöbb szereplőnél csak a fontosabb jellemzőket tudatosítják bennünk. Néhány párbeszédnek fontos szerepet szántak az alkotók, de mivel pár mondattal letudják, a tempó gyorsan kivérezteti mindegyiket.

Akit igazán lehet szeretni, az Ryuk. Willem Dafoe érces hangján fenyegető, karizmatikus a groteszk halálisten, akitől a fekete humor sem áll távol. Kár, hogy egyszerűen nem látjuk eleget a képernyőn, de amikor igen, akkor tutira gonosz mosolyra görbül a szánk. Ennek ellenére Ryuk súlytalan lett az adaptációban, csak a háttérből osztja az észt, nem nagyon lesz köze a későbbi bonyodalmakhoz, hamar a margóra kerül. Pedig egy ilyen remek karakter sokkal több játékidőt is megérdemelt volna, de legalábbis egy kicsit aktívabb szerepvállalást.


A rendező kétségbeesetten próbálta a lelkiismereti kérdések felé terelni a hangsúlyt, és az önbíráskodás súlyos következményeivel szembesíteni mindenkit. Az igyekezet dicsérendő, csak éppen a szereplők motivációját nem sikerült rendbe rakni. Próbálunk elmélyülni a látottakban, de sajnos nincs rá idő, mert máris nézőpontot váltott film. A végére legalább a helyére kerülnek a dolgok, de akkor már úgyis késő.

Nem egy elvetélt próbálkozás a Death Note, mert eszméletlen, ahogy kinéz, és a zseniális szintipop zenék is meg tudják alapozni a hangulatot, amely a Death Note legnagyobb érdeme. Mindezek ellenére is túlzásnak érzem azt a gyűlölethullámot, ami körbelengi a filmet, mert tényleg nem mindennapi témákat boncolgat, és helyenként még szórakoztató is – ki ne játszadozna egy keveset, ha ilyen hatalom a kezébe kerül? A pergős alkotások kedvelői előnyben lesznek, ha nem a kötelező okoskodást várják, az anime rajongói pedig sírhatnak, amiért nem egy normál sorozatot kaptak. Én az előbbi csoportba tartozom. 

Gamekapocs értékelés: 6

Death Note
Rendezte: Adaw Wingard
Írta: Charley Parlapanides, Vlas Parlapanides, Jeremy Slater
Szereplők: Nat Wolff, Lakeith Stanfield, Margaret Qualley, Shea Whigham, Willem Dafoe, Jason Liles, Paul Nakauchi
Fényképezte: David Tattersall
Zene: Atticus Ross, Leopold Ross
Játékidő: 101 perc
Magyarországi premier: 2017. augusztus 25. (Netflix)