A 2015-ös után összeszedtük nektek a tavalyi év legjobb horrorfilmjeit taglaló listát is. Természetesen a gyűjtés szubjektív, a saját ízlésem alapján jött össze, de azért igyekeztem a legtöbb alműfajból bemutatni néhány darabot. Ha csak a Magyarországon bemutatott filmeket nézném, még egy top 10-es listát se tudnék összeütni, de az igazi gyöngyszemeket nem is a hazai kínálatban vagy Amerikában kell keresni. Ettől függetlenül a legtöbbjük fellelhető a nálunk is elérhető Netflix vagy Amazon kínálatában.
Nem feltétlenül ragaszkodtam a 2016-os címekhez. Egy-egy film előtt rengeteget tájékozódtam, elkerültem az alacsonyabb értékelésű címeket, viszont a legtöbb ígéretes alkotást tisztességgel végignéztem. Sajnos az európai filmgyártás tavaly sem brillírozott, az USA-ban viszont egyre több független, közösségi pénzből összerakott mű született, és a koreaiak is kezdenek magukra találni. A legérdekesebb élményt viszont Irán szállította!
20. Before I Wake
Egy fiatal pár örökbe fogad egy kisfiút, akinek furcsa rémálmai vannak. A csavar ott van, hogy ezek a víziók rendre valósággá vállnak, és egyre durvábbak lesznek. Egy idő után a gyerek már nem is akar elaludni, nehogy újdonsült szüleivel baj legyen, akik megpróbálják valahogy megmenteni családjukat.
Az Oculus rendezőjének, Mike Flanagennek az új filmjéről van szó, amely beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Tisztességesen bontott ki egy jó ötletet, ráadásul a színészi játék is jó, köztük a fiúé is, aki már ismerős lehet a The Roomból. Oké, pár lehetőség elúszott a végére, de így is elég hátborzongató, ahogy a gyermeki lázálmok groteszk szereplői ijesztgetik az embert. Trailer.
19. Démonok között 2. (The Conjuring 2)
Kövezzetek meg, de én kedvelem James Wan munkásságát, aki ezúttal a hetvenes évek nagy visszhangot kiváltott esetét, az enfieldi kísértetjárást dolgozza fel. Ed és Lorraine Warren ezúttal Londonban vizsgálódik, ahol egy négy gyermekét nevelő édesanyának segít. Hamar kiderül, hogy a ház korábbi tulajdonosának szelleme nem nagyon örül az új lakóknak, a poltergeist nem egyszer az egyik lány testét is megszállja.
A lista legpopulárisabb filmje sablonosabb már nem is lehetne, Wan viszont hozza azt, amihez nagyot ért. Ijesztgetések egymás után, a fényképezés néhol egészen ötletes, és az atmoszféra szerencsére tényleg megragadja az embert. Az apácás jelenetektől konkrétan máig kiver a víz. Trailer.
18. Scare Campaign
A történet szerint a címadó TV-műsor nagy népszerűségnek örvend, melynek készítői különféle embereket tréfálnak meg, miközben rejtett kamerával lefilmezik őket. Az új trendeknek megfelelően belevágnak egy online websorozatba, miközben emelik a tétet, ám ezúttal túl messzire mennek, és olyasvalakivel szórakoznak, akivel nagyon nem kéne.
Cameron és Colin Cairmes neve eddig ismeretlenül csengett előttem, szerencsére a horrorfilmes debütálásuk kimondottan jól sikerült. Az alaphelyzet ugyan kicsit sablonos, szerencsére az író értette a dolgát, és több nem várt csavarral igyekezett a székben marasztalni. A legtöbb átverés hihetőnek bizonyult, ráadásul az alacsony költségvetés ellenére a megvalósítást sem cseszték el, mi több az egészet némi fekete humorral keverték. Egy újabb író-rendezőpáros, akire érdemes figyelni. Trailer.
17. Amikor kialszik a fény (Lights Out)
Egy kisfiú nyugtalanul alszik, mivel egy árnyék lopakodik körülötte éjszakánként, lámpafénynél viszont eltűnik a jelenés. Csak a csinos nővérkéje hisz neki, és miután családi okok miatt magához veszi a gyereket, a hátborzongató események csak erősödnek. Kiderül, hogy az anya múltjában sötét titok lappang, és csak akkor győzhetnek, ha újra egy családként összetartanak.
David F. Sandberg ígéretes rövidfilmjéből egész estés horror készült, amely bizony időnként rá tudja hozni a frászt az emberre. Ez viszont csak az előnyére válik, a fénnyel és árnyékokkal való játék a film alapját képezik. Az Érkezés forgatókönyvírója is besegített a scriptbe, a készítők tisztességesen feladták a leckét, bár valami mintha hiányozna belőle. A direktor legközelebb az Annabelle 2-vel bizonyíthat. Trailer.
16. Fender Bender
Egy középiskolás lány nemrégiben szerezte meg jogsiját, ám egy kisebb koccanásos balesetet szenved. Miután megadja adatait a rejtélyes másik félnek, hazatér, azonban a szülei büntetésből a hétvégére otthon parancsolják a lányt, míg ők elutaznak. Szerencsére osztálytársai a segítségére sietnek, és házibulit rendeznek. Nem is sejtik, hogy a baleset elkövetője, már úton van, hogy kedvtelésből végezzen hősnőnkkel.
A Fender Bender igazi régivonalas slasher, amely olyan klasszikusok előtt tiszteleg, mint a Péntek 13 vagy épp a Halloween. A maszkos gyilkos szinte itt is megölhetetlen, alig lehet elfutni előle, lassú, kimért léptekkel halad a célja felé. A film olyan, mintha 30 éve készült volna, a rendező, Mark Pavia bizonyára hatalmas rajongója a klasszikusoknak. A zene és a fényképezés, valamint az írás is időutazásnak fogható fel, faék egyszerűségénél fogva igazi bűnös élvezet az egész, ha veterán rajongó vagy. Trailer.
15. A zátony (The Shallows)
Nemrég elhunyt anyját gyászolva Nancy úgy dönt, maga után hagyja a nagyvárost, elutazik és meg sem áll egy elzárt partszakaszig, ahol kedvenc hobbijának, a szörfözésnek hódolhat. Mivel itt nem sokan járnak, gondolataiba feledkezhet mindaddig, mígnem egy gyilkos cápa csapdájába esik egy bóján. A part alig kődobásnyira van, de ha bemerészkedik a vízbe, a ragadozó végez a sérült lánnyal. Megkezdődik a túlélésért vívott harc ember és állat között.
Kezdjük azzal, hogy Blake Lively gyönyörű, ráadásul a játékidő nagy részét bikiniben tölti, így mindenképp jól indult a film. Az árva és a Non-stop rendezője, Jaume Collet-Serra dirigálta le ezt az egy helyszínes alkotást, amely elejétől a végéig feszült és izgalmas. A lány társa, a sirály is emlékezetes alakítást nyújtott, bár a film vége kicsit blőd lett. Ettől eltekintve az idei év legjobb állatos horrorja. Trailer.
14. Under the Shadow
A nyolcvanas években Teheránban mindennapos volt, hogy iraki rakéták csapódnak a városba, folyamatos fenyegetést jelentve. Egy anya és lánya egyedül marad a bérházban, miközben a szomszédaik folyamatosan menekülnek. A kilátástalan helyzetben otthonukat egy gonosz entitás szállja meg, és addig nem nyugszik, míg el nem ragadja a gyermeket. A dzsinnek nem olyan aranyos lények, mint az Aladdinban.
Iráni horror, szokatlan vérmérséklet, nem kevés drámai jelenettel, de végül is kellően egzotikus ahhoz, hogy végigüljük. Babak Anvari jó érzékkel dolgozza fel a mitológiát és a korabeli viszonyokat, bár azért itt is kapsz az arcodba némi jumpscare-t. Ha csalódtál a nyugati alkotásokban, válaszd ezt. Trailer.
13. Train to Busan
A Szöulból Busanba tartó vonaton elszabadul a pokol, miután Dél-Koreában órák alatt veszélyes járvány pattan ki. Az emberek fertőzött zombivá alakulnak, falkában és gyorsan mozognak, az élőknek nem sok esélyük van ellenük. Az utasok foggal-körömmel ragaszkodnak egyetlen menedékükhöz, a vonatszerelvényhez, de persze oda is beeszi magát a vírus. Szó szerint.
A koreaiak pénzt nem spórolva készítették el a Train to Busant, bár az országra jellemző giccs és poénkodás ezúttal sem maradt ki. Ha ezen túllépsz, egy kiváló zombifilmet kapsz, ahol megy a zúzás ezerrel, hömpölygő hordák gázolnak át ártatlanokon, olyan az egész, mint a World War Z ázsiai verziója. A rendező, Sang-ho Yeon saját rajzfilmjét forgatta le valós szereplőkkel, mi pedig csak ámuldozunk a látottakon. Trailer.
12. The Neighbor
Egy férfi a barátnőjével él egy vidéki farmon. Időnként autók hajtanak be hozzájuk, melyek lecserélt rendszámmal távoznak onnan. John a maffiának dolgozik, veszélyes életet él, ám feltűnik neki, hogy szomszédaival sincs rendben minden. Női sikolyokat hallani, az apa és fiai furcsán viselkednek, és amikor a férfi barátnője veszélybe kerül, utánajár a titkoknak. Itt mindenkinek vaj van a füle mögött, a kérdés az, hogy kié nagyobb.
A jobban sikerült Fűrész-filmek írója, és a nagy kedvenc The Collector rendezője, Marcus Dunstan ezúttal egy feszes thrillert tett le az asztalra. Inkább a pszichológiai vonzata miatt tekinthetünk rá horrorként is. Josh Stewart a kedvenc színésze, aki remek antihős tud lenni, de a többiekkel sincs gond, az események végig pörögnek, és olykor elég megterhelő és kemény a túlzott gore nélkül is. Trailer.
11. I Am Not a Serial Killer
Régóta vártam a Nem vagyok sorozatgyilkos című könyv filmváltozatát, tudván azt, hogy Dan Wells egy független stúdiónak adta el a jogokat. És nem is csalódtam, lévén a sztori rendkívül ígéretes: egy csendes kisvárosban él egy gyilkos hajlammal megvert kamasz, aki folyamatosan türtőzteti magát. John egy természetfeletti képességekkel megáldott sorozatgyilkost szeretne elkapni, aki bestiális kegyetlenséggel végez áldozataival.
Végre egy olyan alkotás, ami tiszteli a könyvet, nem tér el tőle túlzottan, és nem is esik túlzásokba. Billy O'Brien rendező az egyetlen gyenge láncszem, de ő is magára talált, ráadásul Christopher Lloyd is fontosabb szerepet kapott, ami külön öröm. Ahogyan az is, hogy igazi filmszalagra forgatták, nem használtak lélektelen digitális kamerákat, így a képi világ tovább erősíti a nyomasztó légkört. Trailer.
10. The Neon Demon
Jessie, egy fiatal lány elszökik otthonról, hogy Los Angelesben kezdjen modellkedésbe. Ám ez nem olyan világ, amire számított. A szakma kíméletlenül felfalja az új tehetségeket, a rivális hölgyek mindenre képesek, hogy eltiporják a fiatalokat. A szépség álarcába bújt valódi démonok uralják a kifutókat, senki sem tud velük szembeszállni - ezzel Jessie hamar szembesül. 
A Drive! rendezője, Nicolas Winding Refn elég sajátos stílusban forgat, és a The Neon Demon is tele van elnyújtott jelenetekkel, megannyi szimbólummal és nehezen befogadható fényjátékkal. Nehezen emészthető az egész, gyönyörűen steril a képi világ, és hiába látunk megannyi csinos lányt, egyszerűen túl műviek és kegyetlenek ahhoz, hogy szimpatizáljunk velük. Nem fogod a szék karfáját szorítani izgalmadban, inkább elborzadsz rajta, miközben szép lassan a bőröd alá fészkel az iszonyat. Megosztó és hipnotikus élmény lesz, nem feltétlenül jó arányokkal. Én előre szóltam. Trailer.
9. Cloverfield Lane 10
J.J. Abrams megetette a népet és titokban leforgatta a Cloverfield testvérfilmjét, melyben Michelle egy autóbalesetet követően egy bunkerben találja magát. Megmentője egy mackós férfi, aki azzal szembesíti, hogy a kinti világ megszűnt létezni, és valószínűleg ők a Föld egyetlen túlélői. Nem mehetnek ki, mivel a levegő mérgező, a pontos okok még tisztázatlanok. Kettejükön kívül még egy fiatal férfi is túlélők közé tartozik, ám a nő hamarosan gyanakodni kezd, hiszen úgy tűnik, a teória nem áll meg a lábán. 
Komoly horrorelemekre csak a film végén számíthatunk, addig viszont egy igen erős kamaradrámát kapunk. A rendező, Dan Trachtenbergnek köszönhetjük a videojátékos vonzatú Portal: No Escape rövidfilmet, de a komoly debütálása is majdnem kiválóra sikerült. Igazi pszichológiai játéknak lehetünk tanúi, ami végig feszültségben és bizonytalanságban tart. Mindehhez hozzájön John Goodman markáns alakítása is. Trailer.
8. The Invitation
Will és Eden egykoron házasok voltak, de a kisfiuk meghalt, így a közös életüknek is vége lett. Két évig nem hallottak egymásról, de közben mindkettőjüknek új kapcsolata lett. Aztán a semmiből a nő vacsorameghívásra invitálja a férfit a régi házukba, ám az este nagyon furcsán alakul, a vendéglátók túlzottan mézesmázosak. Will úgy érzi, valami nincs rendben, bár lehet, hogy csak a képzelete játszik vele. 
Karyn Kusama okosan összerakott, egy helyszínes thrillere, amely szépen halad az elkerülhetetlen felé. Igazán erősek a színészi alakítások, a Willt alakító Logan-Marshall Green személyes kedvencem, a műértőknek mondom, hogy az idei Quarry cím sorozatot is elvitte a hátán. A film végén aztán pislogni fogsz, ledöbbensz, és a fejedhez csapsz: minden olyan kézenfekvő volt. A The Invitation szépen bevonzza a nézőt is játszmába. Trailer.
7. Kiéhezettek (Girl with All the Gifts)
Mike Carry 2014-es sikerkönyve, a The Girl with All the Gifts alapján készült film, melyben egy különleges képességekkel megáldott kislány szemszögéből élhetjük át a zombiapokalipszist. Mint a The Last of Usban, itt is gombafaj spórái veszik át az irányítást az emberi test felett, a maroknyi túlélő az utcákon guberál. Egy titkos katonai bázison gyerekeket vizsgálnak szigorú körülmények között, félig ők is zombik, de megőrizték emberi mivoltukat, a tudósok abban reménykednek, hogy a segítségükkel megtalálják az ellenszert. 
Akik ódzkodnak az adaptációktól, azoknak jó hír, hogy a forgatókönyvet Carry jegyzi, így biztosan a lényeget láthatjuk a vásznakon. A brit stáb pedig alaposan odatette magát, apró mozaikokból áll össze kerek egésszé, súlyos morális mondanivalót közvetít, remekül megrendezett akciójelenetek váltják egymást, és a befejezésben sem kell csalódnod. Sokáig rágódni fogsz rajta. Trailer.
6. Blair Witch
Gyerekkorom nagy kedvence volt az Ideglelés, másfél évtizedet kellett várni az igazi folytatásra. Nagyon nem kell bemutatni senkinek, elvégre a found footage műfaj nagy öregjének folytatása, és egy kicsit rebootja is. A sztori nem egy nagy durranás: egy új egyetemista csapat, élükön az első részből ismerős csaj, Heather öccsével, immáron HD-kamerákkal és drónnal járják az erdőt. Ám a blairi boszorkány ezúttal is szép lassan az őrületbe kergeti őket, majd egyenként leszámol a betolakodókkal.
Ha nem a rajongó beszélne belőlem, azt írnám, hogy tisztességes iparosmunka, egy-két felesleges jumpscare-rel, de ami a legjobb, helyenként felidézi az első rész hangulatát. A vége meglepetésszerűen odavágott - a You Are Next rendezője, Adam Wingard remekül továbbgondolta a mítoszt, úgy, hogy nem tiporja a porba elődjét. Ezúttal sem fogod látni a rémet, ha csak nem fordulsz ki a sarokból. Trailer.
5. The Autospy of Jane Doe
Apja és fia egy kisvárosi halottkém-vállalkozást működtetnek. Egy nap egy különös hulla kerül a boncasztalra, a rendőrök nem tudják, miért halt meg az ismeretlen fiatal nő. Hőseink Jane Doe halálának pontos okát vizsgálják, de egyre több megmagyarázhatatlan dolog történik a munkahelyükön és csapdába esnek. Ha fényt derítenek a test titkára, talán megmenekülhetnek. 
A Trollhunters norvég rendezője, André Øvredal Amerikába ment filmet csinálni, ami nem is lett rossz. Pár olcsó ijesztgetéstől eltekintve végig hátborzongató tud lenni - főleg a hullacsengettyű hangja -, és maga a rejtély is megáll a lábán. Kis helyszín, kevés pénz, szív és lélek és Brian Cox hibátlan játéka - ugye, hogy lehet ezt így is csinálni? Nem mindig a futószalagműveket kell keresni. Trailer.
4. Vaksötét (Don't Breathe)
Két suhanc és egy lány a környékbeli házakba tör be, hogy némi zsebpénzre tegyenek szert. Ügyesek, okosak, készpénzt soha nem lopnak, és nem is telhetetlenek. Amikor kinéznek maguknak egy visszavonultan élő vak veteránt, még nem tudják, hogy életük legnehezebb éjszakája elé néznek. Az öreg ugyanis cseppet sem gyámoltalan, csapdába csalja a betörőket a házban, előttük jár egy lépéssel mindig, és ha nem oldanak kereket, egyikük sem látja meg újra a napfényt.
Végig feszült, egy helyszínes horror az Evil Dead-remake rendezőjétől, Fede Alvareztől. A főgonoszt érdemes megemlíteni: Stephen Lang játéka fenyegető, kíméletlen és megalkuvást nem tűrő. A legszívesebben mi is elbújnánk az ágy alá, visszatartjuk a lélegzetünket, és mikor már úgy tűnik, hogy hőseink megmenekülnek, Alvarez csavar egyet rajta, újra és újra. Nem könnyű faarccal végigülni, nem egyszer megáll benned az ütő. Trailer.
3. Green Room
Egy csóró punkzenekar meghívást kap egy neonáci gyűlésre, hogy ott zenéljenek, Pénz híján belemennek, a fellépés le is zajlik, de a backstage-ben egy gyilkosság szemtanúi lesznek. A bőrfejűek persze nem engedik el a csapatot, így azok bezárkóznak egy szobába. Kezdetét veszi a kíméletlen adok-kapok, megjelenik a szervezet veterán vezetője, akinek esze ágában sincs szabadon engedni a bandát. Ha meg akarnak menekülni, minden eszközt meg kell ragadniuk.
Jeremy Saulnier - akinek a Blue Ruint is köszönhettük - mindent kihozott a témából, amit lehetett. Még filmekben is ritka, hogy a bezártságot szinte magunkon érezzük, önkéntelenül is libabőrösek leszünk és szorítunk a szereplőkért. Nem kell messzire mennünk az igazi gonoszságért, bármikor csapdába eshet az ember, ha rossz helyen vagyunk, rossz időben. A Green Room pont ebben olyan erős, semmit nem színez ki, megmarad a valóság talaján, de közben a húsodba mar és fojtogat. Patrick Stewart ritka jó náci vezérként: vagy behódolsz neki, vagy gátlástalanul eltapos. Trailer.
2. The Wailing
Egy eldugott hegyi kis faluban néhány család lemészárolja egymást. A népek suttogni kezdenek, szerintük egy gonosz szellem keze van a dologban. Hősünk, a túlsúlyos rendőr kezdetben tehetetlen, de amikor a saját lányán is különös jelek tűnnek fel, bekeményít és nem tágít, míg meg nem oldja a rejtélyt. 
Ha az első egy óra koreai ripacskodását túléled, az utóbbi idők legerősebb atmoszférájú megszállós filmjét kapod. A filmben olyan ördögűzős jelenettel szembesülsz, hogy közben erősen markolod majd a fotel karfáját, és teljesen extázisba jössz. A valódi gonosz kiléte egészen a vérben és fekete mágiában tocsogó lezárásig homályban marad, de utólag visszagondolva rengeteg apró jelet rejtettek el, megvezetésről szó sincs. Addig viszont nem tudod kinek higgy - a szemednek, vagy az eszednek, de aztán lecsap a rettenet és felszökik a pulzusod. Még a vége után sem reménykedhetsz megkönnyebbülésben. Hong-jin Na korunk egyik legjelentősebb zsenije. Trailer.
1. The Witch
A 17. század felében egy New England-i család száműzetésben küzd a megélhetésért az erdő szélén. A végletekig vallásos családfő, William és felesége, valamint gyermekeik egész nap a földön dolgoznak, hiszen nem akarnak télen éhen halni. Ám a gonosz ott ólálkodik a fák között, és csak arra vár, hogy lecsapjon. Amikor a család legkisebb sarja, a csecsemő eltűnik, minden rosszra fordul. A házat valaki megátkozta, hőseink egymást kezdik el okolni, ahelyett, hogy a valódi bűnöst keresnék. Lassan már túl késő lesz. Trailer. 
Ahogy azt már a bővebb kritikámban is megemlítettem, az elsőfilmes Robert Eggers a semmiből bukkant elő, és megcsinálta a tavalyi év legjobb horrorját. Lassan építkezve, egy családi drámát a középpontba állítva ismertet meg az iszonyattal, úgy, hogy közben nem is sejted, mennyire közel engedted magadhoz - ám akkor már késő. Eggers realista eszközökkel mesél el egy olyan népmesét, amivel régen a gyerekeket ijesztgették, ha felismered a jeleket, minden olyan logikusnak tűnik, tudod, mire megy ki a játék, de mégsem tudsz megszólalni. Nem félelmet érez a néző, hanem fájó tehetetlenséget. Boszorkányok márpedig vannak.
+1 Summer Camp
A cím azt sejteti, hogy egy újabb középszerű tinihorrorról van szó, pedig nem. A spanyolokról bebizonyosodott már, hogy nem boltban vették a tehetségüket. A sztori annyi, hogy négy amerikai fiatal egy európai nyári táborban segédkezik az erdő mélyén. A munka azonban nem megy simán, úgy tűnik, hogy egy olyan vírus üti fel a fejét a környéken, amit állatok terjesztenek. Más zombifilmektől eltérően itt a hatás csak ideiglenes, nagyon is elképzelhető, hogy az alany, miután kidühöngte magát, észhez tér és szembesül tettei következményével. 
Néhány erőltetett jelenet kivételével teljesen élvezhető a Sleep Tight írójának rendezése, amely szakít a hagyományokkal, és a telített műfajba is képes új ízt csempészni. Oké, a végét egy kicsit eltúlozták, de azért jó volt látni, mit hoznak ki az alapokból. Trailer.
++ Mi a helyzet a sorozatokkal?
Egy valamire való horrorrajongónak nem csupán a The Walking Dead és az American Horror Story aktuális évada jelentette a heti szórakozást. 2016-ban több olyan széria is lement, amik bár igazi gyöngyszemek, mégsem kapták meg az őket megillető reflektorfényt.
Ilyen a BBC The Living and the Dead című viktoriánus korabeli kísértethistóriája, melyben egy vidéki farm nem mindennapi történetével ismerkedhetünk meg hat epizódon keresztül.
Ha a végtelen ausztrál sivatag nem lenne alapból lehangoló, vess egy pillantást a Wolf Creek sorozatra, melyben visszatér a két film pszichopata vadásza. A történet ezúttal egy fiatal lányra koncentrál, aki bosszút forral családja gyilkosa ellen, és ezért keresztülutazza a kontinenst. Nem sokon múlik, hogy nem falja fel elevenen a vidék. Az intró alatt szóló zene pedig kellően beteg. Inkább ehhez csinált volna még két epizódot az alkotó, és dobta volna a The Darkness nevű förtelmet.
Ha csípted a tinihorrorokat, és a nyolcvanas évek atmoszféráját is bírod, akkor a Dead of Summer első évadát imádni fogod. Nem túl kemény, könnyen fogyasztható, tipikus sztereotípiákkal megvert szereplők táboroznak egy kétes hírű tópart mellett. A múlt szelleme azonban egyenként elragadja őket, de lesz még intrika és enyelgés is bőven. Péntek 13-rajongóknak kifejezetten ajánlott, az első rész pedig itt nézhető.
A witch az első? Szerintem unalmas film volt, mint a The taking of Deborah Logan. Kis költségvetésű film, ahol van kb. 1-2 izgalmas jelenet, a többi helyen meg olyan olcsó megoldásokkal orvosol :D és rém unalmas. Amit még nem tudtam megbocsájtani a filmiparnak az még mindig az ideglelés Chernobilban.
A listából meg majd azért szemezgetek, köszönöm!
Tegyük fel, hogy egy filmben az asztal alatt van egy doboz és az asztalnál ül négy ember. Ha mi, a nézők tudjuk, hogy a dobozban bomba van, és jó eséllyel fel is fog robbanni, akkor horrort nézünk. Ha nem tudjuk mi van a dobozban, esetleg csak a szereplőkkel együtt jövünk rá, és még utána is a film végéig azon izgulunk, hogy felrobban-e, akkor thrillert nézünk.
Valami ilyesmi volt a magyarázata, nem emlékszem pontosan. De akit komolyabban érdekel a műfaji besorolás témája, az itt egy elég jól összeszedett cikket talál. :
http://mindenamikep.blog.hu/2011/03/21/az_alfred_hitchcock_hatas
Mert a Witch oké, meg még 1-2. A Green Room is egy triller, egy elmeroggyant alkotás, de nem horror.
Jó, hogy nem csak a szélesebb körben ismert tucatfilmek kerültek bele.
Én úgy gondolom az utóbbi években a mainstream horrorok (tehát pl a nagy kedvencek USAban: Paranormal, Conjuring, Insidious, ...) teljesen ráfeküdtek a jumpscare-vonalra amikor gyakorlatilag attól ijedsz meg mert baszom nagy hanghatás kíséretében az arcodba ugrik valami. Ez egyrészt baromi bazári, olcsó trükk, másrészt szvsz nem félelmetes, hanem idegesítő. Nincs mögötte sztori, ötlet, semmi, csak az, hogy majd úgyis megijedsz hiszen ez egy önkéntelen reakció a szervezettől.
Ezért jöhetnek manapság inkább olyan darabok, mint pl idén a Vaksötét ami valami mást akar, máshogyan. Vagy a Hush amit épp 10 perce fejeztem be. Én örülök, hogy ilyen irányba mentünk és vannak ilyen alkotások, mert az ilyen ócska "na most ijedj meg mert a pofádba vágunk valami dolby 9000.1"-el filmek a tiniknek valók, hogy elmondhassák, hogy láttak egy baromi félelmetes horrort.
Nyilván a "horror" persze tág fogalom, mert a szörnyfilmtől kezdve slahser-en át minden van benne, szerintem ezen ne akadjunk fent, mindenki filmezzen és találja meg a neki valót :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.