Tűzgyűrű: Lázadás filmkritika

Az öt évvel ezelőtt bemutatott Tűzgyűrű ugyan nélkülözte az egyediség legapróbb jeleit is, azt azonban lehetetlen elvitatni tőle, hogy nyílegyenes karakterei és cselekménye ellenére volt egy diszkrét bája a méretes bádogdobozok, a jaegerek és egy másik dimenzió monstrum szörnyei közötti, városokat porig romboló csörtének. Ebben persze óriási szerepe volt Guillermo del Torónak is, aki a bárgyú történetet is képes volt feldobni a korlátokat nem ismerő fantáziájával és az abból eredő világteremtésével. Egyszerűen stílusos volt a film, miközben a színészek is képesek voltak kihozni a maximumot karaktereikből. Elég csak Ron Perlman-féle Hannibal Chow-ra vagy Idris Elba által alakított sokat látott, önfeláldozó, határozott vezetőjére, Stacker Pentecostra gondolni. A film ugyan csak a kínai piacnak köszönhetően nem lett óriási bukás, de ez is elég volt ahhoz, hogy már del Toro nélkül, de folytatást kapjon a hatalmas robotok és a világunkat leigázni akaró kaijuk újabb összetűzése.

Azzal persze lehet vitatkozni, hogy mennyire van létjogosultsága egy folytatásnak, ha a világot bemutató, karaktereit felskiccelő első rész története egy kerek egész volt, kérdések fennmaradása nélküli lezárással. A Tűzgyűrű világában azonban rejlik annyi potenciál, hogy lényegében védhető egy ilyen kezdeményezés. Azzal viszont már nehezen lehet megbékélni, hogy a Tűzgyűrű: Lázadás egyértelműen úgy lett hangolva, hogy a Paramount Pictures által parkolópályára került Transformers-filmek hiányából fogant űrt töltse be, ezzel tulajdonképpen nyíltan felvállalva azt, hogy a készítők nem akarnak foglalkozni a további világépítéssel vagy a karakterekkel, és a forgatókönyv kilúgozott változatában csak a nagyot szóló látvány a fontos. Részemről még ez is rendben lenne, de sajnos a tátott szájas vizuális pornó is elmaradt, hiába kapunk nappali jeleneteket.

És hogy ezek után mi marad? A nagy semmi, a műmájerkedés, a papírvékony, iszonyúan buta cselekmény, a még butább, tipizált, de cserébe jól beazonosítható karakterek és a fordulatok hiánya. Egyszerűen hiányzik ebből a filmből a szív, a lélek, az elsőfilmes Steven S. DeKnight nem értette meg, mi tartotta össze az első rész szintén egyenes vonalú cselekményét. A rendező megelégszik a del Toro által felhúzott díszletekkel, és azt hitte, hogy ebben elég, ha nagy robotok és egyébként funkciójukat tekintve teljesen felesleges kaijuk majd összecsapnak. Az akcióknak nincs ritmusa, a koreográfia unalmas (jó, a lezárás nagyon dögös lett), ráadásul a méretes gépszörnyek az identitásukat is elveszítik, miután nincs igazi súlyuk. Nem véletlen, hogy nemcsak a tudományos halandzsa miatt volt szükség a robotok kétpilótás irányítására. Hol vannak már Gipsy Danger csontropogtató, gyilkos ütései? A mostani monstrumok csetepatéjából így egyszerűen elveszett a valódi erő, helyette pedig a méret lett a fontos, némi Gundam-áthallással, csak ez így már teljesen más liga.

És ez azért is fájó, mert a történet felütése a sablonok ellenére is egészen bizalomgerjesztő. Tíz évvel járunk az első film eseményei után. Raleigh Becket törésnél végrehajtott robbantása után már csak a világszerte szétszórt kaijucsontvázak, illetve a porig rombolt városok emlékeztetnek arra, hogy egykoron milyen véres háborút vívtak az óriások egymással. A világot korábban védelmező robotszörnyeket mostanra darabjaira szedték, hogy aztán az értékes alkatrészek a feketepiacon kössenek ki.

Itt jön be a képbe az egykori kadét, Jake Pentecost (John Boyega), az első részben önmagát feláldozó Stacker Pentecost (Idris Elba) fia, aki tehetségét elpazarolva inkább a buliknak és a kisstílű balhéknak él. Pechjére a sors összehozza a minijaegert építő Amara Namanival (Cailee Spaeny), akivel annak rendje és módja szerint rövid időn belül börtönbe is kerülnek. A kaijuk váratlan visszatérése és egy, a rossz oldalon álló új generációs Jaeger azonban ismét a volán mögé kényszeríti a tehetséges, de forrófejű egykori kadétot. A tét ugyanis ezúttal sem kisebb, mint a Föld sorsa. 

A Tűzgyűrű: Lázadás akár egy jó Godzilla-, Power Rangers- és Transformers-mashup is lehetett volna, de az egész végül egy stílustalan mixtúra lett, amiben semmi sem akar működni. Sem a karakterek, sem az akció, pedig ugye utóbbi még akár el is vihette volna a hátán ezt a látványmozit. Persze ha valaki megelégszik a Transformers-filmek logikátlanságával és totális agykikapcsolásával (tényleg mindent ki kell üríteni hozzá), vagy azzal, hogy robotok csépelik egymást két órán át, akkor ez a film kétségkívül neki készült. Ráadásul ők örülhetnek, mert biztosan kapunk még egy zúzást.

Gamekapocs értékelés: 3.0

Tűzgyűrű: Lázadás
Eredeti cím: Pacific Rim: Uprising
Rendezte: Steven S. DeKnight
Írta: Emily Carmichael, Steven S. DeKnight, T.S. Nowlin
Szereplők: John Boyega, Scott Eastwood, Tian Jing, Cailee Spaeny, Rinko Kikuchi, Burn Gorman, Adria Arjona, Charlie Day, Jin Zhang
Játékidő: 111 perc
Magyarországi premier: 2018. április 5.