2018 legjobb horrorfilmjei és sorozatai

Már hagyomány nálunk, hogy év végi visszatekintések során összegyűjtjük az óesztendő legjobban sikerült horrorfilmjeit és thrillerjeit, valamint megemlítjük, melyek azok a sorozatok, amiket semmiképpen sem érdemes kihagyni a műfaj kedvelőinek. 2018-ban sokkal összeszedettebb darabokból szemezgethettünk, mint tavaly; rengeteg megosztó alkotás született, melyek korántsem számíthatnak egyöntetű közönségsikerre. Természetesen az egész top 20-as lista erősen szubjektív, ahol inkább a kísérletező kedvű alkotóknak termett babér, és mindegyik címnek meg kellett felelnie bizonyos minőségi kritériumoknak.


Filmek

Kezdjük a be nem váltott ígéretekkel! A nagy hollywoodi stúdiófilmek csak egy helyben tapogatóznak, nem mernek kilépni saját komfortzónáikból. Éppen ezért a Szellemek háza (Winchester), Az apáca (The Nun), az Insidious: Az utolsó kulcs (Insidious: The Last Key) a Hívatlanok 2: Éjjeli préda (The Strangers: Prey at Night) című filmeknek esélyük sem volt a legjobbak közé kerülni. Hasonlóan sablonos és kiszámítható lett a Mártírok francia rendezőjének, Pascal Laugier-nek vadiúj alkotása, a Ghost Land – A rettegés háza, amely ugyan nem nélkülözi a direktorra jellemző erőszakot, mégsem tudott valódi mondanivalóval szolgálni. Nem is beszélve a gyenge maszkokról és pocsék színészi teljesítményről.

Nehéz volt a legjobb húsz filmet kiválasztani, de azokról is érdemes írni, amelyek csak éppen lemaradtak róla. Ezek a címek bőven a nézhető kategóriába tartoznak, sőt egy-két frappáns megoldást és meglepetést is tartogatnak a keményebb műfaj rajongóinak. Csak így ömlesztve megosztjuk őket veletek, bátran keressetek utánuk! A szokásos, ördögűzős-megszállós kategóriába tartozik a spanyol Veronica (trailer), az ütős körítést kapott antológia, a Ghost Stories (trailer), a koreaiak found footage filmje, a Gonjiam: Haunting Asylum (trailer), a zárdás nyomozásra kihegyezett The Devil’s Doorway (trailer), a kismamás őrület, a Still/Born (trailer). Hasonló a REC írójának új munkája, a Muse (trailer), valamint az Amikor lehunyod a szemed (Mara, trailer) Olga Kurylenkóval.


Ha inkább a vérontás, azaz a slasher a kedvenced, akkor nyugodtan tárazd be He’s Out There-t (trailer), a The Hereticset (trailer), a Mad Max-szerű őrült világgal operáló The Domesticset (trailer), vagy a Texasi láncfűrészes mexikói változatát, a Los Olvidadost (trailer). A bosszúfilmek közé tartozik a beszédes című Hunting Emma (trailer) Dél-Afrikából, ám ha a csavaros-nyomozós alkotásokat kedveled, akkor a Searchinget (trailer) ajánljuk. Ez utóbbi ún. Facebook-horror, azaz az egész egy számítógép képernyőjén zajlik. Ha inkább az egyhelyszínes kamaradarabok jönnek be, vess egy pillantást a teljes egészében iPhone-nal rögzített Unsane-re (trailer) is!

20. The Endless

Egy testvérpár visszatér ahhoz a vallási közösséghez, ahonnét tíz évvel korábban megszökött, ám életük nem lett jobb. Most egy üzenet hatására meglátogatják a teljes elzárkózásban élő csoportot, ám hamarosan olyan megmagyarázhatatlan eseményeknek lesznek tanúi, amelyek a szekta hiedelmeinek valóságalapját igazolják.


A Spring alkotói, Justin Benson és Aaron Moorhead ezúttal nem egy romantikus végeredményt tálaltak, hanem egy elgondolkodtató mindfuckot, A szekta tagjai roppant barátságosak, ám a környezetben van valami furcsa, amitől folyamatosan kényelmetlenül érezzük magunkat. A csavar sem marad el a végére, mindazonáltal többféle témát is egybeszőnek az írók, de azt tudatosan építkezve teszik, így a végeredmény egy szokatlan, ugyanakkor kikezdhetetlenül formabontó darab. Trailer

19. Defekt (Downrange)

Egy fiatalokból álló baráti társaság a semmi közepén defektet kap, segítségre nem számíthatnak, hiszen autó nincs a környéken, ahogyan térerő sem. Ezt még a véletlen számlájára írják, azt azonban nem, amikor egy társuk egyszer csak lőtt sebet kap és holtan esik össze. Egy képzett mesterlövész les rájuk a távolból, sakkban tartva őket, és úgy néz ki, esélyük sincs a menekülésre.


Az Azumi és az Éjféli etetés rendezője, Ryuhei Kitamura ezúttal kis büdzséből gazdálkodó, feszültséggel teli alkotást tett le az asztalra, amely akkor sem finomkodik, ha kiontott belsőségekről van szó. A csapat kálváriája végig a székbe szegezi a nagyérdeműt, pedig nem ugrál a helyszínek között, hamar átérezzük mi is, milyen érzés űzött vadnak lenni. Ahány karakter, annyiféle vérmérséklet elevenedik meg a filmben, és csak pár rosszabb alakítás miatt nem lehet felhőtlen az örömünk. Trailer.

18. A bosszú (Revenge)

Három könnyelmű férfi vadászatra indul a sivatagba. Az egyikük magával hozza fiatal szeretőjét, aki a társaság vágyálmainak középpontjába kerül. A kéjvágy azonban tragédiába torkollik, jóllehet a holtnak hitt lány nagyon is él, és addig nem nyugszik, míg revánsot nem vesz agresszorain.


A hetvenes évek szellemében készült rape & revenge film, a francia új hullám tagja, melyben érezhetően a nyílt polgárpukkasztás felé billen az erőszak nyelve. A narratíva nyílegyenesen követhető, rengeteg a figyelmetlenség, amit tudatosan túlzásba is visznek. Ezt lehet ugyan a műfajra fogni, negyven évvel ezelőtt is így volt. A több hektoliter vér inkább már mókás, de a zseniális fényképezés és kendőzetlenség miatt mindenképp dicséretes az alkotók bátorsága. Trailer.

17. Summer of ’84

Az a fránya Stranger Things szépen megágyazott a nyolcvanas évek szellemiségében készült alkotások tömegének. Szintipop zenével és popkulturális utalásokkal teletömött darab lett a Turbo Kid atyjainak legújabb gyermeke. Főhősünk a 15 éves Davey, aki meg van győződve arról, hogy a szomszédjában élő mézes-mázos rendőr felel a környékbeli gyerekek eltűnéséért. Elhatározza, hogy barátaival együtt leleplezi a sorozatgyilkost.


Az alkotók pedig mindent megtesznek, hogy megalapozzák a hangulatot. Káromkodó csemeték, rengeteg korabeli cucc segíti a beleélést, még akkor is, ha a sztori kiszámítható, és hiányzik az igazi csavar. Nyilván az utolsó tíz percre húznak fel mindent, de akkor tényleg tobzódunk a gyönyörűségtől. Trailer.

16. Menedék (Marrowbone)

Az 1960-as évek végén járunk a vidéki Amerikában, ahol egy egyedülálló anya négy gyermekével sietve visszatér a családi kúriába. Valamitől menekülnek, így nem nagyon hagyják el a házat, ám egy nap, amikor a nő meghal, a csemetéknek segítség nélkül kell gondoskodniuk magukról. A legidősebb fiú igyekezete ellenére a baj csakhamar utoléri őket.


Sergio G. Sanchez, az Árvaház írója ezúttal is kitett magáért, családi drámába oltott horrorral van dolgunk, ahol bőven jut idő a karakterekre – mindegyikük más miatt marad emlékezetes számunkra. A család összetartó erejére koncentrál a film, és arról, hogy a múlt fenyegetései elől nem lehet csak úgy kibújni, ám a gonosz azzal nem számolt, hogy hőseink lassan felnőtté válnak. George MacKay és Anya Taylor-Joy továbbra is nagy reménység, ugyanakkor nem csak az alakítások miatt illeti dicséret a filmet, az alkotók olyan egyenletes atmoszférát teremtettek, amitől borítékolható a jóleső libabőr. Trailer.

15. The Night Eats the World

Sam éppen egy szakításon van túl, de mégis elmegy volt barátnője lakásába, hogy magával vigye kazettagyűjteményét. Pont egy házibuliba csöppen, így a férfi ott marad reggelig. Ám napfelkelte után Párizs már nem olyan, mint előtte. A zombifertőzés gyorsan terjed, és úgy tűnik, ő az egyetlen, aki még nem kapta meg a kórt. Sam bezárkózva, egyedül marad a bérházban, és a menekülésen töri a fejét – tartson bármeddig is.


Már maga a helyszín miatt is a figyelem középpontjába kerülhet az elsőfilmes Dominique Rocker zombihorrorja, amely érezhetően nagy kanállal merít a 28 nappal később című klasszikusból, viszont hamisítatlanul az európai fűszerek dominálnak benne. A franciák, ha akarnak, tudnak maradandó darabbal szolgálni, ám itt a tébolyra és a bezártságra koncentrálnak inkább. A magány hamar kikezdi az embert, ám Sam még mielőtt végleg elveszne, célt talál magának. Nem egy közösségre, hanem az egyén vívódásaira koncentrál a film, noha az éleit kissé halványan rajzolták meg. Trailer

14. Hideg bőr (Cold Skin)

Egy sarkköri meteorológiai állomás üzemel egy kopár szigeten, ahol a tudós egyelten társasága a szomszédos világítótorony mogorva őre. Ide érkezik egy fiatal férfi az első világháború után, hogy leváltsa elődjét, aki – mint kiderül – már nem él, sőt a torony őre is elbarikádozta magát, senkit nem enged be. Hamar kiderül, mire fel ez az óvatosság: éjjelente különös lények szállnak partra a tengerből, éhesen és hordában támadva. Hősünknek így mindent meg kell tennie, hogy életben maradjon.


Ha A víz érintéséből hiányoltad az izgalmat, vagy túl tolakodónak tartottad a ripacskodást, akkor a Cold Skin a te filmed lesz. A Frontiere francia rendezője, Xavier Gens nem csupán halszerű lényeket szerepeltető akció-horrort alkotott – ha kellően mélyre ásunk, megtaláljuk a mondanivalót. A két faj közti háborúban lassan egy olyan szerelem is kibontakozik, aminek nem lenne szabad megtörténnie. Kik az igazi szörnyek, és kik a betolakodók? Nem azok, akikre elsőnek gondolunk. Furcsa és bizarr jelenetek során kerekedik ki a sokrétű történet, melyben nem könnyű egy adott oldalra állni. Trailer.

13. Szörnyszülők (Mom and Dad)

A felütés egyszerű: egy kisvároson hamar úrrá lesz a tömeghisztéria, amikor a szülők egyik napról a másikra a saját gyerekeiket kezdik el lemészárolni. Carly és öccse, Josh nem tudják elfogadni, hogy szeretett szüleik bekattannak és nem hagyják magukat kicsinálni. Persze,  az őrület kirobbanása előtt sem alkottak egy ideális családot, az apa például kapuzárási pánikban szenvedett.


A Crank rendezője, Brian Taylor egyfajta kifordított Kukorica gyermekeit csinált – az ötlet remek, és ami a legjobb, sikerült kihozni belőle a legtöbbet. Nicolas Cage félelmetes pszichopataként, kellett már neki egy ideális szerep, melyben vicsoroghat kedvére és a gyerekek kínjain röhöghet, de Selma Blair is a frászt hozza ránk. Az alkotók védjegyévé vált videoklipszerű pörgés és remek zenék ezúttal is jelen vannak, úgyhogy bűnös élvezetként csak ajánlani lehet. Trailer.

12. Les affamés (Éhezők)

A The Walking Dead kanadai változata franciaajkú készítőktől, de itt is inkább a ráérős dráma kerül előtérbe. Valami nagyon nincs rendben egy Quebec környéki kis faluban. Az emberek a szeretteikre támadnak vérben forgó szemekkel - egy vírusról van szó, ami harapás útján terjed. A három túlélő útja lassan keresztezi egymást, és közösen igyekeznek elhagyni a vidéket.


Robin Aubertt elegáns filmjében a gyönyörű fényképezés és némi melankolikus művésziesség is helyet kapott, persze a pergős akciót és ultranaturális vérengzést sem kell nélkülözni. Itt tényleg emberi szereplők vannak, saját problémákkal és motivációkkal – a közeg miatt nem érezzük  egyiket sem lerágott csontnak. Nem egy szimpla zombifilm, már csak azért sem, mert a fertőzötteket - a falánkságuk csillapítása mellett - itt egészen másfajta cél is hajtja. Trailer.

11. Pyewacket

Apja elvesztése után Leah kapcsolata megromlott az anyjával. A szorongó tinédzser hirtelen dühében megidéz egy 17. századi boszorkányszellemet, és arra kéri őt, ölje meg az utolsó szülőjét. Az okkult rituálé sikerül, de a lány már hiába próbálja visszacsinálni az egészet.


A zseniális medvés horror, a Backcountry rendezője, Adam MacDonalt ezúttal a fekete mágia témájához nyúlt - nem is rosszul. A göcsörtös őszi erdő, a briliáns kamerakezelés és a mindenre rátelepedő nyomasztó atmoszféra egyedi filmet eredményez. Mindezt életszerű karakterekkel és drámával, teszi teljessé - ijesztgetések nélkül, apró zajokkal és libabőrt gerjesztő vonós zenei betétekkel nyakon öntve. Nagyon okos húzás, hogy nem mindent mutat a kamera – a fókuszálatlan kép, néhány árnyék és sejtetés itt sokkal többnek számít. Trailer.

10. Hang nélkül (A Quiet Place)

Evelyn és Lee túlélték a rejtélyes apokalipszist. A megszálló lények a hangra mennek, így mindennapjaikat már több hónapja totális csendben töltik. Kialakultak a szokások, tudják, hogyan kommunikáljanak jelbeszéddel, és az is világos, hol recseg a házuk padlója. De bármennyire is óvatosak, nem kerülhetik el az összetűzést a rejtélyes valamikkel.


John Krasinski főszereplőként, íróként és rendezőként is jegyzi a filmet, és nem mellesleg feleségére, Emily Bluntra osztotta az anya szerepét. A megszállós alapanyagot szépen kifordítja, és önmaga képére formálja a film, és persze a családi drámát sem nélkülözi – rögtön az elején egy fájó tragédia is beárnyékolja a família sorsát. Már maguk az alapok is kedveznek a feszültségteremtésnek, jó pár olyan jelenet akad, ahol szó szerint a levegő is belénk szorul. A pazar színészi játék mellett Krasinki tudja jól, hogy a megválaszolatlan kérdések mennyire fent tudják tartani az érdeklődést, a helyzeteket végletekig kiélezi, noha pár buktatóba azért beleszalad. A műfaj kedvelői számára azért megmarad igazi csemegének, nem úgy mint a párja, a Bird Box, amelyből pont az alapanyag lényege hiányzik. Trailer.

9. Expedíció (Annihilation)

A Déli Végek kutatócsoport egy kizárólag nőkből álló expedíciót indít a titkokkal teli X-térség szívébe. A folyamatosan növekvő zónából még egyetlen felfedezőcsapat sem tér vissza, pontosabban csak egy férfi – az aktuális brigád biológusnőjének férje. Az utazás során a korábbi küldetések áldozataival szembesülnek, valamint a megváltozott, idegen élővilággal. Az ismeretlennel való találkozás pedig alaposan megizzasztja hősnőinket, de kitartanak - még akkor is, amikor nagy valószínűséggel saját pusztulásukba rohannak.


Az Ex Machina rendezőjének új filméjétől még a gyártói is visszarettentek, így kapásból a Netflixen kötött ki Jeff VanderMeer regényének adaptációja (itt írtunk róla bővebben). Valóban nehezen befogadható, de csak akkor, ha hagyományos sci-fi horrort várunk tőle. Alex Garland sajátos képei, zenéje és tudatosan felépített jelenetei elképesztő hangulatot teremtenek, Natalie Portman játéka pedig példaértékű. Megcsömörlött, önfeláldozó karaktere van, ugyanakkor az alapvető emberi érzésekről sem hajlandó lemondani. A mondanivaló a halál kérdéskörét járja körbe: mi van akkor, ha csak egy másik állapotba kerülünk elmúlásunkkal, ami nem is igazi elmúlás, hanem egy másfajta élethez vezető kapu? A Stalker (vagy a Piknik az árokparton könyv) szerelmeseinek kihagyhatatlan, míg a többieknek a mutáns medvés jelenet tutira maradandó lesz – garantáltan az év egyik legfélelmetesebb másodperceiről van szó. Trailer

8. Cargo

Egy titokzatos kór ütötte fel a fejét Ausztráliában. Két nap alatt mindenkit ledönt a lábáról a fertőzés, a szemek elgennyesednek, a betegek vért hánynak, miközben kínjukban a fejüket a földbe dugják, majd végül emberségüket elveszítik. Egy apa és felesége mindent megtesz azért, hogy a lassan eluralkodó káoszban biztonságba helyezze gyermeküket.


Egyedi zombis horror a Netflix gyártásában Martin Freemannel. A rendezőpáros első filmje, amit saját ötletből, az ausztrál bennszülöttek mitológiájából merítve raktak össze. A Cargo fityiszt mutat a mai trendeknek, a szülői gondviselést helyezi előtérbe, de persze maga a vörös sivatag az igazi főszereplő, ahol élelemért és biztonságért bármire képesek a megmaradt túlélők. Váratlan és ötletes jelenetekkel teli Ben Howling és Yolanda Ramke alkotása, amely megmutatta, lehet még újdonságot kicsikarni a témából. Trailer.

7. The Ritual

Három harmincas jóbarát túrázni indul a svéd-norvég vadonba. Az aktakukacok csak jó murinak fogják fel az egészet, piálnak és nevetgélnek a természetben. Hazafelé úgy gondolják, érdemes lerövidíteniük az utat egy sűrű erdőn át. Nagyon nem kellett volna! Az hagyján, hogy az éjjeli menedékként szolgáló faház emeletén egy pogány szobrot találnak, olyan érzésünk lesz, hogy valami nagy és vérszomjas les rájuk a fák között.


A VHS rendezője újra feltalálta az Ideglelést, de az európai légkör, a hihetően viselkedő karakterek, és a végletekig nyomasztó hangulat miatt bőven a legjobbak közé repítette a The Ritualt. Maga az alapanyagként szolgáló mitológia sem unalomig elcsépelt. David Bruckner nagyon is jól tudja, hogy a profi módon fényképezett erdő, a fényjátékok és a zenék komoly fegyvertényt képviselnek. Trailer.

6. Halloween

A csúfosan kiszipolyozott, földbe döngölt, meggyalázott műfajteremtő sorozat legújabb darabja nem mond ellent John Carpenter 1979-es klasszikusának. A film negyven év távlatából veszi fel a fonalat, egy tollvonással semmissé téve a botrányos részeket. És igen, még Jamie Lee Curtis is visszatér, immáron a gyerekeit és unokáit óvó anyaoroszlánként. A maszkos gyilkos, Mike Myers bár megöregedett, halloween éjszakáján visszatér Haddonfieldbe egy lezáratlan ügy miatt. Sor kerül hát a Myers és Laurie közti utolsó leszámolásra.


David Gordon Green nagyon is jól tudta, mi tette naggyá az eredeti slashert: a patikamérlegen adagolt feszültségért, a látszólag válogatás nélküli gyilkosságokért, a profi beállításokért és persze az törékeny, ugyanakkor nagyon is talpraesett főhősökért. Az igazi gonosz nagyon is él, felesleges értelmet keresni tetteiben, hiszen el kell fogadnunk, hogy egyszerűen csak van – ott jár-kel közöttünk –, még szerencse, hogy van valaki, aki évtizedek során felkészült a találkozásra. A Halloween a helyén kezeli magát, nem akar többnek látszani, inkább amit vállalt, azt maradéktalanul teljesíti, mindenféle logikai baki nélkül. Ha pedig a korabeli slashereken nőttél fel, duplán jól jársz. Trailer.

5. Mandy – A bosszú kultusza (Mandy)

A favágó, Red és egy hippi nő, Mandy remeteként él együtt szerelemben, békében az erdei házukban, ám egy nap egy szadista szektavezér és társai ütnek rajtuk. Kis híján a férfi is fájdalmas halált hal, ugyanúgy mint kedvese, de így legalább vérgőzös bosszút állhat támadóin. A hajsza során a pokol lángjai törnek fel, lázálomszerű út vezet a beteljesülésig.


Nicolas Cage megjárja a poklot Panos Cosmatos LSD-tripre hajazó, formabontó, öncélúan elhúzott alkotásában. A történet csak azért van, hogy a rendező fantáziája szárnyra kelljen, melyből nem hiányoznak a fárasztónak ható, kifordított bibliai monológok sem, de végül oda jutunk, ahová elrendeltetett. Red bőrdzsekis démoni motorosokat szabdal fel, lángoló holttesteken gyújtja meg a cigarettáját, láncfűrészes párbajban győzi le a kultusz követőit. A bestiális harag nem ismer határokat, Cage tobzódik is a szerepben, még az ördög is kiköpné, mert lenyelni nem tudná. A vöröses képi világ, a hipnotikus erejű fények és a szintetizátoros zenék olyan egyveleget képeznek, ami abszolút nem mindennapi. Mintha a ’80-as évek lemezborítói elevenedtek volna meg a Mandyben, bebizonyítva, hogy a körítés nagyon is hangsúlyos tényező, még ha nehezen is befogadható. Ha viszont vevő vagy rá, olyan látomást élhetsz meg, ami ritkaság. Trailer.

4. Hagazussa

Történetünk a 15. században játszódik az Alpok lejtői között. Egy Albrun nevű nő magányosan él egy kunyhóban egy szem csecsemőjével, miközben odalent a faluban tombol a Fekete Halál. Egy falusi, a titokzatos Swinda ráerőlteti barátságát az asszonyra, de fülébe jut, hogy a gyermek házasságon kívül fogant, így a falusiak megvetésével is számolnia kell. Már Albrun múltja sem volt éppen rózsás, ám a magány különös dolgokat művel a fejével, az erdőben saját anyja hangját hallja, lassan hatalmába keríti a sötétség. Vajon téveszmék ezek, vagy a helyi mondákból ismerős boszorkány szólítja őt? Paranoia, misztikum és középkori babonák keverednek a filmben, amely lassan halad az elkerülhetetlen tragédia felé.


Atmoszférikus osztrák művészhorror a Hagazussa Lukas Feigelfeldtől, amely a népi hiedelmekre épül. Inkább az epizodikus felépítésben hisz, semmint az átfogó narratívában, de esetünkben ez működik. Láthatunk egy erotikus kecskefejést és más feminista utalást, ugyanakkor a népi hiedelmek szimbólumai sem hiányoznak. Természetes fényekkel operáló képekkel a ködös, hófödte hegyek között, elnyújtott, rémálomszerű jelenetekkel és hátborzongató vonósokkal férkőzik a bőröd alá. Talán már túlságosan is melankolikus és költői, de minden apró jelnek jelentése van, amire szavak nélkül kell rávilágítania a nézőnek. Nyilván nem ajánlott mindenkinek, viszont ha ráhangolódsz - ami a hatáskeltő zenékkel könnyű -, ugyanolyan nyomasztó lehet, mint a The Witch. Trailer

3. Apostle

Az 1900-as évek elején járunk Angliában. Főszereplőnk egy nemesi család fekete báránya Thomas Richardson, kinek apja mégis a tékozló fiú segítségét kéri. Thomas húgát, Jennifert elrabolta egy vallási szekta, így a férfi hívőnek adja ki magát és elutazik egy elzárt szigetre, hogy beszivárogjon a kultisták közé. A közösségben fura szabályok uralkodnak, minden este egy üvegcse vért kell tenni az ajtó elé, és a szekta vezetője is roppant bizalmatlan az új jövevényekkel. Thomas nyomokat gyűjt, és közben olyan dolgokkal szembesül, melyek áthágják a józan ész szabályait. A föld terméketlen, a termés rohad, pedig a helyiek egy olyan pogány istent éltetnek, akinek pont az lenne a dolga, hogy élhetővé varázsolja a barátságtalan szigetet.


A The Raid rendezője, Gareth Evans ezúttal a Netflixnek készített egy zsigerekbe hatoló, okkultizmussal foglalkozó horrort. A lassú tempójú, de biztos kézzel levezényelt cselekmény meghálálja magát, Dan Stevens remek antihős – az ő karakterének is kellő időt szánnak. A drogfüggő Thomas minden áron kapaszkodik az egyetlen jóba az életében – ez pedig a bajba jutott húga. Az Apostle több rétegű film, de idővel mindent szépen kibontanak. A vallási fanatizmus csak az egyik, ott van még az ismeretlentől való félelem és az emberi zsarnokság is – ezek remek egyveleget alkotnak. A szekta kulcsfiguráinak bigottsága és pálfordulása szintén fenyegető elem, de technikai oldalról is mindent kihoztak a filmből: az elkeserítő képi világ, a gyér fénnyel megvilágított éjszakai jelenetek és a feszültségkeltő zenék egészen zavarba ejtő élményt adnak. És akkor a gonoszt és a segédjét nem is említettem. Trailer.

2. A ház, amit Jack épített (The House That Jack Built)

Egy sorozatgyilkos öt legfontosabb bűntettét élhetjük át Lars von Tier legújabb elmebeteg víziójában. A cselekmény a hetvenes-nyolcvanas évek Amerikájában játszódik. Megismerhetjük, hogy a kiemelkedő intelligenciájú Jackből miként vált szörnyeteg, és miért tekinti „munkáját” művészetnek. Az epizodikus felépítés nagyon is helyénvaló, hiszen egyfajta visszatekintésről van szó, Jack beszélgető partnere Verge, aki lényegében az Isteni színjáték Vergiliusának helyi megfelelője. A történet nem finomkodik, erősen megosztja a közönséget, ugyanakkor látszólag lényegtelen dolgokra is kitér, például Jack kényszeres tisztaságmániájára.


Tier kezében a polgárpukkasztás nagyon is használható fegyver. Matt Dillon tökéletesen hozza azt, amit a szerep elvár tőle, minden egyes gesztusában van valami zsigeri gonoszság. Jack minden gyilkosság körülményét részletesen megmagyarázza, s valami bizarr módon még szimpatizálunk is vele. Pedig van itt állatkínzás és kendőzetlen gyerekhalál – ami többeknél kicsapja a biztosítékot, ahogyan a női mellből készített pénztárca is. A hullákat torz pózokba állítja be Jack, melyekről művészi képeket készít a megbánás legapróbb szikrája nélkül. A film egyébként a Tier személyes bizonyítványa is, szinte észrevétlenül mutat fityiszt az őt kritizálóknak. Előkerül a nácizmus is, de mindezek mögött egy szorongó alkotót látunk. És maga a néző is szinte már kényelmetlenül feszeng a két és fél óra alatt, nem pusztán a brutális jelentek miatt, hanem amikor tudatosulnak benne a félelmetes párhuzamok – és ezek adják a film zsenialitását. A művész gyarló, de ha kellő szimpátiával tekintünk rá, képesek leszünk a dolgok mögé látni – függetlenül attól, hogy Jackről vagy a rendezőről van szó. Trailer.

1. Örökség (Hereditary)

Miután a Graham család nagymamája meghal, a lánya szép lassan fényt derít az öreglány sötét titkaira. Jó oka van rá: olyan sokkoló események veszik kezdetüket, amelyek a nagyi nem várt "hagyatékának" tudhatóak be. A gonosz tökéletes áldozatokat választott: a családfő apuka gyenge, a bátyó a tinédzserkor minden gondjával megvert, a kishúg tekintetét a hátunk közepére sem kívánjuk.  Tegyük tisztába a dolgokat: a piszok tehetséges Ari Aster első horrorfilmes bemutatkozása nem való mindenkinek, kell némi érettség hozzá. Túl kell lenned a szeretteid elvesztésén, meg kell értened, miért mennek tönkre az emberi kapcsolatok. És akkor még ott van a megmagyarázhatatlan is!


Soha nem lankad a figyelmünk közben, de sorban jönnek a furcsaságok, majd akkora pofont ad, ami után már nincs visszaút. Elsőre nem tudjuk hova tenni, mi miért történik, nem egy tipikus megszállós film, de a végére összeáll a kép, még úgy is, hogy teljesen szembemegy az elvárásainkkal. Teljesen kiszámíthatatlan az egész, libabőrös leszel tőle, beléd mélyeszti a fogát, nem beszélve a frappáns képi megoldásokról és a sarkokban megbújó alakokról. A gyász, a trauma totál kiszolgáltatottá teszi a szereplőket, és ami a legborzasztóbb, hihető családi drámába ültetik el a horror magjait, eltemetett sérelmekkel, melyek egy adott pillanatban gejzírként törnek fel. És akkor ott van még az anyuka, Toni Colette totálisan életszerű, helyenként hisztérikus játéka, kezdve arcának rezdüléseivel. Talán csak a Ragyogásban tudott ilyet Shelley Duvall. Megrázó, de erényektől duzzadó alkotás lett a 2018-as év győztese. Trailer.

+1. Bird Box

Malorie egyedülálló anyaként hamarosan szülni készül, ám rémülten veszi tudomásul, hogy a világ a feje tetejére áll. Az emberek mindenféle különös indok nélkül egymásra támadnak vagy öngyilkosok lesznek, de nem egy kór miatt. Olyan titokzatos lényekről van szó, amikre ha valaki ránéz, rögtön megőrül. Egyetlen fegyver ellenük, ha vakon, bekötött szemmel közlekedünk – sokan viszont ezt nem tudják, és már csak egy maroknyi túlélő maradt. A sztori két szálon fut: egyrészt egy másik szereplő, Douglas szemszögéből követhetjük a nő életét, másrészt a jelenben Malorie-t, aki összeszedi gyermekeit és veszélyes útra indul a szörnyektől hemzsegő vidéken a jobb élet reményében.


Josh Mallerman Madarak a dobozban című regényéből Susanne Bier rendezett filmet Sandra Bullock főszereplésével. A direktor korábban felemás drámákon dolgozott, és most sem találta fel a spanyolviaszt, pedig az Érkezés írója, Eric Heisserer jegyezte a forgatókönyvet. Nos, a regény úgy zseniális, ahogy van, mégis több ponton is eltértek tőle az alkotók. Más a szerkezet, néhol még a kulcseseményeken is változtattak, de legalább itt is jótékony homály fedi a lényeket, ennek ellenére a koherens feszültségkeltésben nem az igazi. Az elbeszélés és a karakterek mélysége sokkal jobban ki volt dolgozva a Hang nélkülben, ám a Bird Box teljesítménye csak hullámzó. Bullock az átlagosnál jobban odatette magát, de egy-egy jobb jelenetre kettő unalmas jut. A film nem lép túl a jól bejáratott normákon, de már maga a témaválasztás miatt azért pozitív a végkicsengés. Ha a teljes élményre vágysz, kapd kézbe a könyvet! Trailer.

Sorozatok

3. Castle Rock

Igen, ez a fiktív város Maine államban, ahol megannyi Stephen King-regény játszódik. Az alkotók ezzel a sorozattal adóznak a mester munkásságának, és próbálják elcsípni a semmi mással össze nem téveszthető hangulatot – több-kevesebb sikerrel. Henry Deaverre a helyi seriff talál rá a közeli tó befagyott jegén, miután a srác több napot töltött egyedül az erdőben. Huszonhét évvel később a Shawshank fegyház vezetője öngyilkos lesz, majd nem sokkal utána egy huszonéves srácot találnak az egyik lezárt részlegben. A néhai igazgató zakkant fogja csak egyetlen nevet mormol maga elé: Henry Deaver. Eközben a bevezetőben megismert Henry már jogászként dolgozik, de a börtön vezetőségének kérésére mégis hazatér Castle Rockba.


Az alaphelyzet csak a jéghegy csúcsa, a rejtély szép lassan egyre szerte ágazóbb lesz, több mellékszereplőt is mozgat, miközben az erdőben a természetfeletti munkálkodik. Hiába szembesülünk az Azból ismerős bohóc, Bill Skarsgard fenyegető nézésével útközben, a rejtély csak egy felfújt lufi, ami a végére kipukkad és nem marad utána semmi. A 10 epizód szépen építkezik ugyan, nézni is elég kellemes, de az írók túl nagyot akartak markolni, így pedig csak mérsékelt élvezetre számíthatnak King rajongói. Az óév felhozatalában még így is felfért a dobogóra. Trailer.

2. The Terror

1847-ben a brit haditengerészet az északnyugati átjáró felfedezésére indul a Terror és az Erebus nevű hajókkal. Az intő jelek ellenére nem telelnek ki melegebb vizeken, hanem folytatják útjukat a jéghegyek között. Egyik reggelre azonban mindkét hajó csapdába esik, az expedíció készletei és az emberek rohamosan fogynak, ráadásul egy ismeretlen fenyegetés is leselkedik rájuk.


Dan Simmons regényéből az AMC forgatott nagy költségvetésű sorozatot profi színészekkel, ütős díszletekkel és magyar stábbal. A nyomasztó hangulat már az első percekben ránk telepszik, amit csak fokoznak a naturális képek. Azonban a zord táj az igazi főszereplő, ahová fehér ember nem való, és ahol a skorbut, tüdőbaj és sok más finomság is a mindennapok része. Már bővebben is írtunk a Terrorról. Trailer.

1. The Haunting of Hill House

A Craig-család abból él, hogy lepukkant kúriákba költözik be, amiket aztán felújít és jó pénzért tovább ad. Ám egy nap olyan kiszemelt házra bukkannak, aminek sötét múltja van. Egy idő után a családfő felpakolja az öt gyerekét és menekülőre fogja, hátrahagyva az anyát, aki a jelek szerint öngyilkos lett. Az eset rányomja a bélyegét az immáron felnőtt gyerekek életére, a két fiú és a három lány más és más módon dolgozta fel a traumát. Pontosan senki nem tudja, mi történt azon az estén, pedig voltak jelek, nem is kevés! És mi sem fogjuk megtudni teljesen, csakis az utolsó epizódban.


A klasszikus gótikus szellemsztorit a múltban már többször feldolgozták, ám az Oculus és a Rush rendezője, Mike Flanagan egészen máshogyan közelített The Haunting of Hill House-hoz. Már a két idősík miatt sem egy sima ijesztgetős szériát kapunk, szépen megismerjük a kidolgozott karaktereket és a köztük lévő kapcsolatrendszert. Valaki jól menő temetkezési vállalkozó lett, az egyik fiú könyvet írt, míg az öcsike drogfüggővé vált. Egy biztos, mindannyian sérültek valamilyen módon. Flanagan szempontjából az ok és az okozat ugyanolyan fontos, sőt az utóbbi sokkal jelentősebb és drámaibb. Ettől eltekintve végletekig nyomasztó élményben lesz részünk, a Hill ház minden emeletén, minden folyosóján fenyegetést áraszt, sőt az éles szeműek még a néhai lakók sarkokban megbújó szellemeit is kiszúrhatják. És vannak kimondottan hideglelős részek, amitől tényleg magunk alá csinálunk. Trailer.