A Flappy Bird nagyon gyorsan népszerű játék lett, szinte egyik pillanatról a másikra, majd pedig, akárcsak a játékban a madár, épp ugyanilyen hirtelen zúgott is a mélybe, és tűnt el. Persze a készítő maga tüntette el, de igen valószínű, hogy a sikere, amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is múlt volna.
De mégis miért volt
sikeres? A játék extrém nehéz, már az első akadály leküzdésénél is vért izzad
az ember, a sokadik próbálkozás utána pedig legszívesebben úthengerrel
tapostatná agyon a telefonját. Az idősebbek emlékezhetnek arra, hogy régen a
játékok bizony valóban nehezek voltak. Az árkádgépeken egy húszassal és csekély
életszámmal kellett végigvinni a teljes játékot, de a konzolokon se volt
könnyebb a helyzet. Sok játékot ott is teljesen az elejétől kellett kezdened,
miután elfogyott az összes élet. Vannak, amiknek a végét csak évek múltán, a
YouTube segítségével tudtuk megnézni.
Hogy mi köze ennek a Flappy Birdhöz sikeréhez? Az, hogy lehet, sose vittük végig az adott játékot, de minden akadályt, amit leküzdöttünk hatalmas sikerélményként éltünk meg. A Flappy Bird is ezért addiktív, mivel elsőnek csak egy akadályt akarsz legyűrni, aztán már hármat, majd tízet és mindegyiknél ujjongva csapsz fel és büszkélkedsz vele, hogy ez az, sikerült! Sajnos egyre kevesebb játékban élhetjük ezt át. Kérdezte már meg bármelyik barátod, hogy sikerült végigvinned a Call of Duty-t? Sűrűn találkozol az Assassin’s Creed sorozatban olyan feladattal, ami megoldhatatlannak tűnik? A legtöbb esetben egy-két nekifutásra mindent meg lehet csinálni - tisztelet a kivételnek, ami szerencsére még ma is akad szép számmal.
Természetesen kényes az egyensúly a túl könnyű és a „na elmennek a francba a készítők” nehézség között. Régen ez utóbbira is rengeteg példa volt. Egyes játékok csak húszpercesek voltak, mégis napokat kellett töltened velük, hogy meg is tudd csinálni (jobb esetben).
Mindenesetre mi azt javasoljuk, hogy próbáljátok kitolni a határaitokat. Így is elég sok mankót kap már ma egy játékos, így ha tehetitek, játsszatok nehezebb fokozaton, és ne adjátok fel az első pár próbálkozásnál! Higgyétek el, nagyobb élményben lesz részetek.
A kérdésünk az lenne ezzel kapcsolatban, hogy mely játékok voltak azok, amik megizzasztottak benneteket? Amíg ezen gondolkoztok, olvassátok el, mely blogok voltak a legjobbak a héten.
Assassin's Creed IV: Black Flag - Freedom Cry
Kalóznak lenni jó! Rabszolgának lenni már nem annyira. Az eredetileg DLC-nek induló, de végül önállóan is megjelenő Freedom Cry-ban viszont pont egy volt rabszolgával indulhatunk harcba a templomosok ellen, és szabadíthatjuk fel testvéreinket. RetecH blogját olvasva elválik, megéri-e megvenni a játékot.
„Azok számára, akik még csak most akarnak megismerkedni az AC világával, sem a Freedom Cry, sem pedig a Liberation HD nem a megfelelő választás.”
Game Dev Story
Egy mobiljáték, amiben mobiljátékot kell fejleszteni. Hasonló játék már született, a Game Dev Tycoon, viszont az sok hibát tartalmazott. EBR2000 szerint azonban ezt a játékot mindenképp érdemes beszereznünk.
„Ezt a játékot ki kell próbáljad, mert ha beleízlelsz, akkor nem fogod tudni letenni, persze csak ha szereted a műfajt.”
Uncharted 2 - Among Thieves
Dentorel folytatja kalandját Drake-kel. Az előző rész kiállta az idő próbáját, de vajon a második részben sem fog csalódni?
„Hatalmas pozitív élményt nyújtott maga a játék, s azt hiszem, nálam elég magas az újrajátszási faktora, s most nem csak egy vagy két alkalomról beszélek, mely után a Vaterán köt ki a játék általam.”
Robotzsaru
Az Emlékmás felemás remake-je után, most gyermekkorunk kedvenc robotrendőrét is felújították a moziban. Sokan talán nem tudják milyen is volt az eredeti film, így nekik és a nosztalgiára vágyóknak is érdemes elolvasniuk maktub kritikáját az 1987-ben készült eredetiről.
„A film olyan véres, amiről a remake készítői álmodni se merhettek, de a rendezőnek sose okozott problémát egy kis sokkolás.”
Don’t Starve:
Eri lelkes videóbloggerré/kritikussá vált január végétől, így ráadásként megnézhetitek a Don’t Starve-ról készült videóját.
***
Ennyi lett volna a héten az ajánló. Reméljük, elnézitek nekünk a szokatlan bevezetőt! Jövő héten újra találkozunk!
Persze csak alkalomszerűen gondolok erre, nem állandóan.
Ez csak most ugrott be, de lehet jó ötlet.
Ja, ja, egy picit blogos lett, de remélem nem baj :)
Bár ha blogként írom, akkor bővebben kifejtem.
1. Autós stuff-okat toltam WASD-al, nem Easy-n, aztán volt, hogy végig sem sikerült vinni!
2. Amíg nem volt angol középfokú nyelvvizsgám és gyász voltam a nyelvből (tizen pár éves koromban) nem tudtam a Max Payne 2-ben mi az a Painkiller és annélkül vittem végig az egész game-et, mert nem mertem használni! XD
3. De ami a legzúzdább élményem: egyszer elcsesződött a Serious Sam 2-m (úgy 7-8 éve) és nem lehetett átállítani a billentyűzet leosztást! Most figyeljetek: jobb kezemmel keresztbe mozogtam a WASD-al, bal kezemmel keresztbe a nyilakkal (!) céloztam a fegyverekkel és a jobb kisujjammal, az F-fel lőttem (így, egér nélkül vittem ki a gammát, ami ugye FPS)! XD
(Mellesleg szerintem az ezredforduló után az a nehéz játék, amiben gondolkodni kell, ami a reflexeken múlik pl. az nem igazán okoz kihívást! A Portál 2 coop-ban, 4 portállal nem rossz elfoglaltság szvsz! Mondjuk vannak olyan shooter-ek, ahol kevés lőszer és 2-3 találattól halál a hard szinteken, de türelemmel az is megoldható!)
msmester: Én hardon rohantam neki a TLoU-nak, ott is volt sok momentum, amikor az "inkább meg sem születésemet" kívántam. :)
Grat a blogokhoz! Az ajánló is nagyon tetszett, amolyan blogajánló egy blogban hatása van. :D
Én anno a FEAR-nél nem használtam a lassítást, csak nagyon necces szitukban.
Az AC-ben is ugye minden küldetésben van olyan, hogy ha így meg így csinálod meg akkor kapsz egy pacsit, de igazából ezekkel csak az a baj, hogy nem muszáj betartani.
A GTA V viszont szerintem botrányosan könnyű lett és ott nem is lehet nehezítést használni.
Megvettem a Sonic collectiont pc-re. Ha nem lenne benne mentés, végig se bírtam volna vinni.
A régi rts játékok is nehezek.
Command & conquer 1 - Red alert
Heroes of might and magic. Főleg a második része meg a kiegészítője. A végén sírtam örömömben, hogy végigjátszottam.
Age of empires
A Gta 1 számomra túl nehéz, hogy nem lehet benne menteni.
Serious Sam the first - second encounter serious fokozaton, na az nagyon necces.
Far cry is néha, mert nem lehetett benne menteni.
Amúgy az ajánló jó lett, a bloggereknek pedig grat :)
Amúgy azok közé tartozom akik, ha valamilyen hibát észlelnek egy játékban, legyen az épp a rossz nehézség, akkor a hivatalos fórumokon keresztül jelzi a készítők felé, hogy ezt-azt talán másképp kéne csinálni, de amíg ezt nem teszik, addig nekem maradnak az alternatív megoldások.
Szerintem nem létezik olyan, hogy túl könnyű játék. Ha valaki azt érzi, hogy könnyű a játék hát nehezítsen rajta magának. Pár egyszerű tipp ami több játéknál is alkalmazható.
Kezd mindig előröl a pályát valahányszor találat ér.
Csinálj végig úgy 1 vagy több küldetést, hogy nem használsz semmiféle élettöltőt.
Figyeld meg melyik fegyverhez találod a legkevesebb töltényt és használd csak azt, mindjárt jobban fogsz spórolni és rákényszerülsz arra, hogy fejre célozz.
Vagy használd csak a legalapabb fegyvert még a keményebb ellenfelek ellen is.
Jó módszer az is ha időre játszol, ha egy szakasz túl könnyűnek tűnik, tűzd ki célul, hogy megcsinálod x idő alatt.
Még hosszasan lehetne sorolni, hogy mi mindennel nehezíthető saját magunk által egy játék, de szerintem minimális kreativitással mindenkinek eszébe jut még jó pár dolog.
Személy szerint én csodálkoztam mikor egy játéknál a készítők bejelentették a hardcore (végleges halál) módot és erre sokan ujjongani kezdtek, hogy végre lesz megint nehéz játék. Hát ezt igazából az összes játék tudja. Véletlenül megtalálsz halni adott játék utolsó pályáján. Kezd előröl az egészet és ha majd összejön örülhetsz, hogy tulképpen hardcore fokozatban vitted ki.
Ami viszont bosszant azok a frusztráló játékok. Az ilyeneknél általában nem a harcok nehézségével van baj, hanem a checkpoint-ok ritkaságával. Engem bosszant mikor egy nagyon hosszú szakasz legvégén egy apró hiba miatt meghalok és kezdhetem előröl az egészet. Ha lehetne sűrűbben menteni akkor kevésbé lenne frusztráló és sokkal többen élvezhetnék a játékot. Aki meg ezt könnyitésnek tartja annak üzenem, hogy nem kötelező a legutolsó checkpointtól folytatni ha meghal, nyugodtan visszatöltheti a kettővel korábbi játékállást és szenvedhet előröl ha neki éppen ez a vágya.
Lényeg a lényeg egy könnyű játékon saját magunk által felállított akadályokkal simán lehet nehezíteni, viszont egy frusztrálóan nehéz játékon könnyíteni már nem lehet. Nem várhatjuk el a készítőktől, hogy tökéletesen be tudják lőni a kellő nehézségi szintet, hiszen minden ember más, más és más igényekkel. Ami valakinek könnyű az másnak nehéz. Ha személyre szabott nehézséget akarunk akkor maradnak a fent említettekhez hasonlatos kreatív megoldások, kinek-kinek a maga szája íze szerint.
(Inkább Game Dev Story-ztam! XD)
Méghozzá nekem fura hogy pár nap alatt mennyiem kezdtek beszélni róla.
méghozzá külömböző témában.
Amúgy gratulálok mindenkinek és köszönöm szépen! ^^
Legutóbbi élményem mely a nehézséghez kapcsolódik a Last of us Survival fokozata.
Ott aztán rendesen meg lehet izzadni, ha az ember nem gondolkozik.
Az ajánlóhoz:
Minden blog amiz ajánlottál kiváló. Már minegyiket olvastam és én is csak ajánlani tudom. :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.