A ResetEra fórumának egyik felhasználója szúrta ki, hogy a CD Projekt RED csapatát 12 éve erősítő Sebastian Stępień, a Cyberpunk 2077 kreatív igazgatója az év eleje óta már a Blizzardot erősíti, ahol egy új projekten dolgozik.
Komoly veszteség érte a CD Projekt RED csapatát, a lengyel stúdiót 12 évig szolgáló Sebastian Stępień ugyanis úgy döntött, a Blizzardnál folytatja karrierjét. Stępień az év elején csatlakozott a kaliforniai stúdióhoz, ahol egy ismeretlen projekt, feltételezhetően a Diablo 4 munkálataiban segít be.
Stępień legutóbb a Cyberpunk 2077 kreatív igazgatója volt, de korábban párbeszédeket is írt, továbbá a történetekért felelős dizájnerként is dolgozott. Komoly szerepe volt mindhárom The Witcher-játék sikerében, a Wild Huntnál pedig már kreatív igazgatóként egyengette a projektet.
Mint amikor 2009-ben a kelenföldi kisnyugdijas kioktatott a cigányok befogadásáról engem, a szabolcsi faluból felköltözött parasztot...
Kb mint az agresszió.
Talán az lenne a helyes ha először is elfogadná önmagát ahogy van.
Sokat segít ha képes megbékélni.
Sok gyilkosságnál is az elfojtott dolgok törtek ki, aztán az illető azt érezte hogy végre felszabadult, aztán folytatta amit elkezdett.
Volt néhány dokumentum film ahol ezt nyilatkozták az elkövetők.
Egyrészt kellene az elfogadás önmagunk felé, aztán gyakorolni kellene mások elfogadását is. Mert mindenkinek a saját szemszöge az igaz, az a jó és nagyon sokan nagyon sokszor azt erőszakolják másokra.
Viszont mindenkiben vannak "állati" dolgok, ezt is érdemes szem előtt tartani.
Az egyik szidja valamiért a másikat, aztán a saját mocskosságát meg élvezi és igyekszik kiélni, mert hát ő ilyen és élvezni akarja az életet ha már megadatott neki.
Na ugyanezt vallja és szeretné mondjuk a pedofil, vagy homoszexuális, a hedonista vagy akárki.
Akkor most kit kellene utálni és miért?
Kire kellene mutogatni?
Olyan világot élünk ahol az egyszer élünk, élvezzük felfogás az úr.
De meddig, hol a határ?
Vannak testi sebek, vannak mentális sebek és vannak lelki sebek és azok végtelenül mélyek tudnak lenni.
És ezeket tudjuk okozni önmagunknak és másoknak is.
Talán kellene tanulni valahol valamit amivel haladhatnánk is előre, nem csak az élvezeteknek élni és büntetni másokat azért amilyenek, persze ők is igyekezzenek normálisan élni ez egyértelmű.
Nem elfolytani kell azt amilyenek vagyunk, hanem gondolni arra is hogy ha valami rosszat teszünk a másikkal és már nem lesz lehetőségünk jóvá tenni, az mekkora fájdalmat tud okozni.
Na abból másszon ki az illető ha tud.
Meg arra is, hogy minden tettünknek visszahatásai vannak, amik kiméletlenek.
Gondoljátok csak meg.
Az ahogy és ahol vagytok nem korábbi tetteitek következménye?
Legyen az öröm vagy szenvedés.
De a kérdés marad: ki és mi alapján szabályozhatja ezt? Ami biztos az a teljes vadnyugati állapot ami a kérdésben van már csak a már említett extrém példák miatt is, az nem tartható sokáig
Az,hogy valaki hermafrodita vagy a "lelke" ellenkező nemű testbe született(remélem érthető) és jogában áll a srácnak úgy élni az életét amiben nem szenved és jól érzi magát,semmi köze ahhoz,hogy valakit megrontanak vagy kényszerítenek a szexuális együttlétre.
A gyilkosságot is kár egybekeverni,ez már megint túl megy a pedofil eseteken.(legtöbbjük a gyilkosságot is szexuálisan élvezi)
ha szimpla betegségként lenne kezelve sokkal többen fordulnának segítségért, több támadás lenne elkerülhető stb
Ugye ez csak vicc akart lenni?
Kicsit osszezavartal. :D
De csökkenti.
Nem az amikor azonos neműekhez vonzódik, vagy barna a bőre, hanem pl. Svédországban már azért lobbiznak egyesek, hogy a pedofília is legyen a homoszexualitáshoz hasonlóan kezelve...
Ő maga nyilatkozta pár éve, hogy ma már ezt nem tehetné meg, mert megköveznék érte.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.