A platform indulásakor még kétheti rendszerességgel érkeztek az ingyen bezsákolható címek, ám a májusi Epic Games Store Mega Sale óta már hetente kapunk új játékot, és úgy néz ki, hogy ez 2019 végéig így is marad.
Ez pedig azt jelenti, hogy év végéig pontosan 40 játékból álló gyűjteménye lehet a szemfüles felhasználóknak egyetlen cent költése nélkül.
Korábban már ingyenes volt a The Witness, a Thimbleweed Park, a What Remains of Edith Finch, az Axiom Verge, a City of Brass, az Oxenfree, a Rime, a Slime Rancher, a Stories Untold, a Subnautica, a Super Meat Boy, a The Jackbox Party Pack, a Transistor és a World of Goo, most pedig a Kingdom: New Lands tölthető. Az aktuális hét június 13-án jár le, amit június 20-ig majd az Enter the Gungeon követ.
1. Tőmondatokban, egyszerű szavakat használva írod le a véleményedet.
2. Azt és úgy írsz, ahogy akarsz, és utána magasról teszel rá, hogy mit fröcsögnek még a többiek.
Én az utóbbit választottam, van 4-5 tag, akinek a hozzászólását már el sem olvasom, ha látom a nevét, ugrok a következő kommentre.
Ha ezen az oldalon vannak érveid, meg tudod őket fogalmazni normálisan, és utána számonkéred, hogy miért hagyják azokat rendszerint figyelmen kívül - mintha semmit nem értettek volna meg belőle -, akkor teljesen biztosan megkapod, hogy magas lóról beszélsz.
Kezdjük a játékipar igazi fellendülésétől, a kilencvenes évek elejétől. A játékfejlesztő "stúdiók" nagyobbik része garázsprojekt volt, 3-4 fejlesztővel. Ezek a játékok az akkori hardvereken elegendőnek bizonyultak, és az akkori igényeket tökéletesen kielégítették. Aztán egyszer csak jöttek olyan címek, mint például a Tomb Raider, a Driver, a Half-Life, stb, ahol már nem volt elég a 3-4 ember, ezek a fejlesztők ugyanis valami nagyobbat, összetettebbet álmodtak meg, mint a korábbi játékok. Nekünk, játékosoknak pedig leesett az állunk. Ezek a cégek jó nagyot kockáztattak, mert akkoriban nem lehetett tudni, mennyire lesz majd a közönség befogadó ezekkel a játékokkal kapcsolatban, ugyanakkor minden korábbinál több időt, több pénzt, több szakértelmet, több energiát kellett befektetniük a játékaikba, és csak remélhették, hogy az majd megtérül.
Megszületett a játékosok részéről az igény az egyre szebb, egyre hosszabb, egyre tartalmasabb és egyre összetettebb játékok iránt, amivel a játékipar azóta is csak bukdácsolva tudja tartani a lépést. Már nem volt elég a szórakoztatás, kell történet, mondanivaló, vagy erkölcsi tanulság is. (Vagy RTX, kinek mi ugyebár.)
Szóval olyan helyzet alakult ki, hogy ha ma be akar törni egy kisebb stúdió a AAA játékok világába, akkor castingolnia kell, szinkronszínészek és írók garmadáját kell alkalmaznia, mo-cap technológiára van szüksége, és több száz, vagy akár ezer szakemberre. Ma valami hihetetlenül irtózatos mennyiségű pénzt kell egy AAA játékba befektetni, mielőtt az akár egyetlen fillért is visszahozna. A gyorsan változó trendeknek és igényeknek köszönhetően pedig a stúdió jobbára csak remélheti, hogy be fog jönni a közönségnek a játék, és megtérül a befektetése, netán még nyereséges is lesz. (Ezután az dobja az első követ a Ubisoftra, aki nem nyúzná addig az AC szériát, amíg csak lehet, aki nem próbálna biztonsági játékot játszani.)
Na szóval, a lényeg az, hogy tőlünk, játékosoktól függ, hogy egy több éves fejlesztési idő és költség meg fog-e térülni a stúdió számára. És most jön a fontos rész!
Ha a játék jó, és megtérül a stúdiónak, akkor a befolyt összegből újabb játékot tud csinálni. Ha élveztünk egy játékot, akkor azzal tudjuk biztosítani, hogy majd ismét részünk lehessen hasonlóan jó élményben, hogy fizetünk érte. Amikor arra gondolunk, hogy majd mindent megveszünk, amikor 1 dollár lesz, vagy letöltjük, ha ingyen adják, olyankor valójában a saját magunk ellenségei vagyunk. magunk számára nem adjuk meg a lehetőséget, hogy mondjuk 5-10 év múlva is úgy gondlja a kiadó, hogy megéri ilyen mennyiségű energiát és pénzt belefektetni a fejlesztésbe. Ugyanis mi történik, ha nem realizál elég hasznot a stúdió, vagy a kiadó? Akkor is fog játékokat gyártani, de lejjebb ad egy csomó dologból. Nem kellenek jó történetírók, ne legyenek A kategóriás szinkronszínészek, stb-stb-stb. És panaszkodhatunk, hogy a játékok egyre hülyébbek és rosszabbak, miközben az egészet az idézte elő, hogy a kiadó nem látja értelmét, hogy annyit beletegyen, mert nem térül meg neki. Magunk alatt vágjuk a fát azzal a hozzáállással, hogy a minőségi játékokat is gombokért akarjuk megvenni.
Mindazonáltal megjegyzem, hogy ez még mindig jobb, mint ha letorrenteznénk a játékokat.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.