Először májusban hallottam a Pure felől. Már akkor felizgatott, látszott, hogy a hangulata, a grafikája és úgy mindene nagyon egyben van. Akkor úgy tűnt, nagyon lassan fog eltelni ez a pár hónap, de végül csak eljött közénk a játék - és nem is rossz.
A Puret a korábban Climax néven ismert, jelenleg Black Rock Studio néven futó csapat hozta össze, akiknek olyan címeket köszönhetünk, mint az ATV Fury, vagy a MotoGP. A kiadó szerepét a Disney vállalta fel, éppen ezért elég sokan féltek, mondván, hogy mit tudhat egy rajzfilmes csapat a kőkemény quados mókáról. Hát, hogy mit tudnak, az továbbra sem derült ki, de a fejlesztőket hagyták, hadd tegyék a dolgukat, és kedvükre alkossanak!
Megkaptam, beraktam, mohó módon rögtön a story mode-dal kezdtem, aztán jött a csodálkozás. Már a legelején nekem kellett összeszerelnem a teljes járművet, vagy ha akartam, akkor a gép random összedobott egyet, de előre elkészített gép egy darab se volt. Persze én felettébb lelkes voltam, úgyhogy magam csináltam egyet. Kezdődött az egész a váz típusának kiválasztásával, majd a színével, aztán jöhetett a többi alkatrész szép sorjában. A markolattól kezdve egészen a lábunkat védő panelig mindent nekem kellett kiválasztani – hát erre aztán nem számítottam. Ráadásul minden alkatrészből többféle van, és mindegyik más végeredményhez is vezet!
Az első tiszteletkörök után legyártottam három különböző quadot, hogy ezekkel újra nekivágjak az előbb teljesített versenysorozatnak. A változás nagyon durva volt. A sprint versenyt simán nyertem, a freestylet úgyszintén, szóval mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy a különféle versenyhez csináljon egyéni quadokat!
De mi ez a háromféle verseny? Vannak a szokásos úgynevezett race meccsek, ahol három kört kell menni, és a cél, hogy elsőnek érj be. Itt fontos, hogy a quaddal jól lehessen trükközni (a sikeres trükkökért kapjuk a nitrót), de ugyanilyen fontos a jó gyorsulás és az irányíthatóság is – vagyis a legjobb, ha gépünk kiegyensúlyozott. A második versenyfajta a sprint, ahol öt nagyon rövid kört kell menni és persze elsőnek beérni a célba. Trükközésre ilyenkor nincs kimondottan lehetőség, csak az irányíthatóság és a sebesség számít, de én inkább az irányításra gyúrtam ennél a quadomnál. A harmadik és egyben utolsó versenyfajta a freestyle. Itt a trükközés kapja a főszerepet, quadom összeállításakor más szempontot nem is vettem figyelembe. Jópofa megoldás, hogy ilyenkor nem kimondottan az óra ellen küzdünk, hanem a benzinünk fogy szépen lassan el – amit azért persze kijjebb lehet tolni különféle speciális ikonok felkapásával. Az egyik ilyen befagyasztja például a benzintankot, de van kétszeres szorzó, nitró és egy instant speciális trükk lehetőség is. Sietni kell, nehogy az ellen előbb felszedje a jóféle ikonokat.
Négyféle trükktípus van, alap, közepes, profi és speciális. Az, hogy melyik trükköt dobhatjuk be, attól függ, hogy éppen hol áll a juice meter-ünk. Ezt a sikeres trükkökkel tudjuk tölteni, viszont a nitro is ebből táplálkozik, szóval meg kell fontolni, hogy mennyit turbózunk egy-egy ugrató előtt. Természetesen a trükk nehézségétől függően töltődik a mutató is. A mutatványok animációja nagyon szép és tényleg nagyon sokféle van belőlük, sőt később kapunk még pluszokat is.
Hat különféle karakter bőrét ölthetjük magunkra, van gazdag rockénekes csemetétől kezdve a szöszke kaliforniai testvérpáron át egészen japán techno fickóig minden. A karaktereknek csak kinézetük és speciális trükkjeik különböznek, viszont jó pont, hogy karrier közben is lehet változtatni, sőt többféle ruhát adhatunk rájuk.
Lássuk akkor azt, amit látni kell. A grafika. Rendkívül tetszetős, itt nem csalódtam egy fikarcnyit sem. A nap gyönyörűen megcsillan a felverődött poron, a sár élethű, a kövek is szépek, dús a növényzet, igazán össze van rakva minden. A sivatagos pályán a dűnék tetejéről lehet látni, ahogy a szél fújja el a homokot, baromi jól néz ki és hatalmasat dob az élethűségen. Nekem valahogy a DIRT jutott eszembe róla, néhány pálya látványa ahhoz hasonló egy kicsit, bár az egész itt sokkal mesésebb, és a színek is élénkebbek. Szóval a látvány nagyon rendben van és nagyon jól átjön, hogy mekkorát repülünk gépszörnyünk hátán ülve. Volt egy ugrató, ami jól fellőtt a semmibe, magam előtt csak a mélységet és egy városkát láttam, no meg egy gyönyörű tavat, amiről alig bírtam levenni a szemem, hogy újra a versenyt figyeljem. Hirtelen jobban belekapaszkodtam a kontrollerbe, de csak túléltem, és hangos kurjongatássokkal kísérve csapattam tovább a célvonal felé.
Másik lényeges pont a hangok és a zene. Személy szerint nekem ennek a játéknak a zenei felhozatala jobban bejött mint a hasonló témájú MX vs ATV: Untamedé. Jó sok DnB szám van benne, de előfordulnak popposabb zenék is – számomra ez nagyban hozzájárult, a játék fergeteges hangulatához. Baromi pörgős az egész, jók a versenyek, az ellenfelek fokozatosan nehezednek, és fülünk szemünk egyaránt kényeztetve van.
A befejezés előtt gyorsan lessük még meg a helyszíneket. A pályák nagyon szépek és hangulatosak, bár kicsit kevés van belőlük, ám olyan szépen ki vannak dolgozva, hogy ezt el is lehet nézni. A felhozatalban van sivatag, ahol még repülőroncsokat is látni, aztán elkirándulhatunk az Garda-tó partjára, valami új-zélandi helyszínre, továbbá van még a szokásos erdős terep is, amiből többfélét is kínál a program. Kedvencem a thaiföldi térkép – valljuk be, eddig nem sok lehetőség volt ezen a tájon csapatni a gépeket. A pályák felsorolása itt véget is ért – bár a sovány listának azért van előnye is. A race típusú versenyek teljesítéséhez nem árt, ha ismerjük a pályákon az alternatív utakat, rövidítéseket, amiket így könnyebb megtalálni – bár azért a kiismerés se egyszerű, mert a pályák minimum 50%-án másik úton is lehet menni.
Összegzésképpen azt mondhatom, hogy ha szereted a motorcross témájú játékokat, illetve a quadokat, akkor a Pure egy kötelező darab számodra és imádni fogod. A világot nem tudja megváltani ez a játék, és a megrögzött gyilkológépek se emiatt fognak rászokni a racing játékokra, ahhoz túl kevés „csak" a quad téma. De aminek készült, annak nagyon is tökéletes.
Megkaptam, beraktam, mohó módon rögtön a story mode-dal kezdtem, aztán jött a csodálkozás. Már a legelején nekem kellett összeszerelnem a teljes járművet, vagy ha akartam, akkor a gép random összedobott egyet, de előre elkészített gép egy darab se volt. Persze én felettébb lelkes voltam, úgyhogy magam csináltam egyet. Kezdődött az egész a váz típusának kiválasztásával, majd a színével, aztán jöhetett a többi alkatrész szép sorjában. A markolattól kezdve egészen a lábunkat védő panelig mindent nekem kellett kiválasztani – hát erre aztán nem számítottam. Ráadásul minden alkatrészből többféle van, és mindegyik más végeredményhez is vezet!
Az első tiszteletkörök után legyártottam három különböző quadot, hogy ezekkel újra nekivágjak az előbb teljesített versenysorozatnak. A változás nagyon durva volt. A sprint versenyt simán nyertem, a freestylet úgyszintén, szóval mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy a különféle versenyhez csináljon egyéni quadokat!
De mi ez a háromféle verseny? Vannak a szokásos úgynevezett race meccsek, ahol három kört kell menni, és a cél, hogy elsőnek érj be. Itt fontos, hogy a quaddal jól lehessen trükközni (a sikeres trükkökért kapjuk a nitrót), de ugyanilyen fontos a jó gyorsulás és az irányíthatóság is – vagyis a legjobb, ha gépünk kiegyensúlyozott. A második versenyfajta a sprint, ahol öt nagyon rövid kört kell menni és persze elsőnek beérni a célba. Trükközésre ilyenkor nincs kimondottan lehetőség, csak az irányíthatóság és a sebesség számít, de én inkább az irányításra gyúrtam ennél a quadomnál. A harmadik és egyben utolsó versenyfajta a freestyle. Itt a trükközés kapja a főszerepet, quadom összeállításakor más szempontot nem is vettem figyelembe. Jópofa megoldás, hogy ilyenkor nem kimondottan az óra ellen küzdünk, hanem a benzinünk fogy szépen lassan el – amit azért persze kijjebb lehet tolni különféle speciális ikonok felkapásával. Az egyik ilyen befagyasztja például a benzintankot, de van kétszeres szorzó, nitró és egy instant speciális trükk lehetőség is. Sietni kell, nehogy az ellen előbb felszedje a jóféle ikonokat.
Négyféle trükktípus van, alap, közepes, profi és speciális. Az, hogy melyik trükköt dobhatjuk be, attól függ, hogy éppen hol áll a juice meter-ünk. Ezt a sikeres trükkökkel tudjuk tölteni, viszont a nitro is ebből táplálkozik, szóval meg kell fontolni, hogy mennyit turbózunk egy-egy ugrató előtt. Természetesen a trükk nehézségétől függően töltődik a mutató is. A mutatványok animációja nagyon szép és tényleg nagyon sokféle van belőlük, sőt később kapunk még pluszokat is.
Hat különféle karakter bőrét ölthetjük magunkra, van gazdag rockénekes csemetétől kezdve a szöszke kaliforniai testvérpáron át egészen japán techno fickóig minden. A karaktereknek csak kinézetük és speciális trükkjeik különböznek, viszont jó pont, hogy karrier közben is lehet változtatni, sőt többféle ruhát adhatunk rájuk.
Lássuk akkor azt, amit látni kell. A grafika. Rendkívül tetszetős, itt nem csalódtam egy fikarcnyit sem. A nap gyönyörűen megcsillan a felverődött poron, a sár élethű, a kövek is szépek, dús a növényzet, igazán össze van rakva minden. A sivatagos pályán a dűnék tetejéről lehet látni, ahogy a szél fújja el a homokot, baromi jól néz ki és hatalmasat dob az élethűségen. Nekem valahogy a DIRT jutott eszembe róla, néhány pálya látványa ahhoz hasonló egy kicsit, bár az egész itt sokkal mesésebb, és a színek is élénkebbek. Szóval a látvány nagyon rendben van és nagyon jól átjön, hogy mekkorát repülünk gépszörnyünk hátán ülve. Volt egy ugrató, ami jól fellőtt a semmibe, magam előtt csak a mélységet és egy városkát láttam, no meg egy gyönyörű tavat, amiről alig bírtam levenni a szemem, hogy újra a versenyt figyeljem. Hirtelen jobban belekapaszkodtam a kontrollerbe, de csak túléltem, és hangos kurjongatássokkal kísérve csapattam tovább a célvonal felé.
Másik lényeges pont a hangok és a zene. Személy szerint nekem ennek a játéknak a zenei felhozatala jobban bejött mint a hasonló témájú MX vs ATV: Untamedé. Jó sok DnB szám van benne, de előfordulnak popposabb zenék is – számomra ez nagyban hozzájárult, a játék fergeteges hangulatához. Baromi pörgős az egész, jók a versenyek, az ellenfelek fokozatosan nehezednek, és fülünk szemünk egyaránt kényeztetve van.
A befejezés előtt gyorsan lessük még meg a helyszíneket. A pályák nagyon szépek és hangulatosak, bár kicsit kevés van belőlük, ám olyan szépen ki vannak dolgozva, hogy ezt el is lehet nézni. A felhozatalban van sivatag, ahol még repülőroncsokat is látni, aztán elkirándulhatunk az Garda-tó partjára, valami új-zélandi helyszínre, továbbá van még a szokásos erdős terep is, amiből többfélét is kínál a program. Kedvencem a thaiföldi térkép – valljuk be, eddig nem sok lehetőség volt ezen a tájon csapatni a gépeket. A pályák felsorolása itt véget is ért – bár a sovány listának azért van előnye is. A race típusú versenyek teljesítéséhez nem árt, ha ismerjük a pályákon az alternatív utakat, rövidítéseket, amiket így könnyebb megtalálni – bár azért a kiismerés se egyszerű, mert a pályák minimum 50%-án másik úton is lehet menni.
Összegzésképpen azt mondhatom, hogy ha szereted a motorcross témájú játékokat, illetve a quadokat, akkor a Pure egy kötelező darab számodra és imádni fogod. A világot nem tudja megváltani ez a játék, és a megrögzött gyilkológépek se emiatt fognak rászokni a racing játékokra, ahhoz túl kevés „csak" a quad téma. De aminek készült, annak nagyon is tökéletes.
Kapcsolódó cikk
Az úgy van/volt, hogy a cikket én irtam, csak Murlacs néven irtam meg, mivel az a művésznevem:) de már egy ideje Krekk néven vagyok ide regelve és nem szerettem volna újjat csinálni. De jó, hogy felhoztad, mert gyorsan csináltam akkor a Murlacsnak is, nehogy valaki más beregeljen ezzel a névvel. Bocsi ha összekavartam ezzel bárkit is, nem szándékos volt...
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.