Tenchu: Shadow Assassins

Ha azt mondom lopakodás, akkor a hardcore játékosoknak három cím fog rögtön beugrani: Metal Gear Solid, Splinter Cell és a Tenchu. Mindhárom gammának megvan a maga hangulata, atmoszférája, erőssége és gyengéje. Ezúttal az utóbbi sorozat új tagját vesszük nagyító alá - végre valahára a PSP tulajok is élvezhetik eme legendás címet!

A Tenchu először '98-ban jelent meg Playstationre, egészen pontosan két hónappal a legendás Metal Gear Solid első része előtt. Úgyhogy nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az alapköve volt minden egyes sunnyogós anyagnak. A sokak által kedvelt feudális japán korszakban játszódik, amikor még léteztek ninják, szamurájok, az uralkodó és a lánya, akit szerencsére mindig elraboltak, hogy valakiből hős válhasson. Ez most sem lesz másképpen, ám rögtön akad két legendás hírű ninja, Rikimaru és Ayame (a sorozat rajongóinak nagy örömére), akik nem tétlenkednek a gonosz után eredni.


Az eleinte igencsak sikeres sorozatnak csúnyán betett az újgenerációs konzolok megjelenése, ugyanis azóta csak rosszabbnál rosszabb címeket sikerült kiadni, egyszer még a többjátékos üzemmóddal is megpróbálkoztak a fejlesztők, mondanom sem kell eléggé elkeserítő eredménnyel. A legújabb fejezetnek korábban már elkészült a Wii-s változata, ami sajnos ugyancsak csúfos eredményeket ért el. Ilyen pechsorozat után szinte remegő kézzel tettem be az UMD-t az imádott PSP-be, abban reménykedve, hogy ezúttal nem fog csalódás érni. Lássuk hát az eredményt!


Mielőtt belekezdenénk a nagy kalandba egy, a játékból kiválogatott kis videómontázsnak lehetünk szemtanúi, közben pedig egy híres japán énekesnő zavarba ejtően gyönyörű áriáját hallhatjuk. Az első küldetésünk során rögtön bele is dobnak minket a mélyvízbe, ami során megismerkedhetünk az alapvető mozgással, speciális fegyverekkel, képességekkel, az egész játékmenettel. Sajnos nem állt módomban kipróbálni egyik korábbi részt sem, de tekintettel arra, hogy nagy rajongója vagyok ennek a stílusnak, nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy a lehetőségeink tárháza több mint bőséges.


Az irányítás végtelenül egyszerű: az analóg karral tudunk forogni és menni egyszerre, amihez szerencsére ez a stílus nem kívánja meg azt a bizonyos második joyt. A háromszöggel tudjuk használni az egyik legfontosabb képességünket, ami megmutatja nekünk a lehetséges lopakodó helyeket, illetve ellenfeleink látószögének vonalát. Tekintettel arra, hogy az AI borzalmasan butára van megírva, mindig csak arra kell figyelnünk, hogy árnyékban legyünk, ellenfél jelenlétében sose futkározzunk (bal ravasz lenyomása és irány), illetve, hogy ha lehet, iktassuk ki az összes fényforrást. Jó ninja módjára szinte mindenhonnan végezni tudunk ellenfeleinkkel, lehetünk akár a hátuk mögött, kúszhatunk mellettük egy pad alatt, lehetünk éppen vízben, vagy akár a biztonságot nyújtó tetőteret tartó gerendákon. Ha betartjuk az alapszabályokat sosem lesz gond a küldetésünk sikerre vitelével. Abban az esetben, ha észrevesznek minket sem lesz túl nagy a baj, mert egyszer képesek leszünk amolyan Dead or Alive-os Kasumi módon „elteleportálni" magunkat, vagy ha éppen van nálunk egy kard, akkor párbajba is bocsátkozhatunk. Ilyenkor a végtelenül egyszerű irányításnak köszönhetően egy nagyon élvezetes minijátékban lehet részünk.


Rengeteg felszedhető tárggyal fogunk találkozni (kő, kard, horgászbot, vízcső, shuriken), amik nagyban segítik majd a sikeres előrejutást. Egyik kedvencem az általam csak vízcsőnek elnevezett szerkezet, amivel képesek leszünk elég nagy távolságból eloltani a legtöbb fényforrást. A shuriken azt hiszem egyértelmű, hogy mire való, mindenki nagy kedvence ugyebár. Érdekes módon a kardot nem csak csatára tudjuk használni, hanem bizonyos zárt ajtókon való bejutáshoz is. Természetesen a gyűjtögető életmódot élő embereknek lesznek rejtett térkép darabkák is, amiket igazi kihívás megtalálni.


Rikimaruval 12, Ayame-val 8 küldetésen tudjuk magunkat végigsunnyogni. Az alapvető gond csak az, hogy a külső megjelenésükön kívül (Rikimaru erőteljesen rosszarcú, Ayame pedig pont az ellentettje), képességeikben szinte semmi különbséget nem fogunk felfedezni. Ezen azért nem ártott volna egy picit többet gondolkodni a készítőknek. Azoknak, akik végigjátszották a játékot lehetőségük lesz különálló küldetésekben is próbára tenni ügyességüket, ezzel egy picit javítva a gamma szavatosságát, lévén a korábban csúnyán elbukott multit ezúttal kihagyták a készítők.


Úgy gondolom, hogy a Shadow Assassins PSP változata egy rendkívül kellemesre sikeredett próbálkozás. Engem meglepetésként ért, hogy ennyire jó, és azóta is csak ezzel nyomulok. Nem tudom, hogy miért buktak meg a korábbi részek, de ezúttal nyugodt szívvel merem ajánlani mindenkinek ezekben az ínséges PSP-s időkben.