Global Integrated Joint Operating Entity, röviden G.I. Joe. Egy olyan különleges katonai alakulat, mely a világ bizalmát élvezve a ma létező legmodernebb és legpusztítóbb fegyverekkel lép csatába a nyugat békéjét fenyegető terrorszervezetek ellen. Örök ellenségük, a Cobra most minden korábbinál nagyobb veszélyt jelent, legyőzésükhöz pedig rád is szükség van!
A Real American Hero néven is ismert Hasbro akciófigurák immáron fél évszázada hódítanak. A történetükből készült már képregény, rajzfilm, és több élőszereplős film is, a Paramount Pictures a Kobra Árnyékával pedig sok év után most újra elővette a címet. A mozifilm erősen közepes fogadtatást kapott, sokak szerint az év legkomolytalanabb látványmatinéja lett, mi pedig ehhez már csak annyit fűznénk hozzá, hogy a róla készült játék meg az év egyik legrosszabb feldolgozása. Ne adjatok érte pénzt!
A G.I. Joe: The Rise of Cobra játékban nem kisebb a feladatunk, mint megsemmisítő csapást mérni a terrorszervezetek központjaira, és elfogni azok vezetőit. A kalandok során mindenféle havas, sivatagos és dzsungeles pályán kell megfordulnunk, hogy a fogadásunkra küldött hadseregeken átverekedve magunkat sikerre vigyük a küldetést. A recept rendkívül egyszerű: minden bevetés elején választanunk kell két G.I. Joe katonát, aztán a géppel karöltve, vagy egy co-op társunk segítségével már szórhatjuk is az ólmot.
A csaták során mindenféle bónuszokat vehetünk fel, használhatjuk az Accelerator Armort, illetve emellett még pontokat is osztogat a gép. Minél több pontunk van, a végén annál több medált kapunk, melyekből újabb katonákhoz férhetünk hozzá a parancsnokságon. Összesen tizenhat G.I. Joe bőrébe bújhatunk bele a végigjátszás során, a felhozatalban pedig van kommandós, nehéz tüzér, és elit katona is, utóbbi kiegyensúlyozott tulajdonságokkal.
Egy mindenféle bonyolítás nélküli kemény shootem up játékhoz van szerencsénk, ami nem is lenne baj, hiszen jó kikapcsolódás néha csak úgy agyatlanul irtani az ellenséget, de a megvalósítás pocsék lett. A grafika valami rettenetes, minden szögletes és elnagyolt, a karakterek kidolgozottsága és mozgása botrányos, a pályán pedig egyfolytában görögdinnye nagyságú lövedékek és emberméretű rakéták repkednek ide-oda, úgyhogy még látni is alig lehet. Utóbbit tovább nehezíti, hogy nem tudjuk manuálisan forgatni a kamerát se, a gép dönti el, hogy mikor merre nézünk, mindezzel gyakorlatilag lehetetlenné téve, hogy visszaforduljunk a pályán. De legalább a játékmenet nem idegesítő, lehet rendesen pörögni, ami kifejezetten üdítő tulajdonsága az anyagnak.
Az irányítás elég vicces lett. Nekünk csak menni kell előre, és nyomni a tüzelést, az automatikus célzás után az ellenfélre ugyanis azonnal ráragad a célkereszt. Nincs kihívás a játékban, még azzal se kell törődni, hogy ne haljunk meg, mert ha lelőnek, akkor is azonnal újjáéledünk, még csak vissza se kerülünk az előző checkpointra. A járművek irányítása emellett igen nehézkes, itt ugyanis nincsenek olyan gombok, mint egy rendes autós játékban, egyedül a bal oldali kart kell irányba tolni, és már megy is a verda -csak nem mindig arra, amerre mi szeretnénk.
Nem tudunk semmi jót mondani az átvezető animációkról sem, a videók gyenge felbontásúak és unalmasak, nem történik bennük semmi, az egyetlen jó tulajdonságuk, hogy át lehet őket nyomni. A játék közbeni beszélgetéseket is átugorhatjuk, ami sokszor igen remek, hiszen rádiózáskor megáll az akció, és hiába toljuk kattanásig a kontroller karját, az emberünk gyök kettővel bandukol előre, mintha semmi dolga nem lenne.
A G.I. Joe világnak sosem volt komolyabb története, és ez meglátszik a játékon is. Nincs sztorizás, megkapjuk a feladatot, aztán rohanhatunk lövöldözni, az első néhány küldetés után ráadásul csak ismételi magát az egész. Van azért néhány játékelem, ami üde színfoltot visz a mészárlásba, ilyen például a satellite mini-game, ahol egy műhold lézerével iktathatjuk ki a folyamatosan támadó Cobrákat. Jópofa, csak úgy mint a járműves mayhem, ott se kell semmivel törődni, csak tolni a rakétákat, és végiggázolni mindenen.
Rettentő silány játék lett a G.I. Joe: The Rise of Cobra, nem is értjük, hogy az Electronic Arts, valamint a Silent Hill: Homecomingot is készítő, a The Collective és a Shiny Entertainment egyesüléséből létrejött Double Helix Games hogy tudott ilyen szemetet összehozni. Az egész egy komolytalan, béna, elnagyolt reklámjáték, amit ingyen kéne adniuk, hátha addig nézegetjük a polcon a borítót, amíg el nem megyünk a moziba. Még egyszer mondom: ne adjatok érte pénzt!
A G.I. Joe: The Rise of Cobra játékban nem kisebb a feladatunk, mint megsemmisítő csapást mérni a terrorszervezetek központjaira, és elfogni azok vezetőit. A kalandok során mindenféle havas, sivatagos és dzsungeles pályán kell megfordulnunk, hogy a fogadásunkra küldött hadseregeken átverekedve magunkat sikerre vigyük a küldetést. A recept rendkívül egyszerű: minden bevetés elején választanunk kell két G.I. Joe katonát, aztán a géppel karöltve, vagy egy co-op társunk segítségével már szórhatjuk is az ólmot.
A csaták során mindenféle bónuszokat vehetünk fel, használhatjuk az Accelerator Armort, illetve emellett még pontokat is osztogat a gép. Minél több pontunk van, a végén annál több medált kapunk, melyekből újabb katonákhoz férhetünk hozzá a parancsnokságon. Összesen tizenhat G.I. Joe bőrébe bújhatunk bele a végigjátszás során, a felhozatalban pedig van kommandós, nehéz tüzér, és elit katona is, utóbbi kiegyensúlyozott tulajdonságokkal.
Egy mindenféle bonyolítás nélküli kemény shootem up játékhoz van szerencsénk, ami nem is lenne baj, hiszen jó kikapcsolódás néha csak úgy agyatlanul irtani az ellenséget, de a megvalósítás pocsék lett. A grafika valami rettenetes, minden szögletes és elnagyolt, a karakterek kidolgozottsága és mozgása botrányos, a pályán pedig egyfolytában görögdinnye nagyságú lövedékek és emberméretű rakéták repkednek ide-oda, úgyhogy még látni is alig lehet. Utóbbit tovább nehezíti, hogy nem tudjuk manuálisan forgatni a kamerát se, a gép dönti el, hogy mikor merre nézünk, mindezzel gyakorlatilag lehetetlenné téve, hogy visszaforduljunk a pályán. De legalább a játékmenet nem idegesítő, lehet rendesen pörögni, ami kifejezetten üdítő tulajdonsága az anyagnak.
Az irányítás elég vicces lett. Nekünk csak menni kell előre, és nyomni a tüzelést, az automatikus célzás után az ellenfélre ugyanis azonnal ráragad a célkereszt. Nincs kihívás a játékban, még azzal se kell törődni, hogy ne haljunk meg, mert ha lelőnek, akkor is azonnal újjáéledünk, még csak vissza se kerülünk az előző checkpointra. A járművek irányítása emellett igen nehézkes, itt ugyanis nincsenek olyan gombok, mint egy rendes autós játékban, egyedül a bal oldali kart kell irányba tolni, és már megy is a verda -csak nem mindig arra, amerre mi szeretnénk.
Nem tudunk semmi jót mondani az átvezető animációkról sem, a videók gyenge felbontásúak és unalmasak, nem történik bennük semmi, az egyetlen jó tulajdonságuk, hogy át lehet őket nyomni. A játék közbeni beszélgetéseket is átugorhatjuk, ami sokszor igen remek, hiszen rádiózáskor megáll az akció, és hiába toljuk kattanásig a kontroller karját, az emberünk gyök kettővel bandukol előre, mintha semmi dolga nem lenne.
A G.I. Joe világnak sosem volt komolyabb története, és ez meglátszik a játékon is. Nincs sztorizás, megkapjuk a feladatot, aztán rohanhatunk lövöldözni, az első néhány küldetés után ráadásul csak ismételi magát az egész. Van azért néhány játékelem, ami üde színfoltot visz a mészárlásba, ilyen például a satellite mini-game, ahol egy műhold lézerével iktathatjuk ki a folyamatosan támadó Cobrákat. Jópofa, csak úgy mint a járműves mayhem, ott se kell semmivel törődni, csak tolni a rakétákat, és végiggázolni mindenen.
Rettentő silány játék lett a G.I. Joe: The Rise of Cobra, nem is értjük, hogy az Electronic Arts, valamint a Silent Hill: Homecomingot is készítő, a The Collective és a Shiny Entertainment egyesüléséből létrejött Double Helix Games hogy tudott ilyen szemetet összehozni. Az egész egy komolytalan, béna, elnagyolt reklámjáték, amit ingyen kéne adniuk, hátha addig nézegetjük a polcon a borítót, amíg el nem megyünk a moziba. Még egyszer mondom: ne adjatok érte pénzt!
reméljük külön műfajt teremt és a jövőben rengeteg vetélytársa születik
A Damnation-hoz még nem volt szerencsém de nem is bánom :)
Az Iron Man még el is ment.....
Daks egy hiba - bár TF-ben jobban otthon vagyok, mint Joe-ban - a G.I.Joe csak cirka 26-27 éves saga. Anno '83-ban jöttek ki a figurák és az első rajzfilm és képregény. Nem is oly rég volt a 25. évforduló, előbb, mint a TF-é.
Egyébként jó cikk lett, újfent jót mulattam egy szörnyű játék tesztjén. :)
A politikusok is szar kritikát kapnak, mégis k.rvajól élnek.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.