SuperCar Challenge Multiplayer bétateszt

Kipróbáltuk a Ferrari Challenge Trofeo Pirelli fejlesztőinek legújabb, most ősszel megjelenő szimulátorát! A SuperCar Challenge a nagy előd alapjaira épül, az olasz istállón kívül azonban immáron minden nagyobb sportautógyár képviselteti magát benne. Hogy mire jutott Mark Cale és csapata a történelminek mondható The Last Ninja megalkotása után húsz évvel? Perceken belül kiderül itt, a Gamekapcson!

A SuperCar Challenge többjátékos bétatesztje jelenleg is folyik, a szerencsés kiválasztottak pedig egészen október 1-ig élvezhetik az ingyen szórakozást. A PlayStation 3 exkluzív játék Lite Edition kiadásában három autó és két pálya áll rendelkezésünkre online multiplayerben, és bár nem értünk egyet a The Sunnal, akik szerint a SuperCar Challenge jobb a Gran Turismonál, az viszont kétségtelen, hogy tesztalanyunk a profi stílusának köszönhetően joggal kéreti magát az élmezőnybe. De kezdődjék a teszt!


A belépés után John Williams azonnal felcsendülő, Carmina Buranából ismert Fortuna száma sanda előjelként szolgál arról, hogy itt bizony egy komoly autós játékkal van dolgunk. Demó lévén a single player game, team area és a supercar showdown lehetőségek sajnos nem működnek a menüben, és csak a race online funkciót, meg a hozzá tartozó leaderboardot lehet elérni, de ez nem is gond, a lényeg, hogy végre futhatunk pár kört a nagyreményű játékkal.


A multiplayer alatt különböző versenysorozatokba csatlakozhatunk be, de ha nincs semmi fogunkra való, akkor indíthatunk is sajátot. A create race lehetőséget választva megszabhatjuk, hogy a demó két pályája közül a Nürnburgringen, vagy a belga Spa versenypályán kívánunk-e versenyezni, majd miután az időjárást és a körök számát is megadtuk, jöhetnek a komolyabb beállítások. Milyen autóval lehessen versenyezni, mennyien csatlakozhatnak a futamhoz, hány helyet kívánunk fenntartani a barátainknak, legyen-e kizárás, milyen sorrendben töltődjön fel a rajtrács, és persze melyik vezetési segédletet használhatják az indulók.


Az autók irányítását több beállítás is megkönnyíti. Az ideális ív felfestése és az automata fékezés ki-be kapcsolható, míg a stabilitásvezérlő, a blokkolásgátló, illetve az intelligens kipörgésgátló egy négyfokozatú skálán szabható testre. A setupok nagyban befolyásolják a játékélményt, minden lehetőséget kihasználva ugyanis szinte semmi gondunk nincs a pályán, míg a beállítások kikapcsolásával majdhogynem irányíthatatlan a játék. Gázadásra kipörögnek a kerekek, a kanyarokban kilinccsel előre csúszik ki az autó, és a fenekét is úgy dobálja, mint egy harmadikos gimnazista. Persze ha belegondolunk, akkor nem lehet könnyű egy 500 lóerős autót elektronikus segítség nélkül kordában tartani, de a beállítási értékek felesre vételével már nagyjából megtalálható az a pont, amikor még élethűen viselkedik alattunk a vas, de nem is okoz komolyabb gondot a vele való manőverezgetés.


A futam előtt egy lobbiban gyűlnek össze a játékosok, a host itt végezheti el a beállításokat, illetve ezen a felületen lehet választani a három rendelkezésre álló autó közül is. Az Aston Martin DBR9, a Ferrari Enzo és a McLaren F1 méltó vetélytársaknak számítanak, de természetesen az is megoldható, hogy a kiegyensúlyozottság jegyében mindenki csak egyféle márka volánja mögé ülhessen be. Az autók egyébként színezhetőek is, vannak mindenféle előre beállított témák, az egyetlen gond viszont, hogy a menüből nem látni, milyen lesz a kiválasztott presetünk.


A vezérlés kellemesre sikeredett. A bal karral tudunk kormányozni, míg a gázt a ravasszal, az X gombbal, és a jobb karral lehet adagolni, kinek mi tetszik jobban. Verseny alatt hétféle nézet közül választhatunk, van két belső, egy motorháztetős, egy lökhárítós, és három külső kamera is. Természetesen szimulátor lévén illik a belsőket választani, itt viszont megemlítenék egy apróságot, mely nem tetszett a teszt során. Az egyik nézet a vezető látását hivatott szimulálni, míg a második egy amolyan kormányra tapadós megoldás, hasonló ahhoz, mikor a nagyi 60-nal megy az M7-esen, és teljesen rá van hajolva 1.0-ás régi Swift szélvédőjére. Alapból az első lehetőség lenne a legvalósághűbb, a Ferrariban például teljesen jól is érzi magát az ember, a McLarennél viszont a képernyő kétharmadát kitakarja az autó, és alig látni az útból valamit. Ez pedig minden, csak nem valós vezetési körülmény.


Ettől függetlenül remek dolog ezeknek a gépszörnyeknek a pilótafülkéjében ülni, a legizgalmasabb pedig az volt, mikor a különböző beállítások után újra és újra pályára mentem. Az autó sosem viselkedett ugyanúgy, érezni lehetett, hogy a nagy értékűre vett kipörgésgátló visszafogta a startot, és azt is, mikor a kikapcsolt blokkolásgátló miatt bekaptak a fékek egy-egy erősebb lassításnál.


A grafika nem domborít nagyot, ami egy PS3 exkluzív játéknál igen kellemetlen együttható. A látvány még pár évvel ezelőtt is csak átlagosnak lett volna nevezhető, a nap nem vakít, az autók pedig bár tükröződnek, meg szépek is, nem tudják igazán elkápráztatni az embert. Kicsit szürke az összkép, és bár a tévé fényerő, kontraszt és telítettség beállításaival lehet egy kis életet varázsolni bele, azért kicsit gáz, hogy ezt így kell megoldani. Az autók ráadásul nem is törnek igazán komolyan, rendes horpadás nincs, és még egy teljes gázzal való ütközés után is csak egy-egy lökhárítóelem válik le róluk.


A kisebb hibák és hiányosságok ellenére azt kell mondanom, hogy kellemes játék a SuperCar Challenge, amit a multiplayer demó láttatni engedett, az meggyőzött. Nem egy Simbin szimulátor, de azért profi, a vezetési élményt jól eltalálták a készítői, az egész nagyszerű szórakozást is nyújt, már csak mindössze a körítés várat egy kis felturbózásra. Reméljük a teljes verzió tesztjénél már azt fogjuk mondani, hogy kijavítottak mindent a béta óta!