A DOA szuperszexi, atomdögös, bögyös macái megunták, hogy folyton csak pépesre verik egymás babapofiját, ezért ideiglenes fegyverszünetet tartva, a sérelmeket ridikülbe rejtve úgy döntenek, hogy elutaznak egy jó nagyot nyaralni. A célállomás természetesen nem lehet más, mint a folyton megújuló, és a legextrémebb helyeken felbukkanó Zack szigete, ezúttal éppen a második, vagy már a harmadik?
Jómagam nagy rajongója vagyok a Dead or Alive sorozatnak, akárcsak a gyengébbik nem szebb példányainak, sőt még a betegesen kreatív japán fantáziavilágnak is, de valahogy sose voltam képes rávenni magam, hogy kipróbáljam bármelyik DOA Extreme-et. Tisztában voltam vele, hogy ez tulajdonképpen csak egy jópofa soft-pornó mellékvágánya a címnek, ahol egyetlen cél van; a kikapcsolódás, de valahogy mégse vitt rá a lélek a letesztelésére. Pedig ugyebár ki ne képzelte volna már el ezerszer, vajon milyenek lehetnek ezek a cuki slicc-pusztító kislányok valamivel lengébb ruházatban. Hát, aki erre vágyott az most itt láthat szinte mindent.
Heveny ledöbbenéssel olvastam több helyről is, hogy az Extreme sorozatnak rengeteg rajongója van a gyengébbik nem körében. Ki gondolná azt, hogy a lányok egy olyan játékkal szeretnek nyomulni, ahol náluk klasszisokkal jobb nők (ha másban nem is de „mellesleg" mindenképpen) rohangálnak a tengerparton, egy szál tangában, lengő keblekkel, egymást napolajjal kenegetve, kacarászva, férfi ágyékot bizsergetve. De hát a női lélek a legnagyobb talány a világegyetemben ugyebár, éppen ezért nem is érdemes ezen filózgatni.
Eme hatalmas áprilisi pusztulatnak köszönhetően viszont rávettem magam, hogy a nemrég megjelent PSP-s változatot, újonnan szerzett, végtelenül szigorú nagyítóm alá vegyem. A játék egy rettenetesen bugyuta bevezető animációval indul, ahol szemtanúi lehetünk annak, hogy miképpen pattan ki Zack legújabb szigete a tenger mélye alól. Miután ezt megemésztettük, nincs is más feladatunk, mint kiválasztani kedvenc csajszinkat, és elkezdeni vele rövid nyaralásunkat, mely sajnos csak két hétig fog tartani. Első körben a szépséges, kávébőrű Lisa fog köszönteni minket, aki rendkívül idegesítő hangján közölni fogja velünk ama hatalmas bölcsességet, miszerint az igaz barátsághoz vezető út az ajándékokon keresztül vezet. Remélem, ezt az egyetemes marhaságot senki se fogja komolyan venni, csak magán a játékon belül, ahol ha valakit magunk mellett akarunk tartani mint partnert, valóban minden nap végén meg kell lepnünk valami kis aprósággal. Ezek után megmutatja nekünk azt a pár boltot, ahol mindenféle marhaságot tudunk majd vásárolni, de ezek közül minket leginkább csak a forróbbnál forróbb fürdőrucik fognak érdekelni. Majd bevezet minket az egyik nagyon jópofa mini-játék (röplabda) rejtelmeibe, ahol azon kívül, hogy folyamatosan izgő-mozgó, folyton zseléként hullámzó női mellekben gyönyörködhetünk, némi pénzmagnak is a boldog tulajdonosai lehetünk, persze csak győzelem esetén.
Ezek után adott lesz pár kellemes hely a szigeten, ahol eldönthetjük, hogy pihenni akarunk-e vagy esetlegesen valamelyik másik csajjal összespanolni. A gond sajnos csak az, hogy egy nap villám gyorsan eltelik, nem túl sok dolog fér bele. Este a szállodába visszatérve viszont jó kockaként természetesen nem az alvás opciót fogjuk választani, hanem a Casino meglátogatását. Itt összesen három játékkal is nyomulhatunk (Black Jack, Poker, Félkarú rabló) mindegyiket nagyon kellemesen valósították meg a készítők, és itt már szerencsére nincsen időkorlát. Pénzt azonban itt nem nagyon tudunk majd nyerni, leginkább csak veszíteni, tehát ha éppen valami forróságos fürdőruhára spórolunk, leginkább az alvás opciója lesz az ajánlott választásunk.
Másnap felkelve természetesen újra egy gyönyörű nap fogad minket a szigeten, ahol csak atom csajok vannak, és sosem esik az eső. Ekkor már több hely közül is választhatunk majd, ahol a pihenés opció mellett voksolva szemtanúi lehetünk egy-egy Vénusz klipnek, ahol a lényeg természetesen az lesz, hogy főszereplőnk minél izgatóbb pozíciókban izegjen-mozogjon, és hogy mi róla a lehető legjobb képeket fotózzuk. Sajnálatos módon a PSP-s DOA Extreme Lightban, aka Paradise-ban, csak két játékkal fogunk találkozni, az egyik a korábban már megismert Röplabda lesz, a másik pedig a Gitár Hero rajongóknak nagy örömet okozó víziszivacsokon való ugrálás, a megfelelő gombokat ritmusra nyomogatva. Itt lehet a legtöbb lét összeszedni, főleg ha valamelyik kislány ellen nyomulunk és mondjuk meg is sikerül őt verni. Lisát senkinek sem ajánlom ellenfélként, mert nagyon profi ebben a „sportágban". Igazából egy jó tanács nektek vele kapcsolatban; nem is érdemes neki semmilyen ajándékot venni, hogy minél hamarabb elhagyjon minket és kereshessünk helyette valami kellemesebb partnert, aki nem akadályoz majd folyton a győzelemben. Sajnos eme két játékon, a pihenésen (Vénusz klippek és fotózás) és a kaszinózáson kívül ki is merült a Paradise szerény tárháza. Szomorúak voltunk!
A DOA Paradise egy nagyon kellemes kis program, de nekem valahogy olyan érzésem volt a tesztelése közben, mintha csak valami félbehagyott bétaverzióval játszottam volna. Pedig sajnos nem ez a helyzet, ennyi fért rá az UMD-re. A lényegesen tartalmasabb nagytestvér változatokhoz képest ez sajnos csak egy szép próbálkozás arra nézve, hogy rajongókat szerezzen magának az ellenkező nem táborából is. Nem hinném, hogy sikerülni fog neki. Kár érte…
Heveny ledöbbenéssel olvastam több helyről is, hogy az Extreme sorozatnak rengeteg rajongója van a gyengébbik nem körében. Ki gondolná azt, hogy a lányok egy olyan játékkal szeretnek nyomulni, ahol náluk klasszisokkal jobb nők (ha másban nem is de „mellesleg" mindenképpen) rohangálnak a tengerparton, egy szál tangában, lengő keblekkel, egymást napolajjal kenegetve, kacarászva, férfi ágyékot bizsergetve. De hát a női lélek a legnagyobb talány a világegyetemben ugyebár, éppen ezért nem is érdemes ezen filózgatni.
Eme hatalmas áprilisi pusztulatnak köszönhetően viszont rávettem magam, hogy a nemrég megjelent PSP-s változatot, újonnan szerzett, végtelenül szigorú nagyítóm alá vegyem. A játék egy rettenetesen bugyuta bevezető animációval indul, ahol szemtanúi lehetünk annak, hogy miképpen pattan ki Zack legújabb szigete a tenger mélye alól. Miután ezt megemésztettük, nincs is más feladatunk, mint kiválasztani kedvenc csajszinkat, és elkezdeni vele rövid nyaralásunkat, mely sajnos csak két hétig fog tartani. Első körben a szépséges, kávébőrű Lisa fog köszönteni minket, aki rendkívül idegesítő hangján közölni fogja velünk ama hatalmas bölcsességet, miszerint az igaz barátsághoz vezető út az ajándékokon keresztül vezet. Remélem, ezt az egyetemes marhaságot senki se fogja komolyan venni, csak magán a játékon belül, ahol ha valakit magunk mellett akarunk tartani mint partnert, valóban minden nap végén meg kell lepnünk valami kis aprósággal. Ezek után megmutatja nekünk azt a pár boltot, ahol mindenféle marhaságot tudunk majd vásárolni, de ezek közül minket leginkább csak a forróbbnál forróbb fürdőrucik fognak érdekelni. Majd bevezet minket az egyik nagyon jópofa mini-játék (röplabda) rejtelmeibe, ahol azon kívül, hogy folyamatosan izgő-mozgó, folyton zseléként hullámzó női mellekben gyönyörködhetünk, némi pénzmagnak is a boldog tulajdonosai lehetünk, persze csak győzelem esetén.
Ezek után adott lesz pár kellemes hely a szigeten, ahol eldönthetjük, hogy pihenni akarunk-e vagy esetlegesen valamelyik másik csajjal összespanolni. A gond sajnos csak az, hogy egy nap villám gyorsan eltelik, nem túl sok dolog fér bele. Este a szállodába visszatérve viszont jó kockaként természetesen nem az alvás opciót fogjuk választani, hanem a Casino meglátogatását. Itt összesen három játékkal is nyomulhatunk (Black Jack, Poker, Félkarú rabló) mindegyiket nagyon kellemesen valósították meg a készítők, és itt már szerencsére nincsen időkorlát. Pénzt azonban itt nem nagyon tudunk majd nyerni, leginkább csak veszíteni, tehát ha éppen valami forróságos fürdőruhára spórolunk, leginkább az alvás opciója lesz az ajánlott választásunk.
Másnap felkelve természetesen újra egy gyönyörű nap fogad minket a szigeten, ahol csak atom csajok vannak, és sosem esik az eső. Ekkor már több hely közül is választhatunk majd, ahol a pihenés opció mellett voksolva szemtanúi lehetünk egy-egy Vénusz klipnek, ahol a lényeg természetesen az lesz, hogy főszereplőnk minél izgatóbb pozíciókban izegjen-mozogjon, és hogy mi róla a lehető legjobb képeket fotózzuk. Sajnálatos módon a PSP-s DOA Extreme Lightban, aka Paradise-ban, csak két játékkal fogunk találkozni, az egyik a korábban már megismert Röplabda lesz, a másik pedig a Gitár Hero rajongóknak nagy örömet okozó víziszivacsokon való ugrálás, a megfelelő gombokat ritmusra nyomogatva. Itt lehet a legtöbb lét összeszedni, főleg ha valamelyik kislány ellen nyomulunk és mondjuk meg is sikerül őt verni. Lisát senkinek sem ajánlom ellenfélként, mert nagyon profi ebben a „sportágban". Igazából egy jó tanács nektek vele kapcsolatban; nem is érdemes neki semmilyen ajándékot venni, hogy minél hamarabb elhagyjon minket és kereshessünk helyette valami kellemesebb partnert, aki nem akadályoz majd folyton a győzelemben. Sajnos eme két játékon, a pihenésen (Vénusz klippek és fotózás) és a kaszinózáson kívül ki is merült a Paradise szerény tárháza. Szomorúak voltunk!
A DOA Paradise egy nagyon kellemes kis program, de nekem valahogy olyan érzésem volt a tesztelése közben, mintha csak valami félbehagyott bétaverzióval játszottam volna. Pedig sajnos nem ez a helyzet, ennyi fért rá az UMD-re. A lényegesen tartalmasabb nagytestvér változatokhoz képest ez sajnos csak egy szép próbálkozás arra nézve, hogy rajongókat szerezzen magának az ellenkező nem táborából is. Nem hinném, hogy sikerülni fog neki. Kár érte…
DOAX (nem Daks)
A DOAX (Dead or Alive Extrem Beach Volleyball) első részének története nem kevésbé gyermeteg, mint maga a játék. A DOA harmadik bajnoksága után Zack az összes nyert pénzével elmegy egy kaszinóba, és olyan szerencsés kézzel játszik, hogy megnyeri a jackpotot. A szép nagy rakat pénzből úgy dönt, hogy vesz egy szigetet valami lakatlan helyen, amit csak szerényen magáról nevez majd el. Elhívja a bajnokságban versenyző összes hölgyet, beleértve az újonnan szerzett barátnőjét is, hogy töltsenek el nála két gyönyörű hetet. A cél az, hogy ha mindenkinek tetszik nála, akkor a következő versenyt akár itt is lehetne majd tartani. Erre sajnos nem kerül sor, mert egy pusztító vulkán a föld alá süllyeszti újonnan szerzett „ingatlanát". Mondanom sem kell, hogy második szigetével is hasonlóan peches lesz majd a szerencsétlen. Hát nem szomorú?
Memóriakártya: 416KB
Wireless Kompatibilis: Nem
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: *
Wireless Kompatibilis: Nem
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: *
Amúgy kíváncsi vok arra a nőnemű egyénre aki annyira kocka hogy a Super Marió már nem elég neki, és ezzel akar játszani!XD
Tovább megyek: képzeljünk el egy telefon beszélgetést:
-Szia mi történt veled ma?
-Szia! Képzeld legyőztem Helenát víziszivacs párbajban!
XDXDXDXDXDXD Hová jut ez a világ.....
-Jössz?
- Persze!
- Jó, akkor te velem vagy! Más?
:D
#37: Én is a numpadon toltam... ez csalás... :(((( Annak idején persze mindkét oldalon tudtam tolni, de javarészt jobb oldalt voltam...
vagy az más?
Amúgy meg MK3-ban én is verhetetlen voltam, lehet le kéne ezt rendeznünk Cash bátyám egy GK CHALLENGE keretében :)))
Visszacsúsztam 11. helyre a magyar DoA4 toplistán... :( Bár kb fél év alatt, mióta eladtam a boxot, csak 6 helyet csúsztam le. Ez egy kicsit megnyugtat... :D
HALLOD????? NEM VAGYOOOOOK!
:D
Nem is értelek....komolyan....
-A játék értékelése teljesen korrekt, én is ezeket írtam volna le. Hatalmas rajongója vagyok a DOA és NG sorozatnak, mindent kipróbáltam amit csak lehet, egy Kasumi figura is csücsül a gépem mellett. Tisztában vagyok vele, hogy a DOAX részeket kevés ember gyomra veszi be, de ezek a részek egy rajongónak kincset érnek. Számomra egy 10/10-es ez a rész is, ám másoknak a reális értékelés fentebb látható. Aki az ilyen játékokat nem szereti és még el is ítéli azokat, akiknek tetszik, az menjen CoD-ozni meg Halo-zni és csapkodja magát a földhöz minden hedsát után.
-Japán egy nyitott kultúrával rendelkezik. Akinek ez nem tetszik, az előbbi Cod-os/Halo-s példát követve csapkodja magát a földhöz minden kanál gulyásleves elszürcsölése után. Japán más körülmények közt fejlődött (gondoljunk csak egy Hirosimára, biztosan mély nyomokat hagyott az eset magában a kultúrában is), mások az igényeik, mivel jobban állnak gazdaságilag, megtehetik azt, hogy mások lehessenek az igényeik, mint nekünk, európaiaknak. Ezt el kell fogadni, nem lefikázni őket.
Az én személyes véleményem az, hogy a japán kultúra ezerszer színesebb, mint akármelyik európai. Ha választhatnék, inkább lennék egy ilyen kultúra tagja, mintsem a fakó, szomorúsággal teletűzdelt magyar kultúráé.
A játékkal kapcsolatban pedig, ha nem tetszik, ne vedd meg, ha meg akarod osztani a véleményedet mindenképp, akkor pedig tedd azt felesleges káromkodás nélkül.
Nem hiába volt figyelmeztetés valamelyik cikk végén nem olyan rég, hogy nem muszáj káromkodni a hozzászólásokban.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.