Blur

A fenébe, hova raktam a slusszkulcsomat? Jogsi megvan, forgalmi, zöldkártya megvan, fenyőillatosító fóliáját szétbontottam, visszapillantóra fel is aggattam. Végigsimítom a kezem az elegáns műszerfalon, német minőség ez, nem műanyag proli belső tér, erősen megmarkolom a kormányt, úgy, hogy az erek kiduzzadnak a kézfejemen. Biztosítás? Minek? A szalonból vásárolt BMW-met egy negyedórán belül úgyis totálkárosra töröm. Nem akarok precízen a vonalvezetésen a tökéletes váltásokra törekedni, itt a naturális versenyzésen van a hangsúly. Fondorlatos módon keresztbe tenni a riválisoknak, a Blur ezt megadja nekünk.

Te melyik csoportba tartozol? Egy kis Gran Turismón, Forzán nevelkedtél? A 24 órás futamokat real-time végignyomod energiaitalon és hambin? Otthon vízvezetékcsőből esztergált cockpited van a néhai gyúrópadod helyén? Vidd le a pincébe, ajándékozd el, csinálj belőle ketrecet a nyulaknak! Korábban a Project Gotham Racing széria felett bábáskodó Bizarre Creations most tényleg elengedte fantáziáját, és egy hamísítatlan, többjátékos opcióra különösön felvértezett arcade autóversenyt tett le az asztalra. Hasonlóan a pár hete megjelent Split/Secondhoz, a fizika törvényei csak másodlagosak: nincs semmi, ami megálljt parancsolna nekünk. Non-stop zúzás, felvehető power-upok és tömeges mészárlás minden kanyarban, ha viszont egyedül nyomod, barátkozz meg szépen –a zsáner vonalát is beleértve- minden idők egyik legszemetebb mesterséges intelligenciájával.


Nem is a verseny szón van a hangsúly, sokkal inkább a versengésen. A Blurben mindent egy lapra kell feltenned. A győzelem a fontos, csak az első hely! Az odáig tartó út során viszont minden eszköz megengedett, persze ha van bőr a képeden. És a riválisok szeme előtt is csak ez a cél lebeg: a karriermód normál fokozaton különösen izzasztó, a leginkább alkalmatlan pillanatban durrantja el rakétáit, minek hatására máris darabokra szakad a verdád. Ha eddig nem lenne világos a játék lényege: nem sima körözésről és gyorsaságról van itt szó, hanem a felvehető segédletek kihasználásán, a többiek ellen való bevetésén, a lényeg, hogy elsőként szakítsd át a célszalagot. Hiába kínál nyolc játékmódot az anyag, a differencia köztük alig észrevehető; a Destruction szellemében meg kell semmisíteni az ellenséget, hogy időt és pontot nyerjünk, míg a Checkpoint-ban a pályán felállított ellenőrzőpontokat kell a szűkös időlimiten belül megközelítenünk. Kiegészülhet néha minden azzal, hogy kimondottan egy az egy elleni meccseket bonyolítunk le, 10 résztvevő felett már kissé kaotikussá is válnak a futamok, robbanások rázzák meg a pályát sűrűn, és ember legyen a talpán, aki ekkora káosz közepette hosszútávon kíván berendezkedni.


Nehéz megtalálni az egyensúlyt a Blurben: vagy támadsz, vagy elkerülőd a balhét  és megpróbálsz jó ütemben kijönni a kanyarokból, kerülgetni az előtted haladók aknáit, miközben figyelsz hátrafelé is, nehogy a mögötted haladók keltsenek benned mély benyomást. Szakad a kötél, lehet, hogy te vagy a láma? Nem az irányításon múlik, az egész tűrhető, annak ellenére, hogy viszonylag érzékenyen reagál a hirtelen manőverekre. Kezdünk persze egy szánalmas kisautóval, de ahogy egyre több versenyt nyerünk, úgy válnak elérhetővé az új események és a vadiúj járgányok. Apropó járgányok! Nehogy azt higgye mindenki, hogy minden játékmódhoz eltérő tulajdonságú autók használhatunk majd. Az igaz, hogy négy értéket különít el a cucc: gyorsulás, maximális sebesség, tapadás és szívósság, de komoly irányításbeli különbségeket nemigen veszünk majd észre, legalábbis addig, míg valaki elég késztetést nem érez a fejlesztésükre. Ám a fiktív verdák is lehetnek éppen annyira izgalmasak, mint a licenszelt típusokkal való csapatás. Nagy divat manapság az epizodikus dramaturgia, ezt a Blur is átveszi némileg, bizonyos időközönként található egy „Previously on Blur" visszatekintő, az addig elért futamok eredményeiről, a játékos szakmai előmeneteléről, némileg sótlan tálalásban.


A power-upokkal való bohóckodás nem a pillanatnyi jóérzésünkért és kárörvendésünkért van jelen, hanem nagyfokú taktikázást is elvár tőlünk. Ha megfontoltan és a megfelelő időben használjuk fel őket, akkor érjük el a legnagyobb hatékonyságot. Nagyarcúak abban hisznek, hogy elektromos sokkal gyorsan kiiktathatják a versenyben vezető jármű elektronikáját, aknákat szórhatunk le magunk mögé, netán közeli riválisokat egy durvább energialökettel teheteünk taccsra, vagy egyszerre három kisebb kisüléssel akár több kocsit is eltehetünk láb alól. De legalább ennyira fontos a nem támadó segédletek elhalászása is. Nem pusztán a ritkább, de elkerülhető rakétákon múlik a győzelem, hanem azon, hogy megfelelő időben süssük el nitrónkat, vagy az elkerülhetetlen csapások előtt aktiváljuk pajzsunkat. Ha minden kötél szakad, a repair power-up javítás funkciója életmentő lehet leamortizálódott kasztni esetén. Ám hiába tároltad el a három slot egyikébe a felvett jóságokat, vagy teljesítetted a verseny közben kitűzött egyéb feladatokat, amikor az izgalom elveszett, miután biztosan lemaradtál a dobogóról.


Fejlődni persze lehet és kell is, egészen az 50. szintig. Ám a Blur nem tapasztalati pontokban számol, hanem rajongókban. Minden látványosabb kunsztért, farolásért, nitro-elsütésért és persze győzelemért folyamatosan növekszik fanjaid száma, egy bizonyos számú szurkoló után új, durvább járművek nyílnak majd meg, ezáltal fenntartva az érdeklődést. Ez az a motiváció, amiért a vesztes futamoknak érdemes újra és újra nekiveselkedni. Multiban lenne értelme a perkek használatának, igazából vajmi kevés beleszólásuk van a tényleges küzdelmekbe, az egyik kicsivel kitolja a power-upok hatótávolságát, másik már a startnál ad egy-egy bevethető fegyvert, miközben a többiek nulláról indulnak. Hasznosabb lenne az a perk, mellyel a rajongói pontok számát duplázza ideiglenesen, de valahogy így sem fejlődtünk gyorsabban.


A Blurt igazából  többjátékos vigaszságokra találták ki, hiszen a single-ben a szadista MI mellett nincs benne akkora élvezet, mint egy emberi társaság szívatása. Várjuk, hogy hibázzanak, ott csapunk le, ahol nem is sejtik – az okosak kezében nem lesz pardon, a multi még szenvedélyükké is válhat. A kisebbségnek ott van a hardcore mód, amiben nincsenek power-upok és csupán a fair verseny számít, ám kétségtelenül a mások orra alá való borstörés adja meg a jótékony kaotikusság érzését. Akár négyfős osztott képernyőn is, hogy nagyobb haveri társaság se unja el magát. A Motor Mash egy igazi roncs derbi, az arénában szétszórva találjuk a felvehető segédleteket, pont jár azért, ha nekimegyünk a másiknak, vagy totálkárosra zúzzuk. A 20 fős multi arra is jó, hogy kisebb klánok is versenghessenek egymással a Team Racingben, a lényeg, hogy a csapatunk összpontszáma nagyobb legyen, mint az ellenfélé, az összedolgozás elengedhetetlen. Legyünk képesek koordinálni az ellenfél blokkolását, csapjunk le időben, és törjünk az élre. Szinte másik dimenzió, mint az egyjátékos rész.


Hiába folynak a csatározások több nagyvárosban, Los Angeles belvárosától kezdve, Barcelonán át, Tokió peremkörzetéig, a környezet túl statikus és némileg ötlettelennek hat, semmi látványos megoldás, annak ellenére, hogy a metropoliszok jellegzetességei mind-mind fellelhetőek, sajnos mégis nagyon egyformák. Érthető, hogy a terepben való gyönyörködésre nem nagyon marad idő, ám egy Split/Second után, ahol magát a várost fordíthattuk láncreakció-szerűen a riválisok ellen, ez itt már túl kevés. A gyorsaságérzettel nincs is gond, ahogy a rongyolódó autócsodákkal sem, odafigyeléssel megalkotott részletgazdag csodák, és ami a legfontosabb, elég szépen törnek is.  Kezdve először csak a festék lepattogzásával, majd a kasztni bőséges horpadásával, egészen a szanaszét repülő üvegdarabokig, és a leszakadó alkatrészekig. A motorhangokkal nem voltam teljesen kibékülve: legyen szó két teljesen eltérő kategóriájú, és más kontinensről származó autócsodáról, kicsit illúzióromboló, hogy magas fordulatszámon való duruzsolásuk között igen csekély a különbség. Jó soundtrackért fél vesénket odaadtuk volna, s bár vannak azért hallgathatóbb darabok is benne, egy ilyen végtelenített techno maszlag -mely a futamok alatt szól- hosszabb távon inkább tovább hergeli az amúgy sem rózsás kedélyállapotunkat.


A Blur köré  még nyüzsgő közösségi élet is épülhet, minden adva van hozzá: klánok közti rivalizálás, párbeszéd Twitter és Facebook csatornákon keresztül, közvetlenül a játékból indítva. A single rész is bőven elegendő kihívást nyújt a túlzottan is furfangos MI-nek köszönhetően, de igazából csak egy ugródeszka egy komolyabb multis pályafutás előtt. A számunkra kedvező statisztika vonzó motivációs tényező lehet. De csak kellő kitartással lehetünk versenyképesek online aszfalton. A májusi arcade-hullámból, ha csak egy hangyányival is, de a Split/Second jött be jobban, ott sokkal nagyívűbbek és látványosabbak a bajusz-összeakasztások, jobban is néz ki, ám az kétségtelen, hogy szavatosság és többjátékos lehetőségeket tekintve a Blur a befutó.