Gyönyörű pázsit, felhőtlen, napsütéses ég, fáradtan lengedező falevelek, béke és csend, amerre csak a szem ellát. A golf a teljes lelki harmónia játéka.
Tiger Woods nevével az utóbbi időkben leginkább csak a szennymagazinok címlapjain találkozhattunk. A golfsztár több mint egy tucat nőt döntött meg az elmúlt évek alatt, sorra kerültek elő az önmagukat exbarátnőnek valló topmodellek, de a hoppon maradt feleség sem bújt el szégyenében, sőt egy mély sebhellyel, illetve egy törött luxusautóval ki is fejezte csalódottságát a férje felé. A történet pedig itt még mindig nem ért véget, a sztár állítólag férfiakkal is ápolt bizalmas, félreérhető közelségű kapcsolatokat, ez a sok zsíros pletyka pedig nekünk már elég is volt, hogy kipróbáljuk a nevével fémjelzett legújabb EA Sports golfjátékot, a Tiger Woods PGA Tour 11-et. Hátha a Blikk mellé minket is kidob a Google.
Gyönyörű pázsit, felhőtlen kék ég, fáradtan lengedező falevelek, béke és csend, amerre csak a szem ellát. A golf a teljes lelki harmónia játéka, egy igazi úri sport, melyet csak keményített nadrágban, és kockás, kötött mellényben lehet űzni, kizárva magunk körül mindent, ami csak egy kicsit is gyengítheti az összpontosítást. Az Electronic Arts ezt az irányt követve semmit sem változtatott a játékélményen, a 2011-es szezont feldolgozó epizód egy kicsit szebb, kicsit jobb, kicsit szerethetőbb lett, mint a tavalyi, de még mindig ugyanabban a nyugodt, finom, elit szellemiségben készült, mint az elmúlt részek.
A játék egy karakterépítő programmal fogad minket. Beállíthatjuk, hogy férfi, vagy női golfost szeretnénk-e létrehozni, majd elnevezhetjük mindenféle gangszta rapper becenevekkel, úgy, mint champ, big, dog, hammer, playa, shooter, vagy t-shot. A szerkesztő fantasztikusan sikerült, a legapróbb részletekig mindent beállíthatunk benne, a testalkattól kezdve a ráncokon, az öregkori foltokon, a szeplőkön, a táskákon és a szemöldökön át a fejméretig, valamint a sebhelyekig, ahogyan azt megálmodtuk. Én egy My Name is Earlre hasonlító, vörös nyakú hippit rajzoltam benne, a karakteralkotás után pedig emberünket elindíthatjuk a bajnokságon, ily módon trenírozva képességeit, és növelve tapasztalatát. Előtte azonban még van egy gyors oktató mód is, az interaktív leckék megtanítanak minket az alapvető ütésekre, hogy mikor mit kell nyomnunk, miként számoljuk ki a labda leérkezésének a helyét, illetve hogyan koncentráljunk, ha közeli gurításokra kerül a sor.
A játék látványban nem sokat változott a tavalyi részhez képest. A pályák ezúttal is sterilek és kopárak, a talaj elhanyagolt, a legtöbb helyen még maszatos is, és bár magának a golfpályának alapvetően frissen nyírtnak, és akadálymentesnek kell lennie, a játékteret körülvevő terep se valami gazdagon berendezett. Csak egy fa, meg egy bokor, esetleg pár szikla, egy kicsi, tükröződő felületű tavacska fedezhető fel itt-ott, de legalább az emberek szépek lettek, és ez már megérdemel egy bátrabb pontozást a végeredménynél. A kidolgozásuk lelkiismeretes, a mozgásuk élethű, és olyannyira igyekeztek őket valóságossá tenni, hogy még a ruhájukat is fújja a szél, amin nagyon meglepődtünk. A hangok viszont elég gyengék, játék közben teljes csend van, csak a hangeffekteket, a kommentátort, meg az alig néhány tucat emberből álló közönséget hallani, a menü éles, fülsüketítő navigációs hangjai pedig egyenesen kiborítóak.
Nehézségi szintből négy fokozat érhető el, név szerint Beginner, Amateur, Pro és Tour pro, játékmódokból pedig három fő irány van, a Play, a Career, és a Ryder Cup. Az első a sima golfmeccsek otthona, egy szabadon választott emberrel játszhatunk, az általunk meghatározott pályán, egyszerre legfeljebb négyen, 2x9 lyukú meccseket. A játékmód kellemes és pihentető, aki szeretne egy félórányi szüntetet tartani a dolgos hétköznapokban, kikapcsolódva egy kicsikét, elmerülve a golf szépségeiben, az itt biztosan megtalálja számításait. Aki viszont nagyobb kihívásokra vágyik, már-már profiként áll hozzá a játékhoz, az a career módot nyomja, itt bizonyíthat PGA Tour Season, Ryder Career és Skills Challenge kategóriákban is. Az első a klasszikus golfszezon, a második a külön játékmódként is elérhető, következő bekezdésben bemutatott Ryder kupa saját karakterrel indítható változata, míg az utóbbi egy mini játékokat összegyűjtő, szórakoztató kis kiegészítés, ami nem mellesleg feszültség levezetésre is igen ideális.
A Ryder Cup menüponttal idén először találkozhatunk, a játékmód pedig a valóságban ugyanilyen néven futó, klasszikus kupasorozatot dolgozza fel. A kétévente esedékes bajnokság 1927 óta ereszti egymásnak az amerikai és európai golfozókat, az érdekessége pedig, hogy a játékosok kétszer kétfős csapatokban állnak ki egymás ellen, felváltva ütögetve a labdát. A kupát eredetileg az amerikai és angol csapatok kezdték, majd néhány év múlva Írország is beszállt a harcba, 1979 óta pedig minden európai versenyző nevezhet, pénzjutalom viszont nincsen, itt minden a presztízsről szól. A dolog igen kellemesen hangzik, ám a megvalósítás nagyon nem jött össze. A játék unalmas, a gép által vezérelt emberek lassúak, állandóan várni kell rájuk, és hiába hozunk össze egy profin kiszámolt, tökéletes ütést, az utánunk következő rendszerint mindig ront, odaajándékozva ezzel a győzelmet a másik csapatnak. Az ember ilyenkor fel tudna robbanni, és szíve szerint bedobná egy fél téglával Tiger Woods fekete Cadillac Escalade-jének a szélvédőjét, főleg miután rájön, hogy még kilépni sem lehet, csak a dashboardra.
Az irányítás nem túl bonyolult, hamar meg lehet tanulni, főleg ha az ember odafigyel a játék eleji oktatásra. A bal karral tudjuk az ütőt lengetni, hátrahúzáskor az A nyomogatásával lehet még nagyobb erőt kifejteni, a jobb karral pedig azt állíthatjuk be, hogy az ütés milyen szögből érje a labdát. Vannak mindenféle fókusztechnikák is: a B-vel meg lehet nézni, hogy ideális elütéssel hol fog célba érni a labda, sőt a d-paddal még állíthatunk is a leérkezési helyen, míg a full, punch, pitch, flop és ship ütéstípusok közül a X gombbal választhatunk. Ezek akkor jönnek jól, ha magas fákon kell átívelni a labdát, vagy éppen ellenkezőleg, egy lapos ütést szeretnénk bevinni, de az RT-vel ütőt is választhatunk, bár ez utóbbi elég béna lett, az eszköz ugyanis varázslatra cserélődik ki a karakterünk kezében, semmi animációt nem látni.
Összesen nem kevesebb, mint tizenhét pálya áll rendelkezésünkre, a felhozatalban pedig olyan legendás nevek szerepelnek, mint a Turnberry, az Oakmont, a Wenworth, a Wolf Creek, vagy a Greenbrier. Ezek száma ráadásul tizennégy friss DLC-vel bővíthető, le lehet tölteni többek közt a kínai Sheshan, az afrikai Gary Player Country Club, a kanadai Banff Springs pályákat, és még vagy fél tucat amerikai klubot is. De a játéknak nincsen szégyenkeznivalója a golfozók terén sem, saját karakterünkkel együtt összesen harminchárom ember közül választhatunk, a lista legkeményebb tagja pedig egy rózsaszín nyuszijelmezbe bújt fickó!
A játékélmény közepes lett. Golf szimulátornak teljesen jó a Tiger Woods PGA Tour 11, tökéletesen ki lehet vele számoltatni, hogy egységnyi erővel, a megadott szögből hova lője el a labdát, de valami hiányzik. Nem a bekiabáló, megcsalt szerető, hanem valami sokkal komolyabb. A sportág lelke. Nem érezzük azt a végtelen szabadságot, mely áthatja az embert, amikor kivándorol a szabadba, nem lehet kedvünkre sétálgatni, nem vezethetünk golfautót, meccs után nem lehet bemenni a golfklubba, elszívni egy szivart az ellenfeleinkkel, vagy meginni egy whiskey-t, csak letudjuk a lyukakat, és máris a menüben találjuk magunkat. Pedig egy ilyen szabad játékmód nagyon jót tett volna a hangulatunknak, az öltözőben lehetett volna például ruhát cserélni, a fodrásznál hajat vágatni, a könyvtárban tulajdonságokra váltani a megszerzett XP-t, és akkor még csak egy pár ötletet adtam, lehetne mindent fokozni. Az összhatás persze így se rossz, viszont az, hogy csak az ütéseknél kellünk, eléggé elavult játékmenetről árulkodik.
A szavatosság a játékélmény hiányosságaiból adódóan erős közepesnek mondható. Igazából csak a sima, egyjátékos lövöldözések, és a multiplayer összecsapások élvezhetőek, a bajnokság ugyanis nagyon hosszú, a ryder cup pedig a gép bénázása miatt egy pillanat alatt kiborítja az embert. Az Xbox 360-as verzió ennél nem tud többet, jó hír viszont, hogy a Nintendo Wii tulajdonosoknak jár egy ajándék MotionPlus kiegészítő is a játékhoz, amivel sokkal pontosabb és szebb ütéseket tudnak csinálni, mintha csak az alap WiiMote kontrollert használnák. S hogy mi van a Playstation 3 tulajdonosokkal? Ők megint jól jártak, hiszen ősszel újra elővehetik a lemezt, a játék ugyanis támogatja a hónapokon belül megjelenő PS Move mozgásérzékelős kontrollert, így immáron a nagy fekete konzol előtt is lehet majd hadonászni.
Összességében egy kicsit gyenge, de igen kellemes játék lett a Tiger Woods PGA Tour 11, a sorozatot 2007-ben átvevő EA Tiburon csapat rendesen dolgozik. Persze azt meg kell hagyni, hogy azért lenne mivel bővíteni a játékot, ötleteket már itt is soroltam, de csak ki kéne mennie a tervezőknek a pályára, lenyomni néhány délutánt, és máris érezni fogják, hogy mi maradt ki a játékukból, és mi az, amire vágyik az ember, hogy a képernyők előtt is átélje.
Gyönyörű pázsit, felhőtlen kék ég, fáradtan lengedező falevelek, béke és csend, amerre csak a szem ellát. A golf a teljes lelki harmónia játéka, egy igazi úri sport, melyet csak keményített nadrágban, és kockás, kötött mellényben lehet űzni, kizárva magunk körül mindent, ami csak egy kicsit is gyengítheti az összpontosítást. Az Electronic Arts ezt az irányt követve semmit sem változtatott a játékélményen, a 2011-es szezont feldolgozó epizód egy kicsit szebb, kicsit jobb, kicsit szerethetőbb lett, mint a tavalyi, de még mindig ugyanabban a nyugodt, finom, elit szellemiségben készült, mint az elmúlt részek.
A játék egy karakterépítő programmal fogad minket. Beállíthatjuk, hogy férfi, vagy női golfost szeretnénk-e létrehozni, majd elnevezhetjük mindenféle gangszta rapper becenevekkel, úgy, mint champ, big, dog, hammer, playa, shooter, vagy t-shot. A szerkesztő fantasztikusan sikerült, a legapróbb részletekig mindent beállíthatunk benne, a testalkattól kezdve a ráncokon, az öregkori foltokon, a szeplőkön, a táskákon és a szemöldökön át a fejméretig, valamint a sebhelyekig, ahogyan azt megálmodtuk. Én egy My Name is Earlre hasonlító, vörös nyakú hippit rajzoltam benne, a karakteralkotás után pedig emberünket elindíthatjuk a bajnokságon, ily módon trenírozva képességeit, és növelve tapasztalatát. Előtte azonban még van egy gyors oktató mód is, az interaktív leckék megtanítanak minket az alapvető ütésekre, hogy mikor mit kell nyomnunk, miként számoljuk ki a labda leérkezésének a helyét, illetve hogyan koncentráljunk, ha közeli gurításokra kerül a sor.
A játék látványban nem sokat változott a tavalyi részhez képest. A pályák ezúttal is sterilek és kopárak, a talaj elhanyagolt, a legtöbb helyen még maszatos is, és bár magának a golfpályának alapvetően frissen nyírtnak, és akadálymentesnek kell lennie, a játékteret körülvevő terep se valami gazdagon berendezett. Csak egy fa, meg egy bokor, esetleg pár szikla, egy kicsi, tükröződő felületű tavacska fedezhető fel itt-ott, de legalább az emberek szépek lettek, és ez már megérdemel egy bátrabb pontozást a végeredménynél. A kidolgozásuk lelkiismeretes, a mozgásuk élethű, és olyannyira igyekeztek őket valóságossá tenni, hogy még a ruhájukat is fújja a szél, amin nagyon meglepődtünk. A hangok viszont elég gyengék, játék közben teljes csend van, csak a hangeffekteket, a kommentátort, meg az alig néhány tucat emberből álló közönséget hallani, a menü éles, fülsüketítő navigációs hangjai pedig egyenesen kiborítóak.
Nehézségi szintből négy fokozat érhető el, név szerint Beginner, Amateur, Pro és Tour pro, játékmódokból pedig három fő irány van, a Play, a Career, és a Ryder Cup. Az első a sima golfmeccsek otthona, egy szabadon választott emberrel játszhatunk, az általunk meghatározott pályán, egyszerre legfeljebb négyen, 2x9 lyukú meccseket. A játékmód kellemes és pihentető, aki szeretne egy félórányi szüntetet tartani a dolgos hétköznapokban, kikapcsolódva egy kicsikét, elmerülve a golf szépségeiben, az itt biztosan megtalálja számításait. Aki viszont nagyobb kihívásokra vágyik, már-már profiként áll hozzá a játékhoz, az a career módot nyomja, itt bizonyíthat PGA Tour Season, Ryder Career és Skills Challenge kategóriákban is. Az első a klasszikus golfszezon, a második a külön játékmódként is elérhető, következő bekezdésben bemutatott Ryder kupa saját karakterrel indítható változata, míg az utóbbi egy mini játékokat összegyűjtő, szórakoztató kis kiegészítés, ami nem mellesleg feszültség levezetésre is igen ideális.
A Ryder Cup menüponttal idén először találkozhatunk, a játékmód pedig a valóságban ugyanilyen néven futó, klasszikus kupasorozatot dolgozza fel. A kétévente esedékes bajnokság 1927 óta ereszti egymásnak az amerikai és európai golfozókat, az érdekessége pedig, hogy a játékosok kétszer kétfős csapatokban állnak ki egymás ellen, felváltva ütögetve a labdát. A kupát eredetileg az amerikai és angol csapatok kezdték, majd néhány év múlva Írország is beszállt a harcba, 1979 óta pedig minden európai versenyző nevezhet, pénzjutalom viszont nincsen, itt minden a presztízsről szól. A dolog igen kellemesen hangzik, ám a megvalósítás nagyon nem jött össze. A játék unalmas, a gép által vezérelt emberek lassúak, állandóan várni kell rájuk, és hiába hozunk össze egy profin kiszámolt, tökéletes ütést, az utánunk következő rendszerint mindig ront, odaajándékozva ezzel a győzelmet a másik csapatnak. Az ember ilyenkor fel tudna robbanni, és szíve szerint bedobná egy fél téglával Tiger Woods fekete Cadillac Escalade-jének a szélvédőjét, főleg miután rájön, hogy még kilépni sem lehet, csak a dashboardra.
Az irányítás nem túl bonyolult, hamar meg lehet tanulni, főleg ha az ember odafigyel a játék eleji oktatásra. A bal karral tudjuk az ütőt lengetni, hátrahúzáskor az A nyomogatásával lehet még nagyobb erőt kifejteni, a jobb karral pedig azt állíthatjuk be, hogy az ütés milyen szögből érje a labdát. Vannak mindenféle fókusztechnikák is: a B-vel meg lehet nézni, hogy ideális elütéssel hol fog célba érni a labda, sőt a d-paddal még állíthatunk is a leérkezési helyen, míg a full, punch, pitch, flop és ship ütéstípusok közül a X gombbal választhatunk. Ezek akkor jönnek jól, ha magas fákon kell átívelni a labdát, vagy éppen ellenkezőleg, egy lapos ütést szeretnénk bevinni, de az RT-vel ütőt is választhatunk, bár ez utóbbi elég béna lett, az eszköz ugyanis varázslatra cserélődik ki a karakterünk kezében, semmi animációt nem látni.
Összesen nem kevesebb, mint tizenhét pálya áll rendelkezésünkre, a felhozatalban pedig olyan legendás nevek szerepelnek, mint a Turnberry, az Oakmont, a Wenworth, a Wolf Creek, vagy a Greenbrier. Ezek száma ráadásul tizennégy friss DLC-vel bővíthető, le lehet tölteni többek közt a kínai Sheshan, az afrikai Gary Player Country Club, a kanadai Banff Springs pályákat, és még vagy fél tucat amerikai klubot is. De a játéknak nincsen szégyenkeznivalója a golfozók terén sem, saját karakterünkkel együtt összesen harminchárom ember közül választhatunk, a lista legkeményebb tagja pedig egy rózsaszín nyuszijelmezbe bújt fickó!
A játékélmény közepes lett. Golf szimulátornak teljesen jó a Tiger Woods PGA Tour 11, tökéletesen ki lehet vele számoltatni, hogy egységnyi erővel, a megadott szögből hova lője el a labdát, de valami hiányzik. Nem a bekiabáló, megcsalt szerető, hanem valami sokkal komolyabb. A sportág lelke. Nem érezzük azt a végtelen szabadságot, mely áthatja az embert, amikor kivándorol a szabadba, nem lehet kedvünkre sétálgatni, nem vezethetünk golfautót, meccs után nem lehet bemenni a golfklubba, elszívni egy szivart az ellenfeleinkkel, vagy meginni egy whiskey-t, csak letudjuk a lyukakat, és máris a menüben találjuk magunkat. Pedig egy ilyen szabad játékmód nagyon jót tett volna a hangulatunknak, az öltözőben lehetett volna például ruhát cserélni, a fodrásznál hajat vágatni, a könyvtárban tulajdonságokra váltani a megszerzett XP-t, és akkor még csak egy pár ötletet adtam, lehetne mindent fokozni. Az összhatás persze így se rossz, viszont az, hogy csak az ütéseknél kellünk, eléggé elavult játékmenetről árulkodik.
A szavatosság a játékélmény hiányosságaiból adódóan erős közepesnek mondható. Igazából csak a sima, egyjátékos lövöldözések, és a multiplayer összecsapások élvezhetőek, a bajnokság ugyanis nagyon hosszú, a ryder cup pedig a gép bénázása miatt egy pillanat alatt kiborítja az embert. Az Xbox 360-as verzió ennél nem tud többet, jó hír viszont, hogy a Nintendo Wii tulajdonosoknak jár egy ajándék MotionPlus kiegészítő is a játékhoz, amivel sokkal pontosabb és szebb ütéseket tudnak csinálni, mintha csak az alap WiiMote kontrollert használnák. S hogy mi van a Playstation 3 tulajdonosokkal? Ők megint jól jártak, hiszen ősszel újra elővehetik a lemezt, a játék ugyanis támogatja a hónapokon belül megjelenő PS Move mozgásérzékelős kontrollert, így immáron a nagy fekete konzol előtt is lehet majd hadonászni.
Összességében egy kicsit gyenge, de igen kellemes játék lett a Tiger Woods PGA Tour 11, a sorozatot 2007-ben átvevő EA Tiburon csapat rendesen dolgozik. Persze azt meg kell hagyni, hogy azért lenne mivel bővíteni a játékot, ötleteket már itt is soroltam, de csak ki kéne mennie a tervezőknek a pályára, lenyomni néhány délutánt, és máris érezni fogják, hogy mi maradt ki a játékukból, és mi az, amire vágyik az ember, hogy a képernyők előtt is átélje.
Csak azt nem értem, hogy mindek ebből évente újat kiadni??? Mit változtatnak rajta akkorát, hogy megérje?
Veszi ezt valaki egyáltalán?
Persze jó hogy én kérdek ilyent, amikor és a Vancouvert is hajlandó voltam újonnan megvenni :)
Csak Daksnak van olyan idegrendszere, hogy golfos játékkal tolja, aztán még írjon is róla :D
respect Daks, nem lehetett könnyű.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.