Az üvöltő techno és a kilenckockás szorító a nagyobb, jól menő helyek kiváltsága volt, később aztán, ahogy a játékkonzolok beköltöztek a nappalinkba, úgy jött a táncszőnyeges korszak is. A villogó kis nyilakat keményen megsínylették a tetőtér gerendái, a stílus nagy visszatérése pedig a mozgásérzékelős konzoloknak köszönhető. A Dance Central és a Dance Masters tökéletesen kihasználja a Kinect képességeit, Playstation 3-on a SingStar Dance és az új Dance Dance Revolution hódít, de nem maradt játék nélkül a Nintendo kis fehér konzolja sem. Idén jelent meg a Just Dance 2, a Dance Sensation, a Kidz Bop Dance Party és a Music Fit, most pedig egy újabb táncjátékot köszönthetünk köreinkben, mely a kilencvenes évek másik nagy ikonját, Michael Jacksont hozza el a képernyőkre.
A Michael Jackson: The Experience egyelőre csak Wii-n érhető el, a Kinect és a Move változatok valamikor jövő év elején jelennek meg, s hogy érdemes-e rájuk várni, arra cikkünk azonnal választ is ad. A játékban a leghíresebb dalok csendülnek fel, a lista ugyan csak huszonhat számból áll, de lefedi a popkirály szólókarrierjének majd’ egészét, a mi feladatunk pedig nem kisebb, mint kézbe véve a távirányítót, végigtáncolni a klipeket, ily módon tisztelegve a popkirály hagyatéka előtt.
A zenei felhozatal egyszerűen fantasztikusan sikerült. A bulizós számokat olyan címek képviselik, mint a Beat it, a Thriller, a Wanne be startin’ something, a Bad, a Dirty Diana, a Smooth criminal, a Black or white, vagy a They don’t care about us, de vannak populárisabb, rádió-kompatibilis számok is. Ilyen a Billie Jane, a Leave me alone, a Speed demon, a Streetwalker, és a Remember the time, továbbá lehetőségünk nyílik megismerni Michael romantikusabb oldalát is, hála a The girl is mine, a Heal the world, a Will you be there, és az Earth song daloknak. A Jackson’s Five slágereit persze sokan hiányolják a lemezről, mi viszont nem vagyunk telhetetlenek, s már a címek puszta felsorolásától bizsereg a talpunk.
A játékban azonnal elérhető az összes szám, nem kell karrierben részt venni ahhoz, hogy bővüljenek a lehetőségek. Ez jó, hiszen kedvenc dalaink bármikor rendelkezésre állnak, és egyben rossz is, a játék ugyanis nem tűz ki komolyabb célokat elénk; mozogni kell, pontokat gyűjteni, és szépen feltölteni a high score táblát. Tánchoz egyébként csak a Wiimote kontrollert kell használni, egy piktogram folyamatosan mutatja, hogy milyen mozgás jön, nekünk pedig csak utánozni kell a képernyőn látottakat. Jópofa apróság pedig, hogy nem csak Jackót alakíthatjuk, a dallistában kis ikonok jelölik, hogy egyedül, párban, vagy háttértáncosokkal játszódik a szám, néhány vendég segítségével pedig egy egész pofás kis előadást hozhatunk össze otthon.
Sajnos a konzol csak a kezünket érzékeli, a test és a lábak mozgására majd csak a Kinect és Move kiadások fognak figyelni. Ez amellett, hogy rengeteg csalásra ad lehetőséget, még a Jacko élményt is lerombolja, a játék ugyanis nem foglalkozik velünk, nem tanít rendes koreográfiát, hiába vágyunk rá, hogy megtanuljuk a moonwalkot, vagy a leant, itt nem fog menni. Még a dance school se lát el rendes tutorial feladatokat, interaktív leckék helyett unalmas videókat vetít nekünk, melyekben a popkirály tánctanárai próbálnak egy kis tudást verni a fejünkbe, általában kevés sikerrel. Így pedig máris megdől a játék megvásárlása előtt felállított minden elvárásunk, a Michael Jackson: The Experience még csak meg sem közelíti a Dance Central zsenialitását, unalmas és száraz, teljesen magára hagyja a játékost.
A látvány csapnivaló lett. A számokhoz kis animált klipek tartoznak, melyek kimerülnek egy képernyő közepén mozgó, rajzolt Jacko figurából, valamint egy fényekkel, és füsteffektekkel életre keltett statikus háttérből. Egy készlet színes ceruzával szebbet rajzol ennél bármelyikünk, de az egészben a legrosszabb az a karaktereket körülvevő, hatalmas fényár, melyet kezdő photoshopperek munkáin szoktunk látni, ha nincsen türelmük, vagy ügyességük rendesen összevágni egy képet. Rettenetesen gyenge tehát az egész játék, egyedül a zenék, melyek hibátlanok benne, a dalok nagyon szépen szólnak, a házimozi kirobbantja a ház oldalát, ha pedig kedvünk tartja, akkor énekelhetünk is. Kapcsoljuk be a feliratozást, és már mehet is a karaoke, csak a szomszéd át ne csöngessen.
A Ubi Shopból rendelve a csomaghoz jár egy csillogó kövekkel kirakott, fehér Jacko kesztyű is, mely ugyan nem bír akkora értékkel, mint Szent István mumifikált jobb keze, mégis úgy érezzük, a királyból egy darab most a mienk lett. A játék a keményvonalas Michael Jackson rajongóknak persze nem lehet rossz vétel, mindenki más viszont messziről kerülje el, vagy várja meg a nagykonzolos változatokat, hátha jobbak lesznek. Egy biztos, a Wii kiadás botrányosan rosszul sikerült, kihívás nincsen benne, a kivitelezés arcpirítóan gyenge, táncélményt pedig semmi nem nyújt, Jacko mozgását ezzel nem fogjuk megtanulni, de még csak egy szippantásnyi élményt sem kapunk belőle.
Kapcsolódó cikk
De szerintem úgyis az lesz, hogy a casual játékosok, és a Jackson fanatikok nem fognak utána nézni, hogy milyen pontozást kapott a játék, hanem vakon megveszik. Ezt tudta a kiadó is, ezért nem szarakodott annyit vele, csak összedobott egy ilyen „szemetet”.
Ha a jobb Kinect-es és Move-os táncjátékok hangulatát hozza, akkor már méltó lehet MJ nevére.
Ez egy nagy lehúzás, a pénzvadászok újabb mozdulata zsebeink felé.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.