Blood Drive teszt

Ki ne emlékeztetne a polgárpukkasztó, véres-beles autóversenyre, a Carmageddonra? A negyedik résszel még mindig adós az eredeti epizódokat kiadó SCi, majd az azt bekebelező Eidos, de úgy látszik hiú ábrándokba ringatjuk magunkat, ha a 2005-ben bejelentett utódra ácsingózunk. A koncepciót olyan kisebb csapatok lovagolják meg így, mint a Sidhe, akiknek a Speed Racer értékelhetetlen játékadaptációját és a Madagascar Kartz nevű csodát köszönhetjük. Aki Barbie-játékokkal kezdte a pályafutását, az már elsőre gyanús, de félretettük kételyeinket, elvégre Einstein is megbukott matekból, és lásd mi lett belőle. A Blood Drive a mai gátlástalan, médiagépezetek gerjesztette roncsderbi, kiegészítve ártatlan élőhalottakkal, akik a járókelők szerepét vették át. Imákat mormoltunk hasonlóért, de az istenek elfordultak tőlünk. 


Las Rulettas az emberi élvhajhászat és fennkölt médiaesemények színhelye. Világunkat évekkel ezelőtt járvány sújtotta, melynek következtében zombik hordái lepték el a békés vidékeket, a probléma még most sem megoldott, de már nem rágjuk a körmünket minden csoszogó rémséget megpillantva. A Blood Drive egy hamisítatlan, beteges és hihetetlenül agresszív autóverseny, melyben a főszereplő számos próbatétel elé áll, hogy kezdeti alap benzinfalójával igazi szörnyeteggé váljon. A szabadon gyilkolható zombikat hatalmas arénákba terelték, s többedmagunkkal arra törekszünk, hogy az ellenfeleink és az élőholtak élete (?) árán győzedelmeskedjünk a próbákon. Eköré egy nézők ezreit vonzó TV-show épült, úgy kell elképzelni az egészet, mint a Death Race című filmcsodát, csak itt még a sétáló holtak elgázolásának áldásos tevékenységét is nekünk kell véghezvinni. 


Ha már nem Jason Stathamet alakítjuk, akkor mégis milyen cél vezérel minket? A nézők kegyei? A versenyszellem, vagy a bosszú? Úgy mindhárom együttvéve, ám hasonlóan brit színész barátunkhoz, mi is ledobjuk a hajunkat, ha egy óránál többet kínozzuk magunkat a programmal. Pedig olyan jól nézett ki a videókon, annyira átjön a beteg hangulat. Mégis mi ronthatja el önfeledt és könnyed vérontásunkat a volán mögött? A több fordulón át tartó küzdelemben csak az elsők léphetnek tovább, ami az első pár meccs után már szinte csak kínkeservesen teljesíthető. Oké, legyen kihívás a játékokban, ezt hangoztatják a „szakértők” manapság, de legalább azt ne a szívatás eszközével érje már el a kiválasztott gyöngyszem. 


Jóféle hangulatteremtő  felvezető után bele is vetettük magunkat a Tournament játékmód nyújtotta élvezetekbe. Végül is a mazochistáknak is egyfajta élvezetet okoz a szenvedés. A bajnokságban hét serlegért indulhatunk harcba, egy kupáért nagyjából féltucatnyi versenyen kell győzedelmeskednünk, egy-egy kihívás több futamot is takarhat, és összesítésben a dobogó legfelső fokát kell megcéloznunk, ha ennél gyengébbek voltunk, kezdhetjük elölről az egészet. Egy nyamvadt Restart opciónak igen örültünk volna, de megmarad mindez üres ábrándnak, sajna. A Challenge módban mindig egy adott célt kell elérnünk a siker érdekében: például ölj meg X számú zombit és hasonlók, míg a Single Eventök esetében önállóan adhatjuk meg a kívánt pályát és játéktípust, kérdés, hogy megéri-e újrajátszani azokat, melyeket már a bajnokságban kínkeservvel abszolváltunk. 


A cél versenytípusonként mindig ugyanaz, csak az alkalmazott fondorlatok térhetnek el: legyünk elsők, bármi áron, öljünk meg annyi élőholtat, amennyit csak tudunk, netán zúzzuk péppé ellenfeleink spéci verdáit, úgy, hogy közben zombikkal is kell foglalkoznunk… vagy nem. Lesznek még hagyományos checkpoint versenyek is, melyek persze kellően frusztrálóak ahhoz, hogy csak egy icipicin múljon a győzelem. Illetve kapunk még kiesősdit is, melyben minden kör végén az a sofőr csomagolhat, aki a legkevesebb zombit trancsírozta fel. A Blood Driver egyfajta CTF-módjában, a King of The Skullban, egy koponyát kell megszereznünk és megtartanunk, s mindig az nyer, aki a leghosszabb ideig birtokolta a csecsebecsét, igaz nem kell leszállítanunk sehova sem. Jó mókának hangzik, de ez egyáltalán nem így van. 


Először is, az irányítás finoman szólva is csapnivaló. Volt már dolgunk számtalan hasonló ökörséggel, de a kiválasztott járművünk sajnos nem úgy viselkedik, mint azt mi szeretnénk, s hiába választunk egy jobb statisztikájú verdát, valami már az alapkoncepciónál van elrontva. A helyzet gyakran megköveteli a hirtelen irányváltásokat, bezzeg ezt kivitelezni sokszor lehetetlen vállalkozás. A tetejébe még a fizikának mondott valami is képes elképesztő mutatványokra, spontán piruettekre, szimpla tereptárgyakhoz, ellenfelekhez ütközve pedig látványos, ámbár alaposan illúzióromboló felpattanásokra. Összességében igen gyatra és véletlenszerű megmozdulások ezek, az már csak hab a tortán, hogy a rivális sofőrökön nem fog az átok, látszólag minden minket sújtott sérelemre immunisak. Ez nem fair. 


A járművek felhozatala kellően változatos, kialakításuk igencsak szemet gyönyörködtető, fürge kis homokfutók, bivalyerős hotrodok, furcsa mentőautók, klasszikus amcsi izomgépekre emlékezető aszfaltszaggatók, mindent letaroló, ámde lomha nyerges vontatók közül mazsolázhatunk. Mindezek kellően stílusos és félelmetes fegyverekkel felvértezve, szinte csak tobzódunk köztük, ám ne felejtsük el, hogy minden versenytípus más és más tulajdonságú verdát követel meg, ráadásul mindegyik rendelkezik speciális képességekkel. Van, amelyik ideiglenes láthatatlanságot ad, más igencsak tömegpusztító fegyverzettel rendelkezik a körülötte ólálkodók kárára, ámbár igencsak limitált számban vethetjük csak be. Külön fel van tüntetve pontértékkel, hogy milyen végsebességgel, gyorsulással, kezelhetőséggel, páncélzattal és sebzéssel rendelkeznek autóink, ezek figyelembevételével válasszuk a kihívásnak leginkább megfelelőt. Azaz gyorsaságra kihegyezett futamokra értelemszerűen ne kamiont válasszunk, míg roncsderbire ne lepkefing tartósságú buggyt. 


Szerencsére az elszeparált arénákban nem pusztán verdánkban bízhatunk, hanem a felvehető power-upok formájában jelentkező extrákban is. Már a verseny elején választhatunk egy tokent, mellyel két-három alaptulajdonságot tolhatunk ki, ezzel ellensúlyozva a többieket és a rossz autóválasztást. A verseny közben megszerezhető cuccok némelyike a fegyvereink újratöltését segíti elő, másik újabb mordályt ad hozzá a kasztnihoz, mely lehet rakétavető, géppuska, avagy perzselő lézer. Ha netán túlzottan leamortizálódtunk volna, nincs nagy baj, csak keressünk egy azonnali javítást elősegítő bónuszt. Annak ellenére, hogy játék sokszor igazságtalan előnyökhöz juttatja ellenfeleinket, mesterséges intelligencia tekintetében vajmi kevés taktikai érzéket vonultatnak fel: belemenősek, de rajtuk nem fog semmi látszólag. 


Külcsínt tekintve egy generációnyit ugrottunk vissza az időben, a grafika túlzottan szürke, gyér minőségű  textúrákba botlunk úton-útfélen – ne szépítsünk, a Blood Drive egy ronda játék. A pályák túlzottan üresek, a verdákkal és a zombikkal ugyan nincs gond, de én hányni tudtam volna az egyazon stíluselemeket felvonultató környezettől, ami a tetejébe még fakó és homályos is. A mai felhozatal tükrében ez már kínosan is kevés, az Activision nem engedhet ki a kezei közül ilyen fércmunkát, ha már ennyire nagyra tartja magát. Magunkat hazudtolnánk meg, ha azt mondanánk, hogy a hangulat mellett szemet hunyunk minden felett, de tekintve, hogy az eltúlzott hangeffektusok is felemásak, a zúzos metál illik ide, de egyik se olyan, amitől letennénk a hajunkat. A motorzúgás vicc, a fegyverhangok bénák, emellett nem is változatosak. Fusson ki merre lát!


Nem született meg az új Carmageddon, pedig mi az elején bedőltünk neki; sőt hiába tolhatjuk multiban is a bajnokságban megismert módokat, nem hinném, hogy valaki gerjedne a csoportos kínzásra. Nem mondjuk, hogy a vérgőzös, zúzós hangulat nem okoz néhanapján spontán ejakulációt, de felnőttünk már abból a korból, ahol az öncélú hatáskeltés huzamosabb ideig is elviselhető lenne. A Blood Drive alapötlete nem lenne rossz, vártunk is már régóta valami hasonlót (a felülnézetes letölthető bolondságokat most nem sorolnánk ide), némileg igényesebb megvalósítás, fogyaszthatóbb irányítási mechanizmus és némileg több plusszal most nem az a pontszám állna itt, mint ami fentebb olvasható. Na, majd a Twisted Metal miatt érdemes lesz ámokfutásba kezdeni, addig hagyjuk meg a cserbenhagyásos gázolást Bucinak.