Echochrome II teszt

Nem sokkal az Echochrome megjelenése után látott napvilágot az Echoshift, amit jómagam és még sokan mások a második résznek hittünk, de szerencsére tévedtünk - mivel nem sikerült túl jóra -, hiszen eme cím csak a franchise egy mellékvágánya volt. Az Echochrome folytatása minden szempontból méltó elődjéhez, hiszen ismételten a perceptuális érzékelésre lesz szükségünk, mellette nem kevés agymunkára, és természetesen mindenki kedvenc eszközére; a „fagyi” (Move) támogatására. Igen-igen, sajnálatos módon ez is egy Move játék, tehát sima kontrollerrel nem lehet vele játszani…


Az alapötlet, akárcsak az első részben, itt is végtelenül egyszerű, és még annál is nagyszerűbb. Főszereplőnk újra a kedves kis sétálgató pálcikaemberke, aki ezúttal az árnyékvilágot nézte ki magának a sétálgatásra. Adott lesz egy tér, amiben első ránézésre véletlenszerűen vannak elhelyezve különböző színű és alakú 3D-s tárgyak, amik a mögötte lévő falra árnyékot vetnek. A mi feladatunk pedig az, hogy a Move segítségével, ami jelen esetben egyfajta elemlámpaként fog funkcionálni, az árnyékokkal játszva létrehozzuk emberkénknek az útvonalat, ami végül a kijárathoz vezeti majd.


Az alapszabályok ezúttal is nagyon egyszerűek, pár pontban összefoglalhatóak. Az első és legfontosabb dolog a sárga elemek felismerése, amik arról tájékoztatnak minket, hogy az árnyékuk a falon összekapcsolható lesz valamilyen irányból. A második dolog a golyó, ami két funkcióval is bír: egyrészt ha az árnyéka félig a talajban van, akkor emberkénk egy jó nagyot fog ugratni rajta, ha pedig teljes, kerek alakjában hagyjuk meg, akkor viszont visszafordítja sétáló Johhnynkat. A zöld színű lukas elem feladata természetesen az lesz, hogy egy szinttel lejjebb eshessünk, míg a kék színű téglalap és kör összeérintésével létrehozhatjuk magát a kijáratot, ha az alapból nem adott a pályán. Összesen ennyi alapszabály van, de ezeket olyan szinten képesek kombinálni a készítők, hogy már az első pályacsomag utolsó részén is le fogunk izzadni rendesen, mire rájövünk a megoldásra.


A teljes becsavarodás és esetleges befásulás elkerülése végett minden pályát három egymástól teljesen különböző módon is meg lehet csinálni. Az első, amiről eddig is írtam, amikor végig kell vezetnünk emberünket a kijáratig. A második a „visszhang” (Echo), amikor nem kell mást tennünk, mint a pályán elhelyezett homályos embereket összegyűjteni. Jobb, ha tudjátok, hogy én már a második pályán elakadtam, egyszerűen nem bírtam rájönni a megoldásra, szóval nem olyan egyszerű a történet. A harmadik típus a „festegetés”. Ennek a lényege annyi, hogy adott egy mutató, ami arról tájékoztat minket, hogy mennyi festésre van szükségünk ahhoz, hogy teljesítsük az adott szintet. Emberkéink – néha többen is vannak – az árnyékokon sétálgatva szépen komótosan befestik a valódi 3D-s elemeket, eközben mi az árnyékvilággal játszva megpróbáljuk őket a lehető legtöbb elemhez elvezetni, hogy teljesíteni tudjuk a „festési követelményt”. Ez se egy egyszerű játékmód, kipróbálása erősen csak a profiknak javallott.


Akárcsak az első részben, itt is lehetőségünk lesz arra, hogy elkészítsük saját, agyament pályáinkat, amire egy nagyon egyszerű és felhasználóbarát kezelőfelület áll a rendelkezésünkre, úgyhogy a kreatív elmék ezúttal sem maradnak hoppon. Pályáinkat természetesen meg tudjuk majd osztani a bárkivel, ahogyan a teljesített pályák visszajátszását is fel tudjuk tölteni a Youtube-ra, had lássa az egész világ, mit bénáztunk. A gyűjtögetésre vágyók se fognak hoppon maradni, hiszen szinte az összes pályán fellelhető egy rejtett kép, amit csak akkor találunk meg, ha a megfelelő irányba mozgatjuk a Move-ot és addig játszunk vele, míg össze nem áll mondjuk egy mosolygó smiley arca. Ezzel is jól el lehet lenni, vicces, milyen képek tudnak összeállni pár össze-vissza lebegő tetriselem árnyékából.


Mint láthatjátok, az Echochrome II egy nagyon remek kis játék, és akárcsak az első rész, ez is potom 15 dodós arcade áron kapható a PSN virtuális piacán. Nem sok rossz dolgot lehet róla mondani, annak, aki szereti a frenetikus logikai játékokat, ennyi szerintem elég is lesz. Ami egy kicsit gondot jelenthet az a kizárólagos Move támogatás és talán az, hogy hamar bele lehet fáradni ebbe a feszült agytornába. De aki az első részt szerette, az ezt is imádni fogja, ebben biztos vagyok!