Öreg rabszállító busz rója komótos kilométereit a keskeny hegyi úton, Murphy merev tekintete bűnbocsánatért könyörög, az elsuhanó fákon kívül nincs, ki meghallgassa bánatát. Gondolataiba meredten várja, hogy megkezdje börtönbüntetését, nem tudja, hova tartanak, de nem is érdekli, látogatója úgysem akad egy se, szörnyű tette örök rémálomként fogja kísérteni életét. S ekkor még nem is sejti, mi vár rá hamarosan.
A busz már sosem fog célba érni, túl gyorsan közeledik a kanyarhoz, a sofőr hiába tapos a fékre, elveszti uralmát a gépezet felett, s az hatalmas lendülettel az árokba csapódik. Az egész egy pillanat alatt történt, Murphynek ideje sem volt megkapaszkodni, segítségért kiált, de válasz nem kap. Kimászik, útnak indul, tán van a közelben egy város, hol segítségre lel. A köd borította vadonban csak méterekre látni, a közelben hollók marakodnak egy állattetemen, ám a gyaloglással töltött hosszú percek meghozzák gyümölcsüket, ritkulni kezd az erdő, s a holdfényben egy hatalmas tó rajzolódik ki. Elhagyott, korhadt csónakot lengetnek a hullámok, egy koszos napilap hever gazdátlanul a földön, rajta a szalagcím, sosem látott vihar közeleg a város felé, a hatóságok azonnali kiürítést rendeltek el.
Ki belép Silent Hill kapuin, az őrület mezsgyéjére téved, elméje csalfa játékba kezd vele, horrorisztikus látomások kezdik gyötörni, közvetlen életveszélybe kerül, lassan, de biztosan felemészti őt a sötétség. A városhoz közeledve Murphy szembe kerül a hatóságokkal, Anne Cunningham rendőrtisztet azonnal riasztották, amikor megszűnt a kapcsolat a busszal, egy sziklás vidéken utol is éri hősünket, ám a vizes kövön megcsúszik, és csak a szerencsének köszönheti, hogy nem esik a mélybe. A játékban hatalmas hangsúly lesz a döntéseinken, odaléphetünk majd a sziklafalon kapaszkodó rendőrhöz, és felhúzhatjuk, de a halálba is küldhetjük őt, szökött fegyencként ez már nem ront sokat a helyzetünkön. Az ilyen, és ehhez hasonló tettek pedig nem csak az aktuális cselekményre, de a végkifejletre is hatással lesznek, hősünk túlélése nem csak attól függ majd, hogyan tudja magát megvédeni a rá támadó szörnyektől, hanem attól is, miként alakítja sorsát.
Hősünket a kalandok során third person nézetből irányíthatjuk, Murphy teljesen új szereplő a sorozatban, múltja megismerésekor lesznek apró visszautalások a korábbi részekre, de sorsa nem fonódik össze egyik régi szereplővel sem. A történetet így érteni, és élvezni fogja az is, aki nem játszott a sorozattal, de a készítők a rajongókat sem hagyják cserben, lesznek a játékban olyan részek is például, ahol a kamera átvált a klasszikus, előre beállított látószögekbe. A város pedig ezúttal is a szemünk láttára fog átalakulni, olykor az épületbelsők, és utcaképek elvesztik eredeti atmoszférájukat, és mindenen úrrá lesz a rémálom, máskor pedig a fertőzött részek egy egészen új világot nyitnak meg előttünk, mintha a pokol kapuin lépnénk be, olyan érzésünk lesz.
Az első ember, akivel Silent Hillben találkozni fogunk, egy öreg postás lesz. Murphy még félénken sétálgat a főúton, amikor megpillant egy rozsdás pickupot, V8-as Ford, konstatálja halkan, hátulról pedig már jön is a válasz: haszontalan öreg csotrogány. A postás nem lesz valami jó beszélgetőpartner, szavai csalódást okoznak: nem lehet kijutni a városból, állítja, az utak járhatatlanok az eső miatt, egyedül a libegő működik, de nem ajánlja a múltkori, szörnyű baleset óta. Mögöttük, az egyik épület ablakában árny suhan át, már itt sejteni lehet majd, hogy hamarosan baj történik, Murphy odakapja a fejét, s mire visszafordul, a postás már sehol sincs.
Útja ezt követően egy lebontásra ítélt étterembe viszi. Az épület ablakait bedeszkázták, még megvannak az asztalok, de régen nem evett rajtuk senki, a tűzhelyen beszáradt mosatlanok sorakoznak, a levegőben gázszag terjeng. Hősünk a konyha hátsó részében meg is találja a szivárgás forrását, elcsavarja a gázcsapot, ekkor azonban szörnyű dolog történik. A grillsütők lángra kapnak, a konyhát beborítja a füst, s bár a tűzoltórendszer megfékezi a bajt, Murphy érzi, valami nagyon nincs rendben. Szédül, őrült fájdalom lesz úrrá rajta, a plafon eltűnik a feje fölül, a falak is elfeketednek körülötte, víz tör be a szobába, rémálom ez, vagy valóság, már maga se biztos benne, jobb ötlet híján nem tud mit tenni, újra eltekeri a csapot. A szoba kitisztul, azonban innen már nincs visszaút, akit egyszer megérintett Silent Hill, azt többé nem ereszteni, legalábbis egy darabig biztos nem.
Az emeletre érve indul az akció, misztikusan gomolygó, fekete füst veszi üldözőbe hősünket, Murphy egy végtelennek tűnő folyosón menekül, ahogy rohan, a lámpák úgy kapcsolódnak le mögötte, felborítja az útjába kerülő asztalokat és a szekrényeket, de tudja, ez úgyse fogja megmenteni. Itt olyan természetfeletti erők tombolnak, melyek túlmutatnak mindenen, amit ismerünk, a plafonon víz hullámzik, mintha egy feje tetejére állított hegyi patak folyna át az éttermen, hősünk hátra néz, de megszédül. A szoba az oldalára bukik, és megdől, Murphy megállíthatatlanul csúszik előre a végtelenbe, becsukja a szemét, s hatalmas robajjal földet ér. Egy piros színű, kopott szőnyegre érkezett, a fekete füst nincs sehol, szétnéz, egy öreg hintaszék, és egy gramofon alkotja a szoba berendezését, őrület, ami ebben a városban folyik.
Murphy a játék során nem fog sok mindent magával cipelni, lesz egy naplója, melyben feljegyzi a fontosabb eseményeket, és egy térképe, Silent Hill városáról, meg a környező hegyekről, fegyverből viszont mindig csak egy lesz nála, s egy idő után az is elhasználódik, a pisztolyból kifogynak a golyók, a baseballütő eltörik, a feszítővas elgörbül. A félelem és a kiszolgáltatottság mindent átjár majd, ahogyan a korábbi játékok, úgy a Downpour se az akcióra fogja helyezni a hangsúlyt. Murphy nem akarja lemészárolni a város minden szörnyetegét, egyszerűen meg akarja úszni ezt a rémálmot, méghozzá ép bőrrel. Ha kell, akkor megvédi magát, de sokszor jóval hasznosabb lesz a futás, s amikor nem tud majd elmenekülni, például egy főszörnnyel találja szembe magát, akkor a harcokat QTE elemek könnyítik majd meg. Csak le kell nyomnunk a képernyőre bevillanó gombokat, hősünk pedig teszi a dolgát, móresre tanítja a rohadékot.
A Silent Hill: Downpour a Kuju Entertainment egyik külső stúdiójában, a cseh Vatra Games berkein belül nyeri el lassan végleges formáját. A csapat részben újonc játékfejlesztőkből, részben pedig a Mafia és a Vietcong játékokat is készítő Illusion Softworks volt embereiből áll, a minőséget illetően pedig nem kell aggódni, a Konami napi szinten felügyeli a munkákat, és gondoskodik róla, hogy az őszi megjelenést követően egy jó ideig gombóccal a torkunkban térjünk aludni. A cikk a januári Game Informer magazin előzetese nyomán készült.
Kapcsolódó cikk
Másodszor pedig a játék biztos hogy nagyon ott lesz.
A Shattered Memories óta kicsit pangok ... :P
Csak el ne szúrják, remélem ügyesen megoldják a nyomasztó, kiszolgáltatottság érzését és tényleg nem egy hent stuff lesz az egész.
http://www.youtube.com/watch?v=e2xxizpHuoo&feature=related
ez csak egy példa :) remélem bizonyítani fog sokaknak ezzel a lehetőséggel és legalább olyan hangulatos zenéket ír mint amilyeneket a Dexterben hallhatunk (vagy mint amilyeneket Akira Yamaoka szerzett)
erről a játékról annyit, hogy annyira fanatikusan szeretek mindent, ami Silent Hill, hogy valószínűleg ez is tetszeni fog.
Zenéjével kapcsolatban egyik szemem sír, másik meg nevet :) Sajnálom, hogy nem Akira Yamaoka fogja ennek a zenéjét csinálni, de örülök annak, hogy Danial Licht-ot, kedvenc sorozatom dalainak íróját választottak valami balhere helyett :)
Nagyon kíváncsi vagyok erre a részre, szeretnék mégegyszer Silent Hillbe utazni ^^
Maga az előzetes érdekes és valóban jól hangzik ez a fegyences téma és a választási lehetőségek fontossága. Mostanában valamiért rá vagyok állva a horrorjátékokra. Az Amnesia-án(pár nyugtató után) már túl vagyok, a 10 éves Undying-ot most viszem. Valszeg néhány Silent Hill is is beáll majd a sorba és ezt is biztos kipróbálom majd ha megjelenik. :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.