Big League Sports teszt

Katalógusban lenne a helye. Toastfeltét, reggeli ital, kólajellegű üdítő, magyaros húskészítmény és Big League Sports, spóroljon velük ön is, szól a felhívás, mi pedig boldogan rakjuk kosárba azonnal. Négy helyett hat játékot próbálhatunk ki vele, a pénzünk máris 50%-kal többet ért, a Kinect Sports: Season Two hadd porosodjon a polcokon, az én gyerekem most megtanulja, mi a válság igazi ellenszere.


Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy kimondjuk, a Big League Sports van olyan szar, mint harminc deka pulykapárizsi. Olcsó is, meg laktató, de finoman szólva se a legjobb minőség. Hat játékot vonultat fel, melyek mindegyike testmozgásra csábít, maradéktalanul elégedettek mégsem leszünk, a nagytestvérrel kidolgozásban és hangulatban egyik se tudja felvenni a versenyt. A feladatok erőltetettek és bénák, inkább sport témájú minijátékok ezek, mintsem igazi sportjátékok, nem nyomhatunk le egy rendes meccset egyikkel sem, két-három karlendítés a semmibe, és nyertünk is. Ez lenne manapság a kihívás.


A sort a foci kezdi. Futunk nyílegyenesen előre, a cselezéshez elég ugrani, vagy egyet kilépni oldalra, két-három védő után pedig már a kapu előtt is vagyunk, rúgunk egy nagyot, s ha van egy kis szerencsénk, a labda azonnal a hálóban köt ki. Nincsenek félidők, nem kell passzolni, vagy szerelni, a játék gyors támadósorozatokból áll, attól függően pedig, hogy hányszor érünk célba, annyi góllal nyerjük a rangadót. S nem sokkal izgalmasabb a többi sem. A baseballban kipróbálhatjuk az ütő és a dobó szerepét, az amerikai focinál szintén a pontszerzésre hajtunk, kitartott kézzel kell szerelni a felénk rohanó védőket, a hoki ugyanez, csak korcsolyával és ütővel, mindközül egyedül a golf ér valamit, ott tényleg azt csinálhatjuk, amit az életben is. A lista végén kullogó kosárlabdáról pedig ne is beszéljünk, alulmúlja mindegyiket.


Nem ússzuk meg minikihívások nélkül sem, minden sportág kapott két alfejezetet. A foci score kicker módjában 11-eseket kell rúgni, a soccer blockerben pedig ezeket kivédeni, a játék célkereszttel mutatja, hogy merre megy a labda, egyszerűen oda kell nyúlnunk, s már őrjöng is a közönség. A baseball fielding frenzy lehetősége hasonló, csak elkapó játékossal, a homerun heróban pedig ütők vagyunk, hatalmasat sózunk a labdára, az a magasba repül, s mi tovább irányíthatjuk, különböző pontokat érő mezőkön kell őt dülöngéléssel átkormányozni, minél később esik le, annál jobb eredményünk lesz. Az amerikai foci field goalját választva ez azonnal ismétli magát, míg a TD toss egy passzolós minijáték, csapattársaink előreszaladnak, mi kicselezünk egy-két védőt, majd oda kell dobni valakinek a labdát, ha sikerül egy üresen álló társunkat kinézni, akkor már meg is van a touchdown.


A hoki slapshot challenge gombjára nyomva a kapura lövéseket gyakorolhatjuk, megütjük a labdát, s mint a baseballnál, vagy az amerikai focinál, a pontmezőkön átszáguldva, beküldjük őt a majdnem üres kapuba, csak egy mozgó akadály próbál megállítani. A goalie gauntletban kapust játszunk, a célkeresztes játékmechanizmust nem magyaráznánk el újra, de a golf két módja se mutat se sok újdonságot. A drive contestben a szálló labda irányítása a feladat, egy kis trambulinos segítséggel megbolondítva, a putting challenge pedig mozgó falakat rak a labda, és a lyuk közé, a kulcs itt a megfelelő időzítés, mi más.


Szánalmas a kosárlabda két kis kihívása is. A shooting challenge sorozatban büntetőkben kell bizonyítani, a karjaink oldalra tartásával a karakter felveszi a labdát, ugrunk egy nagyot, majd mikor a célzónk a zöld mezőbe ér, egy kétkezes legyintéssel dobhatunk, ha jó pillanatban tettük ezt, hiba nélkül célba találunk. A shot blocker aztán végül, de nem utolsó sorban a védekező pozícióba állít be minket, ellenfeleink megállás nélkül soroznak, a támadás pillanatában kell a magasba ugranunk, a maradékot a gép már meg is csinálja, nekünk dolgunk innentől kezdve nincsen.


Többet nem tud a Big League Sports. Sorra csináljuk a feladatokat, s alig várjuk, hogy a végére érjünk, a Sports játékmódban egyenként vethetjük alá magunkat a tortúrának, a Tournamentben pedig egy játéklistát lehet összeállítani, ugyanezen versenyszámokból. Low casual élmény, avataros bénázás, és igénytelen kivitelezés, amit pénzünkért kapunk, a pontszerzésnél felcsendülő dobhangok rettenetesek, a menüben egyrefrénes garázsrock üvölt, a meccseken síri csönd van, még a közönség se nagyon hallatja magát, a grafika pedig néhány lakkozott tükörfelülettől eltekintve egyenesen pocsék. A színek rondák, a pályák kidolgozatlanok, a textúrák pedig homályosak, az indításnál felcsillan egy Unreal logó, nyilván az 1.0-ás változatról lehet szó, merthogy modern megoldást, azt bizony nem látunk.


Nem tökéletes az irányítás sem. Vannak játékmódok, melyekben az avatar követi minden mozdulatunkat, ilyenek a kapusjátékok is, de a legtöbbnél mindössze parancsokat adunk mozgással, karakterünk csak azután utánoz le minket, miután mi végrehajtottuk azt. A Kinect Sportsnál legalább letették az egyik mellett a voksukat, az elsőt választották, nagyon helyesen, apró dolog ez, de segítségével a konkurencia játéka még jobban egyben van, mindig tudjuk, mit kell csinálni, és mire számíthatunk.


A Big League Sportsot csak a magasabb játékszám miatt indították a Kinect Sports ellen, de minőségben rettenetes az eltérés. A megnyirbált, összevágott, élvezhetetlen meccsek teljesen hazavágják a hangulatot, a másodlagos kihívások kivétel nélkül mind bugyuták, hogy a kivitelezésről már ne is beszéljünk, a játéknak vannak szórakoztató pillanatai, és értékelhetőek a többjátékos party lehetőségek is, de közepest, azt még így sem adunk rá jó szívvel.