A Bloodforge, ahogyan az cselesen a nevéből is sejthető, egy őrületesen brutális játék, olyan szinten, hogy még egy kisebb csata után is csak úgy úszkálunk a vérben. A különleges látványvilága ezt az érzetet még erősíti is bennünk, hiszen minden szín fakó és sötét, egyedül a vér vöröse az, ami csak úgy virít a képernyőnkön. Szereted az eszetlen brutális szeletelést, szereted a tömeggyilkolást? Akkor ezt az új arcade játékot neked találták ki.
Évről évre lehet találkozni olyan címekkel, amik a God of War megismételhetetlen sikerét igyekeznek legalább minimális szinten elérni. A legtöbb ilyen anyag készítői beleesnek egy buta hibába; ellentétben a közhiedelemmel, Kratos kalandjai nem a brutalitás miatt sikeresek, hanem a látvány, a történet, a rengeteg mozdulat és az időnként valóban jelentkező eszméletlen kegyetlenség miatt is. A hangsúly itt az időnkéntin van. A Bloodforge egy nagyon élvezetes és látványos játéknak indul, de félő, hogy velem együtt sokan lesznek, akik belefáradnak a repkedő végtagokba, ketté- és levágott fejekbe, a repülő belekbe, a non-stop fröcsögő vérbe. Ez a nagy csapdája a játéknak, hiszen az egész erre van kihegyezve, minél több vért kell ontanunk ahhoz, hogy fejlődni tudjunk, és minél hatékonyabban és gyorsabban mészároljuk a tömegesen ránk rontó ellenfeleinket.
Erre már az első perctől fogva rengeteg látványos mozdulatunk lesz, melyek idővel folyamatosan bővülni fognak. Egyrészt megtaláljuk majd a kardon kívüli másik két fegyvert, a kalapácsot és a csontkarmokat, melyekből a későbbi pályákon egyre erősebbeket és jobbakat is fellelhetünk. Aztán képességeink kibővülnek a berserker móddal, amikor is sokkal gyorsabban tudjuk szeletelni az ellent, illetve képesek leszünk vérmágiát is használni. Ezen belül három külön fejleszthető csoport is lesz, illetve azt is megtehetjük, hogy a jobb ravaszt folyamatosan húzva mágikus erőt adjunk a csapásainknak, ezzel ugyancsak manát fogyasztva.
Külön jópofa dolognak tartottam, hogy folyamatosan versengeni tudunk a haverokkal pontszerzés terén, illetve azt is megtehetjük, hogy mi hozunk létre kihívásokat különböző opciók beállításával, mint mondjuk az ellenfelek száma, ereje, vagy éppenséggel korlátozni is tudjuk a használható képességeket. Az eleinte látványos és stílusos grafika egy idő után rossz hatással lesz ránk, azon vesszük észre magunkat, hogy az eleve depressziós, haragos és brutális játékmenet miatt rossz kedvünk lesz. Pedig egy játéknak szerintem szórakoztatnia kéne, nem pedig rontani az eleve feszült napunkon. Sajnos a kétes minőségű szinkronszínészek sem javítanak nagyon a helyzeten, vagy nem volt már pénz erre, vagy pedig színészeink egyszerűen nem tudták kellően beleélni magukat a szerepbe.
Joggal mondhatjuk azt, hogy de hát könyörgöm, mit várunk? Ez csak egy arcade játék. Persze, mondhatnánk ezt, de a jelenlegi eszméletlen erős árkád felhozatalban ilyen és ehhez hasonló hibákat egyszerűen nem lehet megejteni. A Bloodforge szerintem hamar el fog felejtődni, de azért egy közepesen erős pontozást mindenképpen megérdemel, mert sok olyan ember lesz, aki élvezni fogja ezt az esztelen mészárlást. Nekik üzenem, hogy megérkezett, amire olyan régóta vártak. Én inkább megyek, és tovább tolom a Fezt, vagy a Splatterst, azok valahogy jobban szórakoztattak!
Életemben először az örök klasszikus Moonstone nevű játékban találkoztam olyan szintű véres brutalitással, ami szinte már megemészthetetlen. Az ilyen típusú játékok igaz nyomot hagynak bennünk, azonban eleinte élvezetes játékmenetükbe sajnos könnyen belefásulhatunk.
De eléggé szomoruvá tettél. Pedig nagyon tetszetős, mert retentő mód imádom az esztelen véres kaszabolásokat. De akkor ez kimarad :(
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.