Game-City: Bécs 2012 beszámoló

Neogótikus arisztokrata környezet, egy csomó gyönyörű nő, és rengeteg fantasztikus játék. A bécsi Game-City bebizonyította, hogy nem csak Los Angelesben, de a szürke keleten is lehet színvonalas kiállítást szervezni, ki hajlandó volt utazni az élményért, az élete egyik legjobb három napját tölthette itt. S mi van azokkal, akik lemaradtak? Ne csüggedjenek, jövőre bepótolhatnak mindent!


A rendezvényről a múlt pénteki Nintendo Wii U tesztünk során már megemlékeztünk, akkor viszont az újgenerációs konzol kapta a főszerepet, másra nem is jutott idő. Pedig van miről mesélni. Már a helyszín is magával ragadja az embert, a Game-City kiállítás a Bécs történelmi belvárosában fekvő Wiener Rathausban kapott helyet, a hétköznap államigazgatási- és protokollfeladatokat ellátó épületben most zombikat és szörnyeket lehet kaszabolni, egy teljes hétvégén át.


A bejáratnál Sackboy várta a látogatókat, két gyönyörűen felújított öreg lovaskocsi társaságában, városnézésre invitálva a turistákat, s még be se léptünk az épületbe, már tucatnyi program közül választhattunk. Halo 4, Playstation kamion, bázisugrás, sörsátor, waffel és leberkäse, ez az igazi wiener életérzés, ki a hideg elől bemenekült, nem döntött rosszul, bent várt csak az igazi játékos mennyország.


A dísztermek megteltek konzolokkal és számítógépekkel, mindenki elhozta az év legnagyobb durranásait. Az egybeépített kioszkok praktikusak, de előtte görnyedni nem jó dolog, s ezt tudják az osztrákok is, otthon hagyták hát mindet, s kényelmes IKEA bútorokkal rendezték be az egészet. Fehér asztalok, fehér Samsung TV-vel, és süppedős fotelekkel, ez aztán a vendégszeretet, a kontrollerek se voltak leláncolva, nem lopni jött ide senki, hanem szórakozni.


A legnagyobb termen a három nagy konzolgyártó közösen osztozott. A Sony gyönyörű kékbe öltöztetett standjainál kipróbálható volt az új kézikonzol nagy húzócímeként ismert LittleBigPlanet Vita, és a hamarosan magyarul is kapható Wonderbook interaktív mesekönyv, az én kedvencem viszont a november 21-én megjelenő PlayStation All-Stars Battle Royale volt. A játékban legendás konzolhősök csapnak össze egymással, tiszteletét teszi Big Daddy, Cole MacGrat, Dante, Kratos, Nathan Drake, Sackboy és Nariko is, jó volt látni őket együtt.


A szemközti oldal a Nintendo rajongókat várta. Megnézhettük a legújabb 3DS címeket, illetve végre kézbe lehetett venni a Wii U forradalmi kontrollerét is, a kis tepsi meglepett mindenkit, kényelmes, könnyű, s valóban hasznos is. A New Super Mario Bros U és a ZombiU nagyszerű játékélményt kínált, előbbinek még egy vérrel borított különtermet is berendeztek, de nem volt rossz a Rayman Legends, a Pikmin 3, a Legends of Zelda: Battle Quest, a Wii Fit U és a Donkey Kong’s Crash Course sem, a generációváltás első élményeiről a cikk elején már említett tesztünk foglalkozik részletesen, érdemes elolvasni azt is.


A karácsonyi húzócímek uralták az Xbox 360 területét is. A Dance Central 3, a Nike+ Kinect Training, és a Fable: The Journey volt, amibe az ember ide tévedve először belefuthatott, de képviseltette magát egyebek mellett a Forza Horizon is, több különböző formában. Lehetett sima kontrollerrel, és vezeték nélküli mozgásérzékelős kormánnyal irányítani, illetve volt szimulátor, rendes kormánnyal, pedállal, és versenyüléssel. Nagyon király élményt nyújtott mindhárom!


A felhozatal nem volt rossz, a legnagyobb exkluzívak viszont a Microsoft különtermében vártak. A Lost Planet 3, a 007: Legends és a DMC aranyozott fali díszek, életnagyságú márványszobrok, és gyönyörű csillárok társaságában mutatkozott itt be, a bejáratnál kérték a Press karszalagot, de elfelejtettem váltani, szerencsére voltak olyan rendesek, hogy vitatkozás nélkül így is beengedjenek. Az élmény pedig, ami itt várt, elmondhatatlan volt. A Kenji Oguro sorozatát trilógiává emelő Lost Planet 3 két gépen volt kipróbálható, kényelmes fotelből, fejlesztői Xbox 360-ról, onnan lehet megkülönböztetni a gépet a bolti változattól, hogy ennek van egy téglányi kiegészítő a feje tetején, s nemcsak, hogy lejátszik bármit, de még mindenféle teljesítményfigyelő és benchmark program is van rajta. Az alkalmazások most el voltak rejtve a szemek elől, a játék viszont nem, valamikor 2013-ban fog megjelenni, s már most hibátlanul futott, csak úgy, mint az új James Bond cím, és a Devil May Cry. 


Dante nagy kalandja drámai változáson ment át. Amit korábban tudtál a játékról, azt most el is felejthetted, a január 15-én érkező DMC egy alternatív valóságban játszódik, a főszereplő vékonyabb lett, levágták a loboncait, maga a játék pedig felgyorsult, s minden tekintetben bekeményített. A demóban Limbo City egyik belvárosi lakónegyedét ismerhettük meg, a démonok lezárták a kijáratokat, majd ránk támadtak, lőttük és ütöttük őket folyamatosan, nem volt egyszerű. De nem csak a harc, a továbbjutás is kemény volt. Megöltem mindenkit, a kapuk mégse nyíltak ki, gondolkozni kellett egy kicsit, elmenni az egyik mellékutcába, majd csáklyával különböző mozgó épületelemeken keresztül eljutni a célig, a következő területet egy hatalmas szem őrizte, belevágtam a kardomat az utolsó pallóról elrugaszkodva, mire az dinnyeként loccsant szét előttem, nem volt semmi.


Mindez persze nem minden, a Game-City fő kiállítótermébe visszatérve vártak még nagy címek. Kint volt a LEGO: The Lord of the Rings, a Pro Evolution Soccer 2013, az Angry Birds, és az Epic Mickey: The Power of Two; a Disney új játékának tiszteletére pedig egy igazi rajzmester is kilátogatott a rendezvényre, hogy élőben mutassa be Donald Kacsa, és a többiek megszületését. 


A UbiSoft részlegén a Just Dance 4 és a Rocksmith vonzotta a tekinteteket. Utóbbi nemrég jelent meg, s igazi elektromos gitáron tanít minket zenélni, a színes gombokat és a műanyag kontrollereket elfelejthetjük egy életre. Kipróbálni sajnos nem tudtam, mert ekkor már kezdett hatalmas embertömeg összegyűlni a rendezvényen, de maradt más érdekesség is. Volt hatképernyős DiRT: Showdown versenysarok, egy nagyon jópofa bicikliszimulátor, továbbá ki lehetett próbálni az LG legújabb tévéjét, mely egy képernyőre két képet tud vetíteni, s ki-ki a megfelelő szemüveg segítségével csak azt látja, ami őt érdekli. Természetesen játékkal mutatták be ezt is, autóversenyezni lehetett egymás ellen, úri muri volt, a technikai csoda nem méltatható, de hétköznapi használatra nagyon nem képzelhető el.


Az Assassin’s Creed 3 és a Far Cry 3 a belső udvaron volt kipróbálható. Sajnos egyik játék se nagyon teregette ki a lapjait, az Amerikai Függetlenségi Háború korát bemutató új AC-ből egy beltéri, sötét és árnyékos helyszín volt kipróbálható, sokat nem láttunk tehát a tengerentúli tájból, az FC3 pedig szinte nem is működött. Az ellenségek nem mozogtak, hiába mászkáltunk köztük, és lőttük őket egyfolytában, volt olyan karakter, aki úgy itta az üdítőjét, hogy a keze üres volt, a szája előtt pedig maszkot viselt. A végleges verzióban ilyenek persze nem lesznek, de azért kíváncsi lennék, ki engedett egy ilyen bugos demót kitenni a gépekre.


A nagy cégek közül az Electronic Arts nem került még sorra, a legjobbat hagytuk a legvégére, mint a desszertet az ebédnél. A kiadó úgy néz ki, imádja a PC-seket, hiszen konzolt nem is vitt a kiállításra, hiába temetik sokan az öreg gépet, és állnak át PS3-ra, vagy Xbox 360-ra, ők ezzel a húzással is azt mondják, nem tágítanak. De nem is a vas, sokkal inkább a játékfelhozatal volt itt is érdekes, kint volt a FIFA 13, a SimCity, a Need for Speed: Most Wanted, illetve egy különteremben a Medal of Honor: Warfighter és a Crysis 3 is. Egy fenékkel csak egy széket lehet megülni, úgyhogy én a másodikat választottam, az élményt profi gamer billentyűzet, egér és fülhallgató emelte egészen új szintre, egy piszok nem volt egyiken se, legszívesebben megettem volna őket.


A játék lehengerelt. Egy őserdőben kezdtünk, dús vadnövények uralta épületromok között, néhány métert kellett csak megtenni egy sötét, pókhálós folyosón, hogy a panoráma kitáruljon elénk, a látvány semmihez se fogható. Balra egy katonák és automata ágyúk által őrzött víztározót láttunk, jobbra pedig a végtelen dzsungel várt, lefelé menet egy katonai helikopter húzott el tőlem pár méterre, a szívem is beleremegett, de nem kellett várni sokat az első fegyveresek megjelenésére sem. Kézbe vettem az íjat, és bekapcsoltam a lopakodást, az ellenség azt se tudta, hogy honnan támadták meg, s ez így ment egészen az ellenséges bázisig, ahol már a szemtől szembeni összecsapások kapták a főszerepet. A feladat szerint fel kellett robbantanom az egészet, a pálya egy megrendezett, de annál látványosabb akciójelenettel zárunk, hősünkre ezernyi katona tüzelt egyszerre, a mélységbe vetette magát, majd megnyomta a detonátort, s mögötte minden a levegőbe repült. 


A Game-City színvonalas és igényes kiállítás volt, Bécs két óra utazásra van Budapestről, igazán nem nagy dolog kinézni rá egyszer. Jövőre menjetek ki a haverokkal, vigyétek az asszonyt, aludjatok meg valahol, és élvezzétek a fővárost, nem fogjátok megbánni, bízzatok bennem!