Halloween alkalmából mindenki megbolondul. Ha egy szeletnyi Amerikát akarsz magadra erőltetni, ne érd be azzal, hogy idióta töklámpást faragsz vagy olcsó maskarákba bújva leiszod magad valami tizedrangú szórakozóhelyen. A horrorfilm-maraton már jó kiindulópont, de ez mégis egy videojátékokkal foglalkozó magazin, így maradjunk a tárgynál. Itt a szünet és a hosszú hétvége - az idő komor. Tolj egy fülest a fejedre, sötétítsd el a szobát, vagy nyomulj éjszaka - reméljük vissza tudod tartani a székletedet. Következzen hát a toplista, amely minden idők legparáztatósabb címeit gyűjti csokorba!
10. Shadows of the Damned (2011 - Xbox 360, PS3)
Ráhangolódásnak elég egy viszonylag friss, tavalyi alkotás - egyenesen Suda 51 csapatától, a Grasshopper Manufacture boszorkánykonyhájából. Főhősünk Garcia Hotspur, akinek nem más rabolta el az oldalbordáját, mint a Démonok Ura. Így aztán egy delejes kirándulást tehetünk a pokol legmélyebb bugyraiban az iszonyatosan jó dumáiról híres, beszélő fegyverünk társaságában. Számos sátánista szimbólum és a groteszk hangulat tényleg nyomasztó, annak ellenére, hogy a cím az akcióra van kihegyezve. Kár, hogy a kasszáknál nem jól teljesített.
9. Manhunt 2 (2007 - PS2, PSP, PC, Wii)
Botrányjáték a javából! Nem lepődünk meg, ha a megtekintjük a játékot összehozó csapatot, amely nem más, mint a Rockstar Games. Valóságos hadjáratot indítottak ellene a beszűkült tudatú erkölcscsőszök, ám ha a határtalan brutalitás mögé pillantunk, találunk mondanivalót is. Daniel Lamb elvesztette családját. Leo Kesperrel karöltve szökik meg a Dixmor elmegyógyintézetből. Látszólag minden ellene szól, s ahogy haladunk előre a történetben, a felszínre kerülő emlékfoszlányokból összeáll a kép. Olyan, mintha telenyomtak volna morfiummal, testedből orvosi csövek merednének elő, de valami nincs rendjén: nem örültél meg, sokkal inkább egy összeesküvés áll a dolgok háttérben. A háromféle, fokozatosan durvuló kivégzések megkoronázták a kegyetlen hangulatot.
8. F.E.A.R. (2005 - PC, PS3, Xbox 360)
A Monolith nem tett semmi különöset, csupán lemásolta az akkoriban slágernek számító japán horrorfilmek hangulatát a rémisztgető kislánnyal, megspékelte azt parázs akcióval és időlassítással -, az eredmény pedig az egyik legjobban sikerült pszichológiai horror. A cím azóta trilógiává bővült, s olyannyira csavaros lett, hogy már a második kiegészítő tájékán elvesztettük a fonalat. A Project Origin néven emlegetett második fejezet pedig sutba dobta a Timegate Studios mellékágait, Alma érett nővé cseperedett, ám a mítosz egyre inkább kiteljesedett. Legutóbb pont a derék csemeték dolgoztak össze a mama boldogságáért, felemás sikerrel. Az első rész viszont bőven megállja a helyét.
7. Eternal Darkness: Sanity's Requiem (2002 - GameCube)
Hideglelős kalandok, egyenesen a Nintendo két generációval korábbi gépén. Főhősünk Alexandra Roivas, aki a rejtélyes körülmények között meggyilkolt nagyapja ügyében nyomoz. Az ókori Róma is feltűnik a misztériumban, s ami a legjobb, hogy a múltban is tehetünk kirándulást a több játszható karakter segítségével. Az áldozatok lelkei megelevenednek, miközben fény derül a titokra a számos díjat nyert történet végén. Nem egyszerű befogadni, de az élmény mindenért kárpótol. Egy emulátorral azok is próbát tehetnek, akiknek nincs egy veterán Nintendo-konzol a birtokukban.
6. Siren: Blood Curse (2008 - PS3)
A méltán híres japán széria legutóbbi darabja. Az alapfelállás egyszerű: adva vagy egy filmes csoport, aki Hanuda legendájáról forgat dokumentumfilmet. A falu megszállt, már-már zombiszerű lakosai elől folyton menekülnünk kell, olykor a szekrénybe bújva a számos karakter egyikét irányítva. A hangokat és a sajátos képi világot nem mindenki képes befogadni, a shibitók mindenhol ott vannak. A több szálon futó történet nem nélkülözi a drámát és az akciót sem, s folyamatosan sakkban tartja hitvány lelkünket.
5. Call of Cthulhu: Dark Corners of the Earth (2005 - Xbox, PC)
Alighanem H.P. Lovercraft rémmeséjének legjobban sikerült adaptációját hozták el anno a Bethesda lánykái. A Call of Cthulhu 1915-ben játszódik és egy Jack Walters nevű detektívet irányítunk benne. Egy bizarr kultusz után nyomozunk, s csakhamar meglátogatjuk a játéktörténelem egyik legkomorabb helyszínét, Innsmouthot. A helyiek barátságtalanok, rondák és furcsán halszerűek. Nem látnak minket szívesen, s csakhamar az életünkért küzdünk. Dagon rendje veszélyesebb minden álmunknál.
4. Fatal Frame II: Crimson Butterfly (2003 - PS2, Xbox)
Számtalan álmatlan éjszakáink okozója a Fatal Frame-sorozat. Talán a második rész volt ránk a legnagyobb hatással. Főszereplőink egy ikerpár, Mio és Mayu, akik játszani mennek az erdőbe. Mayu követni kezd egy rejtélyes, karmazsinvörös pillangót és a testvérek eljutnak egy elveszett faluba, ahol emberáldozatokat mutattak be. A legutóbbi meggyilkolt lány gonosz szelleme egyre jobban eluralkodik, nem egy átizzad pizsama lesz az edzetlen játékosok jussa Az alapjátékot tovább tökéletesítette a 2004-ben megjelent Director's Cut verzió. A Tecmo túlélőhorrorja az egyik legfelkapottabb darab a műfajban, teljesen megérdemelten. Nem hiszed? Próbáld ki, de nem ígérünk könnyű álmot utána.
3. Resident Evil 2 (1998 - PSX, PC, N64, Dreamcast, GameCube, PSN)
Mindmáig a Capcom eddigi legmélyebb és legjobban sikerült Resident Evilje. Hiába jelent meg számos folytatás és mellékág, a második rész betonbiztosan tartja magát a megérdemelt klasszikusok között. Olyan híres helyszín született a videojátékok történelmében, mint a Raccoon City, ahová a rajongók a mai napig vissza-visszatérnek. Az ijesztő jelenetek mellett még gondolkodnunk is kellett és elvárható kihívással örvendeztette meg nagyérdeműt, ami sajnos a széria mai darabjaira már nem jellemző. Érdemes megtekinteni, hogy honnan indult a Resident Evil és hová jutott. Még a mai elvárások mellett is megállja a helyét, noha nem a grafikát tekintve, hanem azzal, hogy semmi másra nem hasonlító hangulattal és finoman adagolt feszültséggel vértezték fel.
2. Silent Hill 2: Director's Cut (2001 - PS2, PS3, Xbox, Xbox 360, PC)
Habár a Silent Hill-széria érezhetően lejtmenetben van a Konami jóvoltából, hiszen a frencsájz kinőtte magát: középszerű mozifilmekkel húzták le róla a rókabőrt, de volt idő, amikor még megkérdőjelezhetetlen volt a nagysága. A híres második rész máig a sorozat legmarkánsabb darabja. Hősünk, James Sunderland levelet kap az elhunyt feleségétől: az ara egy Silent Hill nevű városba invitálja. Vajon a képzelete űz csúfos tréfát hősünkkel, vagy csak az épelméjűségével vannak gondok? Amint belépünk a kihalt, ködös településre, már nincs megállás. Olyan emlékezetes nemezisekkel találkozunk, mint a Piramisfejű és a nővérkék és olyan rémálmainkban visszatérő helyszíneket járunk be, mint a kísértetjárta kórház. Mindemellett a történet sem áll féllábon és mindenre Akira Yamaoka mámorító zenéi teszik fel a koronát. Kikezdhetetlen sarokkő.
1. Amnesia: The Dark Descent (2010 - PC, Mac, Linux)
A dobogó legfelső fokára a Frictional Games produktuma került fel, teljesen megérdemelten. Olyan hosszú múlttal rendelkező címeket előzött be, amik mögött tőkeerős kiadók állnak. A független fejlesztők hátborzongató alkotása úgy érkezett, mint derült égből a villámcsapás. Alaposan odavágott az elmúlt években csupán áthatolhatatlan posványra hasonlító mezőnynek. Pedig a labda fel volt dobva a többieknek is: a srácok felismerték, hogy mi kell a műértőknek. Zsigeri félelem, mely az alapvető emberi érzésekre megy rá, s feszegeti a határokat. Vajon ki mered-e nyitni a következő ajtót, el tudsz-e menekülni azok elől a rémségek elől, akik valamiért rád vadásznak? Főhősünk Daniel, aki nem tudja, hogy miként került a porosz Brennenburg kastélyba 1839-ben, miután elvesztette emlékezetét. Lassan felfedezzük a sötét és hátborzongató helyszínt, ami életünk legrosszabb döntésének bizonyul - inkább maradtunk volna a sarokban kuporogva. Lehet, hogy a viszonylag friss élmények hatására mondjuk ezt, de számunkra az Amnesia a műfaj uralkodója. Próbáld ki otthon és egyedül, de csak akkor, ha kötélből vannak az idegeid. Úgy fogsz nyivákolni, mint egy koszos kiscica.
Futottak még: Bármennyire is próbáltunk a összeszedni a tíz legjobb horrorjátékot, listánk csak a felszínt kapargatja. A beavatottak kapásból fel tudnának sorolni még egy féltucat címet, melyek maradandó sérülést okoztak a fejlődésükben. Muszáj megemlítenünk az Infogames 1992-es Alone in the Darkját, amely alapjában reformálta meg a műfajt akkoriban, de még ma is nyugodt szívvel ajánlható (szigorúan csak az első rész). Szintén nem teszünk rossz fát a tűzre, ha kipróbáljuk a toplista első helyezettjét megalkotó csapat korábbi munkáit, a Penumbra-sorozatot, mely fizikai feladványokkal színesítette a játékmenet. American McGee egy őrült mesélő, ám vízióiért teljesen odavoltunk: az Alice és az Alice: Madness Returns rémálomszerű Csodaországa gyönyörűen forgatta ki a klasszikus mesét. Ha csak egy üres félórád van, töltsd be a Thief 3 hírhedt árvaházas pályáját - nem tudjuk, hogy milyen okból, de ott az a helyszín apránként zsibbasztotta le az agysejteinket. A sorozatgyilkos marionett bábjavá válhattunk a Condemned: Criminal Originsben, főleg a lehangoló, mocsokkal teli helyszínei és az aberrált gonosztevői miatt. Ha a legújabb alkotások közül szeretnénk csemegézni, érdemes betölteni (még a hype nyomására is) a vírusszerűen terjedő Slendert, amely egy ártatlan mémet használt fel egy böngészőben futtatható groteszk erdei lidércnyomáshoz. Nem csoda, hogy már készül a bővített, teljes értékű átdolgozás.
Tudnál hasonló rémmesét ajánlani? Sorold fel kommentekben azokat, amelyek a legnagyobb hatással voltak rád!
Egyszerűen megunhatatlanok!
A 3.részét pedig szeretettel várom:)
Egyébként nekem a nagy kedvencem a Fatal Frame sorozat, csak a 4. részével nem játszottam. Emlékszem, hogy egyedül nem mertem vele játszani mert annyira nyomasztónak találtam a hangulatát. Utána kipróbáltam a Silent Hilleket is de azok közel sem voltak rám ekkora hatással. :)
Bár egy AvP is odafért volna legalább említés szinten.
na de a Dead Space hol marad?
Ez A gép malacoknak nem mutat sok fejlődést. Rendben, a gatyánkba fogunk tojni ismételten, meg első mozgókép, semmi sem derül ki, de azért remélem hogy frissítenek s integrálnak belé pár újdonságot.
Emlékszem, én a Silent Hill kettővel mindössze két órát töltöttem, mert elakadtam s közben folyamatosan öldösték az idegeimet (úgy még az Amnéziában sem jártam); végigjátszást meg nem olvastam, talán egyszer...:)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.