The War Z bétateszt

A Hammerpoint Interactive tudja, mikor kell dobbantani a világ első zombis MMO-jával. A TV-ből zuhog felénk a The Walking Dead trancsírparádéja hétről-hétre, míg a Day Z nevű rivális az ArmA 2 hadszíntereit alakította át posztapokaliptikus rémálommá. Senki nem másol senkit – elvégre két konkurens húsfeldolgozó üzem is gyárthat párizsit, mégsem mennek ölre egymással. A The War Z csontig hatoló hitelességet kínál: Colorado hegyekkel és erdőkkel teli vidékén a túlélők megpróbálnak életben maradni. Nincs emberség, a gyenge meghal – egy palack vízért könnyen elvehetik az életed. A farkastörvényekkel már a játék zárt bétatesztjében tízpercnyi kóborlás után megismerkedtünk. Hozzáférésünket a fejlesztők biztosították számunkra – köszönjük nekik, hogy feltűnően sokszor szembesültünk a saját halálunkkal, többször, mint a kellett volna. Pedig kitartóak voltunk és leleményesek – már egy szögekkel kivert baseballütő is észbontó diadalüvöltés csikart ki belőlünk.


A karaktergenerálás egyszerű: kiválasztjuk a pár elérhető arc közül a legszimpatikusabbat. Majd szépen felöltöztetjük szedett-vedett gúnyákba: szakadt farmerbe, divatja múlt kockásingbe, netán izzadtság- és olajfoltos sapkába – olyanba, amit a kamionsofőrök hordanak a hülye amcsi filmekben. Zsákunkban egyetlen elemlámpa kapott helyett, némi víz és energiaszelet. Mintha a főmenüben szóló sejtelmes dallamok is a mi szerencsétlenségünkön röhögnének. Kezdetben semmi olyan fegyver nincs nálunk, amivel talán életben tudnák maradni huzamosabb ideig. Ennyi erővel akár mezítelenre is vetkőzhetnénk – az őrülteket talán nem lövik le. A hosszúra nyúlt töltési idő után a térkép egyik véletlenszerűen kiválasztott pontján találjuk magunkat. Éjszaka van, sehol egy lélek. Csak a bagoly huhog egy közeli fa ágán. Teszünk pár bizonytalan lépést. A szél felerősödik. Bekapcsoljuk a lámpánkat, hogy nehogy felbukjunk az egyik buckán. Nem kellett volna, a fény nem a barátunk. A közelben fenyegető árnyékok suhannak. Úgy döfődik belénk a felismerés, mint egy rozsdás kés pengéje. Valaki pont arra vár, hogy lelepleződjünk. Néhány elsuhanó golyó, majd egy pár, ami célba talál. Holtan esünk össze. Ahogy a kamera madártávlatból követ bennünket látjuk, hogy egy rejtélyes alak módszeresen kizsebeli tetemünket. Nem sok mindenre megy az értékeinkkel, de ez minket nem vigasztal.


A The War Z-ben a legnagyobb veszélyt a rivális játékosok jelentik, nem pedig az élőholtak. A világ pusztulása mögött mindenkiből előjönnek a lappangó vad és ősi ösztönök. Ha csak szimpla zombigyilkolásra vágysz, csalódni fogsz. Ha nem megfontoltan haladsz előre, még az első napot sem éled túl. Nem lapulhatsz folyton a három biztonságos zóna egyikén, enned és innod kell az életben maradásért. A kisebb-nagyobb településeket felkeresve guberálnunk kell napi betevőért. Hiába hemzsegnek a járkáló holtak a néhai kempingeknél, vállalnunk kell a kockázatot: az épületekbe beosonva, a kukákat feltúrva minden követ megmozgatunk. Lopakodjunk, s ha kell, rohanjunk. S amilyen gyorsan jöttünk, úgy is távozzunk. Csak akkor csapjuk le a holtakat, ha már tényleg az utunkat keresztezik, s reménykedjünk abban, hogy a hiénamódra támadó többi játékos nem tör az életünkre.


Sajnos ritkább az az eset, hogy a többi éhenkórásszal való találkozás békésnek bizonyul. Még bennem is felmerült néhányszor, hogy a könnyebb utat választom, és agyonverem a mit sem sejtő embertársamat. Szerencsére a terep elég nagy ahhoz, hogy soha ne legyen tömegtumultus. Egy szerveren kb. harmincan lehetnek egyszerre, s csupán nagy szerencse kell ahhoz, hogy néhányuk bizalmát elnyerjük és közösen próbáljunk meg boldogulni. Ugyan a menüben intézhetünk egy felhívást a többiekhez, de ezzel azt kockáztatjuk, hogy eláruljuk hollétünket. Érdemes tehát a fórumokat böngészve, megbízható társakat szerezni magunk mellé. Colorado vidéke mindent megad számunkra, s kellően változatos. A völgyekben tisztavizű patakok csobognak, az erdőkben fafeldolgozó üzemeket találunk. Az országutakat falvak és benzinkutak szegélyezik. Az egykor sűrűn lakott részeket a kezdőknek jobb elkerülni, hiszen itt kóricál a legtöbb zombi, de egyben itt jó eséllyel zsákmányt is szerezhetünk.


A játék minden pillanata feszültséggel teli. Egy percre sem lankadhat a figyelmünk. Folyamatosan pásztázunk kell a környezetet, hiszen a legtöbb halál gyermeki naivitásunkból fakad. Hiába akarunk csapatot toborozni magunk mellé, barátian közeledni a többi játékos felé, sokszor nem kérnek belőlünk. Pedig még egy tisztelettudó üdvözlést is kiáltottam feléjük – a vége az lett, hogy karakterem idő előtt elpatkolt. A The War Z brutális játék, talán a legkegyetlenebb MMO, amivel valaha is találkoztunk. Az emberi gyarlóság és esendőség minden apró esszenciája benne van. Nosza, gyere és csatlakozz, s megtudod mi vár rád, ha tényleg eljön a világvége. A produktum a legtöbb esetben szimpla deathmatchre emlékeztet. Küldetés még nem sok akad, elsősorban a világ ellen küzdünk. Már azért is tapasztalati pont jár, ha életben maradunk napról napra. A program számon tartja, hogy hány zombival és hány játékossal végeztünk, s ily módon a jellemünket is meghatározza. A naturalok nem bántják fajtársaikat, így nem árt tudakozódni jó előre, hogy kikkel vagyunk egy szerverre zárva.


A biztonságos zónákból hármat találunk a térképen, itt nem használhatunk fegyvereket, és itt férhetünk hozzá a globális eszköztárhoz, ahol tárolhatjuk, illetve megoszthatjuk másokkal a megszerzett javakat. A vadonban persze az erősebb győz, de soha ne adjuk fel a reményt, hogy barátokra lelünk. Ha egy maroknyi társaság összejön, máris jobb eséllyel indulunk neki a következő napnak. A többiek bármikor becsatlakozhatnak mellénk a későbbiekben. Az egyedüli játéknak is megvan a varázsa: a folyamatos szorongás, a hasalás és a kivárás. Ha felmérjük a kívánt célterületet, mérlegelünk és taktikázunk. Érdemes csendben lopakodva megközelíteni a zombik által uralt helyszíneket, s bár a The War Z alapvetően nem egy sunnyogós játék, a legtöbbször ez a módszer vezet sikerre.


A HUD-on láthatjuk, hogy mennyire vagyunk kimerültek és az adott pillanatban mekkora zajt csapunk. Futhatunk, sétálhatunk, térdre ereszkedhetünk és hasalhatunk is, ahogy a nagykönyvben megvan írva. A sprintelléssel hamar kifulladunk, ami nem mindig kifizetődő, főleg, ha a holtak ott loholnak a nyomunkban. Ugye nem kell ecsetelnünk, hogy milyen kínos helyzet az, ha még a suhintásra sincs elég erőnk. A türelmetlenek persze futva haladhatnak előre, de a játék egyik leggyakoribb halálesete a türelmetlenségből fakad. Egy óra unalmas malmozás vár ránk a főmenüben, ugyanis ennyi a respawn ideje. A harc viszont nem mutat túl a hasonszőrű shootereken: a nálunk lévő közelharci eszközökkel egy-két zombit könnyedén leteríthetünk, ha jól helyezkedünk. A csapások animációja jelenleg kritikán aluli, de legalább jól működik. Ha nagy nehezen szerzünk egy alap lőfegyvert, célra tarthatunk és durrogtathatunk, de a lőszer mennyisége igencsak limitált, s nem tudjuk kiélvezni rendesen. Hosszú szívássorozat után már félni fogják a nevünket, elvégre minden földi jóval el leszünk látva. Az igazán durva mordályok különösen ritkák a játékban – ha valaki ilyet birtokol, általános tiszteletnek örvend, másrészt egyfolytában retteghet, hogy mikor veszik el tőle. A fegyverhangok iszonyatos robajjal szólak, de a visszarúgásuk nem a legjobb – ne feledkezzünk meg arról, hogy még tengernyi utómunka vár a The War Z-re.


Tanácsok a leendő játékosoknak? Elsőként kössük fel azt a bizonyos alsóneműt, mivel a hangulat kellően nyomasztó és a folyamatos veszélyérzet gyorsan felőrli a puncilelkületű ifjoncok idegeit. Másrészt az idő múlásával éhesek és szomjasak leszünk (az életerőnk folyamatosan csökken), szóval mindenképpen meg kell látogatunk a kihalt raktárakat és elhagyatott lakásokat, ahol a valóságban is találnák hasonló, hátrahagyott ellátmányt – igaz, hatalmas kockázatot vállalva. Maradhatunk persze a biztonságosnak vélt vadonban is – várva arra, hogy a sült galamb a szánkba repüljön – ám akkor hamar dehidratálódunk és fűbe harapunk. A grafikai maximális beállításokon egészen pofás, ám jelenlegi formájában még optimalizálatlan. Rengeteg a bug, a kliens többször kidobál. A karakterek könnyen beszorulhatnak a tereptárgyakba, a zombik mozgása pedig egy tíz évvel korábbi játékban is kínos lenne.


A The War Z kisujjból hozza azt az élményt, amely sok más zombis címnek nem sikerült. Kötődünk a karakterünkhöz és számos kudarc után tudunk örülni az apró sikereknek: egy élelmiszerdoboz felfedezésének, egy rozsdás pisztolynak és annak, hogy ma sem tudtak lelőni. Az agyadon egyre inkább átveszik az uralmat az állatias ösztönök: a harácsolás és az óvatosság. Az igazi mélység még hiányzik a játékból: felhasználók által létrehozott küldetések is lesznek, illetve várjuk az NPC-k által adott összetettebb missziókat is – igazi, kidolgozott történettel. Ha imádod a The Walking Dead húsba maró drámaiságát, s ha egy kihívásokkal teli zombis címet keresel, a The War Z garantáltan hosszú hónapokig le fog kötni. Havidíj nincs, elég egyszer megvásárolni az MMO-t a háromféle elérhető csomag egyikét választva (a legolcsóbb 24,99 dollár), s máris belecsöppenhetsz ebbe a marasztaló és fájóan autentikus világba. A kimunkált végleges változatról mindenképpen értekezünk majd.

Kapcsolódó cikk

• The War Z előzetes