Fejjel lefelé tér magához. Vére ráfagyott már arcára, végtagjai kékek és meredtek, ülésébe szíjazva érte őt majdnem a halál, hajója lezuhant, élete a szerencsén múlott csak, nem máson. A Tau Volantis bolygó felszíne kopár és hideg, Isaac Clarke kiszabadulva a roncsok közül pusztító hóviharral kénytelen szembenézni, a látótávolság alig néhány méter, a hőmérséklet az orosz telet idézi. 
Társa eltűnt. Ellie Langford kieshetett a zuhanásnál, kilométerekre lehet, ha egyáltalán túlélte az egészet, helye viszont nem marad betöltetlen, tapasztalt katona érkezik mellénk. John Carver őrmester az Uxor bolygón történt nekromorf incidens során szerzett harci tapasztalatokat, a fényesre csiszolt csillagok pedig jól jönnek ezúttal is. A hófödte hegyvidéki tájak romantikus idillje mögött maga a terror rejtőzik, a USG Ishimura fedélzetén, de még a Sprawlban látott szörnyek is ezek kistestvérei csupán, lakóház nagyságú ízeltlábúak, arcodra tapadó poliplények, és felfegyverzett unitológusok törnek az életedre minden másodpercben. A reményt sokan feladták már, utolsó esélye vagyunk az emberiségnek, ha Isaac elbukik, mindennek vége.
A csontig hatoló hideg nem ereszt minket a demó félórája során egyszer se. Hősünk menedék után kutatva hagyja maga mögött a lángoló transzportert, a szél majd felborítja őt minden lépésénél, ha azt hiszed, hogy láttál már hóvihart, akkor tévedsz, a januári magyar hajnal üde tavasz az itteni körülményekhez képest. Az időjárást pedig láthatóan a bányászváros is megszenvedi, eltört fémelemek, roskadozó épületek, magára hagyott felszerelések szegélyezik utunkat, s nem kell sokat várni arra se, hogy a nekromorfok először feltűnjenek előttünk. Sikerült szerencsére megmenteni néhány fegyvert a hajóról, a csata eredménye így nem is kérdéses tehát, meglepődtünk volna, ha a demóban egyedüliként választható normál szint bármi nehézséget okozna.
Nem csak az idegenek törnek az életünkre, a túlélésért a természettel is meg kell harcolnunk. Hótaposó nélkül veszélyes idekint minden mozdulat, s ez hamar be is bizonyosodik, egy lánctalpas munkagépet kerülünk éppen egy meredek szikla szélén, mikor kicsúszik alólunk a talaj, s megindul a több tonnás monstrum. QTE veszi kezdetét, mozifilmeket megszégyenítő képsorok közepette kell lenyomnunk a képernyőn felvillanó gombokat, a sors ezután viszont megkönyörül rajtunk, lassan elül a vihar is.
A hegy túloldalára eljutva kitárul előttünk a bázis panorámája, a lezárt ablakok láttán különös érzés keríti hatalmába az embert. Mintha a Bolygó neve: Halál eseményeit élnénk át a Lost Planet tolmácsolásában, az utóbbival való párhuzam pedig később még erősebb lesz csak. A sarkköri túlélőruha megszerzése után hatalmas, pókszerű lény támad ránk a semmiből megjelenve, valami olyasmi, amiből az EDN III-on is láthattunk nem egyet, pánikba esni nem szabad, ez se okosabb bármelyiknél. Lomha és veszélyes állat, tudni kell bánni vele, ritkán támad, de akkor keményen odasóz, jól tesszük hát, ha készek vagyunk mindig félreugrani. Testét páncél védi, gyenge pontjait viszont rikító fények jelölik, a csápok hajlatára, majd a szabaddá váló szájra kell célozni, s már le is terítettük a rohadékot.
Az evolúciós irány nem változott az előzőekhez képest. A Dead Space 3 izgalmas és lebilincselő, a játék inkább a második részhez hasonlít, mintsem az elsőhöz, sok az akció, és kevés a félelem, nincsenek már meg azok a horrorelemek, mik gombócot voltak képesek formálni az ember torkában. Az új helyszín, és a világos környezet kellemes változás az eddigi fémborítású hajóbelsők, és űrállomások után, bár a feszültség velük együtt csökken, megszabadulunk a szűk folyosóktól, az egyedülléttől és a bezártságtól, figyelmünk a színtiszta csatára koncentrálódik. A magányos harcosok viszont ne aggódjanak, társunk ezúttal se kellemetlenkedik folyton, a demót egyedül játszva csak az utolsó másodpercekben találkoztunk vele, co-op módban jön velünk csak, privát vagy nyilvános meghívóval.
A jól ismert játékelemek azért visszatértek. Különleges kesztyűnk segítségével ezúttal is tudunk tárgyakat mozgatni távolról, kék energianyalábunk, ha úgy akarjuk, lelassítja néhány másodpercre a bemért ellenséget, aki pedig a fejlesztéseket imádta, az most se fog unatkozni. A fegyverautomatához érve lehet új kiegészítőkkel módosítani puskánkat, tudunk megszerzett tervrajzok alapján új stukkert létrehozni, pénzünk elköltésével növelhetjük a meglévők sebzését, újratöltési sebességét, tölténytárát és hatótávolságát, ezen kívül pedig életcsomagokat, ammót, és különböző tárgyakat is csinálhatunk. Rengeteg lehetőség van egyéni, gyilkos kombinációk létrehozására, s az automata raktárként is szolgál, ha valamit nem akarunk magunkkal cipelni, csak hagyjuk ott, a következők bármelyikénél újra felvehetjük.
A Dead Space 3 kipróbálható változata az Xbox LIVE és a Playstation Store virtuális polcáról érhető el, két hét van a teljes játék megjelenéséig, érdemes letölteni hát. A demóban feltárulnak előttünk a fagyott bolygó titkai, s belekóstolhatunk, hogy milyen igazi talajjal élni a lábunk alatt, sokat változott a játék a kezdetek óta, átalakult, jobb lett, rosszabb lett, másabb lett. Egy valami viszont nem változott. Hogy imádjuk minden pillanatát.
Kapcsolódó cikk
Az már a múlté, lassan egy jó cím se lesz. Természetesen nekem is az első része volt a legjobb, de a maga műfajában a második is megállta a helyét és ezt is ki fogom játszani az már tuti! :)
Ezt meg a Metrot várom már, de nagyon... Ha ezek meglesznek akkor napokig eltűnök a szobámban hogy végigjátszhassam mindkettőt. De szép idők jönnek... :))))
Amúgy maga a game jó lesz sztem, bár a sok nyitott terület a demóban nekem se jött be, jobban szerettem én is a zárt, szűk tereket, de biztos vagyok benne, hogy ebben a részben is lesz bőven ilyen :)
Komolyan mondom mindjárt bevágom magamat a parketta alá!
Az igaz hogy nem fotórealisztikus,(nem is szeretem nagyon az olyan játékokat,túl sterilnek tűnnek,és emiatt sokkal valószerűtlenebbek)viszont festői babérokra tör,olyan színvilága,atmoszférája van.
Szinte ízlelni lehet!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.