Auto Club Revolution bétateszt

Szép nyári nap virradt ránk. 1989 nyarán járunk, felvesszük a műszálas, izzadságszagú pólónkat, belebújunk a Tom Selleckes shortunkba és szandálunkba. A gyermeki lelkesedés nem véletlen: eljött a nap, megyünk a Balcsira, hiszen anya már télen lefoglalta a beutalót, az elkövetkezendő két hétben egy tóparti, szocreálos üdülőparadicsom szolgáltatásait élvezhetjük. Apa már az árnyékban elfogyasztandó "régi címkés" kőbányaira gondol, az útravaló fasírozottat már betettük a zsiguli csomagtartójába. A hátsó ablakra ragasztott autóklub-matrica a garancia arra, hogy az úton nem érhet minket baj, hiszen ha elakadunk, rögtön jön a segítség. Persze csak hisszük. Az autóklub tagság nem jelenti az ingyenes mentést, sem pedig a gyorsabb és olcsóbb ügyintézést a műszaki vizsgánál. Még a kilencvenes évek elején átpártoltunk az Autójavító KTSZ-hez, hiszen a magas tagdíj fizetése indokolatlanná vált. Nos, mára már felnőttünk, így amikor az Eutechnyx játékával megismerkedtünk, önkéntelenül is megrohantak minket az emlékek. Az Auto Club Revolution egy böngészőben játszható, free-to-play autóverseny, melyet a műfaj veteránjai készítettek. Célja az, hogy hűen ötvözze a barátainkkal folytatott multis versenyzést olyan látvánnyal, amit eddig csak fizetős produktumokban láttunk.


Az értetlen fejvakarások elkerülése végett elmondjuk, hogy a brit Eutechnyx csapatát 1987-ben alapították, s máig képviselik magukat az iparban. Ők felelnek az egyik jobban sikerült NFS-klónért, a Street Racing Syndicate-ért, a poénos Big Mutha Truckersért, illetve a PS3-ra megjelent Supercar Challenge-ért, az utóbbi időben pedig NASCAR-játékokért. Habár olyan hírnévre nem tettek szert, mint a Turn 10 csapata, az árkád száguldást előtérbe helyező brigád nem tekinthető kezdőnek, igaz, patinásnak sem. Az Auto Club Revolution mindennél jobban azt sulykolja belénk, hogy verődjünk klánokba és nyomjuk le a rivális klubokat. Számos gyártó licencével a birtokukban, és nem kevés MMO-beütéssel a játék joggal pályázhat a bizalmunkra. Sőt, mivel már javában a zajlik a nyílt bétateszt, bárki belevetheti magát. Dan Robinson, a stúdió fejese elmondta, hogy alkotásukkal valódi közösséget akarnak maguk mellé toborozni. Ehhez pedig olyan szakembereket vett fel, akik korábban a GRID első részét kalapálták a Codemastersnél. Olyan az ACR, mint az online póker: leülhetsz elé néhanapján, de tolhatod rendszeresen, mindennap is.


A külcsín alapján és a mechanika pár aspektusában talán a Forza-sorozathoz hasonlítható a játék. Kezdjük azzal, hogy egyedi festéssel láthatjuk el a kiszemelt verdánkat, amit aztán egyedi kompozíciókba rendezve lefotózhatunk és megoszthatjuk a közönséggel, s még némi kredit is jár érte. Free-to-play cím esetében elég furcsa, hogy megannyi licencelt járművel és pályával rendelkezik az Auto Club Revoltion, így megérdemli a tiszteletet. Robinson is kiemelte, hogy számos horrortörténetet hallott már a gyártók által lefektetett megszorításokról, de a gyakorlatban mindegyikük készségesnek és rugalmasnak bizonyult. Még egy Pagani Zondát is szénné matricázhatunk és festhetünk, ha úgy akarjuk. Szintén a realizmusnak tesznek jót a 150-féle gyártó alkatrészei, melyek pontosan úgy működnek a játékban, mint a valóságban. Voltak olyan dolgok, amiket megtehettek a fejlesztők, s voltak, amiket nem. Egyes álomverdákat a valóságban nemigen tuningolhatnánk, ezért nem lehet a játékban sem. Kivételek persze vannak, ilyen az előzőekben említett Zonda is, sőt az ACR-ben minden fejlesztés kihatással van a jármű menetteljesítményére, érdemes kísérletezni.


Fejlődésünket folyamatosan nyomon követhetjük, láthatjuk, hogy mennyi pont kell még a szintlépéshez, gyűjteményünkbe tartozó autókat is szemrevételezhetjük, illetve bármikor rákattinthatunk a Quick Race-re, némi egyjátékos, vagy multis élményért. Persze az M.I. által vezérelt ellenfelekkel vívott futam csak arra jó, hogy kiismerjük a pályákat, vagy a frissen megszerezett négykerekűt, A Time Trial sima időmérős móka, csak az óra ellen száguldunk, persze mi magunk is készíthetünk bármilyen versenyt a megadott kritériumok alapján. Race Hangout névre hallgat a multiplayer lobby, azaz itt találjuk a különféle klánok törzshelyét. A The Gridben sorakoznak fel a versenyekre váró játékosok, láthatjuk az autóikat, megnézhetjük a profiljukat és barátnak jelölhetjük őket. A csapatszellem elsődleges, de előtte persze nem árt összerázódni. Számos csürhét találunk a játékban, egy adott márka rajongóit, vagy a különféle országok játékosait. A chatablakban mindig masszív eszmecsere folyik, pár perc nézelődés után bármikor versenyben találjuk magunkat.


Az Auto Clubs menüpont adja a játék sava-borsát, itt találkozhatsz szektatársaiddal, és versenyezhetsz itt velük. Úgy kell elképzelni, mint a helyi menő csávók bandázását a meki előtt, vagy a falu főterén. Kilyuggatott kipufogójú és "leültetett" Suzukikkal tartanak erődemonstrációt a kínai boltos gúnyába bújt, a társadalom szerényebb csoportjába tartozó leányzók előtt. Na jó, néhányuknak egy régi Honda Civic is jutott. Bőgetik a motort, körözgetnek az utcákon céltalanul, gagyi napszemcsiben és atlétában, a leeresztett ablakból kikandikáló karjukon nonfiguratív tetoválások teszik teljessé az idillt. Digitális formában már nem ilyen lehangoló a helyzet: a csatlakozáshoz különböző kritériumoknak kell megfelelned: csak egy adott verdával nyomulhatsz, vagy összespanoltál a többiekkel, magyar vagy stb. Persze saját klubbot is alapíthatsz, ha már elérted a huszadik szintet. Minden klub saját besorolással rendelkezik, amely meghatározza a tagok maximális létszámát, s mikor versenyzel a saját csapatodat is képviseled, annak rangját is növelheted. A versenyeken a klántagok összedolgoznak a kitűzött cél érdekében, minden tag tapasztalati pontot kap, szóval a kooperatív gondolkodás mindennél fontosabb.


A pénznek kétféle formája létezik a játékban: az első a Credit, amiket a versenyek teljesítése után kapunk. Egyes autókat csak E-Bucksszal vásárolhatjuk meg, melyet csak valódi pénzért válthatunk. Két font körül mozog 300 E-Bucks, a Bugatti Veyron így 10 fontba fáj. Nem titok: az ACR a mikrotranzakciókra épül, ha nem akarsz fejlődni, elég csak megvásárolnod a létező legjobb autót a játékban, s máris időt spórolsz meg. Az autókat teljesítményük alapján nyolc osztályba sorolták, a legerősebbeket csak egy bizonyos szint felett vehetjük meg valódi zöldhasúért, így az egyensúly tartható. Kredittel vagy E-Bucksszal új alkatrészeket vásárolhatunk a már meglévő verdánkba, így lehet, hogy gyorsabb autóhoz jutunk, mint ha egy drágább alapmodellbe ruháztunk volna be.. Ahogy fejlődünk, úgy nyílnak meg sorba az új osztályok, ráadásul a csodajárgányokért megszenvedni sokkal szebb, mint megvenni. A fizetős játékosokat is le lehet nyomni, mert sokszor nem a verda lóereje számít, hanem a vezetési tudás, s ez sokat számít. Tisztességtelen előnyhöz nem juthat senki.


Az Auto Club Revolutionban 29 gyártó 60 autómodellje képviseli magát, találunk Bentleyt, Bugattit, Jaguart és McLarent is. Több mint tízféle helyszínen és 25 pályán fordulunk meg, melyek között helyet kap a valódi Silverstone és Indianapolis is, de vannak olyan fiktív vonalvezetések, mint Moszkva belvárosa. A versenyek hangulatával nincs probléma, a roncsderbi nem jellemző, ha pedig mégis, majd teszünk róla, hogy a jövőben ne fussunk össze az agresszív majmokkal. Ugyan van még mit csiszolni a játékmeneten, például a vizes versenyeken nem éreztünk igazi változást a menetteljesítményben. Amint kitapasztaljuk, hogy a meglévő pénzből mit érdemes fejleszteni, sokkal rugalmasabb élmény vár ránk. Időt kell szánni rá, kísérleteznünk kell, tanulni a nagyoktól, és ami a legfontosabb: nyugodtan elviselni a kezdeti kudarcokat.


A látványt külön dicséret illeti, ez a minőség abszolút nem szokványos egy free-to-play címben. A pályák részletgazdagok, az autók jól néznek ki, az ACR-nek nincs szégyenkeznivalója a mai címek mellett. Cockpit nézetről még le kell mondanunk, de a hagyományos nézőpontokkal sincs baj, és az irányítás is egész kellemes. Mindezek mellé erős közösségi funkciók dukálnak, akár egy mobilalkalmazás segítségével is szervezhetjük a versenyeket, vagy frissíthetjük a verdát, s mikor hazaérünk a PC mellé, egy kattintással indítható a futam, amely egy külön kliensből fut. Az Eutechnyx szándéka az, hogy rendszeres tartalomfrissítéssel folyamatosan fenntartsa az érdeklődést, hallgat a visszajelzésekre és kéthetente kapunk valami újdonságot. A siker ott van a levegőben, s ha a játékosok is ráharapnak, tökéletes alternatívája lehet a PlayStation 4-exkluzív DriveClubnak, amely hasonló témával kecsegtet. A közösség gyorsan bővül, vegytiszta játékélmény párosul a megszokott dogmákhoz, a kezelőfelület barátságos, megvan rá az esély, hogy a játék címében szereplő forradalom nem csupán kitaláció. Ha nem hiszed, regisztrálj a hivatalos honlapon és próbáld ki, mi már mindent megtettünk azért, hogy meggyőzzünk.