A második részben a fejlesztők még magasabbra emelték azt a bizonyos lécet és mindenben felülmúlták előző alkotásukat. Ezek után a közönség joggal várta a még jobb és jobb folytatásokat, de sajnos csak ígéretek és csalódások sorozata várta őket. 2013-at írunk, megjelent egy reménysugár és egyre biztosabb lett: a gépszörnyek ismét rajthoz állnak, hogy az eddigieknél is brutálisabban odavágjanak egymásnak egy igazi újgenerációs derbiben! 
A Next Car Game a Kickstarter jóvoltából kezdett éledezni, a siker viszont rövid életű volt. A támogatás elfogyott, a fejlesztések félbeszakadtak, de senki se csüggedjen, nem végleges a leállás. Nos azt hiszem eleget csigáztam, jöhet a játék. Tudni kell, hogy a Kickstarter programban résztvevők illetve „fizetők” kaptak egy-egy példányt a játék egyik korai, alpha változatából, amit ma megmutatok nektek, és elmondom tapasztalataimat. 
Pre-alpha jellegéből adódóan még koránt sem tökéletes és teljes a játék, de már jelen állapotában odaver szinte minden versenytársat. Az indítófájl egy konfigurációs ablakot nyit meg, ahol is lehetőségünk nyílik a legalapabb irányítás és audio-vizuális beállítások átböngészésére. Mihelyst masinériánkhoz állítottuk a grafika szintet, lépjünk a menübe. Szegényes, kissé steril kinézete ne tévesszen meg senkit, rengeteg apró beállítás és opció kapott helyet. Sajnos ebben a verzióban vajmi kevés lehetőség van, de az ABS, az ESP és a kanyarsegítő rendszer kalibrálása azért megtalálható benne. Elsőre két autó közül lehet választani, amik előre belőtten mindenféle cicomától mentesen, de kellőképpen felspécizve állnak a garázsban. Egyik egy méregzsák kis Fiat 850-es, vöröses festéssel és dupla fehér versenycsíkozással, derbire készítve, a másik egy igazi vérszomjas aszfaltszaggató szörnyeteg, nevezetesen egy Pontiac Firebird a végletekig felgyúrva.
Ne ítélj elsőre, a rozsda és a horpadások gyilkos belsőt és gonosz lelket takarnak. Miután döntöttünk, hogy melyik járgányból szeretnénk a szuszt is kitaposni, jöhet a pálya és játékmód kiválasztása. Ezekből szintén kevés van, csakúgy, mint a kocsikból, de azért jó pár éjszakán át zúzhatunk így is. Vannak 12 illetve 24 fős roncsolások, valamint derbi elemekkel megspékelt versenyek. De ezen kívül akadnak 1v1 szemtől szembeni harcok is, ahol egyetlen riválissal kell megmérkőznünk, aztán, ha esetleg tovább palléroznánk még csiszolatlan vezetői képességünket, nyugodtan kigurulhatunk a pályák valamelyikére gyakorolni, amolyan Free-Run szerűen. 
A Derby játékmód nevéből adódóan csak egyetlen dologról szól, mégpedig a darálásról. Mindenki-mindenki ellen, egy élet, egy halál. Nincs respawn, nincs killcam, csak az adrenalin és a 24 sofőr. Egyetlen élet révén profi reflexekre és akciókra lesz szükség a túléléshez, egy casual vagy kezdő játékos a haját fogja tépni az első 15 perc - és halál - után, de egy igazi „régivonalas” gamer könnyedén átvészeli majd ezt a hosszú és kegyetlen menetet. 
El kell mondjam, hogy ebben a játékmódban nyílik leginkább lehetőségünk megcsodálni a házilag barkácsolt ROMU Engine által nyújtott pompás fizikát, valamint az autók teljesen random, dinamikus törését. Nincs előre definiált törésmodell, minden az adott helyzettől és erőhatásról függ, minden ott és úgy törik, ahogyan annak kell. Hihetetlen, eddig azt gondoltam, hogy a Burnout sorozatban atomjaira bonthattam az autókat, de megtapasztaltam, hogy az, amit akkor durvának tartottam, ehhez képest szinte semmi. Rengetegféleképpen leamortizálhatjuk verdáinkat, akár a legutolsó csavarig. 
Képzeljétek el, hogy 200-220-as sebességnél nagy gázfröccsel és lelkesedéssel belecsattanok a betonfalba, ami átszakad, repülnek a betondarabok, a betonacél elhajlik és az autód felismerhetetlenségig roncsolódik, csakúgy, mint az életben tenné. A motor átszalad az utastéren és a csomagtérben köt ki, a kerekek elszabadulnak, a lemezek horpadnak, majd leszakadnak a kocsiról. Te jóságos ég, micsoda dolgok történhetnek a pilótánkkal. De kit érdekel, hisz ezért fizetik nemde?
Race játékmódban a versenyzők felsorakoznak a rajrácshoz, majd a hármas visszaszámlálás után már indul is a szélsebes és pörgős hajsza. Szabályok nincsenek, igaz ez inkább a korai verzió egyik mellékhatása lehet, de kifejezetten jóleső érzés néha úgy nyerni, hogy átszaladok hegyen-völgyön és mindenkit beelőzök. De csalás nélkül a legélvezetesebb természetesen, a mesterséges intelligencia kifejezetten kellemes és hajlamos kőkeményen megszorongatni a mogyorót, ha nem vagyunk résen. Alattomos és piszkos húzásokkal lephetnek meg ellenfeleink, de könnyen elhibázhatnak egy-egy manővert, ha éppen nem pontosak. Ugyanis (papíron) nincs előre megírt vonaluk és egyszerűen csak nyomják neki lesz, ami lesz. Példátlanul okos és jó sofőrök, még így is. 
Grafikailag talán nem teljesen nextgen az élmény, de, ha azt vesszük, hogy ez még közel sem kész állapot, nos akkor igencsak letesszük a hajunkat. Számomra a Need for Speed viszi a pálmát kidolgozottság terén, de azt kell mondjam, hogy a Bugbearos srácok most nagyon odatették magukat és legalább annyira megszerkesztették ezeket a guruló szörnyeket, mint a „nagyok”. Nézetből van a szokásos hátulról követős, motorháztetős, útnyalós és kormánytapadós, aminek a száguldás szerelmesei nagyon örülhetnek, ugyanis manapság hiánycikk. Sajnos nem komplett még a látvány, hiányoznak bizonyos apró effektek és az animáció sem kész még, de az összkép már most is korrekt. 
A hangulat páratlan, a változatos és kellően „érdekes” helyszíneknek, a szélsebes kocsiknak és a tombolási lehetőségnek köszönhetően. A vezetési élmény egészen fantasztikus, az autóknak súlyuk, tömegük van, nem csúsznak jégen és nem pattognak le a falról, mint a legtöbb tripla A-s címben. Jut eszembe tombolás, minden, ami a pályán van mozdítható, törhető illetve rongálható. Minden bódé, minden tábla, fa, kőtömb. Egy-kettő tereptárgy nincs rendesen beágyazva ezért azzal nem lehet interakciót létesíteni, de egyébként minden mást elpusztíthatunk, hacsak éppen nem az pusztít el bennünket. Jómagam megpróbáltam feltépni egy pár beton terelőlapot, de ahogy szétrobbantak, én is az örök vadászmezőkre tértem a járgánnyal együtt. 
Hangok terén szintén remekül domborít a Next Car Game. A Pontiac veszedelmes hörgése és haragos üvöltése, melyet egy gázfröccs keretében hallat, nos az valami egészen döbbenetes. Hanghatások tekintetében minden a helyén van és minden teljesen tökéletes, ami csak létezik és hangos, az ott van és konkrétan megkülönböztethető. Értem ezalatt, hogy már csak hang alapján is megállapítható az út felülete, a tereptárgy kiléte és az autó sebessége. A felverődő kavicsok kopogása vagy a kerekívbe szorult lemezdarabok zörgése már-már kifejezetten realisztikussá varázsolja az élményt. Egyetlen bökkenő van, mégpedig a játékok egyik legfőbb eleme.
A zene. Sajnos abból egyetlen egy sem kapott helyett ebben a verzióban és ez rettenetesen visszaveti a játékélményt. Nem azt mondom, hogy a zene menti meg a játékot, de mindenképpen alapvető egy megmozgató soundtrack, főleg ha ilyen stílusú játékról beszélünk. Az ütemes wub-wub képes az egekig emelni az adrenalint, a dübörgő metál felkorbácsol és beindít, a lazább dallamok megihletnek, de itt egyik sem mutatkozik meg. Ez persze nem lehet probléma, hiszen így mi gyárthatunk a futamok mellé saját OST-ot, így is hozzásegítve magunkat a tökéletes és személyre szabott élményhez. 
Végszóként annyit említenék, hogy ha egyszer megjelenik, akkor a Next Car Game remek játék lesz. Sőt, már most össze van rakva, minden korosztály számára ajánlatos a kipróbálása. A véneknek (nekem?!) nosztalgiából, a fiatalabbaknak pedig csak azért, hogy tudják miről is beszélnek az előbb említettek, mikor lehurrogják az évente megjelenő guruló cirkuszos szoftvereket. Próbáljátok ki bátran, ha hozzá tudtok jutni, megyek is vissza, csapatni egy keveset, mert nagyon beleálltam, és nehezen tudom letenni. Kellemes ünnepeket minden egyes gamer társamnak és a Gamekapocs minden egyes olvasó és munkálkodó tagjának!
Kapcsolódó cikk
remélem rendesen megcsinálják és kiadják!
Szóval én is várom nagyon :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.