Yaiba: Ninja Gaiden Z teszt

  • Írta: fojesz
  • 2014. április 1.
  • teszt, xbox 360, yaiba: ninja gaiden z
Link másolása
Értékelés 4.5
Egy kiborg nindzsa harcol a kommunista zombik ellen: ez lehetne a tökéletes játék, ehhez képest most inkább bekuporodnék a sarokba, és addig zokognék, amíg el nem alszom.

A Yaiba: Ninja Gaiden Z egy olyan versenyszámban állt rajthoz, amit lehet nagyon jól és nagyon rosszul is csinálni, mindenesetre nehéz egyensúlyozni, és a mérleg nyelve egy pillanat alatt billenhet el az egyik oldalról a másikra. A mélyen tisztelt Keiji Inafune maga is azt nyilatkozta, hogy a Yaiba képében végre olyan játékon dolgozhat, amibe tényleg mindent belepakolhatott, és hiába lelkesedtem én is annyira, hogy végre kiborgként zombikat szeletelhetek, a végeredmény erőltetett lett. És ez csak a kezdet: nehéz megmondani, hogy ki rontotta el a dolgot, de a Yaiba technikai értelemben is összecsapott, ami végképp megpecsételi a sorsát.

A Yaiba a Comcept, a Team Ninja és a Spark Unlimited szerelemgyereke, nem mellesleg pedig a Ninja Gaiden-sorozat spin-off epizódja. Hogy ennek aztán ki örül, az már részletkérdés: a Yaiba egyáltalán nem tesz hozzá a Ninja Gaidenhez, lerí róla, hogy inkább márkázási szempontból játszott szerepet az ismerős cím átvétele. Az univerzum azért valahol közös, a történet szerint antihősünk, Yaiba Kamikaze bosszút akar állni a Ninja Gaiden főhősén, Ryu Hayabusán, amiért az majdnem megölte, azt viszont már nem nagyon részletezi a játék, hogy hogyan csöppentünk egy zombiinvázió kellős közepére, és hogy miért vagyunk Oroszországban. Kapunk majd válaszokat, sőt mi magunk is kutathatunk a pályákon sztorirészletek után, de összességében kijelenthető, hogy ebből a játékból nem fognak regényt írni.

És igen, az alapfelállás bugyuta, és a karakterek is egységsugarúak, de ezt nem feltétlenül kell a készítőknek felhánytorgatni. A Yaiba vérbeli hack & slash, és a körítése maximálisan felvállalja ezt. A lényeg, hogy fröcsögjön a vér, a zombik legyenek sokan, nem árt a csúnya beszéd és a pajzán viccelődés, és végül is miért ne adjunk olyan egysorosokat a főszereplők szájába, hogy attól a VHS-korszak legnagyobb akcióhősei is a falra másszanak? Könnyű észrevenni, hogy a Yaiba egyáltalán nem akarja magát komolyan venni, ha belegondolsz már a kiborg nindzsa vs. zombiinvázió is elég röhejes, de ezzel nincs is probléma. A gondok ott kezdődnek, ha mindez túllendül egy bizonyos ponton: a Yaiba nem igazán áll össze, csak mérsékelten vicces, amikor pedig egyáltalán nem az, akkor nyilván erőltetett, ami csak kínos feszengést okoz a tévé előtt ülő játékosban.

Sebaj, ugorjunk, a lényeg úgyis a kaszabolás! Nos, a Yaiba ezen a téren sem említhető egy lapon a Ninja Gaidennel, valószínűleg tudatos döntés folytán, de a játékmenet lényeges egyszerűsödésen ment át. Hősünk három különböző fegyverrel rendelkezik, a katanájával közelebbről tud odasuhintani az ellenfeleknek egy közepesen erőset, a robotkezével erősebbet sebezhetünk, illetve van neki még egy marha jó, láncos buzogánya is, amivel Kratoshoz hasonlóan tud csapkodni. Fejleszteni lehet, de csak minimálisan: alapvetően ezek kombinálásával kell tömeget oszlatnunk, közben persze védekezhetünk és dashelhetünk, hogy minél kevesebb karcolással ússzuk meg a csetepatékat. A harc kétségkívül látványos, literszámra folyik a vér, és a kellően legyengített ellenfeleket még ki is lehet végezni - itt még egy-két diszkrét lefejezés is befigyel, sőt a felvágott delikvens végtagjait is megőrizhetjük, hogy azzal osszuk a további nyolc napon túl gyógyulókat.

Viszont ebből is kitűnhet, hogy túl sok taktikai lehetőséged nem lesz, legyél gyors, mégis óvatos, és akkor előbb-utóbb minden zombival megbirkózol. Mert belőlük lesz bőven, sok kicsi, egy kevés nagyobb, meg egy-egy óriási, és bár általában az az erősségük, hogy masszív túlerőben vannak, néha bevetnek mást is: savval is leköphetnek, árammal sokkolhatnak és fel is gyújthatnak, ha nem vigyázol. Ezek az “elemek” jelentik egyébként a játék egyik ritka színfoltját: egész jól el lehet bíbelődni azzal, ahogy ezeket a rémségeket egymásnak vezetjük, azok pedig véletlenül végeznek egymással, sőt kombinálhatunk is - ha egy elektromos zombit hozzávágunk egy tüzet okádóhoz, masszív pusztítást végezhetünk a terepen.

A monoton szabdalást általában ügyességi jelenetek és - kis túlzással - fejtörők oldják. Utóbbiaknál csakugyan a különböző elemek kombinálása kapja a főszerepet, és általában az a cél, hogy bejuttassuk magunkat valahova, előbbiek pedig amolyan ugrálós-sprintelős szekvenciák. Ezek, bár kétségkívül látványosak, technikailag sokszor nem többek egy jól álcázott QTE-jelenetsornál: itt ugyanis egy-egy gomb lenyomására korlátoznak komplett mozdulatokat, neked csak az időzítésre kell figyelned. Igen, talán túlzottan is buták ezek a részek, én azért tudtam értékelni őket: a Yaiba: Ninja Gaiden Z egy baromi lineáris játék, a pályatervezés sem az igazi, úgyhogy nem árt, ha valami felrázza az összképet. Egyéb elfoglaltságként pedig gyűjtögetnivalók után kutathatunk, a már említett sztorimozaikok mellett a HP-nkat és az egyes elemekkel szembeni ellenállásunkat is így növelhetjük.

“Oké, lehet, hogy nem nagy szám a játék, de ezek alapján egy próbát simán megérne!” Gondolhatod, és igazat is adok neked, a probléma viszont az, hogy még ezt az átlagos élményt is alaposan rombolja, hogy a Yaiba nehéz. De nem ám úgy, mint a Ninja Gaidenek, hogy megkövetelik tőled a maximális koncentrációt és gyakorlást, és kvázi elvárják, hogy megszenvedj a győzelemért! Nem, a Yaiba egy igazságtalan és szemét játék, ami inkább frusztrációt jelent a játékos számára, mintsem valódi kihívást, és bár nem túl hosszú a maga hét küldetésével, szinte biztos, hogy kétszer annyi időt töltesz majd el előtte a folytonos egy helyben toporgás miatt. A túlerő néha óriási, érzésem szerint ellentámadni is nehéz, de ha ezekhez hozzá is tudsz szokni, akkor is garantált, hogy a fix és sokszor nagyon rossz helyre figyelő kamera megkeseríti majd az életedet, sőt általában el is veszi azt. A végeredmény: kontrollercsapkodás és újratöltés.

És furcsa mód, a játék nagyon-nagyon sokat tud tölteni, amit nem is igazán értettem. Xbox 360-on húsz másodpercek is elteltek a respawn előtt, és ehhez hozzá kell tenni, hogy menet közben is többször leesett a framerate az elvárható 30 fps alá. A Yaiba alatt a harmadik generációs Unreal Engine fut, erre húztak rá egy cel-shaded köntöst, a pályák pedig picik és behatároltak - ilyennek nem szabadna előfordulnia. A játék ettől függetlenül nem néz ki rosszul, a képregényes stílus mindig menő marad, és itt kifejezetten intenzív élményt is nyújt, ahogy hősünk villanásként cikázik a zombik között, és a kardja suhintása nyomán repkednek az oszladó dögök.

Kár a Yaibáért. Egy játéknál, ha nem működik megfelelően az alapkoncepció, vagy ha a technika rombolja a játszhatóságot, az már önmagában is kiábrándító tud lenni, itt viszont ez a két dolog egyszerre jelentkezik, és alaposan rányomja a bélyegét a végeredményre. Biztos vagyok benne, hogy van egy szűk réteg, aki túl tudja magát tenni ezeken a buktatókon, és végül jót fog szórakozni a játékkal, de minden valószínűség szerint az átlag nem tizenezer forintért kezd majd el kísérletezni, hogy vajon ehhez a csoporthoz tartozik-e…

14.
14.
tolnaidavid
meg pörgös a játék nagyon szép
13.
13.
tolnaidavid
és azé jo az xbox360as meg a pcs mert kihávást nyujt a játék
12.
12.
tolnaidavid
nekem tetszett azon kivül hogy van benne hiba például pár résznél az istenek az istenek nem akkar meghalni de nagyábol enyi ez egy hack n slash game ugyanugy mint az xbox 360 verzio csak itt zombikkal és persze pcn nagyon király game a sok bugtol eltekintve ja meg a kamera
11.
11.
Skygameboy
Ez a játék valami förtelem. Nem egy kaszaboldát tóltam már végig, de ennyire rossz kombó rendszerrel még soha nem találkoztam.A játék egyetlen pozitív része az ugrálás és kb ennyi. Gagyi bossok minimális fejlődési lehetőség, egyszerűen egy förvedmény . Hiba volt ezt ninja gaiden néven kiadni mert a szintén rossz 3. Rész után egy ilyen tényleg a földbe döngöli a sorozatot.
9.
9.
sebtapasz
pedig a trailer gusztusos...
8.
8.
Raam989
Bíztam benne, hogy ez a játék egy kicsit visszahozza az NG játékok fénykorát, de úgy látom nem sikerült neki, sőt... :(
7.
7.
keiji maeda
#5: a killer is dead szerintem förtelmes is volt , sokkal többet ki lehetet volna hozni belőle végig se tudtam vinni anyira nem tetszett.
6.
6.
K2 The Highest
Ugyanennyit adtam volna rá.
5.
5.
Drazhar
A Killer is Dead-et is rommá húztátok, holott az is teljesen korrekt kis kaszabolás volt, szóval mindenképp vetek egy pillantást erre is!
3.
3.
csux
A konzolos verziónak ez a pontszám még talán ok is lenne, ha nem azt írnátok negatívumnak hogy frusztráló és hogy erőltetett... nemtudom hogy észrevettétek e de a játék se veszi komolyan magát, nem erőltetett hanem idióta humorral operál.
A PC-s verzióban viszont a kamerakezelés teljesen rendben van, szóval a végleges megítélésetek szerintem (és ahogy nézem más szerint is) hiányos, nem érdemel ilyen rossz minősítést.
2.
2.
felegyi
Kíváncsi voltam mit adtok rá... szerintem egy erős 7-est megérdemel a produktum!
1.
1.
DON GONDOCS
Azért egy spin offhoz képest, meglepően jó lett. A harc kellően pörgős, a látvány a helyén van és a klasszikus ng-vel is lehet játszani.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...