Strike Suit Zero Director's Cut teszt

A műfaj hőskorában szinte minden hónapra jutott valami űrös, lövöldözős móka. Máig visszatér álmainkban a jóval bonyolultabb Freespace, az Aquanox, netán a Colony Wars, de hazánk sem szégyenkezhet, gondoljunk csak a Nexus: The Jupiter Incidentre. Így aztán jó néven vettük, hogy közösségi támogatással a háta mögött a londoni Born Ready Games a tömény akcióra kihegyezett Strike Suit Zero-val állt elő. A közepesnél valamivel jobb értékelések után a fejlesztők nem álltak meg, finomítottak a recepten és az új konzolok térnyerésével kapóra jött az újrakiadás. Így született meg a javított Director’s Cut, melynek hozományait sajnos nem kapják meg egy patch formájában az előző verzió tulajdonosai. Akik számára viszont ismeretlen a cím, jó pár órára elegendő elfoglaltságot nyújtanak a végtelen űr ádáz küzdelmei.


A gyönyörűen megkomponált intró után kissé szerényebb keretek között indul a karrierünk. Főhősünk egy Adams nevű újonc pilóta, aki a Föld Egyesült Nemzeteinek színében indul harcba a Black Feet nevű, agresszív kolónia ellen, amelynek következő célpontja a kicsiny bolygónk. A lázadó gyarmatok szerte a galaxisban fellelhetők, még szerencse, hogy hősünk egy új típusú harci űrhajóra tesz szert, amely alkalmanként képes robottá alakulni. Ahogy az várható volt, a történettől nem esünk hanyatt, kiszámítható fordulatokkal operál, de az elejétől a végéig elég tisztességes ahhoz, hogy ne nyomjuk el azon nyomban az átvezetőket. A kampány során 13 küldetésben vehetünk részt, kísérhetünk nagyobb hajókat a végcéljuk felé, űrbázisokat és hullámokban támadó ellenséget lőhetünk szét. Ehhez jön még a rendezői változatban a Heroes of the Fleet névre keresztelt minikampány öt epizóddal. Mivel az űrben zajlanak a csetepaték, így a környezet túl nagy változatosságot nem vonultat fel, mégis számos olyan apróság van, amik miatt soha nem érezzük unalmasnak a missziókat.


A játékmenet szerencsére élvezhető, az irányítás a DualShock 4-gyel sima és pár perc alatt belerázódunk. Persze minden opció elérhető a kontrollerről, így aztán a harcok totálisan árkádosak. A Strike Suit hajó egy gombnyomásra képes átalakulni két lábon járó mechává – ez lenne az alkotás legnagyobb csavarja. Ebben a formában akár több ellenfelet is becélozhatunk, ám az átalakulásnak ára van: fel kell töltődnie a Flux-mérőnknek, ami csak az ellenséges hajók megsemmisítése után lehetséges. Az űrhajó és a mech közötti váltás egyszerű és zökkenőmentes.


Többféle Stike Suit van a játékban, amiket teste szabhatunk a harcok előtt. Néhányuk pajzsa több lövés bír el, de kissé sután irányítható és fordítva. Mindegyikük rendelkezik különféle elsődleges és másodlagos fegyverrel, amik között a D-paddal válhatunk kedvünkre. Járművünket idővel fejleszthetjük is, ám nem kell komoly RPG-rendszerre gondolni, a célkitűzések teljesítése után hajónk fokozatosan jobb lesz, nagyobb tűzerőre tesz szert és így tovább. Minden misszió után részletes statisztikát kapunk a teljesítményünkről, medálokat szerezhetünk és az online ranglistán összehasonlíthatjuk eredményeinket másokéval.


Bár újoncok számára már az első küldetés is izzasztó lehet, de gondoljunk arra, hogy az új kiadás előtt sokkal, de sokkal rosszabb volt a helyzet. A kihívás szinte embertelennek tűnt néhány esetben, illetve az ellenőrzőpontokat is meglehetősen ritkán adagolta a program. A fejlesztők szerencsére a legtöbb kritizált elemet javították a Director’s Cutban, így a zöldfülűek sem feltétlenül halnak meg az első percekben, míg a többiek sokkal okosabb és folyamatosan nehezedő kihívással nézhetnek szembe. Gerinctelen húzásokkal sem találkozunk, bár az utolsó missziók során nekem is fel kellett állnom, elszívni egy cigit és lenyugodni.


A látványvilág meglehetősen impozáns, bár semmilyen extra sallangokról nem számolhatunk be. A hajómodellek részletesek, az effektek nem túlzóak, mégis gyönyörűek, a cikázó lövedékek szépen megvilágítják az űrt. A tetejébe a zenék pumpálják az adrenalint, a betöltés gyors, a framerate pedig száguld, mint egy megbokrosodott ló. Komolyságot és szerteágazó mikro menedzsmentet ne várjon senki a Strike Suit Zero-tól, itt nem kell stratégiázni, csupán lőni, ahogy a csövön kifér. Ne ijedjetek meg, azért az eszetlen hozzáállást nem díjazzák, nem árt némi taktika a sikerhez. A hozzáadott tartalmak ugyan nem érik meg az újbóli beruházást, viszont akik csak most ismerték meg a programot és kedvet kaptak némi lövöldözéshez, alternatíva híján nem is tudnánk mást ajánlani. Unalomnak a nyomát sem láttuk, ha pedig maximalistának tartod magad, a játék újrajátszhatósági értéke is tetszeni fog.