God of War Collection PS Vita teszt

A God of War-sorozat a Sony egyik legnagyobb húzócíme, nem csoda hát, hogy a PlayStation 2 alkonyán megjelent első és második rész egészen hamar, már 2009-ben megkapta a maga HD-változatát.  Szükség is volt rá, hiszen a harmadik rész 2010-es megjelenése vészesen közeledett és muszáj volt bevonni azokat a játékosokat is, akiknek kimaradt az instant klasszikussá váló első két rész. Mivel a PS Vita mostanában nem éppen bővelkedik exkluzív címekben, a Sony klasszikus PS2-sorozatokkal próbálja jó kedvre deríteni a Vita-tulajokat több-kevesebb sikerrel. Tavaly nyáron jött Jak and Daxter trilógia, múlt hónapban a Sly Cooper és társai tették tiszteletüket a konzolon, most pedig Kratos kalandjai elevenednek meg újra kezünkben.

Kezdjük egy jó hírrel: a God of War Collection vásárlói megkapják mind a PS3-as, mind a PS Vitás verziót, sőt akinek eddig is a digitális könyvtárában kuksolt a nagykonzolos változat, az is letöltheti a kézikonzolos verziót. Sajnos cross-save funkció ezúttal kimaradt, így mentéseinket nem vihetjük át gépeink között, viszont legalább duplán kapjuk meg a trófeákat. A két játék tartalmában nem változott semmit, ugyanazt kapjuk, amit a 2009-es PS3-as csomag nyújtott.

A God of War kilenc évvel az első rész megjelenése után és remekül játszható. Az idő vaskereke nem fogott a játékokon, talán a kamerakezelésben találhatunk egy-két idejétmúlt megoldást, de ezek a problémák eltörpülnek a God of War erényei mellett. Az epikus harcok a főellenfelekkel, a könnyen tanulható, de mégis taktikus harcrendszer még ma is simán megállja a helyét, viszont ehhez szükség volt egy megfelelő portolásra is, hogy kézikonzolon is élvezetes maradjon az ellenfelek aprítása.

Volt szerencsém a Jak and Daxter Trilogy PS Vitás változatához, és bár a játékot sikerült tartalmában megőrizni, sajnos technikai oldalról rosszul sikerült az átirat. A grafika természetesen szebb volt az eredeti PS2-es változatnál, de a sebesség, nem hogy a 60fps-t nem érte el, de egyes esetekben még a 30-at is alulról nyaldosta. Emiatt az irányítás pontatlanná és frusztrálóvá vált, és sokat nehezített az amúgy sem könnyű trilógián.

A God of War esetében az irányítás pontossága és precízsége hatványozottan fontos, ehhez pedig stabil sebességre van szükség, és szerencsére ezt sikerült is elérni. Bár a PS3 60fps-ét ezúttal is elfelejthetjük, ezúttal egy-két kivételtől eltekintve nem fogunk találkozni lassulásokkal és szaggatásokkal. Szerencsére ehhez a grafikán sem kellett sokat butítani, a GoW vitás verziója valahol a PS2 és a PS3 között helyezkedik el, a kis képernyőn ez pedig remekül néz ki.

Sajnos probléma így is akad, az átvezetőket nem sikerült szélesvásznú felbontásba átvarázsolni, így kicsit olyan, mint amikor ezeréves YouTube-videókat nézünk a Full HD-s monitorunkon. A menük és a feliratok hasonlóan jártak, borzasztóan homályosak, a felvillanó gombok jelei pedig olyan pixelesek, hogy pillanatok alatt a PS1-es korszakban fogjuk érezni magunkat, nem éppen jó értelemben. A hangok minősége szintén romlott kicsit a tömörítés miatt, de szerencsére ez kevésbé zavaró, mint a fent említett hibák.

A technikai megvalósítás mellett az irányítás is gyenge pontja szokott lenni a vitás átiratoknak. A Sony kézikonzolján kevesebb a gomb, mint a kontrolleren, így a fejlesztők általában ilyenkor a gép egyéb képességeit hívják segítségül. Így történt ez most is, a hiányzó gombok nagy részét az érintőképernyő pótolja, és jól is működik, talán a kitérés használata fura elsőre, de pár óra alatt ez is megszokható. Feleslegesnek éreztem kicsit, hogy az cselekvések egy  részét a hátsó tapipaddal végezhetjük el, például a ládák kinyitásához nyomva kell tartani, de ezt kell tennünk, ha menteni szeretnénk a megadott helyeken. Nem igazán tesz hozzá a játékmenethez, szerintem felesleges bonyolítás ez, de jobb, ha megtanulunk vele együtt élni, mivel az irányítást nem lehet átkonfigurálni.

Akinek megvan a PS3-as God of War Collection és rendelkezik PS Vitával, annak úgysem kell ajánlanom a játékot, Kratos úgyis ott szaladgál a kedvenc kézikonzoljuk képernyőjén. Bár nem ez lett a sorozat első két részének a legjobban sikerült változata, mégis bátran ajánlom a beszerzését, hiszen a vásárlással a nagy- és kiskonzolos verzió is a markunkat üti és a PSP-s részek mellett, most már a sorozat klasszikus epizódjait is magunkkal vihetjük bárhova.