Men of War: Assault Squad 2 teszt

A Men of War-sorozat 2009-ben indult útjára az ukrán Best Way gondozásában. A cégtől már akkor sem állt messze a második világháborús stratégiák fejlesztése, hiszen két ilyen cím is mögöttük volt. Ennek ellenére a sorozat folytatásait már nem ők rakták össze, ami nem is csoda, hiszen az első rész sikerei után ipari mennyiségben érkeztek a Men of War-játékok. Körbejárhattuk a második világháború összes helyszínét, sőt egy Vietnámban játszódó mellékágat is kaptak a rajongók. Az Assault Squad 2 a 2011-ben megjelent különálló kiegészítő folytatása, de ne becsüljük alá, hiszen az apróbb balanszok mellett új küldetéseket és grafikus motort is kapott a játék.

A legnagyobb újítást egyértelműen a látvány mai szintre emelésével érték el a fejlesztők. Az Assault Squad 2 határozottan jól néz ki és bár elmarad a tavalyi év stratégiai etalonjától, a Company of Heroes 2-től, vegyük figyelembe, hogy a Men of War fejlesztői sokkal kisebb büdzséből gazdálkodhattak. Ettől függetlenül mégis részletes grafikát kapunk, az árnyékok jól mutatnak, az egységek és a járművek még közelről is látványosak, az animációk pedig már majdnem megütik a fentebb említett CoH 2 szintjét. Egyedül talán a robbanások csúnyácskák kicsit, de ennél nagyobb probléma az optimalizálatlanság, hiszen erős gépeken is képes be-belassulni a játék. A játékélményt megkeserítő szaggatásokra azért nem kell számítani, de lehetett volna stabilabb a motor, ha már ennyit késett a megjelenés.

Második világháborús játékokban a hanghatások mindig is fontos szerepet játszottak, legyen szó akár stratégiáról vagy FPS-ről. A Men of War ilyen szempontból is jól teljesít, a robbanások, lövések jól és hangosan szólnak, de a járművek motorhangjai is megdobják a hangulatot. Egyedül talán a zene, ami az ember agyára mehet, mivel, bár nincs semmi gond vele - hozza a szokásos második világháborús nagyzenekari témákat –, sajnos sokat ismétlődik.

Aki játszott az első Assault Squaddal, az tudhatja, hogy a játékban nem volt sztori mód és ez most sincs másként. Ez nem azt jelenti, hogy búcsút inthetünk az egyjátékos élménynek, mivel a Skirmish menüpont alatt öt oldal küldetései várják az arra tévedőket, és ezeket egyedül és kooperatív módban is lehet játszani. Bár a missziókat párbeszédek is színesítik, nincs összefogó történet, mindegyik egy-egy második világháborús csatát elevenít meg.

A Skirmish küldetésből sok van, szám szerint 40, azonban ebből csak 15 darab új, a többit az Assault Squad első részéből emelték át a készítők. Ráadásul az új missziókhoz csak akkor lehet hozzáférni, ha a régi-új küldetéseket teljesítjük, ez pedig nagyon rossz hír azoknak a rajongóknak, akik már átrágták magukat ezeken az előző részben. Bár a fejlesztők szerint a régi Skirmish pályákat teljesen felújították, ez a gyakorlatban csak az új motorból adódó grafikai tuningot jelenti, és inkább tűnik helykitöltésnek a régi helyszínek újraszerepeltetése.

Ez a fajta újrahasznosítás egyébként nem csak a Skirmish módra, hanem az egész játékra jellemző. A főmenü azonnal ismerős lesz a rajongóknak, emellett a készítők hiába hirdetik az impozáns számokkal rendelkező 65 pályából álló multiplayert, ha ezeknek nagy része megint csak az előző játékokból lett átemelve.  Persze, aki most vásárol először Men of War játékot, annak mindez elképesztő mennyiségű tartalom lesz, de a rajongók szempontjából ez inkább lehúzás, mint újdonságokkal teli folytatás.

Játékmenet terén újfent nincsenek radikális változások, az Assault Sqad 2 továbbra is egy bázisépítést mellőző stratégiai játék. Emiatt sokkal nagyobb hangsúly kerül az egységekkel való manőverezésre és azok mikromenedzselésére. Ez különösen jellemző a Men of War-sorozatra:minden egység rendelkezik saját inventoryval, melyben klasszikus szerepjátékokhoz hasonlóan pakolgathatunk, segítségével embereinket könnyedén más fegyverekkel is felszerelhetjük. Mivel nincs egységgyártás, az utánpótlást harci cselekedeteink és az elfoglalt kontrollpontok után kapott pontokból oldhatjuk meg. A mikromenedzselés a csapatirányításban is jelen van, könnyedén szétszedhetjük a csoportokat és újakat kreálhatunk, sőt, talán túlságosan is egyszerű, mivel ha kicsit nem figyelünk oda, káosz alakulhat ki katonáink soraiban. Embereink a Company of Heroes-sorozathoz hasonlóan fedezékbe húzódhatnak, viszont épületekbe nem küldhetjük be őket, ez számomra hiányzott kicsit. Amiben a többi stratégiai játék fölé emelkedik a Men of War, az a járművek páncélzatának sérülésének lemodellezése. Tankjaink attól függően sebződnek melyik oldalról találják el őket, és az is sokat számít, mivel adták le a lövést és milyen messziről érkezett. A mi szempontunkból ez sok stratégiázásra ad lehetőséget, hiszen így a hátba és oldalba támadás nagyon csábító taktikává válik.

Nem új ötlet, de ritkán látott vendég stratégiai játékokban a Direct Control, mellyel egy gombnyomással bármely egység felett átvehetjük az irányítást. Ilyenkor a „WASD” segítségével manőverezhetünk, az egérrel pedig célozhatunk és használhatjuk az adott jármű vagy katona fegyvereit. Végig így irányítani nem fogjuk a játékot, az biztos, de arra pont jó, hogy mesterséges intelligencia botladozásait kijavítsuk az útkeresés terén.

A kezelőfelület is finomodott kicsit, bár korántsem olyan mértékben, mint ahogy azt a készítők hirdetik. Az egységeket végre ikonok segítségével is irányíthatjuk, és nem kell őket mindig kijelölgetni, de ettől az interfész még mindig kicsit átláthatatlan. Sok az ikon és azok is nagyon kicsik, egy kezdő játékost könnyen elijeszthet. Az is érthetetlen számomra, hogy az oktató küldetést miért kellett eldugni a főmenüben (a bónusz tartalomban található), hiszen az új játékosok nem hiszem, hogy azonnal a mélyvízben szeretnének kezdeni. Sajnos az oktató misszió is egy az egyben az első részből lett átemelve, így sok dologra maguktól kell rájönniük az újoncoknak.

Ha belejövünk a játékba és már nem azon kell gondolkodni, mi hol van a kezelőfelületen, egy nagyon mély második világháborús stratégiát ismerhetünk meg az Assault Squad 2 személyében. Érdemes benézni a többjátékos menüpontok alá is, hiszen rengeteg játékmód várja az érdeklődőket. Harcba szállhatunk egymás ellen, de akár egy nyolcfős coop meccsbe is beugorhatunk, ami leírhatatlan élményt nyújt. Bár fent írtam, hogy a játék sokat átvesz az előző részekből és kicsit hiányzik belőle az igazi tartalom, ezen sokat segíthet a Steam Workshop, ahonnan pár kattintással felhasználók által készített pályákat, modokat és missziókat tölthetünk le. Már most is egész jó darabokat lehet találni, sőt megkockáztatom, hogy egyes missziók jobbak, mint amiket maguk a játék fejlesztői találtak ki.

Sajnos a Men of War rajongói számára kevés tartalmat kínál az Assault Squad 2, hiszen nem csak játékelemeket hasznosít újra, hanem komplett pályákat próbál lenyomni ismét a torkunkon. Ettől sajnos a nyomott ár ellenére is inkább tűnik egy nagyméretű DLC-nek, mint teljes értékű folytatásnak. Persze azoknak ez nem fog feltűnni, akiknek nem volt szerencséjük a sorozat előző részeihez, sőt nekik egy kifejezetten tartalmas szórakozás lehet a játék, viszont őket a játék bonyolultsága fogja elriasztani. Az újoncokat a jól elrejtett suta oktató mód sem fogja segíteni és hosszú órák várnak rájuk, mire beletanulnak a játék kezelésébe, azonban ha ez megtörtént, egy részletes és élvezetes stratégiai játék vár majd rájuk. A stílus kedvelőinek érdemes egy pillantást vetniük az Assault Squad 2-re, de ha nem vagy biztos a dolgodban, akkor inkább próbáld ki az előző rész demóját, abból könnyen leszűrheted, mi vár rád.