The Witcher Adventure Game bétateszt

A CD Projekt RED nagyban gondolkozik, nem elég, hogy hamarosan trilógiává bővítik a nagysikerű szerepjátékukat, további terveik vannak az Andrzej Sapkowski által elképzelt sötét fantáziavilággal. A kötelezőnek számító MOBA mellett egy hagyományos társasjátéknak is örülhetnek a rajongók. A The Witcher Adventure Game fizikai és digitális formában fog megjelenni a közeljövőben, utóbbival mi is összebarátkoztunk, hiszen júniusban a GoG.com új Galaxy platformjával egy időben debütált a zárt multiplayer béta. A disztribúciós rendszer legújabb verziója hasonló a Steamhez, igaz, itt minden alkotást DRM-mentesen tesznek közzé. Nyilván a társasjáték bétájához szükség van online kapcsolatra, a partnerkereső már most eléggé kiforrott, ha jól számoltunk, tíz másodperc alatt találtunk magunknak játszótársat. Jómagam nem túl gyakran görnyedtem a papírtáblák fölött, a családdal eltöltött néhány Ki nevet a végén?- és Monopoly-meccsen kívül nem igazán léptettem a bábukat - inkább a papíralapú szerepjátékokkal múlattam az időmet. A The Witcher-univerzum viszont a szívem csücske, így keresve sem találtam volna jobb alkalmat arra, hogy visszatérjek a dobókockák közé.


A The Witcher Adventure Game-t elindítva egy diavetítésre hajazó oktatóképernyőt találjuk magunkat, amely nagyvonalakban vázolja fel a főbb tudnivalókat, majd a menüben rögtön indíthatjuk az első meccsünket. Mondanom sem kell, elsőre riasztónak tűntek a szabályok, az igazi mélységek csak hosszú gyakorlás után jönnek elő, számos elvesztett játék után. Miután összekerülünk az ellenfelünkkel, ki kell választanunk magunknak a négy rendelkezésre álló karakter közül azt, akit irányítani szeretnénk – a leggyorsabb győz elven. Így elsőre hiába is szerettem volna Ríviai Geraltot, partnerem fürgébbnek bizonyult – maradt tehát Yarpen, a szószátyár törpe, Dantelion, a bárd (a Vaják regényekből ismerős Kökörcsin), illetve a bájos varázslónő, Triss Merigold. A társasjátékkal 2-4 játékos nyomulhat egyszerre, a kezdőknek viszont bőven elég egyetlen ellenfélre koncentrálni. A cél az, hogy a lehető legtöbb Victory pontot összegyűjtsük: aki a leggyorsabban ér el egy bizonyos mennyiséget, az nyer. A képernyő legnagyobb részét persze a tábla foglalja el, amely voltaképpen annak a kontinensnek a térképe, ahol a The Witcher-történetek játszódnak. Első ránézésre a világ kicsinek tűnhet, de ez nem így van, részletes és szépen megrajzolt, szabadon bebarangolhatjuk - az irány tőlünk és a küldetések céljától függ.


A körökre osztott címben nem az a cél, hogy elérjünk a kiinduló pontból a célig, hanem az, hogy hatékonyan töltsünk el a játékkal eltöltött időt. A végső változatban találunk szóló módot is, melyben az M.I. ellen hadakozhatunk, ám az igazi élmény a multiplayerben keresendő. Rövid és hosszú meccseket is választhatunk, utóbbiaknál már jóval több Victory pontot kell bezsebelnünk a győzelemhez és nem ritkán hosszú órákig eltarthat egy parti. A játék lényegi részét a küldetések adják, amiket véletlenszerűen húzott kártyák formájában vehetjük fel, ha elérünk a térkép adott pontjára. Az alapnak számító tennivalók (például juss el egy bizonyos városba) mellett összetettebb feladatok is várnak ránk – legfőképpen akkor, ha elérünk egy bizonyos helyszínre. Minél több missziót teljesítünk, annál nagyobb lesz a jutalom. Minden küldetés során különféle mellékfeladatokat is abszolválhatunk, de hanyagolhatjuk is, csak a legfontosabb tennivalókra koncentrálva. Máskor viszont pont az vezet sikerhez, ha alaposak vagyunk. Hiába farmolja a küldetéseket az egyik játékos, amikor a szorgalmas ellenfele több pontot ér el a mellékes célokkal. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a küldetések teljesítéséért különféle erőforrásokat kapunk, így nem mindegy, hogy miből gazdálkodunk a következő körben. 


Hiába vagyunk kellően megfontoltak, ha a sors másképpen rendelkezik, és olyan szörnybe botlunk, amibe beletörhet a bicskánk. Ha rosszul jövünk ki a körből, az rányomja a bélyegét a következőkre, lehetőségeink korlátozottak lesznek, így nem is létezik mindent verő stratégia, sokkal inkább a szerencsén múlik minden. A játékosoknak egyébként hatféle intézkedés áll a rendelkezésére, amikor rájuk kerül a sor, ám körönként csak kettőre jut idő: pihentethetik hősüket (ilyenkor regenerálódnak és védve lesznek), megvizsgálhatják környezetüket, fejleszthetik karakterüket (új skilleket szerezhetünk), speciális képességeiket csillogtathatják, vagy utazhatnak tovább. Ez utóbbiból rögtön kétféle létezik: a normál utazás során az út eseménytelenül telik a szomszédos térségbe, míg a gyorsutazás során sokkal távolabb juthatunk el, igaz, ilyenkor már sorskártyát kell húznunk, azt kockáztatva, hogy valami zűrös ügybe keveredünk.


A szereplők persze nem csak kinézetükben különböznek egymástól, hanem különféle egyedi képességekkel rendelkeznek, így nem árt, ha a saját stílusunknak megfelelő karaktert választunk (ami ugye nem mindig jön össze, legyen a tarsolyunkban egy B-terv is). Geralt például különféle főzetekkel készíthet, Triss nem rest varázslatokat betárazni, Kökörcsin némi pénzre tehet szert előadásaival, addig Yarpen két szövetségest is maga mellé állíthat. Ezáltal a küldetések megoldása is változatos, olykor előnyt kovácsolhatunk magunknak, gyorsabban teljesíthetjük azokat, ha kihasználjuk karakterünk képességeit. A dobókockákon alapuló harcrendszer remekül működik, és elegendő kihívást biztosít mindenki számára. Támadásnál az a teendő, hogy nagyobbat dobjunk az adott lény számban kifejezett védekezési értékénél, illetve, ha éppen a mi életünkre törnek, szintén egy bizonyos értékküszöböt kell elérnünk ahhoz, hogy blokkoljuk a csapásokat. Ha a kocka nem a mi javunkra dönt, akkor sincs minden veszve, különféle kártyák segítségét kérhetjük, ha rendelkezünk elegendő erőforrással: Yarpen bevetheti bajtársait, Geralt a witcheres kunsztokat és így tovább.


Habár még csak bétáról van szó, a balansszal már nincs gond és fejlesztők tovább csiszolják a rendszert a végleges változatig. Egyik karakter sem erősebb a másiknál és hiába magolunk be egy viszonylag jól működő taktikát, ha a szerencsére nem a mi oldalunkon áll. A gyér dobóátlagot gondos tervezéssel orvosolhatjuk valamelyest, de soha nem érezhetjük azt, hogy kézben tartjuk a dolgokat – néhány játékos ezt talán hibának találja. Ennek ellenére elfordult, hogy olyan alakokkal kerültünk össze, akik kíméletlenül értették a dolgukat, hiába dobtunk jól és húztunk viszonylag tűrhető sorskártyákat, folyton kudarcot vallottunk. Reméljük, hogy a partnerkereső a jövőben a mi képességeinknek megfelelő játékosokat rak mellénk. Ha csak két játékos nyomul egymás ellen, akkor a körök pár percenként váltják egymást, de ha négyfős partit nyomunk, előfordulhat, hogy akár tíz percig malmozunk tétlenül, mialatt a delikvensek a lépéseikkel szöszölnek.


A The Witcher Adventure Game kellően okos és összeszedett társasjáték ahhoz, hogy időrabló legyen, ráadásul akkor is letolhatunk pár partit, ha csak egy üres félóránk van rá. A belbecs mellett a külcsín is kényezteti a szemet, a design remekül megrajzolt. Az alapok nem túl bonyolultak, szánja rá mindenki a tanulóidőt, mert utána mutatkoznak meg az igazi szépségek és azon kapjuk magunkat, hogy nem tudunk elszakadni tőle. Aki ki akarja próbálni, iratkozzon fel a bétára, hiszen a jövőben még többen bekerülnek, vagy rendeljék elő a The Witcher 3: Wild Hunt digitális verzióját és máris indulhat a móka. A The Witcher Adventure Games a valódi, dobozos társasjáték mellett még idén érkezik PC-re, Macre, iOS-re és Androidra.